Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-02-23 / 45. szám
IV. évfolyam 1879. 45. sz. Budapest, vasárnap február 23. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfit kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 16 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külín minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadóhivatal: Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. A közjegyző, mint védő bűnügyekben. Felmerült concret eset alkalmából egyik vidéki közjegyzői kamara kérdést intézett az igazságügyminiszterhez az iránt, hogy képviselhetik-e a közjegyzők bűnügyekben a magánfeleket vagy sem. Felterjesztésében a kamara maga részéről azon nézetének adott kifejezést, hogy a közjegyzői törvény épen nem tiltja el a közjegyzőket a bűnügyekbe való beavatkozástól s különösen a vádlott védelmezésétől, sőt 55. §-ában határozottan megengedvén nem peres ügyekben a felek képviselését, ezzel nyilván azt fejezi ki, hogy a közjegyzőknek a védelmet bűnügyekben elvállalni szabad, amennyiben a bűnügyek peren kivüli eljárásnak lévén tekintendők. Ezt a felfogást mi határozottan tévesnek tartjuk. Ellenkezik az a közjegyzőség lényegével, természetével és alapeszméjével s azt oly térre terelné, honnan, a törvényhozás könnyen felismerhető czélzata szerint, távol óhajtotta tartani. Aligha fogunk ugyanis ellentmondásra találni, ha azt állítjuk, hogy a közjegyzőség kizárólag a jogügyletek nagyobb biztosság mellett való megkötése s polgári ügyekben némely bírói functiók teljesítése s ekként a bíróságok munkájának könynyítését czélozta. Igazolja felfogásunkat elsősorban maga a közjegyzői törvény, mely 53. §-ában közokiratok és végrendelkezések felvételére, tanúsítványok ki-állítására, okiratok s értékneműek őrizetére, hagyatéki ügyekben való eljárás és bírói megbízások teljesítésére szorítja a közjegyző hatáskörét. De igazolja-e nézetünket a közjegyzői intézmény fejlődésének története is. Bárhol és bármily alakban létesíttetett ugyanis ez az intézmény, mindig a polgári jogviszonyok terére szekott nap mutatkozik. így volt és van ez különösen Franczia- és Olaszországban ennek az intézménynek eredeti hazájában. S ha ekként abból az egyedül elfogadható alapból indulunk ki, hogy a közjegyző csakis a polgári jog terén van hivatva működni, önként következik, hogy a közjegyzői törvény 55. §-a is egyedül polgári ügyekre vonatkozik s midőn azt mondja, hogy a közjegyző jogosítva van a hatósá- Igokhoz átalában, a bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben beadványokat intézni, mindig csak polgári ügyeket tart szem előtt. Különben elárulja ezt magának e szakasznak szövegezése is. Ha bűnügyekben meg akarta volna engedni a törvényhozó a közbenjárást a közjegyzőnek, nem szorította volna hatáskörét beadványok benyújtására, hanem megengedte volna a bűnügyi képviselet legfontosabb teendőjét, a végtárgyalásnál való védelmet is. S ezenkívül nagy tévedés azt hinni, hogy törvényhozó a bűnügyeket peren kívüli ügyeknek tekinti. Sőt ellenkezőleg, midőn büntető per és büntető perrendtartásról beszél s midőn oly eljárás forog szóban, melynél úgy anyagi, mint alaki perorvoslatok rendszeresitvék, kétségtelenül peres ügyeknek kellett a büntető pereket is tartania. Ennyit de lege lata. Előttünk ennek folytán mindenesetre bizonyosnak látszik az, hogy a fennálló törvény értelmében a közjegyzőnek büntetőbíróságokhoz egyedül oly beadványokat lehet intézni, melyek a büntető per keretén kívül esve, az említett bíróságok administratív functióit tárgyazzák. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy czélszerű lenne-e a közjegyzőket a kérdéses hatáskörrel felruházni, arra is határozottan nemmel kell felelnünk. Térünk nem engedi a hosszabb indokolást, de ha megemlítjük, hogy a bűnügyekben való védelem elvonná a közjegyzőt tulajdonképeni hivatása körétől; hogy teljesen pártatlan állás helyett, minőt elfoglalnia kellene, egyéni érdekek vezérelnék a közjegyző tetteit s hogy ellenkezik a dolog természetével az, mikép az állami közegnek nevezhető közjegyző az állam által emelt váddal szálljon szembe, oly nyomós érveket vélünk felhozni, melyeket alig lehet alapos okokból ellensúlyozni. Nem kételkedünk benne, hogy az igazságügyminiszter szintén osztja nézeteinket s hogy ő sem véli a közjegyzőséggel a bűnügyi védelmet összeegyeztethetnek. Meg vagyunk ennélfogva győződve arról is, hogy a fölvetett kérdésben a fentebb kifejtetteknek megfelelően fog történni a miniszter elhatározása. Budapest, febr. 22. A főrendiház ma Mailáth György országbíró elnöklete alatt déli 12 órakor rövid ülést tartott, melyben ő Felsége által szentesített s az alsóházban már kihirdetett törvényczikkek, nevezetesen az 1879. évi hitelműveletekről s a Francziaországgal kötött vám és kereskedelmi egyezmény hatályának meghosszabbításáról szóló törvényczikkek hasonlólag kihirdettettek. A törvényczikkek kihirdetése után Nyáry Rudolf báró, mint a legfelsőbb fegyelmi bíróság tagja letette az esküt. Végre a mai ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetett, mire