Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-05-23 / 117. szám
IV. évfolyam 1880. 117. sz Budapest, vasárnap május 23. A '*1 „MAGYAR JOGÁSZ1 minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........15 frt. — Fél évre............. 7 „ 50 Negyed évre ....4 „ — Egy hónapra .... 7 , 40 Hirdetések : ható hasábos petitsor egy- s szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A ■ bélyegdij külön minden feligtatása után 30 kr. osztr. ért. IX megjelent MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP és kiadóhivatal: Budapest, V. József tér 1f. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési díjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadta:- 9 n.k eU t E‹53»=^------ ------------=■--- -A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség Adalék a polgári házasság kérdéséhez. Hogy a magyarországi egyházak és különösen a magyar katholika egyház, a polg. házasságot a vallás szempontjából sem kifogásolhatják és ellenezhetik okszerűen, a következőkkel is igazolható. Ugyanis a világalkotás rendszerében az ember alkotása is benfoglaltatván, magától következik, hogy az alkotó már az első pár egybekelését, mint saját teremtményét megáldotta, a minthogy ezt az alkotásról másként föltenni és képzelni nem is lehet és hogy ekként az emberiség rendeltetése a családosítás és népesítés lévén , mindennek folytonosan a férj és nő egybekelése által kellett nyilvánulni és érvényesülni, habár mindeddig a természetes állapot létezett. Csak a rómaiak idejében nyert az egybekelés, házasság nevezet alatt, jogi jelleget, mely az emberiség létjogából származtattatott le. A keresztény vallás alapítója, az isten tulajdonairól hirdetett tanai mellett, a világalkotás rendszeréből egyedül a házassági tárgyat vette föl a vallás keretébe és tanait csak oktatói minőségben hirdette és magyarázta a hiveknek. S habár az alkotás rendszerénél fogva szükségessé nem vált, hogy az emberiség létjogából származó házassági jog, még külön spirituális jelleggel is feldíszíttessék; mindazonáltal, hogy a vallásalapító a házasságot szentségre emelte, ezt az alkotás nagyszerűségéből mintegy erkölcsi folyományként vélhette megállapítandónak, mert a világalkotás rendszerében a házasságnál dicsőbb és magasztosabb már nem létezik. És mindemellett a vallásalapító a házasságot hallgatag mégis csak polgárinak jellegezte, miután a megkötés módjára és arra nézve, hogy ki előtt érvényesüljön, szabályokat nem alkotott, de nem is alkothatott. Ily alakban ment át a vallásalapító műve a római egyházra. Tudjuk, hogy utóbbi több századokig az átvett tanok szerint fejlesztette a keresztény vallást; migyen a tridenti zsinat, a midőn a keleti egyházzal meghasonlott, a házasságnak csak azon feltétel alatt hagyta meg a szentségi jelleget, ha a házasság pap előtt köttetik meg, körülbelül ily enuneziaczióval: „Matrimonium nomnisi coram sacerdote consecratum esse sacramentum.