Magyar Jövő, 1948. szeptember (47. évfolyam, 215-239. szám)

1948-09-04 / 218. szám

A City CIO Marcantonioért NEW YORK. — Minden idők “legnagyobb erőfeszíté­sére” szólítja fel a szavazó­kat a City CIO-tanács Vito Marcantonio újramegválasz­­tásának biztosítására abban a határozatban, amelyet de­legátusainak csütörtökön es­te a Tom Mooney Hallban tartott gyűlésén hoztak. 116 jelölt közül, akiket a kon­gresszusi és az állami parla­menti kampányban támogat­ni fognak, Marcantoniot sze­melte ki a tanács arra, hogy a legnagyobb erővel támogas­sák, mert mindenkor ő harcolt a legnagyobb erővel a CIO- program megvalósításáért. Rendületlenül piketelnek a sorozás ellen BOSTON. A Bérelt vere­kedők erőszakoskodása sem tudja megállítani azt a nagy­szabású piketelést, amely eb­ben a városban folyik a köz­ponti sorozóbizottság hivata­la előtt. Ez az ország legna­gyobb piketelő sikere. Har­minc plakátvivő progresszív ifjú, Walter O’Brien prog­resszív képviselőjelölttel az élén, tántoríthatatlanul foly­tatja tiltakozó tüntetését. Bé­relt csirkefogók, akik a köze­li csapszékben ütötték fel fő­hadiszállásukat,­ tízéves gyer­mekek közt osztogatnak para­dicsomokat, hogy a piketelő­­ket megdobálják velük. A csirkefogók v­e­r­e­kedéseket provokálnak, hogy összetép­jék a plakátokat. Semmi sem használ. A tiltakozás rendü­letlenül folyik. Gyorsítják a deportálási tárgyalásokat NEW YORK.­­ Az igaz­­­ságügyminisztérium deportá­lási tárgyalásait Alexander B­itt­e­rman, Jack Stachel, Claudia Jones és más kommu­nista vezető személyiségek el­len szeptember 13-ikán, hét­főn kezdik meg, jelentette be John P. Boyd, a bevándorlási hivatal helyettes kormány­­biztosa. A bejelentés az Alex­ander Stevens ellen folyó négynapi kihallgatások befe­jeztével történt. Royall támogatja MacArthur sztrájktilalmát WASHINGTON. — Doug­las MacArthur tábornagy­nak rendeletét, amely meg­tiltja a japán munkásoknak, hogy kormányuk ellen­i sztrájkba lépjenek, támogat­ta Kenneth C. Royall, az amerikai hadsereg minisz­tere. BROOKLYN. — A városi bizottság brooklyni tagjául Simon W. Gerson kommu­nista jelöltet akarják behoz­­­ni és e célra a brooklyni kommunista választási kam­pánybizottsága 14,232 alá­írást gyűjtött össze a meg­követelt ötezer helyett. HUNGARIAN DAILY JOURNAL Demokratikus, antifasiszta napilap. — A Democratic Anti-Fascist Dally. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM. No. 218 SZÁM SEPTEMBER 4, 1948 SATURDAY Megkövezték Wallace jelöltjét ill.-ban +Fasiszta mintára szervezett csőcselék az illinoisi West Frankfortban megtá­madta McDougall professzort, a pro­gresszív párt szenátorjelöltjét és kísé­retét. — Wallace Mississippi és Louisi­ana államokban folytatja déli körútját SZEPTEMBER 9 W­allace NAGYGYŰLÉS NEW YORKBAN Yankee Stadium MT. VIERNON, Illinois. — West Frankfort 30 mérföld­­nyi távolságra fekszik ettől a várostól, Illinois déli részében. Hat héttel ezelőtt a csőcselék ugyanebben a városban vé­­resre vert egy 65 éves helyi farmert, aki aláírásokat gyűj­tött a progresszív párt szá­mára. Most aztán a fasiszta mintára megszervezett cső­cselék teljes akcióba lépett, hogy megakadályozza Curtis D. McDougall egyetemi tanár, a progresszív párt szenátor­jelöltjének beszédét a város­ban. McDougall társasága, — összesen 13 személy — auto­mobilokon érkezett a városba. A társaságban több gyermek is volt, közöttük McDougall két kisgyermeke. Mikor a városb­a érkezett, körülbelül százfőnyi, jobbára húsz éven aluli fiatalemberekből álló csoport megakadályozta, hogy McDougall beszédet tartson. A csoport körülvette McDoug­­allt, szétrugdalta a hangszó­rókat s a tiltakozó polgárokat elkergette a színhelyről. McDougall szembefordult a csőcselékkel, mely láthatólag jól meg volt szervezve. “Ehhez lehetett hasonló Hitler