A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)
A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - A KORSZAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE - 7. A népiesség szerepe Petőfinél és Aranynál - Petőfi túlhaladása a népiességen
világforradalmisága, majd nagyon is konkrét forradalmi republikanizmusa (1848—49) messze túlhalad a plebejus-demokratikus népiességen. Petőfi túlhaladása azért lehetséges csupán, mivel a plebejus-demokratikus népiesség lendítőereje segíti át az akadályokon s repíti a forradalom eszmekörébe. Első alkotó korszakában Petőfi máris megtestesíti azt a költészet-eszményt, melyet Erdélyi alakított ki. Petőfi első korszakának költészete: népköltészeten alapuló nemzeti költészet, vagyis, népi és nemzeti is egyszerre. Ez a népinemzeti jelleg azért alakulhat ki Petőfinél, mivel a plebejus-demokratizmus eszméi,lázadó indulatai hatják át. De ugyanezek az eszmék és indulatok késztetik arra is, hogy túljutva a népies-nemzeti költészeten, forradalmár költővé váljék. Petőfi útjának belső dialektikáját tehát ily módon fejezhetjük ki: 1848 előtt plebejus demokratizmus és népköltészet párosodása nélkül nem jöhet létre nemzeti költészet. 1848-ban pedig plebejus demokratizmus eszmeiség és nemzeti költészet párosodása nélkül nem jöhet létre forradalmi költészet. Petőfi a népköltészetből indul el, nemzeti költészetet teremt a népköltészet segítségével, majd eljut az „emberiségi” költészethez (Erdélyi szóhasználata). Petőfi világforradalmi eszméje, majd forradalmi republikanizmusa is: „emberiségi” költészet, vagyis a nemzetin, a népin is túlmutató, az egész emberiség ügyét magához ölelő nagy költészet, melynek Petőfihez méltó párját nemhogy a magyar, de a világköltészetben sem lelhetjük meg az 1848-as korszakban. Az általános emberinek és a nép-nemzetinek ellentétét a maga korában csak Petőfi tudta megszüntetni, áthidalni, mivel egy olyan nemzeti forradalomnak volt viharmadara, amely része volt egy nagy európai szabadságmozgalomnak. Petőfi népiessége „törést”, tehát túljutást jelent a reformkor költészetén. Csaknem hasonló „törést” jelent azonban a reformkor költészetéhez képest Arany költészete is. Az ő zolijának (1847) különbözése Vörösmartyétól vagy a Zalántó( 1825), ezt a „törést” világosan érzékelteti. De Petőfi tudatos forradalmiságát költészete első korszakának ösztönös forradalmiságától olyan— újabb — távolság választja el, mint magát az első korszakot, a reformkor költészetétől. Ezt a lényeges különbséget a két korszak közt azért kell hangsúlyoznunk, mert máskülönben azonosságot teremtünk Petőfi forradalmisága — és vele a népies nemzeti költészetben rokon Arany, vagy esetleg Tompa között. Maga a népiesség, a népies-nemzeti költészet tehát még nem jelent forradalmiságot. Nem is találunk forradalmi programot Erdélyinél vagy Aranynál — sőt, Petőfi első korszakában sem. A plebejus-demokratikus népiesség — mely Petőfi első korszakát már erőteljesen jellemzi — mintegy előkészíti, elősegíti Petőfi túljutását a forradalmi eszmeiségbe, melyben a plebejusdemokratikus népiesség eszmeisége magasabb szinten él tovább. De ezt a túljutást a népies-nemzeti költészet alkotói közül csak Petőfi hajtja végre. Ezért a forradalmi eszmeiségben ugyanő közelebb kerül majd Vasvári Pálhoz, mint Aranyhoz. Petőfi túlhaladása a népiességen Petőfi, aki maga is a plebejus-demokratikus népiesség költészet-eszményét valósítja meg első korszakában, 1846 után még ezen a plebejusi, demokratikus szemléleten is túlhalad, s olyan világnézetet hirdet, melynek párját a népi- 54