“ Hogy a tridenti zsinat ezen enuneziaczióval saját hatáskörén és a vallásalapító tanain túlment, abból is kitűnik, mert azáltal, hogy nem igazolt reformjával azokat javítani, kiegészíteni és ilyképen quasi sankczionálni igyekezett, utólag mintegy tökéletlennek bélyegezte, ami mégis csak kis merénylet volt, miután öröklött egyházjoga eltérő reformra ki nem terjedt, továbbá a túlkapás kitűnik abból is, hogy a tridenti zsinat csak az esetben lett volna jogosítva a házasság szentség-jellegét a pap előtt való megkötéstől föltételezni, ha az egyháztól függött volna a házassági jogot egyeseknek megadni, vagy tőlük megtagadni. Ámde ily hatalmat az egyház sohsem gyakorolt és a vallásalapító elődjétől át sem vett, feledvén azt, hogy az emberiségnek a világalkotás rendszerére visszavezethető létjogából önként kifolyó házassági joga már magában véve oly polgári jelleg, melyhez az egyesek akarata ellenére semmiféle hatalom sincs jogosítva bármiféle más spirituális jelleget hozzáfűzni, ilyent minden egyes jogosítva lévén önmagának eszményileg alkotni és képzelni épen úgy, mint vagyonát tulajdoni szentségnek jellegezni. Azonban a római egyház a házasságnak pap előtti kötésével és a bűnbocsánat hirdetésével hatáskörét önkényt kiterjesztvén, önmaga okozta, hogy a miatt kebeléből a hívek egy része elpártolt, kiknek kegyetlen üldöztetéséről a történelem elég kárhoztatni valót irt meg. S itt csak még azt jegyzem meg, hogy a midőn az egyház a 40-es években a vegyes házasságok megkötését nagy hévvel, zajjal ellenezte és azt gátolni igyekezett azáltal, hogy azok érvényéhez igazolatlan föltételeket szabott, sőt az áldás megtagadásával fenyegetődzött, legalább is nem helyesen járt el, mert ez által a házassági jogot, mely vallásfelekezeti különbséget nem ismer és melyet a házasulandók nem az egyháztól nyertek, eredeti alapjában mintegy megtámadta, holott nem arrogálhatja magának a jogot, hogy a házasulandók szive értelmével mintegy disponáljon, pedig beavatkozásával és feltételek szabásával ezt tette. Elég ahhoz esetleg a szülők vagy gyám befolyása. Hát hány factor kelljen ahhoz? higgye el az egyház, hogy ő itt, mint tertius factor, egészen fölösleges, hatásköre csak a papi funkczióig terjedvén, ami következőkkel is igazoltatik. Ugyanis az emberiség a világalkotó által cselekményekre és mintegy az alkotás folytatására teremtetvén, ehhez a házasság által jogok és kötelességek háromoltak; következésképen az azokból származó cselekmények netán szükségek ellenőrzése és felügyeletére csak a társadalom kebeléből alakult polgári hatóság van hivatva. Hiszen a törvények a házasságra nézve a gátló akadályokat úgyis előírják, melyek a megkötés előtt figyelembe veendők. Nézetem szerint a zsidókkal való házasságnak törvénytelennek lett kimondása és eltiltása, habár feltételesen is, elhibázott intézmény és pedig a fennebbi érveken kívül még azon megdönthetően okból is, mert ezen törvénytilalom valóságos elitéltetése a zsidónak arra, hogy ő nem méltó a kereszténynyel föltétlenül egybekelni, ily jellegű intézmény pedig valóságos lealacsonyítása a világalkotó előtt egyenlő lét-és házassági joggal bíró zsidó polgártársnak. Nem rejlik-e nagyszerű ellenmondás abban, hogy az egyházak felebaráti szeretetet hirdetnek tanaikban és mégis lealacsonyítják felebarátaikat a házasság korlátozása által. Tekintve pedig ezen törvénytilalom következményeit, azért is meg kell szüntetni, mert vagyoni javunkat illetve, az eredmény károsnak bizonyult. Ugyanis tudva van , hogy a zsidóság átalában élelmes, számító, takarékos és gazdálkodó. Nem czélszerűbb lett volna tehát nem ellenezni velük a házasságot, hanem elősegíteni? Hiszen ez által azok most elősorolt tulajdonságai az ilyenekkel nem dicsekedhető magyarországi keresztényekével amalgamisáltatván, a zsidók életmódja és hasznos művelete átszivárgott volna a keresztények életszokásába s viszont a keresztényi