Németországa!” kia­bálta a csőcselék felé. Ekkor a vezető jelszavára a csőcse­lék kövekkel dobálta meg a társaságot. A rendőrségnek hire-hamva sem volt, s mi­kor McDougall a rendőrségre hajtott és védelmet kért, az ott egymagában székelő rend­őrőrmester kijelentette, hogy nem ad védelmet, de arra haj­landó, hogy kikísérje a cso­portot a városból. Az illinoisi progresszív párt vezetősége kijelentette, hogy dacára a megszervezett, fiatalkorúakból álló csőcselék­nek, McDougall professzor folytatni fogja beszélő kör­útját az államban. Mississiben nem volt zavar Wallace gyűlésein MONROE, La. — Henry A. Wallace Edwards, missis­­sippii városban tartott rádió­beszéddel kezdte meg körút­ját Mississippi államban, majd a Vicksburg városban és a Louisiana államban lévő Monroe városban tartott sza­­­badtéri beszédet. Nagy töme­gek hallgatták meg minden­ütt, ahol csak beszélt és nem volt rendzavarás. Úgy Missis­sippi, mint Louisiana államok rendőri kíséretet adtak Wal­lace mellé, hogy végigkísér­jék egész körútján. Wallace beszédeiben kijelentette, hogy a csőcselék ellene intézett tá­madása nem tudja elijeszteni attól, hogy kifejezést adjon meggyőződésének, hogy csak­is a béke és az emberi testvé­riség nagy eszméi vihetik elő­re az emberiséget. Hangoz­tatta, hogy a fajgyűlölők nem akarják ennek a meggyő­ződésnek hangoztatását s fel­szólította hallgatóságát, hogy gondolkodjon, mibe kerül a népnek ez a fajgyűlölet, mely­nek segítségével a népet sze­génységben és elmaradottság­ban tartják. “Minderre azonban nem a Délen rejlik a válasz,” mond­ta Wallace. “Egy hosszú lánc kapcsolja össze az alabamai és az északkarolinai városok csőcselékét a kitűnő szabású ruhában járó üzletembereik­kel, akik New York és Bos­ton pénzügyi­­központjaiban ülnek s akik dollárokat és cen­teket húznak profit gyanánt abból, hogy a déli államok­ban egymást fajgyűlöletre uszítják. A Dixtokraták iga­zi központja, éppenúgy, mint a republikánus és a demokra­ta pártok központja a Wall Streeten található.” Henry A. Wallace Labor Day-i üzenete A munka ezen ünnepén Amerika népe a legnagyobb jelentőségű politikai választás előtt áll. Választania kell a Wall Street két régi pártja között, vagy fel kell, hogy épít­sen egy új pártot a munkásság és az egy­szerű emberek pártját. A demokrata és a republikánus pártok a Wall Street és a nagy korporációk foglyai. Ezek a pártok a Taft-Hartley törvénnyel láncba vetették a munkásságot. Mindkét párt többsége erre a törvényre szavazott. A régi pártok szétrombolták az árellenőrzést, elsza­­badították az inflációt, mely felére csökken­tette le a munkásság dollárjainak vásárló­­értékét és tragikus depresszióval fenyeget. Ugyanakkor elmulasztották azt, hogy há­zakat építsenek a hajléktalanok számára, hogy megfelelő minimális munkabéreket szavazzanak meg az éhbérért dolgozók szá­mára, becsületes nyugdíjat az aggok számá­ra és amerikai standarddal rendelkező társa­dalmi biztosítást mindenki számára. Elmu­lasztották a kisebbségek politikai jo­gainak megvédését s ehelyett boszorkányhajszát in­dítottak el, mely minden amerikai polgár demokratikus szabadságát fenyegeti. Adó­rendszerük, mely különös kedvezményeket ad a profitharácsolóknak, éppen annyira jel­lemző, mint a munkásság jogai és életszínvo­nala ellen intézett támadásaik. Az egyetlen különbség a két régi párt kö­zött az, hogy Dewey és republikánusai hen­cegnek ezzel a rekorddal, míg Truman és demokratái liberális szólamokkal akarják el­takarni cselekedeteiket. Truman több sztrájk­betiltó végzést adott ki, mint minden más elnök a történelem folyamán és a kongresz­­szus demokrata csoportjának többsége a munkásságot érdeklő kérdésekben majdnem minden esetben a republikánusokkal szava­zott. A demokrata és a republikánus pártok el­vetették