Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-26 / 17-18. szám
kereskedelemügyi minisztériumban a kereskedelmi és iparkamarai törvény revíziója tárgyában tartott értekezletről, amelyet az elnök kiegészít, hangsúlyozva, hogy amennyiben a kérdés további tárgyalásában részt vesz, annak aondolatnak igyekszik érvényt szerezni, hogy kézműveskamara egyelőre csak Budapesten alakíttassák. Igazgató a kérdéssel kapcsolatosan bemutatja az Ipartestületek Országos Szövetségének az elnökhöz intézett köszönő átiratát abból az alkalomból, hogy a kézműveskamara mielőbbi megalakítása érdekében annyira hatásosan foglalt állást. A jelentést a bizottság tudomásul veszi. Dr. Namányi Ernő titkár részletesen ismerteti a külkereskedelem tárgyában a kereskedelemügyiminiszter által összehívott ankét tárgyát, amelyen egyrészről a külkereskedelemnek a korlátozásoktól való mentesítése, másrészről pedig a vámtarifa tételei után számított 1900 százalékos fejpénznek módosítása és a vámfelfüggesztések kedvezményét élvező cikkeknek új meghatározása lesz tárgya. Előadó álláspontja, hogy az iparnak egyrészről a mai valutáris viszonyok folytán különös vámvédelemre szüksége nincs, másrészről a fogyasztói szempontból, amely szempont első helyen jön számításba a munkabérek megállapításánál, az iparnak érdeke, hogy az elsőrangú szükségleti cikkek árát a védővám ne drágítsa meg. Rámutat arra, hogy az ország fogyasztó területének megcsonkítása az exportra dolgozó iparnál a hatékony védelmet lehetetlenné teszi. Végül megemlíti, hogy a szűk Magyarország geográfiai alapja, vasúthálózata, majdnem lehetetlenné teszi a vámoknak hatékony szedését és a csempészet meggátlását. Ami a minisztérium által közölt listákat illeti, a titkár javasolja, hogy az ipari nyersanyagoknak lehetőleg vámmentes elbánásban való részesítését kérjük, de mindenesetre tiltakozzunk bármely ipari nyersanyagnak a luxuscikkek közé való sorozása ellen. Elnök kifejezést ad annak a nézetének, hogy lánckereskedelmet és a csempészetet csakis a szabad kereskedelemmel lehet meggátolni. Kaszab Aladár alelnök a szállítási díjtételek magas színvonalát tartja az iparra nézve rendkívül súlyosnak. A végrehajtó bizottság elhatározza, hogy az ankéten a szabad forgalom tekintetében foglal állást és a vámfejpénz mérséklését fogja kérni, különösen pedig a vámok felfüggesztését s minden ipari nyersanyagra és közszükségleti cikkre. Felkéri az elnököt és Becsey Antal bizottsági tagot, hogy az ankéten az egyesületet képviseljék. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. 142 Ankét a kamarai reform tárgyában. Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter elnöklete mellett ankét volt a kereskedelemügyi minisztériumban, amelyen a kamarai törvény reformja került megvitatás alá. A minisztter megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a kamarai törvény azért vált szükségessé, mert az egyes érdekkörök nem találták meg benne a kívánt érdekképviseletet. Ezt csak a kuriális választási rendszer meghonosításával lehetne elérni. Kérte a miniszter, hogy a jelenlévők behatóan foglalkozzanak a kézműipari kamaramegvalósításának kérdésével. Véleménye szerint a minisztérium által kidolgozott tervezetben a kézműipar eziránti kívánsága kielégítést nyert. Helyesebbnek tartja ,hogy ha kézműipari kamara kérdése kereskedelmi és iparkamarával kapcsolatosan oldatik meg, hogy így az érdekösszeütközések mennél nagyobb mértékben elkerültessenek. Matlekovits Sándor, az Országos Iparegyesület elnöke ismertette azokat a törekvéseket, amelyek az 1868-ban hozott kamarai tör-vény módosítására irányultak. Ezek közül ma is aktuális még egyrészről a kamarai választások reformja, másrészről pedig kézműves kamara felállítása. Mind a kettőre ma is szükség van, azonban véleménye szerint tulajdonképpen mind a két dolgot novelláris után meg lehetne valósítani. A kézműves kamara az iparosok régi kívánsága, tehát meg kell valósítani valamely formában, lehetőleg, az egész anyagra kiterjesztve hatáskörét. Budapesten a tervezet által proponált ötös tagozat megvalósítható, vidékenazonban ez rendkívül nehéz. A tervezetnek tulajdonképpeni fő célja az, hogy a kézművesipart, alkalmas és erőteljes képviseltetéshez juttassa. Évek hosszú során át az Ipartestületek Országos Szövetsége, a kézműves iparosok kívánsága gyanánt, azt követelte, hogy a kézművesek országos kamaráját kell megteremteni, mely hivatva lenne a kézműves ipar ügyeit erélyesen felkarolni és támogatni. Csakhogy ennek a tervnek keresztülvitelére hiányzik sok egyebek közt egy főkellék: a pénz, az anyagi erő. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kereskedelmi és iparkamarák mostani szervezetükben két osz-ztályra oszlanak: egy kereskedelmi és egy iparialosztályra és ha a kamarák mai választási módozatát figyelemre méltatjuk, amelynél minden