Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-11-22 / 269. szám
III. évfolyam 1878. „MAGYAR^ JOGÁSZ“ / megjelent , minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: | Egész évre ... le írt. — ‹ ̋ Fél évre .... 7 „ 50 1 ; Negyed évre . . 4 „ — ) | Egy hónapra. 1 „40 Hirdetések: hatodhasábon petitsor egy- szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer , 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál. A - bélyegdij kíslín minden beigtatáa • után 80 kr. osztr. ért. 269. sz. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Budapest, péntek november 22. Szerkesztőség kiadó hivatal: : Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési diíjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is külítendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak eL A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A perorvoslati határidők reformja. (Két czikk.) II. A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában még Perczel igazságügyminiszter által a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat tudvalevőleg nem ismer külön semmitő fórumot. Az alaki sérelmek fölött ugyanaz a bíróság dönt, amely érdemleges határozathozatalra is hivatva van. A per folyama alatt pedig épen nem lehet alaki sérelmek miatt külön panaszt emelni, csakis az ítélet meghozatala után engedtetvén meg annak érvényesítése. A végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslat hasonlóképen arra van fektetve, hogy a végrehajtás körül követett eljárás helyességének megbirálására nem szükséges külön fórum s a kir. táblához és a legfőbbitélőszékhez rendeli a panaszokat fölterjesztetni. Ezzel némi részben enyhítik ezek a törvényjavaslatok az 1868. LIV. tczikknek tegnap kiemelt viszásságát s kétségtelen, hogy a határidők iránt mindenki sokkal könnyebben lesz képes magát tájékozni. Az orvoslás azonban nem teljes és pedig különösen azért, mert nem öntudatos. A határidők egyszerűsítése az új javaslatokban ugyanis nem annak eredménye, mintha szerkesztői tudatával bírtak volna a kérdés fontosságának. Nem tulajdonítható nevezetesen a jelzett haladás egyébnek, mint a külön semmiségi panaszok eltörlése önkénytelen következményének. Elejtetvén ez a perorvoslat, egyszerűen megtartatott a jelenlegi törvénykezési rendtartás másik két felebbviteli módja: a fölebbezés és a felfolyamodás a régi 15 illetőleg 8 napos határidőkkel. Rendes perben keletkezett ítélet ellen 15, a sommás perben keletkezett ítélet ellen pedig 8 napban állapíttatik meg ugyanis a törvényjavaslatban a határidő, a felfolyamadás pedig 8 nap alatt lenne benyújtandó. Részünkről nem tarthatjuk kielégítőnek ezt a reformot a tegnap részletesen fejtegetett okokból. Kellő jogi képzettséggel nem bíró egyének most sem lesznek képesek eligazodni a fölött, mikor kell 8- iyikor 15 nap alatt perorvoslattal élniök. Törvényszéki és járásbírósági ítélet, továbbá ítélet és végzés között laikus nem vesz észre különbséget s azon az alapon, hogy némely ítélet ellen 15 nap, más ítéletek és végzések- továbbá a végrehajtás körül fölmerült szabálytalanságok ellen pedig 18 nap alatt kell panaszt emelni, eligazodni épen nem fog. Hozzájárul ehhez, hogy némely nem érdemleges, alaki sérelmekre, nevezetesen azokra, melyek a végítélet ellen emelendő perorvoslattal együttesen hozandók föl, rendes perben 15 napi határidő lesz megállapítva, míg sokkal fontosabb sérelmek miatt csak 8 nap engedtetik a perorvoslatra. Ismét gyakran meg fog történni, hogy a határidő épen fordított arányban állandó tárgy fontossága s a teljesítendő munka nagyságával. S ezenkívül az új törvrendi javaslat szerint is gyakran kétség merülhet föl az iránt, hogy mikor alkalmazandó a 8- s mikor a 15 napos határidő. A törvényjavaslat 253. §-a ugyanis kimondva, hogy a bírói határozatok ellen fölebbezés és felfolyamodásnak van helye, azt a további rendelkezést tartalmazza, hogy „helytelen elnevezés esetében a fölebbviteli beadványok minősége azok tartalma szerint ítélendő meg.