Magyar Jövő, 1944. május (43. évfolyam, 5708-5728. szám)

1944-05-02 / 5708. szám

2 MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL Pnbllabed dully «xeept Sunday, Monday and certain Holiday! by tke Hungarian Daily Journal Publishing Co. Published at 118 East 14th Street New York 8, N. Y. Telephone: ALgonquln 4-ÍS75 Editor: J. ROMÁN szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Előfizetési árak: Aa Egyesfiit illlainokban, Canadában, Mexicoban, Cubában, Délamerlká­­ban egy évre 6 U. S. dollár, félévre 3 dollár, három hónapra $1.76. ■gyes szám ára 3 cent. — (New York városában egy évre 7 dollár, •félévre $3.50, negyedévre 2 dollár. Subscription Rates: BSA, Canada, So. America,, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollars six months, $1.76 three months. Single copies 3 cents. (In New York S!!ty 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months). M Second Claw Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York N. Y.under the Act of March 3, 1279", ipi . ■■ ------------------------------------------------------------------------■ ■' .............. ~ m Y/ashington és Los Angeles Ki beszél az Amerikai Magyar Szövetség tagsága nevében? Vajúdtak a hegyek. . . és végre több heti gondos meg­gondolás után megszólalt az Amerikai Magyar Szövetség vezérkara. “Hivatalos nyilatkozata” rövid, de nem velős. A Népszava is szégyenkezve az ötödik oldalán rejti el azt a választ, mely “’hivatva” volna feleletet adni mindazon kér­désekre, melyek hetek óta izgatják Magyar Amerikát.­­ Pénteki számunkban már ismertettük az Amerikai Ma­gyar Szövetség vezérelemeinek ezen szörnyszüleményét. Ma­gyarországot Hitler duvadai és Quislingjei temetővé tették Bebörtönözik, gyilkolják nemcsak a gyűlölt kisebbségeket, zsidókat, munkás és liberális elemeket, hanem — hír sze­rint — még olyan huszonnégy karátos fajvédőket is, mint Keresztessy Fischert. Ökölbe szorul a kéz, elkeseredettségében megfeszül az ember agya— és minden becsületes amerikai magyar csak azon töri a fejét, hogy mit lehet, — kell —, tenni — szülő­földjének, népének megmentése érdekében. Parányi kivétel­lel, minden magyar itt Amerikában tenni akar valamit. A katolikus plébániákon, református egyházakban és zsidó gyülekezetekben mindenki felkészült a cselekvésre az egyle­tek és más szervezetek vezetőivel, "tagjaival együtt. Magyar Amerika csak vezényszóra vár, érzi, hogy cse­lekvésre, egységre van szükség. .. és ebben a feszültségben az Amerikai Magyar Szövetség vezérkarának nagy vajúdá­sából, ami megszületett, az csak egy vérszegény, semmit­mondó nyilatkozat. “Az egyedüli vezetők” ebben csak arról beszélnek, hogy ők a “hivatott” képviselők, őket várja a békekonferencia asztala is. A nyilatkozatban egyetlen szó sem esik arról, hogy mit lehet, mit kell tenni a­ magyarság egységesítése ügyében és az óhazai testvérek megsegítése érdekében. A náci dúvadak irtóhadjárata, a magyar nép kálváriája úgy látszik hidegen hagyja a Borshy Kerekes uramékat. A helyzet ebben a kérdésben még “nem tiszta” — mondják öt héttel Magyarországnak náci inváziója után, még mindig nem beszélhetnek arról, mit tegyenek a szerve­zetek az amerikai magyarság egységesítése érdekében. . . Utasítások mennek halomszámra, de csak arra vonatkozóan, mit NE tegyenek az igazgatók és vezetők. Semmiesetre se vegyenek részt egységes akcióban — szól a parancs — ha­nem várjanak, míg a Washingtonba­n székelő Borshy Urék­­tól új utasítást kapnak. A “nagyvezérkar” pedig nyilván a Pelényi-Ullain-Revíczky