Magyar Jövő, 1947. november (46. évfolyam, 222-246. szám)

1947-11-01 / 222. szám

MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) 2 November 1, 1947 US katonai közegekkel tárgyaltak Maniuék BUKAREST.­­ A Maniu per tárgyalásán kiderült, hogy a m­últ év folyamán az OSS (Office of Strategic Services) embereivel tárgyal­tak az összeesküvők. Az ér­tekezlet ügyrendje titkos fegyveres alakulatok szerve­zése volt a román állam meg­döntésére. A két amerikai tiszt neve Thomas Hall őrnagy és Ira Hamilton hanagy. A vádlot­tak, akik megnevezték az amerikai tiszteket: Victor Radulescu-Pogoneanu, Radu Nicolescu Buzesti és Ion de Mocseny-Styrcea. A New York Times tudó­sítója W. H. Lawrence, úgy a vádlottak személyisége, mint a körülmények és tény­állás folytán azon benyomá­sát fejezi ki, hogy vallomá­suk nem kicsikart s megfelel a valóságnak. “A három vádlott egyéni­sége és magatartása a tár­gyaláson nagy mértékben va­lószínűvé teszik az általuk mondottakat. Ez a benyomás továbbá még azáltal is erős­­bödik, hogy mindkét amerikai tisztet felettesei visszaparan­csolták az Egyesült Államok­ba azzal az indokolással, hogy megszegték a parancsot, mely megtiltotta, hogy románokkal angol parlamenti képviselő, a labor Party tarja, aki a Kulttur­­szövetség rendezésében érdekes előadást tartott Magyarország­ról. Haire, aki többizbeni ma­gyarországi látogatása folyamán tárgyait annak idején Nagy Fe­renccel, magánbeszélgetés folya­mán azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy Magyarorszá­gon nemcsak politikai, hanem katonai összeesküvés is volt- E nézetet, szerinte, mások is oszt­ják Angliában, ellenállási mozgalomról tár­gyaljanak”, írja az amerikai tudósító. A három vádlott tanúvallo­mása­ szerint az amerikaiak kezdeményezték az összeeskü­vő szervezet tervét és nagy­szabású amerikai segélyt he­lyeztek kilátásba, úgy pénzt, mint fegyvereket, amennyi­ben döntő akciós tervet tud­nak tökéletesíteni. Három ülésen vettek részt. Az első ülésen Hamilton had­nagy nagymennyiségű ara­nyat, fegyvert, muníciót és propaganda anyagot ígért. Amikor az amerikai tisztek félni kezdtek, hogy a dolog kiszivárog, román barátaik­nak azt a tanácsot adták, hogy hagyják el az országot s e célra amerikai repülőgépet akartak rendelkezésükre bo­csátani. A vádlottak továbbá még tudtul adták, hogy érintke­zésben álltak az angol és ame­rikai követséggel, melynek titkos állami papírokat szol­gáltattak ki. A New York Times tudósí­tója benyomásait úgy össze­gezi, hogy “noha fantaszti­kusnak tűnik, hogy két ame­rikai tiszt a támogatás ilyen kötelezettségeit vállalta volna az Egyesült Államok nevében feletteseik tudta nélkül, mégis amikor a tanúvallomások el­hangzottak és részletről rész­letre tárták fel a dolgot a vádlottak, világossá lett, hogy a román belügyekbe való amerikai beavatkozásnak ez a története nem kiagyalt.” JOHN IMIRE MUNKÁSBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZNEK AZ ÁRDRÁGÍTÓK ÉS FEKETÉZŐK FÖLÖTT MAGYARORSZÁGON f Folytatás az 1-ső oldalról­ közellátást sértő bűncselek­mények kerülnek. A munkás­­bíróságok határozatai ellen — újraf­el­vétel kivételével — nincs perorvoslat. Sürgős­ Ries igazságügyminiszter .•október 22-én nyújtotta be az országgyűlésen a törvény­javaslatot és kérte a sürgős­ség kimondását. Az ellenzék egyöntetűen a sürgősség ellen foglalt állást, mert minden­áron meg akarták akadályoz­ni, hogy a javaslatból tör­vény legyen. A sürgősségi in­dítvány ellen a jobboldal Pfei­­ferék vezetésével egyöntetűen sorakozott fel. E magatartá­sukkal a jobboldal megmu­tatta, hogy hová húz a szíve: a feketézők, az árdrágítók, a nép vérén élősködők táborá­hoz. A sürgősség mellett azonban 182-en, ellene csak 89-en szavaztak, úgy hogy kétharmados többséggel ki­mondták a javaslat tárgyalá­sára a sürgősséget és okt. 23- án meg is kezdődött a javas­lat vitája. A jobboldal védi a feketézőket Ez az ülésnap rendkívül vi­haros volt. Az ellenzék vezér­szónokai élesen támadták a javaslatot és igyekeztek men­teni a nagyfeketézőket és a spekulánsokat. Jellemző volt a parasztpárti szónoknak, Kondor Imrének a beszéde. Kondor leleplezte az ellenzéki szónokokat, akik a parasztság védelme ürügyén támadták a munkás bíróságok intézmé­nyét. “Nekem az tűnt fel — mondotta, — hogy itt ezen­ a napon a parasztok érdekeit csupa ügyvéd védte, még­hozzá a munkásság ellen, hogy így egymás ellen uszít­sák a két nagy dolgozó réte­get.” Az igazságügyminiszter is leszögezte felszólalásában, hogy az ellenzéki felszólalók beszédeikben a feketézők ér­dekeit védték és nem a bíró­ságokat. Megnyugtatta az el­lenzék képviselőit, hogy a munkásbírákat