Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-11 / 208. szám
kusok sem tulajdonítanak a bírói zálognak nagyobb hatályt, mint a szerződésesnek. Elkezdi ezután czikkező az összefüggést fejtegetni s összeszagyvál oly klassikus dolgokat,lapunkban már régebben ismertetett műszavaival és irályával, hogy majdnem azt hittük, hogy a tisztelt czikkező erővel kompromittálni akarja magát. Az a kijelentése, mikép: „a bírói zálogjog között meg a szerződésesen önként nyújtott zálog közt van közből valami, amit úgy lehet nevezni, hogy ez az önkénytes zálogadásnak egyszerű bírói kényszere“, a mellett, hogy fogalmazás tekintetében Hegelnek is becsületére válnék, nem egyéb, mint fából vaskarika. Hiszen a kényszer kizárja az önkénytesen történő teljesítést s ezenkívül azt sem értjük, hogy miért egyszerű ez a kényszer s miért áll épen közből? Ily mondatokat csak oly ember irhat, ki maga sem tudja, mit akar. Fejtegetései eredményeként különben konstatálja czikkező, hogy — s a következők a czikkezőnek jóformán saját szavai, — a birói és szerződéses zálogjog közti összefüggésnek mindenekelőtt két figyelemre méltó következése van. Egyik az, hogy a birói zálogjogra a szerződéses zálogjog bizonyos elvei alkalmazhatók, a másik meg az,hogy ugyanannak bizonyos elvei nem alkalmazhatók. A harmadik következés pedig,hogy bizonyos elveket a hasonság, meg a különbség között épen közből lehet utalni. Eme remek fordulattal aztán véget ért Zsögöd úr dolgozata, melyet irálygyakorlatnál egyébnek tartanunk és komoly jogi dolgozatnak vennünk nem lehet. Bírálja ezután Dr. Plósz Sándor egyet, tanár a legfőbbitélőszéknek a perujitási határidőre vonatkozó két oly döntvényét (10566/77 és 1144/878.), melylyel kimondatott, hogy a t. r. t. 316. §. c. és d., pontok alatt elősorolt esetekben perújításnak csak azon időn belül van helye, mely alatt még az alapper sem évült volna el. Bármennyire kétségtelen is, hogy ennek az elvnek az a következménye, mikép számtalan esetben, — így pl., ha az alapperbeli ítélet későbben hozatott meg a per tárgyát képező jog elévülésére kiszabott határidőnél, egészen ki van zárva a perújítás: mi részünkről nem találjuk kárhoztathatnak az adott esetekben a legfőbb ítélőszék határozatát. A bíróságnak csak a törvény szerint s nem a törvény fölött lehet ítélni, s tartsa bár rosznak a törvény intézkedését, köteles azt mégis alkalmazni. A t. r. t. 317. §-a határozottan a per tárgyának elévülését tűzi ki határidőül; a per tárgya, tehát az érvényesíteni célzott jog tekintetében pedig lehetetlen az elévülést a kérdéses jog keletkezésének különböző időpontjától számítani. A fölhozott esetekben oly jogok forogtak szóban, melyek keletkezésüktől számítandó három évi elévülésnek vannak alávetve s melyek tekintetében, minthogy az egyik telekkönyvi kérdés, a másik pedig Erdélyben merült föl, az osztrák polg. törvénykönyv lévén irányadó, az elévülés az itéletileg elutasított kereset által meg nem szakittatott. A per tárgya tehát rég elévült akkor, midőn a perújítás folyamatba tétetett s ennélfogva a legfőbbitélőszék másként nem határozhatott Az uj perrendtartási javaslat tudvalevőleg eltér a jelenleg fönálló helytelen intézkedéstől s a per tárgyának elévülésétől függetlenül szabályozza a perújitási kereset elévülési időpontját. Hasonlóképen a legtöbbitélőszék egyik döntvényét (3268/878.) támadja meg Dr. Iring Konrád. Kimondatott ugyanis, hogy ugyanazon ténykörülményre mindkét alperes elfogadván a főesküt, ha csak egyik alperes tagadja is meg az eskületételét, mindketten pervesztesekké válnak. Ez a döntvény kétségtelenül helytelen; sajnos, hogy legfőbb fórumunkon ilyesmi gyakran előfordul. Érdekes azonban, hogy czikkező is megrója a döntvénytár szerkesztőit azért, hogy munkájukban felületesen járnak el s oly elveket vonnak ki az ítéletekből, melyeket a curiának esze ágában sem volt deklarálni. A füzet további tartalmát lapunk holnapi számában fogjuk ismertetni. TÁJCIA: Lebiez és Barró-féle bűnügy. (A két bűnös