kibontakozására vár. Jaj ezért annak, aki más akciót követel. A “magyar nép” ellensége az, aki kétségbevonja a washingtoni magya­rok betáblázott­ vezéri jogait. : ' * Mosolyogni lehetne mindezen, ha a helyzet nem volna olyan tragikus. De talán ép ezen kétségbeejtő állapot húzza keresztül szerencsére a “washingtoni vezérkar” minden tervét. Los Angeles a legjobb példa erre. Beszámoltunk szom­bati számunkban a nagy magyar gyűlésről, amelyen Cali­fornia­ minden magyar egylete, egyháza képviselve volt. Összeomlottak ott a mesterségesen emelt válaszfalak, meg­szűnt a kölcsönös színkeresés. Fehérek, vörösek, rózsaszí­nűek az amerikai zászló alatt sorakoztak fel az óhazai ma­gyarság sárbataposott szabadságzászlajának felmelésére. . A gyűlés egyik szónoka Lányi Mátyás katholikus plé­bános nem ismeretlen a “vezérkar” előtt sem, Father Lányit a múltban magukéának számították. Ma azonban ez már megérti az idők szavát és csak egy utasítást követ magyar-amerikai lelkiismeretének szavát. Miként hittestvérei a világ többi részében, Olasz- Francia­­ország, Jugoszlávia vagy Magyarországban keresik a kap­csot a közös ellenség ellen, azokkal, akikkel a múltban nem értettek egyet, úgy ő is é­s vele együtt százak és ezrek ku­tatják az utat a testvérharc beszüntetésére és az amerikai magyarság egyesítésére. Ez a folyamat nem megy könnyen. Akadályok­ állnak az útban, nemcsak a Szövetség washingtoni irodájának törpe­legényei részéről, hanem az amerikai reakció és defetista sajtó és politikusok is támogatják ezeket az elemeket. • . ."-v De Los Angeles példát mutat. A “washingtoni vezérkar” egységbontói túl gyöngék ahhoz, hogy a hullámokat megállítsák. Felkent királyok is próbálták ezt tenni Dél-Európa országaiban, Borshyéknál ügyesebb és hatalmasabb intrikusok is megkísérelték az olasz és francia egységet elgáncsolni,­­ de hiába. Los Angeles nem követi a washingtoni urakat. És egész Magyar Amerika is joggal mondja a “hivatott vezéreknek”: Várjuk a 12-ik órában, hogy felébredtek, abba hagyjátok a gáncsolást és követitek a magyar népet, ha nem, lemaradtok. Bármi is történik, az utat Los Angeles magyarsága és nem a “washingtoni iroda” triumvirátusa mutatja! Kölcsönös támadások Anzionál Szövetséges Főhadiszállás, Olaszország: Tanktámadások és­­ kölcsönös előőrsi összecsa­pásokra szorítkozik az anzioi hadszíntér hadi fejleménye. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) A légi «blitz» tanulságai Április 15-ike óta, tehát az utóbbi 16 nap folyamán körülbelül 75 ezer tonna bombát vetettek a szövetségesek repülőflottái Hit­ler -Európai Erősségebre. Az utóbbi napok folyamán 24 óránként átlag 3—4 ezer ton­nát dobtak a náci ipartelepekre, vasutakra, katonai gócpontokra. Január elseje óta a napi átlag kitesz több mint 800 tonnát, an­nak ellenére, hogy az igazi “Blitz”, mint fentebb jeleztük, csak április 15-ikétől szá­mítható. A védelemre levegőbe szállt náci re­pülőgépek közül naponta átlag­ harmincat lőttünk le, többet, mint 3500-at újév óta. Ennek a példátlan arányú légi offenzívá­­nak meg­van az a veszélye, hogy sokakban azt a hitet keltheti, miszerint a tényleges in­vázió már csak “gyerekjáték” lesz, hisz ez a roppant bombázás bizonyára teljesen ösz­­szekuszálta a nácik közlekedési és utánpót­lási vonalait, lehetetlenné tette a termelést, aláásta a náci katonaság morálját. Az ily hit hamis optimizmust kelthet, a hamis op­timizmus, viszont egyrészt a termelés le­­lankadására, másrészt veszélyes megrázkód- ■ tatásra vezethet a nép között, amidőn