Roosevelt és Willkie “Egy világot” hirdető politikáját. A Truman-Vandenberg doktrínával, a háborús költekezéssel, a soro­zással és megkülönböztetésen alapuló kül­földi segélyprogramjukkal olyan vad hajszát indítottak el a Wall Street világuralma ér­dekében, hogy azzal egy harmadik világhá­borút provokálhatnak ki. Az egyszerű amerikai nép fellázad ez ellen a veszedelmes, elnyomást, depressziót és há­borút előidéző kétpárti politika ellen és egy új pártot épít, a munkásság és az egyszerű emberek pártját. Minthogy ez a munkásság pártja, harcol a Taft-Hartley törvény visszavonásáért és a Wagner törvény megerősítéséért, magasabb bérekért a hatalmas profit rovására, a meg­élhetési árak leszállításáért, olcsó házakért, 1 dolláros minimális munkabérért, 100 dollá­ros minimális aggkori nyugdíjért, jobb tár­sadalmi biztosításért, a nép általános jólété­ért és a világbékéért. Minden szavazat, melyet a régi pártokra adnak, eldobott szavazat, ami a munkásság ellenségeit segíti. A progresszíve párt je­löltjeire adott szavazatok azok, melyek a munkásság érdekét szolgálják. 325 EZER AMERIKAI HAL MEG ÉVENTE AZÉRT, MERT NINCS PÉNZE ORVOSI KEZELÉSRE WASHINGTON.­­ A köz­egészségügyi hivatal most kiadott jelentésében az a megdöbbentő adat található, hogy a betegségben sínylődő amerikaiaknak csak egyötöde tudja fedezni a szükséges or­vosi kezeléssel járó költsége­ket, 325 ezer pedig anyagiak híján meghal évente. A nem­zeti katasztrófa orvoslására a jelentés egy tízéves, több billió dolláros betegség elleni országos biztosítást és orvosi kezelési programot javasol. Az erre vonatkozó adato­kat Oscar R. Ewing, szövet­ségi főbiztos hét hónapi ku­tatás után állította össze 183 oldalas jelentésében, ezt pe­dig Truman elnöknek nyúj­totta be. Sajtókonferenciáján Tru­man melegen ajánlotta ennek a programnak elfogadását és hangsúlyozta, hogy USA “en­nél jobb egészségi gondozást tudna adni népének.” 350 ezer halála nemcsak emberélet veszteséget hanem roppant mennyiségű, ponto­san kiszámítva 4 millió 300 ezer emberi munkaév elpa­­zarlását jelenti. Másképpen kifejezve: 27 billió dollár ér­tékű nemzeti vagyon vész el vele évente. Az amerikai munkásság mindig harcolt az egészség­­ügyi programért, mit sem törődve azzal, hogy a reak­ció ezt “államosított gyógy­kezelésinek bélyegezte. A legtöbb orvos, az orvosok szövetsége, mindig ellenezte, a republikánus Kongresszus pedig nem volt hajlandó tör­vényt hozni ennek érdeké­ben. A jelentés javaslatai ha­sonlók a Kongresszus által januárban visszavetett Wag­­ner-Murray-Dingell-féle tör­­vényj­avaslathoz. KERSTEN KÉPVISELŐ, A IKONOK ELLENSÉGE ADÓVISSZAÉLÉSEKET KÖVETETT EL MILWAUKEE. — Char­les J. Kersten wisconsini re­­­publikánus kongresszusi kép-­ viselő “100 százalékos ameri­kai hazafi”, amikor a unio­­nok elleni boszorkányhajszá­ban vesz részt, de az állami adóbehajtók erősen kételked­nek patriotizmusában. Ker­­stent, akinek képviselőházi albizottsága éppen most ve­zet rágalmazási kampányt a CIO villamossági munkások ellen, egy évvel ezelőtt adó­visszaéléssel vádolták. A Mil­waukee Journal, amely maga is munkásellenes, 1947 ja­nuár 25-én egy vezércikkben a következőket írta Kersten­ről: “Az adóvisszaélések első helyen áll azok között az Amerika-ellenes bűnök között amit egy ember elkövethet. Még súlyosabb elbírálás alá esik a bűncselekmény, ha olyan ember akarja elkerülni a jogszerűen kivetett adó megfizetését, aki részt vesz a közéletben.” JKersten elfelejtette kitöl­teni az 1943, 1944 és 1945 évi állami adóíveket. Amikor a turpisság kiderült, 1947 ja­nuárjában megfizette a visz­­szamenőleges adót. Több éven keresztül már korábban is vagy egyáltalán nem adott be adóvallomást, vagy pedig ki­sebb összegben tüntette fel jövedelmét, mint amennyit a tényleges helyzetnek megfe­lelően fel kellett volna tüntet­nie. A képviselő sógora és ügy­védtársa is különös feledé­­kenységről tesz tanúságot, amikor az adóbevallás ideje elérkezik. A sógor, Mr. Aldo A. McKinon, amint ugyan­csak az elmúlt év januárjá­ban derült ki, a teljes 12 esztendőn keresztül, 1935 óta nem töltött ki adóíveket és így nem fizetett állami adót. Kersten képviselő, a képvi­selőház munkaügyi bizottsá­ SZALUTOSZTRÁJK N­­YUAN, HAIESSZTRAJK NYUGATON NEW YORK.