Magyar Jövő, 1949. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1949-09-20 / 220. szám

7 PafcU»h«f Dally. u««yt Sunday and curtain Holiday* by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. ISt E. 16th St., New York 1, N. > Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNER fuDscrlption Rates: USA. Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $3.00 •uee months. N. Y. C., So. America. Mexico. Cuba $ 1 .00 one year, half year, $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Pale* tine $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. Qyl Entered as Second Claaa Matter Sept. 12, 1947 at the Poet Office of New York, N. Y.. under the Act of March 1*7* Bizalmi szavazat a magyar demokráciának Budapestről jelentik, hogy a magyar földmivelők szep­tember 9-ig 8 millió 400 ezer métermázsa gabonát szolgál­hattak be, amelyből 4 millió 710,000 mázsa búza, 2 millió 107,000 mázsa rozs, a többi árpa és zab volt. EZ A MENY­­NYISÉG 220,000 MÉTERMÁZSÁVAL TÖBB, MINT A TA­VALYI GAZDASÁGI ESZTENDŐ EGÉSZ BEGYŰJTÉSE. Lenin, a szocialista Szovjetunió megalapítója, mutatott­a először, hogy a parasztember a gabona beszolgáltatásával ejezi ki bizalmát egy kormányrendszerrel szemben. Ha a paraszt ellenez egy kormányzatot, akkor csak annyit termel, amennyi elégséges ahhoz, hogy önmagát és családja megéljen belőle és csak annyit szolgáltat be vagy visz piacra, amennyi ekerü­lhetetlen. Amikor bőségesen szolgáltat be, akkor a pa­­aszt bizalmát és megbecsülését fejezi ki a kormánnyal szemben. A magyar nép és különösen a magyar földmívelő nép az idén már másodjára szavaz bizalmat a népi demokráciá­ink. Először a májusi választások idején tette ezt, azzal, hogy csaknem 100 százalékosan leszavazott a Függetlenségi Népfrontra. Az ellenség, a renegátok akkor azt mondták, hogy ezt “kényszerből” tették . A terménybeszolgáltatás eredménye csattanó válasz erre a hazug propagandára. A beszolgáltatás, ezenfelül, több mint bizalmi szavazat a magyar demokráciának. Garanciája ez ugyanakkor a ma­gyar nép egyre növekvő jólétének. ábavaló volna ang segítése WASHINGTON. — Dean Nieson külügyminiszter tá­vozásra hívta Berm­­an­ és Schuman francia kül­­­minisztereket a távolkó­­helyzet miatt. A tanács­osról kiadott kommüniké­rint a külügyminiszterek elértenek abban, hogy Csang Kaj-sek további támo­gatása hiábavaló volna, mert semmiképpen sem tudná meg­akadályozni a kínai nép teljes győzelmét. Hat hónappal ez­előtt még ellentétben álltak a h­y­u­gati külügyminiszterek ebben a kérdésben, azóta azonban a kínai népfront olyan győzelmeket vívott ki, melyeket nem lehet megsem­misíteni. A díszmagyar — VENDÉGVEZÉRCIKK — A magyar parlament Drahos Lajost választotta meg el­nöknek, se nem gróf, se nem báró, még csak doktori cim lines a neve előtt, csak így egyszerűen Drahos Lajos a cse­­peli Weiss Manfréd gyár munkása, a gyári üzem bizottságá­nak elnöke. Az “ezeréves alkotmánynak” ez­ is koporsó szege, mell­­yel együtt az egész régi úri Magyarország véglegesen el­­ünt a magyar életből. Csak nekünk adatott meg az a kétes szerencse, hogy a volt “nemzetfenntartó” elemet, a grófo­kat, gentryket, levitézlett politikusokat, itt üdvözölhetjük magunk között. De leszámítva az egy-két előhírnököt, akik earatták az ellenforradalmiság, a nyugati demokrácia baj­­nokságának a lehetőségeit, a később jötteknek már nem ter­ített babér és főleg dollár. A kormány is rájött, hogy ezek sem a magyar népet, hanem csak saját magukat árulják s az ilyen levitézlett politikusokból annyi van a marketten h­ogy teljesen értéktelenné váltak. Siránkoznak is a fővezérek és küldik a felhívásaikat­z amerikai magyarsághoz, hogy mentsék meg a pusztulás­ul az ideszaladt előkelőségeket, adjanak minél több dollá­­rcskát, mert másként lezüllik a nemzet színe-java. De az amerikai magyarság nem nagyon hatódik meg kenetteljes felhívásoktól, nem nagyon hullajtja a dollárt, melyből magának is igen gyéren jut manapság. Mit csinálhatnak a nemes vitézlő uraink, egymás torká­­ak esnek és élet-halál harcot folytatnak, azért a kevés po­cséért, amely magyar Amerikában található. Tépik, marják, leplezik egymást. Nem nekünk kell meg­­ni a disznóságaikat, megírják ők maguk és így legalább jut a papi és hazafias maszlagtól elszédítettekhez is, akih­ez mi nem férhettünk ezidáig el. Ez nemcsak hogy nem se­­jti elő a dollárok folydogálását, de talán kinyitja azokat a stét agyakat is, melyeket papok, lapok homályosítottak el. Drahos Lajos csepeli vasas, a magyar országgyűlés él­üké, valahogy jólesik ezt leírni, olyan jól megmelegíti az über szívét. Profit az élre! Ez nem lesz áruló, ez nem fog alföldi követségek kapujába senterkedni. Prolit, parasztot, minden oly helyre, amely fontos a­ocialista társadalom építéséhez. Jó érzés az is, hogy a­épköztársaság Elnöki Tanács többsége szintén