Magyar Jövő, 1946. június (45. évfolyam, 110-130. szám)
1946-06-01 / 110. szám
z /7MAGYAB Published Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL PUBLISHING CO. iso East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő £ Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető. Subscription Rates: U$A, Canada 6 Dollars one year, $3.50 half year, $2.00 three months. 5a. America, Mexico, Cuba 8 Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 tljree months. Europe, Australia. Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $7.00 one ~ ...... year, $4.00 half year, $2.50 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. I 209 A NÉPSZAVA IS RÚG EGYET A MUNKÁSSÁGON. (Folytatás az 1-ső oldalról) ur azt hiszi, hogy a vasúti munkásokat nem illeti meg fizetett vakáció és overtime a túlórázásért? * Nem, ezekről nem írt a nagytőke ezen alattomos kiszolgálója, az az úr, aki, mióta nincs magyar fasizmus, amit lehet szolgálnia, most az amerikai reakció csizmáját csókolgatja egyre hevesebben. “Bizonyos, hogy a sztrájkjárványt, amely megbénítja az országot, nem nézhette tovább is tétlenül az elnök.” — szajkózik tovább Nadányi. De a “sztrájkjárványért” csak a munkásságot teszi felelőssé ez a demagóg, mint lejebb nyíltan ki is jelenti: “a munkásság egyes vezetői nem a legvégső, hanem a legelső eszköznek tekintik a sztrájkot”. (Nadányi itt átveszi a reakció takitikáját, hogy a “vezetőket” kritizálja, tényleg azonban a munkásságot támadja). Ez a legaljasabb, leggyalázatosabb rágalmazása az amerikai munkásságnak. Kérdezze meg Nadányi úr akár saját lapja bármely szervezett munkás olvasóját, hogy szívesen megy-e ki sztrájkra a munkás, akinek minden napi, minden Heti fizetése jóformán életkérdés. Kérdezze meg tőle, hogy használ-e fel szakszervezete minden lehető törvényes módszert arra, hogy megegyezésre jusson a munkaadóval. Hetekig, hónapokig tárgyal az átlagos szakszervezet a munkaadóval, felhasználva a törvény által előírt “mediation,” “arbitration” eljárást is és csak azután, amidőn nincs más kiút, akkor folyamodnak sztrájkhoz. Hány hónapig tárgyalt a® UAW az autógyárakkal, mielőtt sztrájkba kényszerültek? Hány hónapig tárgyalt az acélunió, mielőtt sztrájkba mentek? A vasutasunió is hónapok óta tárgyalt, kért, könyörgött, konferenciázott a Labor Departmenttel, »’’vasúti 'bárákkal, Truman elnökkel, mielőtt végső eszközként a sztrájkhoz nyúltak. Az elnöknek módjában állt,, volna,, ezt megakadályozni, ha csak egy kis nyomást gyakorolt volna a vasúti bárókra, ha annak a nyomásnak a tizedrészét használta volna ellenük, amit később a munkásság ellen oly gyorsatt alkalmazásba hozott. ’ Minderről kényelmesen elfeledkezett Nadányi úr, amidőn sietve csatlakozott azokhoz, akik a fasizmus kereszt- fájára akarják szegezni Amerika munkásságát. Az amerikai munkásság számon fogja tartani, kik voltak azok, akik az első alkalmat megragadták, hogy kimutassák foguk fehérjét, amikor a sötétség, fasizmus, reakció támadásba kezdett ellenük. Az Amerikai Magyar Népszava olvasóinak tudatára kell ébredniök annak, hogy saját életérdekük halálos ellenségét támogatják akkor, amikor ezt a lapot olvassák és támogatják, amely ily cinikus nyíltsággal mutatta meg, hogy kinek az oldalán áll akkor, amikor az amerikai munkásságnak döntő harcot kell vívnia demokratikus jogaiért, szabadságáért, életéért, mindennapi kenyeréért. A Verhovayak jubileuma A Magyar Jövő testvéri üdvözletét küldi a Verhovay Segély Egyletbe tömörült magyar munkásoknak, akik e héten ünnepük egyletük