az invázió első napjain a nagy veszteségekről szóló tudósítások kezdenek majd beérkezni. Mert a nagy veszteségekre készen kell len­nünk. Tekintet nélkül arra, hogy mily hihe­tetlen­ mérvben fog még ezután is fokozódni a légi bombázás, az ellenség ellenállását az nem törheti meg és így el kell készüljünk súlyos veszteségekre. A bombázás költségei Mindenekelőtt azt is tudomásul kell ven­nünk, hogy maga a légi bombázás, az in­vázió előkészítése, nem teljesen költség nél­küli. Az év első­ három hónapja folyamán 2700 náci repülőgépet lőttünk le. A mi vesz­teségeink, igaz csak 1300 gép volt, de ezek­nek nagy része nehézbombázó volt. Pénz­értékben kifejezve a mi­­veszteségünk 300 millió dollár volt, míg a náciké csak 100 millió. Elvesztettünk azonban 8400 magas kép­zettségű repülőt, pilótát és más légi techni­kust. Ennek fele fogságba esett, másik fele meghalt. A náciknál is ez az arány, de ná­luk az a különbség, hogy azok, akik ejtő­ernyő révén megmenekültek, nem a mi fog­ságunkba estek, mivel a légiharcok náci megszállás alatt lévő területeken zajlanak le, így a lelőtt náci pilóták fele néhány nap vagy hét múlva ismét harcban van, míg a mi lelőtt pilótáink 100 százalékos vesztesé­get jelentenek, akár élve, akár halva jutnak le a szárazföldre. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy bár az év első három hónapja alatt elpusz­títottunk 3000 náci gépet, ez kom oly pél­dátlan teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy az oroszok, egyedül Stalingrad ostro­ma folyamán lelőttek annyi náci gépet! De nem is légicsaták a­ bombázó expedícióink fő célja, hanem az ellenség iparágának meg­bénítása. Mi a helyzet e téren? A légi offenzíva korlátjai Az év első három hónapja végén, a ret­tentő bombázás dacára, az angol-amerikai közös vezérkar megállapította, hogy a náci légiflotta 350 egységgel szaporodott! De áprilisban már oly sokra hágott a bombá­zás és oly sikeres volt az, hogy a vélemény ma már katonai körökben az, miszerint a nácik gyorsabban veszítnek gépeket, mint ahogy azt utánpótolni tudják. Mindamellett a tény az, hogy teljesen megbénítani nem lehet a német repülőgép termelést, mivel vannak gyáraik oly vidéken, ahova nem küldhetjük nehéz bombázóinkat hathatós misszióra. (Nagy távolságra annyi gazo­lint kell vinniük, hogy azok a gép térfogatá­nak nagyobb részét lefoglalják és csak ke­vés hely marad a bombákra. Hatszáz mér­föld az “optimum” távolság stratégiai bom­bázásra.) London, Coventry, Stalingrad, Lenin­grad példája mutatja, hogy nagy ipari vá­rosokat nem lehet teljesen “kibombázni.” Cassino példája pedig azt mutatja, hogy még egy elszánt kis haderőt sem lehet egy helyből kibombázni. Győzelmet csak az összes fegyvernemek koordinálásával, elszánt harccal, meg nem alkuvó küzdelemmel lehet elérni, miként azt az oroszok példája mutatja. Gépek Oroszország számára LONDON.­­ A Sunday Express egyik tudósítójától jó a hír, hogy meglátogatta Anglia legnagyobb acéltele­pét s­­ott azt az információt kapta, hogy ezen a telepen hatalmas dinamókat és mo­torokat építenek Oroszország számára. A munkások azt hi­szik, hogy a gépek Stalingrad számára készülnek. Ismét a levegőben LONDON.­­ Egy kanadai mosquito repülő pilóta, aki tavaly súlyos házi töréseket szenvedett, ismét megjelent Németország felett, lelőtt egy ellenséges repülőt s több gé­pet elpusztított egy német repülőtéren. MOSZKVÁBA UTAZOTT EGY AMERIKAI KATUS PAP WASHINGTON. — Egy katholikus pap, a Szovjet kor­mány meghívására Moszkvá­ba utazott itteni információk szerint. Megérkezése után Stalin azonnal kihallgatáson fogad­ta. A katholikus pap neve Rév. Stanislaus Orlemansky, Our Lady of Holy Rosary Catho­lic Church lelkipásztora, Springfield, Mass.