“ Mindennapi lesz ezen passus alapján a fölebbviteli beadványok visszautasítása s minden visszautasítás természetesen jogorvoslatot vonna maga után, akár helytelenül, akár helyesen történt is az. A fölebbviteli bíróságok igen egyszerűen meg lennének kimélhetők az igy okozott munkától akkor, ha fölfolyamodás és fölebbvitel között különbség nem téteznék s minden fölebbviteli beadvány benyújtására egyenlő 15 napi határidő szabatnék. Egy-egy perorvoslatnak 8 nappal később való elintézése épen nem sértené érzékenyen a felek érdekeit, még akkor sem, ha a 8 nappal előbb beérkezett beadvány tényleg előbb is intéztetnék el. Ismételjük azonban, hogy azt a felfogást, mely a gyorsaság követelményeire hivatkozik, a gyakorlati élet tapasztalatai teljesen illustriusnak bizonyították. S midőn ezek szerint nem hozható fel egyetlen, csak valamennyire nyomós indok a mellett, hogy a felebbviteli perorvoslatokra különböző határidők állapíttassanak meg , épen nem látjuk kívánatosnak a miniszteri javaslat értelmében ismét a régi rendszer mellett maradni, habár az tetemesen enyhíttetett is. Felhívjuk az előadottakra a képviselőház jogügyi bizottságának figyelmét s nem ajánlhatjuk eléggé a kérdés alapos megvitatását. A közérdeknek mindenesetre fontos szolgálatot tenne a bizottság, ha a javaslatot a fentebbiek értelmében módosítaná. Mert nem vonjuk kétségbe, hogy a képviselőház készségesen elfogadná a szóban forgó gyökeres reformot, ha az szakbizottsága által ajánltatnék. Budapest, nov. 21. A képviselőházban ma már lankadt figyelem közt folytatták a válaszfelirati vitát. A padsorok, különösen a kormánypárt részén többnyire üresen álltak, a karzatokon is gyér volt a hallgató közönség. A miniszteri támlányokban csak Pauler és Bedekovich b. voltak láthatók. A teremben az ülés alatt folytonos zsibaj zúgott s elfojtotta a szólók szavait. Némi érdeket csakis Zsedényi Ede beszéde keltett, ki tudvalevőleg nem írta alá a 21-es bizottság felirati javaslatát s a követett kormánypolitika tartózkodás nélküli részülői közt foglal helyet. Félhivatalos lapok váltig erősítők, hogy ő ennek daczára nem fog beszélni a házban, mert nem akarja a szabadelvű párt elégületlen elemeit szakadásra provokálni. De Zsedényi — mint a következés megmutatta — mégis beszélt s tőle telhető erővel tört pálczát a költségesnek és politikailag kétes sikerűnek mondott kormánypolitika fölött. A szélsőbaloldal meg is éljenezte érte. Előtte Turgonyi Lajos ellenzéki beszélt, utána pedig Simonyi Ernő. Az előbbit a ház nem hallgatá, elfogyott a türelme, kimerült a figyelme. Az utóbbi felszólalását pedig hosszú paula akaszta meg: a ház egy órára felfüggesztő az ülést, mert a magyar delegatio tagjainak hivatalos elfoglaltságuk miatt távozniuk kellett. Egy óra múlva aztán oly kevesen tértek vissza Simonyit hallgatni, hogy beszédes kárba veszett. A magyar delegáczió mai ülésén Falk Miksa interpellálta a külügyminisztert a Dobrudja ügye s az orosz csapatoknak a Balkán félsziget északi részéről elvonulása