kivégeztetése) Párisban folyó hó 7-én reggel 5 órakor végeztetett ki a rettentő két rablógyilkos, abban a bűnügyben, melynek minden mozzanatát lapunk 196. és megelőzött számaiban ismertettünk. A kivégzés a La Roquette-téren történt. Ezer meg ezer emberből álló tömeg, a nép minden rétegéből borítá el azért, oly annyira,hogy már éjjeli órákban a vészhelyre vezető utak el voltak borítva a néptömeg által. A nyaktilót Roch hóhér és segédei állították fel. Reggel 4 és fél órakor a rendőrfőnök, a fogházigazgató és a hóhér felkeresték a deliquenseket a cellájukban. Lebiez még mély álomban volt. Az igazgató felkerte, tudtára adván, hogy kegyelmi kérvénye visszautasittatott s hogy a bünhödés percze bekövetkezett, mire azt válaszolá: „Jól van követem önt“ A másik elitélt Barré ébren volt, midőn a cella ajtaja megnyílt. Az utósó éjjel emlékiratot készített szerencsétlen szülői számára; azután lefeküdt, de nem birt rajta erőt venni az álom. Mindkét elitélt mellé gyóntató lelkész rendeltetett, külön-külön s anélkül, hogy az egyik a má- i Döntvények. A szakértői szemle felperes kérelmére és érdekében rendeltetvén el s tartatván meg, annak költségeit, a szakértői dijakat alperes előlegezni nem tartozik. (Semmitész. 7965/878. sz.) Schváb László csődtömege — Lőwi Mór ellen 976 frt. 60 kr. fizetésére a bpesti tszéknél pert folytatván, szakértői szemle rendeltetett s eszközöltetett. A tszék 1877. julius 19. 28386 sz. végzésével a szemle fölött való észrevételezésre határidőt tűzött ki, egyszermid alperesi képviselőt Kiss Albert ügyvédet azon fölhívással értesítette, hogy a 3 szakértőnek fejenkint 10 írttal, összesen 30 frt. díjösszeget 8 nap alatt végrehajtás terhe alatt fizesse ki. Ezen végzés ellen alperes részéről semmi panasz adatvan be, a semmitőszék azt azon részében, melyben alperes ügyvéde a szakértői díjak megfizetésére köteleztetett, megsemmisítette, mert a tszék jelentése szerint azon szemle eljárás, melynek folytán merültek föl a kérdésben való díjak, felperes kérelmére és érdekében rendeltetvén el, annak költségeit alperes a perv. 218. s az ügyv. szab. 109. §. értelmében előlegezni nem tartozik. A budai várkapitány, mint a bécsi cs. kir. főudvarnagynak alárendelt udvari tiszt, a budai várkapitányi hivatal képviseletére hivatva nincsen. (Semmitész, 15521/878 sz.) Unger Anastázia — Szipp Ferencz személyében beidézett budai várkapitányság ellen a bpesti I—III. ker. jbiróság előtt 92 frt. 40 kr. fizetésére pert inditott azon alapon, mert felperes javára az udvarhoz tartozó szolgának Schmidt Ignácznak fizetése alperesnél, mint várkapitánynál, biróilag lefoglaltatott s azt annak alperes mégis kifizette. A jbiróság az ügy érdemébe bocsátkozván, alperest a kereset értelmében elmarasztalta. Alperes várkapitány fölebbezvén, a kir. tábla a 304. §. alapján az ügyiratokat a semmitőszékre fölterjesztette. Mikát látta volna, fölvezettettek külön termekbe, hol a kivégezésnél szokásos öltözékeket magukra vették. Mielőtt a kíséret megindult, az elítéltek mindegyike egy pohár vörös bort ivott erősítőül. Ezután megindult a két bűnös kíséreteikkel együtt. Megnyílt a börtön főkapuja és elsősorban Barré lépett ki, el lévén határozva, hogy ő fog először kivégeztetni. A kapu ismét bezáratott. Barrénak csak annyi ideje volt, hogy kétségbeesett pillantást vethessen a nyaktilóra és hogy megölelhesse gyóntató lelkészét. A hóhér kezébe ragadva őt, pár perc, és feje a kosárba gördült. Ennek megtörténte után ismét megnyílt a kapu, kilépett Lebiez kíséretével együtt. Rendkívüli bátorságot mutatott és midőn a hóhér a nyaktilóhoz vonta fejét „Isten veletek“-et kiáltott, de már abban a perezben gördült hörgő feje a kosárba; ugyanabba a kosárba, melyben czinkosának feje még mozgott. Mindez pár perez alatt történt. Rendkívül való benyomást gyakorolt a nagy közönségre az, midőn a hóhér hajánál ragadva a két főt, abba a nagyobb kosárba dobta, melyben a testrészek feküdtek. Már készen állott a kocsi a hullákat egyenesen a temetőbe szállitván. A semmitőszék következőleg határozott: Tekintve, hogy a budai várkapitányi hivatal képviseletére, a perbe idézett várkapitány, mint a cs. kir. főudvarnagynak alárendelt udvari tiszt, hivatva nincs; ennélfogva a fentebbi első bírósági ítélet, az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik. (297. §. 