­­ A város­ban majdnem teljesen meg­állt minden áruszállítás, mi­után az AFL szállítómunká­sok 807-es számú lokáljának tagjai a Manhattan Center­ben tartott gyűlésen határo­zatot hoztak, hogy nem en­gednek követelésükből és 25 centes órabéremelés mellett, egy jóléti alap felállítását is­­ követelik. A szervezet több más lokáljának tagjai is­ csatlakoztak a sztrájkhoz és semmi kilátás sincs rá, hogy gának egyik legaktívabb tag­ja és 1946 óta, amikor beke­e­rült a Kongresszusba erejé­nek nagy részét a munkásság­ támadására áldozza. Nemcsak megszavazta a Taft-Hartley törvényt, de a monopolisták ügyvédjeivel együttműködve, résztvett annak megszerkesz­tésében is. Vizsgálatot ve­zetett a new yorki áruházi munkások szakszervezete el­len és most vezeti a hadjára­tot a 600 ezer tagot számláló CIO villamossági munkások­­ unionja ellen. Felmerül a kér­­­dés: milyen kvalifikációja van, mások ellen vizsgálatot folytatni Kersten képviselő­nek az adó körül elkövetett vissza­éléseinek leleplezése­­ után? M­i kedd előtt tanácskozásra ke­rülhet a sor a munkások és a szállító társaságok között. Washingtoni jelentés sze­rint Truman elnök tanulmá­nyozza a kérdést, hogy a kor­mány a Taft-Hartley tör­vény alapján letiltást alkal­mazzon-e. Ugyanakkor a new yorki rendőrség vizsgálatot indított, hogy nem a­­ “vörö­sök” állnak-e a sztrájk mö­gött. A tej és a kenyérellá­tás zavartalanul folyik a vá­rosban. SAN FRANCISCO. — A nyugati kikötőkben teljesen megállt a munka, miután öt hajós és dokkmunkás szerve­zet 30 ezer tagja sztrájkba lépett. A sztrájkot megelő­zőleg a kormány 80 napra letiltotta azt, azonban a 80 nap elmúlt és neim­ jött létre megegyezés a hajóstársasá­gok és a munkások között. Harry Bridges, a dokk­munkások CIO szervezetének elnöke bejelentette, hogy a munkások készen állnak rá, hogy ha szükség lesz rá, hat hónapon át folytassák a sztrájkot, de nem engednek minimális követeléseikből. A sztrájkban résztvevő öt CIO szervezet fogadalmat tett, hogy csak akkor szünteti be a sztrájkot, ha valamennyi egyezményt köt a társasá­gokkal. LABOR DAY 1948-BAN Wall Street bérencei megmutatták Illinois államban, hogy Amerika igazi urai, a gigászi trösztök vezetői kés­hegyre menő harcot fognak folytatni, hogy megakadályoz­zák a népet a kétpárti rendszer kötelékeiből való kiszaba­dulásból. A két párt, a republikánus párt és a demokrata párt, az amerikai imperializmusnak a századfordulónál való ki­bontakozása óta Wall Street politikai eszközévé vált. A nép progresszív törekvései időnként kifejezésre jutottak ugyan a demokrata párt politikájában, különösen a Roosevelt ad­minisztráció idejében, de az ő halála óta Wall Street azt is teljesen átvette, bekü­ldve oda bankár politikusait. Wall Street biztonságban érezte magát, amíg az ame­rikai népnek nem volt lehetősége másra szavaznia, mint­ két házipártja valamelyikére. De a Progresszív Párt zászló­­bontásával első ízben a huszadik században olyan népmoz­galom indult meg, amely Wall Street urait komolyan ag­gasztja, amely kimondottan antimonopólista és antiimpe­­rialista. A progresszív párt mozgósítja és szervezi a népet Wall Street két pártja népnyúzó, reakciós, háborús poli­tikája ellen. Ez főbenjáró bűn Wall Street urainak szemében és ezért mindent elkövetnek a mozgalom megsemmisítése ér­dekében. A washingtoni kémcirkusz egyik fő célja a prog­resszív mozgalom vezetőinek gyanúsításokkal való beszeny­­nvezése és diszkreditálása. Délen terror­szervezésével akar­ják a Progresszív Párt szószólójának, Wallace-nak torkára forrasztani a szót. És Illinoisban megkövezik annak kép­viselőjét. 