-ban és a jelentések szerint egy héttel ezelőtt indult útnak. Egy má­sik meghívott vendég Oscar Lange tanár, egy lengyelor­szági születésű amerikai ál­lampolgár, aki a jelentések szerint már Moszkvában is van. Mindkét férfiú szoros ösz­­szeköttetésben van az ameri­­kai lengyeleknek Szovjet­­oroszországgal szimpatizáló szervezeteivel s ez a lény­eges diplomatákat arról győ­zött meg, hogy a szovjet fon­tosnak ítéli az amerikai len­gyelek szimpátiájának meg­nyerését. . A külügyminisztérium meg­erősíti, hogy az említett egyé­nek tényleg kaptak útlevelet, de kihangsúlyozták, hogy mint privát egyének utaztak és semmiképp sincsenek ösz­­szeköttetésben a U. S. kor­mányával. O’Leary­üspök titkára ki­jelentette, hogy tudomásuk volt arról, hogy Fathe Orle­mansky elutazott, de­ utalá­sának célja ismeretlen előt­tük, Orlemansky a ‘Kosciuszko Liga” egyik alapítója. A liga célkitűzése egy független és demokratikus Lengelország kifejlesztése. Amerikai és kínai katonák Burmában csónakba rakják a számukra ejtőernyőn lebocsájtott élelmiszert és muníciót. Nem tartják valószínűnek­­ a svéd inváziót LONDON.­­ Amíg a nácik dánországi csapatösszevonása érthető aggodalomra adott okot Svédországban, brit kö­rök értelmezése szerint in­kább védelmi lépések ezek a nácik részéről, s nem invázió­ra való felkészülődés. ---------------­ Meghalt Lakatos, a magyar író NEW YORK. — Most ér­kezik­­a hire annak, hogy Franciaországban február hó­napban meghalt Lakatos László magyar iró. 8, kannás főzelék pontok nélkül vásárolható NEW YORK.­­ A legújabb intézkedések szerint 8 új kannás főzelék van, amelyet pontok nélkül lehet vásárolni. Ezek között,: paradicsom, ku­korica, aszparagus, cékla, pa­­szuly, szpinacs, saláták. Úgy­szintén levágták a pontokat a különböző kannázott levesek­ről. “Sújtson le az inváziós ököl!” Amikor az Egyesült Nemzetek másik ökle is lesújt a szárazföldi második profit megteremtésével, akkor nem fogja tudni magát sokáig tartani Hitler. OLVASÓINK ÍRJÁK (Kérjük levelezőinket, szíveskedjenek a papírnak csupán egy oldalára írni. ) Beküldött kézirato­kat csak az esetben küldünk vissza, ha a küldő címmel és postabélyeggel ellátott borítékot mellékel. ‘Névtelen leveleket nem közlünk, azokra nem válaszolunk. A levélíró kívánságára nevét kihagyhatjuk a levél alól közlése alkalmával). Tiltakozik a nyirbálás ellen Tisztelt Szerkesztő Úr! Én alánított az Astoria-­ rovat megválasztott, tehát hivatalos és felelős vezetője vagyok. Néhány kérdéssel és egy tiltakozással fordulok ön­höz. Már több ízben tapasztal­tam, hogy a beküldött kézira­tot kisebb-nagyobb változás­sal, sőt a legutolsót alapos megnyirbálással közölték a lapban. Az okát nem tudom, de mindenesetre szeretném tudni. Két eshetőségre gondolok: írásom vagy nem üti meg a kívánt mértéket, vagy valaki sok szabad idejénél fogva, mások örökös helyreigazítá­sával elégíti ki az ilyen irá­nyú hajlamait". Ha úgy van, hogy írásom közlésre nem megfelelő, kérem ezt tudomá­somra hozni és én visszalé­pek, hisz az írás nekem nem ,kenyerem, még kevésbé szen­vedélyem. Ha pedig valaki ott a szerkesztőségben, csak azért korigál és cenzurázik, hogy ezzel egy bizonyos fel­­sőbbséget mutasson, s ez hely­telen. Kákán én is tudok csomót keresni. A tudást nem ebben kell kifejteni. A papíron van elég hely és úgy \üTS. MILITARY PLANE ; PRODUCTION «aw V-_ ... _________________ Hadi repü­lőgéptermelésü­nk 1940-től mostanig. t­ii'i 1940 THROUGH DEC 1941| 1942 1943 r «PRESEN?