nemzetisedés a zsidókéba. És pedig az ilyen amalgamisaczióra leginkább a magyarországi keresztényeknek lett volna legnagyobb szüksége, mert az angol, franczia, német és olasz nagy részben úgyis bir a czélszerű és hasznos életmódra nézve a zsidó tulajdonságaival, de nem a magyarországi keresztény polgár, egyedül a németet kivéve itt is. S azért merem állítani, hogy ha nálunk már századok előtt behozatott volna a polgári házasság úgy a mai kisbirtokosság nagy része az amalgamisaczió folytán nem jutott volna a tönk szélére, míg a zsidóság átalában gyarapodott és vagyonosodon és kiéből ? Ugyan megmondhatnák-e az egyházak, hogy hát mért éri az Isten áldása átalában a zsidókat és nem a keresztényeket olyan mérvben ? Ideje tehát, hogy a polgári házasság kérdése valahára Magyarországban is megoldassák, csak attól lehet tartani, hogy a felsőházban elbukik. A polgári házasság intézménye még a vallás szempontjából is elfogadandó azért is, hogy a tridenti zsinat ellenmondásos eltérő euaucziácziója, mely a házasság szentségét csak a pap előtti megkötéstől teszi függővé, a vallásalapitó tanaira viszszavezettessék; a magyar kath. egyháznak hozzájárulása pedig azért is kívánatos, nehogy a jövő század nemzedéke, a jelen század nemzedékét akként ítélje el, hogy még nagy setétségben tévelygett. *) Nagy-Kikindán, máj. hó 20-án 1880. Pirovics Kálmán, kötszki bíró. Lapszemle. A Jogt közlöny mai számában Zlinszky Imre közli a nyilvánosság s közvetlen szóbeliségről nézeteit. Ily rendszerhez, miként kiemeli, költség szükséges s azért az igazságszolgáltatás olcsó nem lehet. Az anyagi igazság kiderítése több tárgyalást, a tanuknak a bíróság által leendő kihallgatását igényli, mindez pénzbe kerül. De az ügyvéd is, ha fáradságot, költséget s munkát fordít arra, hogy a tudománynyal haladjon, hogy magát kellőleg kiképezve, védhesse felét, meg is kívánhatja, hogy a fél fizesse meg munkáját, megkívánhatja, hogy állapítsa meg a bíró tisztességesen díjait, mert tisztességes és képzett ügyvéd csak ott lehet, hol azt megfizetik, azért ennek belátására kell jutnunk. Tehát a mellett, hogy sem gyorsabb, sem olcsóbb nem lesz az igazságszolgáltatás a szóbeliség mellett, mégis kimagaslanak annak előnyei szemben az írásbeliséggel, sokat nyer vele az igazságszolgáltatás, ha nem mindent is, mit a vérmes reménynek várnak. Elég a nyereség arra, hogy tűzzel-vassal törekedjünk annak mielőbbi behozatalán. Addig ugyan, míg ez testté lesz, sok akadályt kell leküzdenünk s alapos előmunkálatokat tennünk, mert ha a czélt el akarjuk érni, az csak megfelelő eszköz által történhetik, de hogy megfelelő legyen az eszköz, sok kérdést meg kell oldanunk s sok körülményre figyelemmel lennünk az új perrend szerkesztésénél. Azután Zanry Józs. ügyvéd folytatja böngészetét az uzsora-kérdés tárgyában. Timon Ákos jogakadémiai tanár még mindig Stehlo Kornélnak: Törvényjavaslat a házasság megkötésének és felbontásának föltételeiről, czimen irt művével bíbelődik. Vegyes közlemények. Kinevezés. Radulovits Gerő Zalamegye területére adófelügyelővé ; Vincenty Pál II. oszt. p. ü. titkárrá a Bácsm., Vladár Endre II. oszt. p. ü. fogalmazóvá a Fehérm. területén működő adófelügyelő mellé ; Okoricsny Gyula II. oszt. számtisztté a p. ü. minisztériumhoz ; Patachich József II. oszt számtisztté az Ipolysági adófelügyelő mellé . Láogh Sándor p. v. mi*) Az elv helyes , de az indokokat illetőleg eltérő nézetben vagyunk.