fennállásának hatvanadik évfordulóját. • .............. A Verhovayak jubileumának a szokottnál nagyobb és mélyebb jelentősége is van. A dolgozó magyarság alkotóképességét szimbolizálja számunkra ez a hatvanadik évforduló. Itt Amerikában, ahol az amerikai demokrácia folyton változó, de a jeffersoni és lincolni hagyományok őstalajában szilárdan rögződő életkörülményei megadták a lehetőséget, a maroknyi magyarság virágzó, életerős intézményt létesített, melyet az utóbbi hatvan esztendő társadalmi, gazdasági, háborús viharoktól telített korszaka sem volt képes megdönteni. Ezzel szemben ugyanezen hatvan esztendő alatt az óhazai magyarság az önző magyar reakció felmérhetetlen bűnei következtében a katasztrófák egész sorozatán ment keresztül. Elkerülhetetlen az összehasonlítás, hogy ha a hazai véreink is oly szabadon fejleszthették volna intézményeiket, társadalmi berendezésüket, ahogy ideszakadt véreik tették azt, akkor a magyar nép mérhetetlen szenvedésektől menekült volna meg és épp oly arányban építhetett volna szépet, nagyot, maradandót, mint a Verhovayba tömörült amerikai magyar munkások. De egyben tanulságul is szolgálhat az óhazai testvéreink tragédiája az egyetemes amerikai magyarságnak is. A történelmi tények roppant erejével bizonyítják számunkra, hová jut a társadalmi intézmények legnagyobbika is, amikor annak vezetői a kor és a haladás szellemével ellenkező irányba vezetik azt, amikor saját érdekeiket a nép, a dolgozók érdekei fölé helyezik. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Egy amerikai újságíró válaszol Byrnes-nek Vyacheslav Molotov, szovjet külügyminiszter, a Pravdában elmondotta a kudarccal végződött párizsi külügyminiszteri konferencia történetét. Byrnes is válaszolt már Molotov megjegyzéseire s Byrnes hozzászólását jellemzi, hogy a nagy problémákat gondosan kikerüli. Ahelyett azonban, hogy szembeállítsuk a két külügyminiszter véleményét, az alábbiakban egy amerikai megfigyelő beszámolóját ismertetjük a párizsi konferenciáról. Ez egyben válasz is Byrnes fejtegetésére. John C. Metcalfe, az ismert washingtoni riporter, a N. Y. Herald Tribune amerikai megfigyelője a párizsi konferencián, május 25-én megjelent cikkében azonos következtetésekre jut, mint Molotov, aki szerint USSR nem veszi készpénznek a tőkés érdekeltségek üres kijelentéseit, nem engedi egyszerűen félretolni magát, ennek ellenére azonban mindig készen áll igazi, komoly megállapodások kötésére. Elvi ellentétek? Múlt hét hétfőjén tartott rádióbeszédében Byrnes azt állította, hogy a USSR-al elvi kérdések miatt nem tudott megegyezni. Metcalfe, az amerikai tárgyilagos megfigyelő szerint, nem merültek fel elvi kérdések. Semmi olyasmiről nem volt szó, ami ellenkeznék a hagyományos amerikai elvekkel. Ami pedig a részleteket illeti, Metcalfe a trieszti kérdésről például a következőket mondja: “Külföldi diplomatáknak nehéz megérteni, miért kötötte magát Byrnes a trieszti kérdésben erkölcsi meggondolásokhoz, amikor elfogadta azt, hogy Déltirolt Olaszországnak adják. Triesztet azért nem volt hajlandó Jugoszláviának ítélni, mert ez a város túlnyomórészt olasz. Miért nem ítélte hát Déltirolt Ausztriának, hiszen ez az országrész túlnyomórészt osztrák?” Amerika “alkudozik” Ami pedig az olasz jóvátételi kérdést illeti, a Herald Tribune tudósítója megjegyzi, hogy Amerika beleegyezett ugyan abba, hogy Olaszország 100 millió dollár kártérítést fizessen a Szovjetuniónak, de azt akarja, hogy vonják le belőle a szövetségesek között szétosztott olasz flotta értékét. Metcalfe nem tudja