Magyar Iparművészet, 2017 (24. új folyam, 1-8. szám)
2017 / 1. szám
Breuer újra itthon című kiállítás (részlet), Breuer Marcell gránit tárgyalóasztala / Breuer at Home Again (exhibition view). Marcel Breuer's granite conference table Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2016-2017 / Museum of Applied Arts, Budapest, 2016-2017 tengerentúlról, a hatalmas és súlyos láda befér-e a teherliftbe, az öregecske múzeumépület födémje vajon elbírja-e a 300 kilós asztalt? Ezeken a prózainak tűnő aggodalmakon túl izgalmat jelentett már magának a tárgynak a felbukkanása is, illetve az a kutatómunka, amelynek során megbizonyosodhattunk a hitelességéről. A tárgy 2015 decemberében tűnt fel a New York-i Christie’s aukciósház árverésén. Ezt követően indult az a bonyolult és hosszadalmas eljárás, amelynek eredményeképpen, a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának köszönhetően tavaly ősszel az Iparművészeti Múzeumban átvehettük a világhírű, magyar származású alkotó, Breuer Marcell New York-i építészirodájában használt gránit tárgyalóasztalát. Az asztal rendkívül puritán, szerkezetében archaikusnak mondható - két bak tartja a sima lapot. A szinte „elemi” egyszerűség mégis vonzó: nemes és időtálló az anyag, tiszteletre méltó a mérnöki pontosság, amelynek következményeképpen az asztallap mindenféle kötőelem és rögzítés nélkül, mégis teljes biztonsággal fekszik az U alakban bemetszett, vaskos pilléreken. Már az aukcióra kerülésekor is ismert volt egy tervlap, amelyen egy megszólalásig hasonló asztal látható. Figyelmesebben nézegetve a rajzot azonban észrevehető volt, hogy vannak apró részletkülönbségek - elsősorban a méreteket tekintve -, amelyek némi kételyt ébresztettek az asztal hitelességét illetően. A Breuer hagyatékát példamutató alapossággal és könnyen kezelhető módon őrző Syracuse University (New York) digitális archívumában további tervlapokat találtunk, amelyek összefüggésbe hozhatók a gránit tárgyalóasztallal. Nagy segítségünkre volt Breuer közvetlen munkatársának, Robert F. Gatiénak 2000-ben megjelentetett memoárkötete is, amelyben több ízben említi az asztalt. Mindezek alapján kirajzolódott a tárgy születésének története. Az 1954-es datálású tervlapon szereplő asztal akkor feltehetőleg nem készült el. Két évvel később azonban, amikor a Breuer-iroda átköltözött a 37. utcából az 57. utcába, elkészült egy másik gránitlapú tárgyalóasztal, egy X alakú, könnyed, krómozott acél lábszerkezettel. A használat során azonban előjöttek a tárgy tökéletlenségei: kissé ingott, és erőteljesebb mozdulatoknál furcsa búgó hangokat adott, amiért Breuer munkatársai ékelődve „hangvilla” asztalnak nevezték. Amikor az iroda a megbízások szaporodása miatt 1965-ben újabb, nagyobb helyiséget bérelt a Madison Avenue 635. szám alatti irodaház 12. emeletén, Breuer vélhetően visszatért eredeti elgondolásához, és a már meglévő gránitlaphoz legyártatta az 1954-es terven szereplő U alakú pilléreket. Mindezt jól bizonyítja, hogy a gránit asztallap fonákján tisztán kivehető a korábbi X alakú fémlábazat nyoma. Breuer visszavonulásáig, 1976-ig használta tárgyalóhelyiségében az asztalt, körülötte az úgynevezett Cesca típusú, népszerű csővázas székeivel. Egy olyan használati tárgy, amelyet egy alkotó ember a maga számára tervez, sok mindent kifejez: létrehozójának viszonyát saját korának esztétikai elvárásaihoz, a napi használathoz fűződő kívánalmait és tapasztalatait. És valamiféle önreprezentációt is, hiszen egy dolgozószoba vagy irodahelyiség feltételez bizonyos nyilvánosságot is: tárgyalóasztalát gyakran munkatársak, megbízók veszik körül. Ez a gondolat vonta maga után, hogy az Iparművészeti Múzeum 2016 decemberében nyílt kiállításának fókuszába állított Breuer-féle gránitasztal, illetve az alkotó munkásságának ma már ikonikus emlékeiként megjelenő csőbútorok mellett bemutassuk további hét olyan magyar építésztervező dolgozószobájának fennmaradt bútorait, akik Breuer Marcell kortársai voltak és egykor akár személyes kapcsolatban is álltak vele. A múzeum Bútorgyűjteményében több olyan műtárgyegyüttest őrzünk, amelyek a tervezők leszármazottai révén, elsősorban ajándékként kerültek a közgyűjteménybe. A kiállítás keretében ezek sorát sikerült kiegészíteni még néhány tárggyal, ami további örömteli izgalmat jelentett az anyag összeállításakor, hiszen ezek ismert darabok, mégsem volt alkalma még a nagyközönségnek látni őket. A Bauhausban végzett Molnár Farkas építész saját, Delej-villabéli kislakásának bútorzata a magyarországi modernista belsőépítészet első és igen nagy hatású berendezése volt. Ennek egyik fontos elemét, egy kombinált szekrényt, és néhány kiegészítő kisbútort kaptunk kölcsön leányától, Molnár Évától. De hasonlóképpen eredeti és különleges darabok a Fischer Jó- KIÁLLÍTÁS