«­­)0,000 PlANESl \(ail umi ' ,47,900 L23,200 .45,9.00­0 pu&.ticmGi. látszik, hozzá idő is bőven, tessék írni és úgy megmutat­ni a felsőbbséget. Ha az illető cenzúrázó úr, a saját írásom olvasása utáni meglepődésemre s érzésemre kiváncsi, akkor nézzen bele egy Coney Island-i görbe tü­körbe, ahol a valóságnak egy hamisított visszatükröződését fogja látni. Tehát az ellen mindenkor és mindenképpen tiltakozom, hogy a nevemmel aláírott közleményből valaki, bármi­lyen oknál fogva egy össze­függéstelen valamit csinál­jon. Az a rovat az enyém. An­nak nívójáért én felelek. Nem hiszem, hog az a lap színvona­­lán csorbát üt, még ha nem is olyan jó, mert az nem a hi­vatásos szerkesztő urak mun­kája. Üdvözlettel Széllé Károly, Astoria, L. I. (A szerkesztő megjegyzé­se: Széllé Károly jogosan til­takozik az ellen, hogy írásá­ból bárki is “egy összefüg­géstelen valamit” csináljon. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy ezt nem szándékosan tesszük. Minden olvasónk tudja, hogy — sajnos — a lapunkban közölt cikkekbe időnként becsúszik egy-egy hiba nyomdai vagy egyéb té­vedések következtében.­­ Ugyanakkor elkerü­lhetet­­­­len, hogy a laphoz beküldött . Írásokat, cikkeket, rovatokat­­ nyomdánk limitáltsága kö­­­­vetkeztében adott esetekben rövidebbre ne fogjuk. , Ezt minden lapnál, megteszik. Mi mindenkor iparkodunk, hogy a beküldött közleményekben minden fo­ntos és lényeges bennmaradjon.­­ Ami a lapért való felelős­séget illeti, akár az olvasótá­bor, akár az amerikai közvé­lemény, akár a postai hatósá­gok , félé az, véleményünk szerint a lapért felelős szer­kesztő­k hatáskörébe tartozik. Reméljük, hogy a tényállás átgondolása után, Széllő Ká­roly ebben egyetért velünk.) 97 dollár és a Magyar Jövő nem szeretek írni e kérdés­ről, de mégis kénytelen va­gyok. 97 dollárt hoztam össze­­ a most­ folyó kampányban. A " lapunk" április­­ 25-iki szám­á­­i­ban látom, hogy a bronxiak­­ eddig kvótájuk egyh­armadát hozták csak össze. A bronxi kvóta 1500 dollár. Nincs szándékomban dor­gálni, nincs is jogom hozzá,­­ de mégis megszeretném írni, s hogyan látok én egy ilyen lapkampányt. Véleményem­ az, hogy ilyen kampányra még akkor is szükség lenne, ha a­­ Magyar Jövőnek nem kellene­­ az anyagi támogatás. Ilyen­­ kampány idején alkalmunk­­ van a lapot megismertetni­­ olyanokkal, akik talán soha­t sem hallottak még a Magyar Jövőről. Alkalmunk van meg­ismertetni a lap harcos sze­repét és különösen szerepét ebben a háborúban. Hiszen alig van köztünk olyan, kit a háború valamilyen módon ne érintene, akinek gyerme­ke, hozzátartozója ne lenne a hadsr­egben, vagy már a fronton. A hazai fronton fo­lyó küzdelem, éppen úgy mint a háború, mindannyiunk élet­kérdése. A közeledő válasz­tás, a sorainkat bontani aka­ró fajgyűlölők áskálódása mindannyiunk problémája.­­ Mindezekben a kérdésekben tisztán látni, a helyes utat követni igen fontos. És itt jön be a Magyar Jövő nagy szerepe és itt látjuk meg, hogy egy ilyen fegyver tám­o­­gatása valójában saját közös ügyünk, jövőnk támogatását jelenti. Azt szeretném látni, hogy a­ bronxiak ezúttal is az elsők között sietnek a közös fegy­ver megerősítésére. Bronx mindig megállta hevét. Ta­láljunk módot arra, hogy eb­­­ben a döntő helyzetben is az elsők között legyünk.­­ SZEVIN ANNA, Bronx, N. Y. May 2, 1944 A japánok felkészülve a légi támadá­sokra, “honvédeket” szervez­nek.

Next