15. p.) A biztosítás és zárlat különnemű, különböző eljárás s elintézés alá tartozó biztosítási intézkedések lévén, azok egy és ugyanazon kérvényben nem szorgalmazhatók, valamint egy végzéssel el sem intézhetők. (Semmitész. 14308/878. sz. a.) Hradel József — Hradel Istváné 65 frt. kárösszeg fizetésére pert folytatván, alperes ellen marasztaló ítéletet nyert, melyet utóbbi fölebbezett. Ennek folytán felperes biztosításért ijjegyszersmind zárlat elrendeléséért folyamodott az eljáró galgóczibirósághoz. Abiróság 1. év május 17. 4926. szám a. végzéssel a biztosítást alperes ingóságaira a perv. 338. §. értelmében elrendelte; a zárlat iránti kérelmet azonban, mint a birtokbirósághoz tartozót, megtagadta. Felperes semmi panaszt adott be s a semmitőszék azt elvetette, mert a biztosítás és zárlat egészen különnemü, különböző eljárás, és elintézés alá eső biztosítási intézkedések, melyek egy és ugyanazon kérvénynyel nem szorgalmazhatók, s annak alapján egy végzéssel el nem rendelhetők; ezeknél fogva tehát az eljáró bíróság azáltal, hogy a biztosítással együttesen kért zárlat elrendelését megtagadta, semmiséget el nem követett. Osztrák legfőbbitélőszéki döntvények. 6515878. Kereskedelmi könyvek fogalma alá nemcsak a főkönyv, napló sat, hanem a másoló könyvek is tartoznak. 6695878. A váltóviszkereset természetében rejlik, hogy oly hátha, az ellen, kinek ő maga is viszkereseti kötelezettséggel tartozik, viszkeresetet nem formálhat. 5769878. sz. A felajánlt s elfogadott esküt, a bíróság, ha a per folyamában nyilván látja, hogy az eskübe foglalt összeg hibás, megváltoztathatja. Osztrák közigazgatási bíróság döntvénye. Fakereskedő által megkötött oly ügylet, melyszerint a katonai kincstár részére a háború tartama alatt a hadsereget előfogatokkal ellátni magát kötelezte, külön kereset és jövedelem megadóztatásának tárgyát képezi (1878. junius, 25. 960. sz. a.). A cs. k. osztr. közigazg. bíróság ifjú Porják Bernát bécsi nagykereskedő panasza folytán, melyszerint nehezteli az alsó ausztriai országos pénzügyigazgatóság amaz intézkedését, hogy az adóbizottság határozatát, mely reá az északi hadseregnek 1866. évben 1000 előfogattal ellátása tárgyában kötött vállalat után, 1575 frt. kereseti és 3199 ft. 46 kv. jövedelmi adót rótt, megerősítette. A panasz, mint törvénynyel nem indokolt, visszautasíttatott, a költségek kölcsönösen megszüntettetvén. Indokokt: Tény, hogy a kérdéses szerződés létrejött, hogy egyes fuvarok kezdetben 13, később pedig 11 írttal fizettettek. Panaszlott abban az évben 500 ft. jövedelmi adó fizetésére nyilatkozott késznek. Az adófizetési képesség tekintetében folytatott vizsgálat alatt kiderült, hogy panaszlottnak a kérdéses előfogati ügyben tiszta jövedelme 105,489 ft. 38 krra emelkedett. Nem lehetett tekintetbe venni panaszra azon előterjesztését sem, hogy egyéb üzleteiben veszteséget szenvedett, mert a kereseti adót tárgyazó 1812. évi deczember 31-én kelt patens 14. §-a értelmében minden kereset külön megadóztatás tárgyát képezi. A költségek meg voltak szüntetendők azért, mert az adóhivatal eljárása körében szabálytalanságokat követett el. Vegyes közlemények. Udvari hírek. A királyné és Rudolf trónörökös e hó 14-én érkeznek Gödöllőre. Rudolf trónörökös e hó 8-án hagyta el Prágát s az indóházban Auersperg Carlos herczeg főmarsall búcsúzott el tőle. Érdekes fölemlíteni, hogy Auersperg herczeg egy nappal előtt tudta meg wlaschini kastélyában a trónörökös elutazását. A herczeg rögtön külön vonatot rendelt s épen az elutazás pillanatában érkezett az indóházba, honnét a trónörökös vonata kirobogandó volt. — József főherczeg e hó 13-án délután Ungvárra érkezik.