megérteni, hogyan is “alkudozhatik” Amerika ilyen csekélységen, amikor Németország táplálására 200 millió dollárt költ évente és Németország is fizet jóvátételt, anélkül, hogy számításba vették volna, hogy a német flottát is felosztották a szövetségesek között. Miért kell hát az olasz hajókat levonni a Szovjetuniónak fizetendő jóvátételi összegből? (Nyilvánvaló, hogy Byrnes mesterségesen provokálta ki a nehézségeket.) Közben pedig az angol-amerikai blokk billió dollárra rugó értékeket sajtol ki Olaszországból, amelynek kis töredékével ki lehetne fizetni a Szovjetuniót, Jugoszláviát, Görögországot és Albániát, amelyek saját területükön szenvedték el a náci hordák pusztításait. Molotov erre azt a magyarázatot adta, hogy az olasz nemzeti ipar angolamerikai ipari érdekeltségeknek van alávetve. A Herald tudósítója ezt azzal magyarázza meg, hogy Byrnes az elmúlt “átmeneti esztendő” alatt lelkes New Deal-hívőből a szovjet elleni keménykezű politika hívévé változott. EGYBILLIÓ FRANKOT LOPOTT EL DE GAULLE TITKOSRENDŐRSÉGE PÁRIZS. — Franciaországban sokat írtak mostanában a lapok arról, hogy a kibukott De Gaulle tábornok titkosrendőrsége 40 millió frankot “kezelt el.” A botrány mögött azonban egy sokkal nagyobb méretű franklopás története húzódik meg. Franciaország legnagyobb pénzügyi szédelgéseinek és sötét politikai összeesküvéseinek egyikével állunk szemben. Passy, vagy igazi nevén: de Wavrin ezredes vezette és vezeti most is a De Gaulle titkosrendőrségét. Ez a szervezet most lázasan készíti könyvelési kimutatását, vagyis elejétől végig meghamisítja könyveit, hogy az elsikkasztott körülbelül egybillió frankra rugó" hiányokat elleplezze. Passy ezredesnek Londonban volt a székhelye, aholaz angol titkosrendőrséggel dolgozott együtt. Kémelhárító munkával foglalkozott és kezdőbetűi alapján DGER-nek nevezték szervezetét, óriási összegek felett rendelkezett, amelyeket nemcsak a németek elleni kémkedés céljaira, hanem a francia baloldal szervezkedésének megakadályozására használták fel. Passy már akkor a felszabadulás után bekövetkező helyzet érdekében dolgozott. De Gaulle és az angol rend POTTEL DŐRSÉGE őrség teljes jóváhagyása mellett voltaképpen “ellenállási mozgalmat szerveztek az ellenállási mozgalmon belül.” Ez a szervezet ma is De Gaulle egyik leghatalmasabb fegyverét képezi. Valaki a szervezetből e hónap elején elárulta, hogy a titkos szervezet kaszszájából egybillió frank hiányzik. A kitört botrány elsimítására bevallották, hogy 40 millió frankot csakugyan “elvalutáztak.” Az összeg nem olyan “nagy,” hogy szellőztetésével nagy port lett volna “érdemes” felvenni ... Az egy billió frank azonban az eltussolás ellenére is hiányzik. Ez az összeg a jelek szerint Spanyolországba vándorolt. Passy ezredes pedig bevett szokás szerint kommunista rémet fest és legutóbbi nyilatkozata szerint az európai háború elkerülhetetlen és ha majd kitör, Franciaországban a kommunisták veszik át a hatalmat, a Szovjetunió pedig megszállja az országot. Ennélfogva Spanyolországban kell kiépíteni az angol-amerikai hadseregek számára a támadás bázisát. Ez teljesen világos magyarázata, miért tűnt el a pénz, miért vitték Spanyolországba és mit készít elő az új “földalatti mozgalom” Franciaországban. Roxas és csatlósai kizárják a filipin parlamentből a progresszív elemeket MANILA. — A fülöpszigeti szenátus kisebbségi tagjai tiltakozásukat jelentették be az ellen, hogy a többségi szenátorok Manuel Roxas elnökké való megválasztását kikiáltsák. — Hangoztatták, hogy ennek megtörténte esetén