1948 Labor Day napját Wall Street fasiszta, háborúra készülő akcióinak közepette ünnepli Amerika munkássága. Látják az amerikai reakció brutális megmozdulásait, tuda­tában vannak gonosz, népellenes terveiknek. De egyre töb­ben ismerik fel benne ugyanakkor az agyaglábú óriást, amely pontosan azért, mert érzi, hogy nem tudja uralmát normális és békés, a nép jólétét szolgáló eszközökkel meg­oldani, szándékszik népünket és az egész világ népét új háborúk vérözönébe sodorni. Labor Day napján a dolgozók egységének kérdése is­mét életkérdésként áll a nép előtt. Ha Amerika munkás­sága egységes volna, minden kétséget kizárólag már rég visszavethette volna Wall Street háborús, reakciós terveit. Tudják ezt a monopóliumok urai, azért sajátították ki és használják a nácik, fasiszták egységbontó taktikáját: a vörösfalást, a szovjetellenességet. Ez az utolsó ütőkártyá­juk. Labor Day napján az amerikai munkásságnak fokozni kell a harcot a reakció e mérgezett fegyverei ellen. Csak így biztosíthatjuk az egységet, amely nélkülözhetetlen a reakció fölötti győzelemhez. IZRAELI LŐSZERSZÁLLÍTÁSÉRT LEFOGTAK TÍZ AMERIKAIT WASHINGTON. — A State Department azonkívül, hogy lépéseket tett a csehszlovák kormánynál amiatt, mert a csehek egy repülőteret bocsátottak Izrael rendelkezésére, ahonnan fegyvereket, lőszert és harci repülőgépeket szállí­tottak Izraelbe, őrizetbe is vétetett 10 amerikai állam­polgárt, akik a fegyverszállításokat végezték. A csehek a State Department tiltakozása ellenére sem voltak hajlandók a repülőtér működését megszüntetni. A tíz őrizetbe vett egyén vallomása után még több amerikai állampolgár kihallgatását rendelik el a fegyver­­szállítási ügyben. Az amerikai külügyminisztérium a jeru­­zsálemi konzul útján Bernadotte gróf UN közvetítőnél is bevádolta a zsidókat tilos fegyverszállítás miatt. Lapzár­táig még nem kaptunk értesítést arról, vájjon Amerika tiltakozott-e az angol kormánynál a támadó arab hadsere­gek felszerelése és anyagi támogatása miatt. SCUM­ KÉPTELEN VOLT ÚJ KORMÁNYT ALAKÍTANI PáRIS. — A francia munkásság egységes nyomása kö­vetkeztében a szociáldemokraták nem voltak hajlandói olyan kormányban résztvenni, amelynek feje, Schuman ki­jelölt miniszterelnök lett volna. Ennek következtében 8 man képtelen volt új kormányt alakítani és így az öt­tel ezelőtt megbukott miniszterelnök visszaadta megbí­­ását Auriol köztársasági elnöknek. Az elnök most új miniszterelnököt keres és szó­val André Mariéról, akinek kormánya négy heti működés után megbukott. Ha a kormányalakítási tárgyalások ismét ne­hézségekbe ütköznének, sor kerülhet a parlament feloszla­tására és új választások kiírására. HÉTFŐRE VÁRJÁK A BERLINI TÁRGYALÁSOK BEFEJEZÉSÉT A BERLIN. — Németország négy zónájának katonai pa­rancsnokai és a négy hatalom­­ pénzügyi szakértői pénteken­­ újból hosszasan tárgyaltak. Előző napon mindössze más­félórás megbeszélés volt, mert olyan technikai kérdések­­ merültek fel, amelyek a pénz­­­­ügyi szakértők külön konfe­renciáját tették szükségessé. Általában bizakodó a han­gulat és hétfőre várják a ta­nácskozások kedvező befeje­ződését. Az most kétségtelen, hogy egész Berlin területén a S­z­o­v­jetunió kívánságánál megfelelően a szovjet zónában kibocsájtott bankjegyek lesz­nek érvényben. Amint a berlini tárgyalá­sok végetérnek, Moszkvában tovább folytatják a négy nagy­hatalom diplomatáinak érte­kezletét. LABOR DAY ünnepére való tekintettel a Magyar Jövő nem jelenik meg hétfőn, szeptember 6-ikán.

Next