az ülés véget ért. A képviselőház mai ülésén a kormány négyrendbeli törvényjavaslatot nyújtott be és pedig: Tisza belügyér a rendőri bejelentési hivatalnak a fővárosban életbeléptetéséről, Kemény K. miniszter a tengeri hajók elkobzásáról s az Oroszországgal kötendő kereskedelmi szerződésről, végre Pau-er igazságügyér az új polgári perrendtartásról szólót. Ez utóbbit a ház megéljenezte. Simonyi Ernő indítványára elhatároztatott, hogy Zsedényi Ede temetése alkalmával Lőcsén a képviselőhöz küldöttségileg fogja magát képviseltetni; Szontagh Pál (nogr.m.) indítványára pedig kimondd a többség, hogy a budgetviták tartama alatt jövőre az ülések reggel 10 órától délután 3-ig tartassanak. Ezután folytatták az átalános vitát a költségvetés felett. Szóltak Degré Alajos a szélsőbalról, Kemény János gróf a kormánypártról és Apponyi Albert gróf az egyesült ellenzékről. Az igazágügyminiszter a kir. táblai tanácselnökökből kandidáló bizottságot alakíttatott, melynek élén a kir. tábla nagyérdemű elnöke áll. E bizottságnak feladata kir. táblai birói állomások betöltésénél a kinevezendők személyét illetőleg az igazságügyér elé javaslatot terjeszteni. Mi ebben az egész dologban nem látunk hibát, sőt szeretjük látni azt, hogy az igazságügyét sértetlenül hagyva a kandidáczióra nézve még most is fennálló törvényes utakat s módokat, még óvatosabb akar lenni a fontosabb bírói állomások betöltése körül. A bizottság véleményének az igazságügyminiszter részéről való elfogadása vagy el nem fogadása, egyátalában nem alterálhatja a bizottság működését, mert szerintünk véleményt lehet kérni bármely dologban anélkül, hogy abból okszerűleg következnék annak kötelező respectálása , annál kevésbé az ilyen esetben , mert elvégre nem a bizottságot, hanem a minisztert terheli a felelősség. A miniszter, ha neki tetszik, bárkitől kérhet véleményt, abban őt nem korlátolhatja senki s mégis a „Pesti Napló“ mai számában roppant filippikát ereszt meg az igazságügyés ez intézkedésével szemben s úgy tünteti fel az ügyet, mintha a bírósági függetlenség volna megtámadva, mintha a miniszteri felelősség helyeztetnék ezáltal süppedő alapra s mond olyanokat a bírósági autonómiáról, mi a fölmerült kérdéshez egyátalában nem tartozik. Kapkod ide-oda, beszél a birói szervezés évszázados traditiójáról s összehalmoz mindent, úgy, hogy önkénytelenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a czikk írója nem fogta fel helyesen a dolgot, s így nem is lehetett tisztában a tárgygyal. A mezei rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslat a földművelési minisztériumban már elkészült s Kemény K. miniszter azt a napokban fogja a képviselőház elé terjeszteni. Ad-e tulajdonjogot az elbirtoklás régi hazai jogunk szerint? A Magyar Jogász 40. számában tett észrevételeire bár nagyon röviden, de némi megjegyzést kell tennem. Majd minden nevezetesebb régi jogászunk véleményére tett hivatkozásai, egyenként és együttvéve megerősíték. 1. Hogy az elbirtoklás, az elbirtoklót, annak leszármazó örököseit, hagyományosait fassionariusait, a birtokban mindenki ellen megvédi, mindaddig, míg az adományos család, kitől az elbirtoklás történt, ki nem hal vagy hűtlenségbe nem esik. Hogy ily birtokjog magában ne foglalja a tulajdonjogot, melynek sem fogalma, sem subtilis distinctio általi definitiojából erősebb és biztosabb birtokjogot nem nyújt, legalább én képzelni sem tudom. 2. Hogy az elbirtoklás tulajdoni perre kereshetőséget nem ad. Ezekből kifolyólag Zinszky állításai, ha talán néha tárgyai lehetnek is Rechthabereiből, de a kritika erős támadásait meg nem érdemlik. Lehetetlen hallgatással mellőznöm az a. b. c. d. e. alatti érvekre felhozottakat is, a) alattira. Senki sem vonja kétségbe, hogy a fassió tulajdoni jogot adott, azt sem, hogy az adományos család magszakadtával, a fassió őt a fiscus ellen nem védelmezte meg, ha hát ebből nem következik, hogy a fassionáriusnak ne lett volna tulajdonjoga, azt érvül az elbirtokló ellen sem lehet felhozni. b) alattira. Szóról szóra én állítottam, a kritika ellenben azt, hogy az elbirtokló birtokjogát csak új adománynyal biztosíthatta, mit én megcáfoltam. c) A rabulisticus kifejezés helytelenül alkalmaztatott reám, mert ha el kell hinnem, hogy tisztelt szerkesztő úr, úgy értelmezte, mint most, akkor azt nem tudom, hogy miért hozta fel érvül az elbirtoklás ellen azokat, melyek az elbirtoklás befejezte előtti viszonyokra vonatkoznak. d) Sőt nagyon is cáfolja, mert ha az idősülés által oly birtokjog szerezhető, mely még erősebb, de minden körülmény közt oly hatályú birtokjogot ad, mint a fassió, akkor vagy egyiktől sem, vagy mindkettőtől meg kell tagadni a birtoktulajdoni jogát .) Átalános jogfogalom szerint, senki sem adhat több jogot, mint minővel bír, ha tehát én az adományos minden jogát elbirtoklom s ezen jogom teljes védelmet nyújt mindaddig, mig az adományos joga tart, akkor az elbirtoklás által szerzett jogom teljes. Ezzel részemről is befejezettnek tekintem ezen vitát. Burián Pál, esztergomi ügyvéd.