a Legfelső Bíróság elé viszik a kérdést, amely eldönti, jogos-e ez a cselekedet. Roxas elnökké való megválasztását tulajdonképpen már az elmúlt szombaton hivatalosan kikiáltotta a filipin képviselőház és szenátus egységes ülése, 10 kisebbségi szenátor azonban kivonult az ülésről a felsőház megszervezése körül felmerült vita folyamán. A szenátorok kivonulása után a többség kikiáltotta Roxas megválasztását, egyben pedig egyhangúan megszavazták, hogy három másik szenátor, akik Osmena elnök támogatói közé tartoznak, nem esküdhetik fel hivatalába. Csakhogy a régi alkotmány szerint, a szenátorok kétharmad többségére volt szükség törvényes lépések megtételére, a Roxas csoport kijelentette, hogy ez a múlté, ez a törvényes kellék nem vonatkozik már arájuk, az Osmena csoport meg váltig hangoztatja, hogy igen. Más jelentések szerint a filipin képviselőház is megtagadta 8 baloldali képviselőtől, hogy helyüket a parlamentben elfoglalják. “Jön a fasizmus!” jelentette ki Tomas Confesor, a kisebbségi csoport vezére. Szerinte a szenátus többségi csoportja megszüntette a demokratikus joggyakorlatot és lefektette a totantáriánus rendszer alapjait. Az új módszer alapján akár az egész kisebbség a többség tetszése szerint kirekeszthető a törvényhozás házából. Mindezek megértéséhez tisztban kell lenni azzal, hogy Osména is jobboldali ember volt, de Roxas, akit a “megbékéltető” amerikai kormány nyomására jutattak hatalomra, sokkal szélsőségesebb jobboldali ember, Franc imádója, a fasizmus utazóügynöke, MacArthur főszárnysegédjének és politikai tanácsadójának, András Sorianónak kebelbarátja, Roxason keresztül az amerikai kormány a Franco befolyás terjesztésén munkálkodik a Fülöp szigeteken. Roxas viszonzásul az úgynevezett Bell és Tyding-féle törvényeket akarja tető alá hozni, amelyek óriási gazdasági előnyöket biztosítanak az amerikaiaknak a többi idegen nemzetiségek — így főleg a kínaiakkal — szemben. Ezenkívül az amerikaiaknak ugyancsak a többi nemzetiségek rovására a benszülött filipinókkal egyenlő jogokat akarnak biztosítani a közüzemi nagyvállalatokban és a természeti kincsek kiaknázásában. A tartozásokra kimondott moratórium eltörlésével az amerikai gazdasági érdekeket még a filipinekkel szemben is rendkívül előnyös helyzetbe hozzák. A filipin nép érdekeinek legázolására szövetkezik ilymódon össze az amerikai reakció a fasizmus útján haladó filipin jobboldallal, melynek vezére Roxas. Azért van tehát szükség ott az amerikai hadibázisokra, hogy amerikai csapatok minden eshetőségre “készen álljanak.” . Közgazdasági Szemle . MEDDIG TARTANAK MÉG A A VÁLSÁGOK ? Az amerikai tőkés gazdasági rendszer válságaitól 1825 óta változatlanul nyög ennek a csodálatosan gazdag országnak népe. A mostani gazdasági válság immár a tizedik a sorban. Se vége, se hossza a szenvedésnek, a munkanélküliségnek, az éhezésnek és a nélkülözésnek. Ezeket a folytonosan visszatérő gazdasági válságokat a polgári szakértők a “túltermelés”-nek tulajdonítják. Azelőtt úgy keletkeztek a válságok, hogy nem tudtak eleget termelni, kevés volt az áru, kicsi a termelés”-nek tulajdonítják. Rendes körülmények között a tőkések vaktában termelnek, mindegyiknek megvan a maga elgondolása és a maga sejtelme a piac felvevőképességéről, azt azonban, hogy mit termelnek mások, nem tudja. Ebből az következik, hogy egyik-másik cikkben valóban túltermelés állhat elő. A munkásmozgalom szakértői azonban abban láják a válságok okát, hogy a dolgozók vásárlóerejét folytonosan csökkentik s igy nincs módjukban felvásárolni a teljes