tárgyában. Ezután Andrássy Gyula gróf bemutatta a közös kormány előterjesztését az 1878. évre szükséges póthitelről s az okkupátió költségei mikénti fedezéséről. E fontos okmányok napirendre tűzése iránt a delegáczió a jövő szombati ülésben fog határozni. Az osztrák delegáczió ma végig tárgyalta a közös pénzügyminisztérium költségvetését s részben a tengerészeti budgetet is. A szepsi-szent-györgyi kirábiróságnak, munkaerő hiányában lassú ügymenete miatt lapunk egyik utóbbi számában felszólaltunk. Az igazságügyér rögtön leírt abírósághoz s megyőződvén a felszólalás alaposságáról, megtette a kellő intézkedéseket a baj orvoslása, tekintetében. Az igazságügyér komoly törekvése, elvégre megszüntetni az igazságügyi miseriákat, ebbeli eljárásából is felismerhető. Lapszemle. A Magy. Themis ma megjelent számában Bésán Mihály közjegyző folytatja czikkét a közjegyzői intézményről. Előterjeszti nézetét, hogy mennyire lenne a közjegyzői kényszer kiterjesztendő. Kivonatai épen nem tarthatók szerényeknek. Az ugyanis, mit czikkező a minisztérium és a törvényhozástól méltán elvár, nem kevesebb, mint az, hogy terjesztessék ki a közjegyzői kényszer az írni-olvasni nem tudók, a kiskorúak, gyámság és gondnokság alatt állók terhes szerződéseire, úgyszintén egyéb vagyoni viszonyaikat szabályozó jogügyleteire, a telekkönyvi bejegyzések tárgyát képező jogügyletekre, a kereskedők, gyárosok s iparosok által üzletük terhére a legközelebbi rokonokkal kötött jogügyletekre is és hogy mondassék ki ezenfelül az, mikép a hagyatéki eljárás, tekintet nélkül az örökösök életkorára, mindenkor hivatalból indítandó meg. Czikkező azt látszik tartani, hogy nem a közjegyző létezik a közönségért, hanem a közönség a közjegyzőért. Legalább erre mutat az, hogy sem a kiskorúak s gondnokság alatt lévők érdekeit a gyámhatóságok által megóva nem látja, sem azt el nem hiszi, mikép a telekkönyvi zavarok mellőzésére elég lenne az ügyvédi kényszer behozatala is. De az is kétségtelen, hogy a kereskedők esetleges kijátszási szándéka épen nem lenne meghiúsítható azáltal, ha az illető szerződést közjegyző előtt kellene megkötniük. Annak sincs értelme, hogy miért legyenek kénytelve a nagykorú örökösök a hagyatéki eljárás drága útjára lépni akkor, midőn közöttük semmi vita sem forog fenn. Nem szándékozunk polémiába bocsátkozni a czikkel, melyre maga a Themis is megjegyzi, hogy az abban kifejtett nézeteket nem osztja. De nem akadt eddigelé még közjegyző sem, ki ily merész vágyakat nyilvánított volna és azt óhajtsa, hogy az ügyvédek elől vonassák el még az a kereset is, mi megmaradt egyedül azért, hogy a közjegyzőknek jobb dolguk legyen. Dr. Herich Károly az elsőbbségi kötvények iránt a legközelebbi jogászgyűlés elé terjesztendő indítványa közlésére szorítkozik, a részletes indokolást későbbre tartván fenn. Közli ezután a Themis dr. Barna Ignácz felolvasását a vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiről. A felolvasás jelenlegi része kérdést kérdésre halmoz, azok megoldását azonban egyelőre nélkülözzük. A fejtegetés különben abban a fölfedezésben kulminál, hogy sem az a törvényhozás nem jó, mely nagyon könnyűvé teszi, sem az, mely szerfölött megnehezíti a nőnek tulajdoni igényei érvényesítését. Lehetetlennek tartjuk, hogy hallgatói el ne hitték volna, hogy Barna úrnak ezen állítása egészen helyes, habár nem is egészen eredeti. Csak arra volnánk kiváncsiak, hogy minő pozitív javaslatai vannak neki, mert azzal, hogy mi nem helyes, még nincs megoldva a fölvetett kérdés.