nem a bosszú fogja vezetni és egyetlen ár­tatlan embert nem fognak el­ítélni. E tárgyalási nap legna­gyobb vihara akkor tört ki, amikor a Pfeiffer párt szóno­kát, bizonyos Maár Gyula ne­vű ügyvédet a nyílt színen le­leplezték, hogy tíz évvel ez­előtt, mint a nagyváradi káp­talan jogtanácsosa több gaz­dasági cselédet véresre vere­tett. Az egyik volt gazdasági cseléd, aki Maár úr utasítá­sára annak idején, mert nem viselkedett elég szolgalelkűen, ugyancsak kapott az ü­tlegek­­ből, most a Magyar Kommu­nista Párt országgyűlési kép­viselője. Ez a volt gazdasági cseléd, Boros Gergely ott, az ülésteremben ismerte fel egy­kori megkínzóját, Maár fis­kális urat és ott leplezte le ország-világ előtt, amikor az ügyvéd-képviselő úr ájtatos szemforgatás közben a pa­rasztság védelmezőjeként sze­retett volna felszólalni, ter­mészetesen a munkássággal szemben. Ilyen vihart még nem látott az öreg magyar parlament. Maár Gyula képte­len volt megszólalni a nagy zajban s szégyenszemre végig kellett hallgatnia, amikor a szemébe vágták, hogy: PA­RASZTNYÚZÓ! A munkásbiróságokról szó­ló törvényjavaslatot egyéb­ként az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta és tör­vény lett belőle. Ennek alap­ján most rövidesen megkez­dődik a külön uzsoratanácsok felállítása, melyekben a mun­kásság maga fog ítéletet ki­mondani azok felett, akik ar­ra merészelnek vetemedni, hogy a nehéz munkás verej­tékkel termelt árucikkeket elvonják a közfogyasztás elől.. . Dr. Nemes György. AMERIKA IGAZI URAI Nemrég fejeződött be a CIO United Electrical Workers konvenciója, melyen elhatározták a szervezet politikai prog­ramját. A konvenció, melyen ezer kiküldött jelent meg, megállapította, hogy “a kormány teljesen a nagyipar uralma alatt áll.” Ugyancsak határozati javaslatban megállapította a következőket: “Hiábavaló volna azt várni, hogy a 80-ik Kongresszus és a jelen kormány gátat vet a profitharácsolás elé, vagy azt, hogy hatásos lépéseket tegyen a közeledő gazdasági válság elkerülésére.” “A Taft-Hartley törvény célja az volt, hogy megkö­tözze a munkásság kezeit, hogy a Wall Street urai még na­gyobb profithoz jussanak.” A polgári szabadságról hozott határozat megállapítja, hogy “a Wall Street erői érvényesíteni akarják teljes nyo­másukat az ország tradicionális szabadságjogainak meg­szorítására.” “Vájjon ugyanazok az urak, akik az amerikai népet el akarják nyomni, másképpen fognak viselkedni más népek­kel szemben? Vájjon azon igyekeznek, hogy több szabad­ságot adjanak az idegen népeknek?” — kérdezi a külpoli­tikáról hozott határozat. “Washingtont meg kell szaba­dítani a nagyipar uralmától és át kell alakítani külpoliti­kánkat, hogy békét építsünk és biztonságot, ami minden egyszerű ember, a világ minden népének egyformán ér­deke.” Kik képviselik a Wall Streetet az Egyesült Államok vezetésében: W. Averell Harriman, kereskedelmi miniszter. A Brown Brothers, Harriman Co. társtulajdonosa, a Union Pacific Railroad, a Kuhn & Loeb pénzügyi csoport elnöke, aki igazgató a következő társaságoknál: American Ship & Commerce Corporation, Guaranty Trust Co. of New York; W. A. Harriman Securities Corp.; Illinois Central Railroad; Los Angeles & Salt Lake Rail­road; Mississippi Valley Corp.; Oregon Short Line Rail­road ; Oregon-Washington Railroad and Navigation Ca.; Yazoo and Mississippi Valley Railroad; Western Union Te­legraph Co. James W. Forrestal, nemzetvédelmi miniszter, 1937—40-ig a Dillon, Read and Co. (nagybank) elnöke. 1940—41-ig alelnöke volt a német I. G. Farben kartellhez tartozó General Aniline and Film Corporation-nak. John W. Snyder, pénzügyminiszter: A First National Bank of St. Louis elnöke, a St. Louis-i Coronado és Chase Hotel igazgatója. William H. Draper, hadügyi államtitkár: A Dillon, Read and Co. alelnöke, a Bankers Trust Co. helyettes főpénztárnoka. (Morgan.) A. Lee M. Wiggins, helyettes pénzügyminiszter: Az American Bankers Association elnöke 1944-ig. A south Carolina Bankers Association volt elnöke, a South Carolina Press Association volt elnöke és még hét társa­ságban töltött be vezető pozíciót. W. Stuart Symington, repülőügyi államtitkár: A háború alatt az Emmerson Electric Manufacturing Co. elnöke volt. A. S. Barrows, helyettes repülőügyi államtitkár: A Sears Roebuck and Co. elnöke, a Continental Illinois National Bank and Trust Co. igazgatója. Cornelius Vanderbilt Whitney, helyettes repülőügyi ál­lamtitkár . A Pan American Airways elnöke, a Hudson Bay Mining and Smelting Co., Ltd., elnöke. Hasonló a helyzet a külügyminisztériumban és a diplo­máciai karban. A további névsor közlését legközelebbi szá­munkban folytatjuk.

Next