termelést. A munkás különben is jelenlegi termelési rendszerünkben új értékeket termel, de bérül azoknál kevesebbet kap. Az, amit kap, mint “értéktöbblete” a tőkés zsebében marad, ebből származik a haszon. A tőkés azonban csak addig termel, amíg hasznot szerezhet. Mihelyt túl sokra szaporodik az “értéktöbblet” -tel gyarapodott- áru, amelyet nem tud eladni, mert nem fizet elég bért, hogy az emberek azt meg is vegyék, a tőkés leállítja a termelést. Pedig nem az elmaradt haszon, hanem a tömegek szegénysége és megcsappant fogyasztása minden válság utolsó oka. A termelőerők kényszerű elpusztításával, új piacok hódításával és a tdeiglevők még alaposabb kihasználásával készítik elő újabb és még nagyobb válságok kitörését, miközben egyre fogyatkoznak azok az eszközök, amelyekkel a válságoknak elejét lehetne venni. A válságok és a fellendülések sora nem tarthat örökké. A válságok egyre hosszabbakká válnak, a gazdasági fellendülések időszakai pedig egyre rövidülnek. Hovatovább a válságok szinte megszakítás nélkül állandósulni fognak. Termelésünk mai, végső fázisában a termelő erők elannyira fejlettek és a tömegek vásárlóereje annyira lecsökkent, hogy a válságokból többé már kibújni nem lehet. Az angol és az amerikai imperializmus nyilvánvalóan egyenlőtlen fejlettségéből származó versengéssel a világpiacért, elkerülhetetlenül újabb háborúk felé sodorják az emberiséget. Minél elkeseredettebb ez a versengés és mohóság, annál nagyobb a harci készség és a kegyetlenség, amellyel céljaik felé törnek. Annál bizonyosabb, hogy a pusztulás felé rohannak. A munkásosztályok vezető elméi azonban nem osztják a kiváltságos osztályok félelmét, mert hiszen tiszta képük van a történeti folyamatokról. Inkább derűlátók, vidámak és tevékenyek a termelési rendszerben elkerülhetetlen változások alakításában, mert hiszen van egy határ, amikor a dolgozók tömege nem bírja tovább a nyomorúságot és eljut annak belátásához, hogy valamit kell a helyzeten változtatni . . .A végső megoldás csak a szocializmus lehet. Az emberiség, utóvégre is, élni akar ! LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem szűk-tok megőrzését nem vállaljuk. Visszük füdendő kétségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük olvasóin- iratokhoz kérünk megfelelő hélycélául ellátott krát, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kézira- címzett válaszborítékot mellékelni. A demokratikus Magyarország újjáépítésének kerékkötői Egyik olvasónk küldte be hozzánk a következő szövegű levelet, kapta Magyarszágról, amelyet érdekesnek tartottunk lapunkban leközölni: Drága Emil! örömmel vettük leveledet. Jó volna, ha a posta gyors és pontos lenne, annyi mindenről kellene egymást tudatni. Nagyon érdekelnek leveleitek, hogy mi történik nálatok, milyen eltolódások vannak az egyletekben, kik a vezetők úgy a magyar, mint az egyetemes mozgalomban ? Eckhardt kire támaszkodik, kikből állnak a támogatói? Horthy ügyesen elintézte, hogy ott is, Svájcban is meg Norvégiában is, van egy-egy állampolgár,magától “megfosztott” bizalma a. -akik nem lévén állam, olgan szabadon kezelték a pénzt és irányíthatták a Horthy propagandát úgy a háború alatt, mint a vesztett háború után. Ha Amerikában is erősek, elképzelhetitek milyenek itten. A negyedszázados fasizmus hatványozta a reakció erejét, pedig azelőtt sem volt gyenge. Kitenyésztettek egy olyan középosztályt, amelynek nagy többsége még most sem lát. Még mindig valamilyen náci csodafegyvert várnak. A bajokat nem abban látják, hogy esztelen háborúba mentek és cinkosai lettek Hitlernek. Azt sem értik, hogy az országot a nácik és a nyilasok a szó szoros értelmében kirabolták s utána felégették. Most a demokrácia fáj nekik. A háború elvesztését szörnyű igazságtalanságnak tartják, épp úgy mint 1918-ban és olyan forma megismétlődést is szelhetnének. Bűneikért szenvedni és az ország felépítéséért áldozatot hozni dehogy is akarnak. Az újjáépítés minden súlya a munkásokra hárul. A vasutasok már egy éve megkezdték és közös erővel javították ki a szétlőtt mozdonyokat és vasúti kocsikat. Kijavították a föltépett és szétrombolt pályatesteket. Sajnos a szerelvények nagyobb része még mindig az angol megszállási zónában vannak. A bányászok minden erejük megfeszítésével vívják a széncsatát, rongyosan egy darab olajos kenyérrel, mert sem ruha, sem lábbeli nincs az elérhetetlen árak miatt. Az infláció mesterséges fokozásával elérték, hogy a dolgozó munkás és hivatalnoka fizet rá mindenre. Ezelőtt egy évvel a bankok üresek voltak, ma minden mozgatható érték náluk van. Feketézésre fordítják a pénzt, napi 5% kosztkamatra. A főispán havi fizetéséből nem lehet egy pár cipőt venni. Az élelmünk kukoricakenyér, bab és lencse, meg napraforgó olaj. Mint már írtam, részt vettem a földosztásban. A parasztok nyertek sokat, de a jegyző, a volt gazdatiszt meg a zsirosparaszt mindent elkövetnek, hogy kijátszák őket és akadályokat gördítenek az igás állatok és gazdasági felszerelésben szűkölködő újgazdák munkájába. A Kommunista Párt nagy előrelátással dolgozott, amikor sürgette a földosztás mielőbbi végrehajtását, mert ha késünk vele, több bajunk lett volna. Az idei aratás után —hacsak nem lesz a tavalyinál is nagyobb szárazság, — kenyerünk lesz. Most a köztisztviselők, illetve hivatalok kitisztításával vagyunk elfoglalva. Van belőlük 170,000 és kell 100-- 120 ezer. Ha minden reakcióst ki akarnánk tenni, elkellene bocsájtani 99 és 9 tized százalékát. A másik kemény dió a közoktatás. Az anyagi újjáépítés könnyebb mint a szellemi, mert a szellemi téren 25 éves romokat kell eltakarítanunk. Jóska, Pécs, 1946 április. Ne fájjon a a Népszavának Tisztelt Szerkesztőség! Melékelten küldök 5 dollárt a Magyar Jövő “deficitjére”, nem akarom, hogy Nadányi úrék Népszavája a lapunk deficitje miatti nagy bánatában valami nem kívánatos betegségbe essen. Munkástársi üdvözlettel M. PETRI, Bronx. ...... ..............."•------ ■ ■ ! June 1, 1946 Franco kihívó magatartása. — Spanyol polgárháború lesz? NEW YORK. — A Franco kormány kihívó magatartása és a száműzetésben élő köztársasági spanyol kormány figyelmeztetése, hogy polgárháború veszélye fenyeget Spanyolországban, képezte az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa legújabb vizsgáltainak tárgyát. Franco álláspontja a spanyol külügyminisztérium egyik madridi szószólója útján jutott nyilvánosságra, aki kijelentette, hogy Franco Spanyolországa “nem ismeri el az Egyesült Nemzetek illetékességét” a Spanyolországra tartozó kérdések dolgában és bár Spanyolországnak “kétségbevonhatatlan joga” van atomkutatásra, ilyen kutatásokat Spanyolországban nem végeznek. Ez a jelentés az Associated Presstől származik. Dr. José Giral, a száműzött spanyol kormány miniszterelnöke az albizottság előtt kijelentette, hogy Spanyolországban polgárháború törhet ki. Kijelentette azt is, hogy a köztársaságiak, meg nem nevezett külhatalmak segítségével, ki tudják kergetni Francot Spanyolországból az esetben, ha az Egyesült Nemzetek nem volnának hajlandók a cselekvés mezejére lépni. Adj egy napi bért a Magyar Segély javára