proli, sze­­nnt dolgozó paraszt. Emlékezhetünk, hogy a múltkoriban nagyon elsírta ma­st az egyik ilyen ideszaladt alak, hogy hol vannak a régi idők, amikor a magyar királyi országgyűlés megnyitására apa díszmagyarba öltözött képviselők vonultak fék har­ján, mentében, hajdú-huszár kísérettel, azután jött őfel­se, később a pótlékai, a lovas tengerész Horthy nyitotta el az országgyűlést. Most kesergett az ipse, csizmás parasztok, fejkendős rasztasszonyok, munkások adják a túlnyomó többséget é­rvényhozó testületnek. Nem is hinné el az a tintakuli,­gy milyen jó érzés tudni azt, hogy a díszmagyar, a trin­­a, véglegesen bekerült a múzeumba, mint egy barbár kor­­ik jelképe, mellékerült az ‘ezeréves alkotmány’ is, egy uj­agyarország épül, amelynek a törvényhozó testületének az töke Drahos Lajos, csepeli vasmunkás. Jól, nagyon jól van ez így! (Bérmunkás) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) VÁDIRAT RRIK LÁSZLÓ IS TÁRSAI ELLENI BŰNÜGYBEN “Kémhálózatunk las­san­­átfogta az államapparátus valamennyi ágát, a hadsere­get és a rendőrséget. Ugyan­az a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt vezetősé­geibe is, valamint számos társadalmi és politikai szer­vezet vezetőségébe. Az állam­­apparátusban, v­a­l­amint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kor­mány Magyarország terüle­tén nagyarányú k­é­mtevé­­kenységet folytatott a ma­gyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics­ ju­goszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intéz­kedéseket tehetett a kémhá­lózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Ma­­g­y­arország államrendjének megváltoztatására.” E terv végrehajtásának előkészületeit szolgálta Tito magyar­országi látogatása 1947 decemberében. Ez a lá­togatás , mely sokban ha­sonlított egy hódító bevonu­lásához Budapestre a jugo­szláv vezetők gondosan előké­szített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekinté­lyét Magyarországon megnö­­velje, mint ahogy Raj­kék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy meg­próbálják Titót mestersége­sen népszerűsíteni és a Szov­jetunió hatalmas népszerűsé­gét csökkenteni. Budapesti látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott, vonatján utazott Rajk bel­ügyminiszter is, aki már elő­zően ismételten tárgyalt Ti­­tóval és a jugoszláv vezetők­kel. Kelebián állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Raj­kot. Brankov tol­mácsolásával részletesen kö­zölte vele a tennivalókat. “A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban, áll hogy észrevétle­nül, a szomszéd államok kor­mányainak éberségét kijátsz­va, Belgrád központtal foko­zatosan Jugoszlávia köré tö­­mörítsék a népi- demokrati­kus országokat.” Ennek előkészítését szol­gálta az u. n. Balkáni Szak­­szervezeti Szövetség, a bal­káni Sportszövetség, a Balká­ni Ifjúmunkás Szövetség, a­melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonat­kozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: ‘ Orientálódjék a naciona­lista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban a kis­polgári erőkre a városokban, de különösen a falun.” Rankovics közölte Tito uta­sításait, mely­­ szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy lik­vidálják a magyar állam és a kommunista párt jelenlegi vezetőit s hogy­ ennek meg­történte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállal­ta és fokozta tevékenységét. 1948 március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugo­szláv — amerikai tervek kez­denek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk ér­tesült arról, hogy a Tájékoz-­­ tató­ iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a ké­szülődésről Rajk folyamato­san értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határoza­tának nyilvánosságra hoza­tala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ez­­­ért Titóék közölték Rajkkal,­­ hogy a változott helyzetnek, megfelelő új taktika kidolgo­zására, Rajknak titkos talál­kozást kell létrehoznia Ran­koviccsal, a jugoszláv bel­ügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október ele­jén Klein Antal, northyista földbirtokos Paks melletti va­dászterületén létre is­ jött. A magyar határőrség parancs­nokának, Pálffynak segítsé­gével Rankovics két kísérőjé­vel együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajk­kal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője, Tarisznyás Györgyi, paksi ta­nítónő kalauzoltak a találko­zás színhelyén. A megbeszé­lés, mely egy csőszházban folyt le, két és félóráig tar­tott. Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonat­kozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardelj isme­ri. Közölte, hogy a Tájékoz­tató iroda határozata után a régi célok megvalósítása érde­kében új­­­utakra kell térni. Közölte Tito “lángeszű” ter­vét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan­­ a jugoszláv népet a Szovjet­unió ellen fordítani és hogyan viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándé­kozik megnövelni a népi de­mokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat és hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen állítani. ‘ Tito — mondotta Ranko­vics — e cél megvalósítására az új helyzetben három fel­adatot jelölt meg. Először Ju­goszlávia népeinek mozgósítá­sát a Szovjetunió ellen .Má­sodszor a népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek nevelését és szervezeti össze­fogását. Harmadszor, felhasz­nálni a nemzetközi kérdések­ben a Szovjetunió és az angol­amerikai államok közötti né­zeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjet­unióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támasz­kodnunk. . . Tito lángeszűen megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy tervet, mely szerint a jugoszláv nép szov­jetbarát hangulatát fokozato­san likvidálni lehet.” Ennek a tervnek lényegét kifejtve, Rajk azt vallja: “Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Ran­kovics velem közölte, — a kö­vetkezők: először csak bírá­lattal illetik a Kominform ha­tározatát, utána a határoza­tot rágalomnak minősítik, de ebben a periódusban még semmiesetre sem bírálják a Szovjetuniót és vezetőit. El­lenkezőleg, ebben a szakasz­ban kiemelik a Szovjetuniót és vezetői iránti barátságot... Utána — folytatta Rankovics — mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunió­ra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósí­tani a jugoszláv ötéves ter­vet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és különösen őket tesszük fele­lőssé azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a néptömegek életszínvonalának beígért nö­vekedését. Ez a propaganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Ranko­vics — ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetunió iránt táplált barátsága gyű­löletté alakul át.. . Tito szá­mításai szerint — mondotta Rankovics — ez a propagan­da a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak iga­zolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagy­hatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjetunióra venné az irányt.” Magyarországra vonatko­zólag, Rajk vallomása szerint: “Tito a legközelebbi idők­ben éles kampányt kezd a magyar kormány és az állam vezetői ellen. Rákosit revizio­­nizmussal fogják megvádol­ni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kormány Ju­goszláviától el akarja szakí­tani a magyarlakta terüle­teket. Miután ilyenformán el­lentéteket keltenek a magyar és jugoszláv nép között, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést a jugoszláv parla­mentben felvetik. Ezt az ak­ciót határincidensek fogják követni, amelyekért Jugoszlá­via Magyarországot teszi felelőssé.” Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltas­sanak erőszakos katonai be­­a­v­a­tkozásra Magyarország ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállá­sára. Ez a beavatkozás akkor történt­­volna meg, amikor a Szovjetunió valamilyen nem­zetközi bonyodalommal kap­csolatban el lett volna foglal­va. A fegyveres katonai akció egy részét képezte volna a jugoszláv hadsereg m­agyar egyenruhába öltözött részé­nek átdobása a határon, vala­mint az angol és amerikai megszállási övezetekben ösz­­szegyűjtött, ugyancsak ma­gyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugo­szlávia területén történő át­vonulása Magyarországra. A tervhez tartozott a ma­gyar kormány egyes minisz­tereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihály­nak és Gerő Ernőnek “fizikai megsemmisítése.” Rankovics az aggodalmas­kodó Raj­kot megny­ugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: “Tito ellenségei közül jóné­­hányan beszélhetnének azok­ról a módszerekről, melyek­kel Tito és ő (Rankovics) el­lenségeiket eltüntetik.” Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kor­mány vezető minisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben levő emberei ve­gyék magukra. “Gondolkozzanak — mond­ta Rankovics — ennek a lik­vidálásnak a változatain, és pedig úgy, hogy egyiknél va­lamilyen szerencsétlenséget okoznánk, a másiknál öngyil­kosságot, a harmadik hirte­len betegségben halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfe­lelő magyarázatot adnának, például, hogy ■ szökés közben lőtték le őket.” Rankovics befejezésül kö­zölte Tito utasításait és fel­tételeit : “A jugoszláv segítség az új magyar kormányra olyan természetes kötelezettségeket ró Jugoszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar­ bel- és külpolitikai kérdéseket, me­lyeket én és Rob Anton irá­nyítunk, valamint a honvéd­ség kérdéseit mind összhang­ba kell hozni Jugoszlávia ér­dekeivel. Másodszor: a ma­gyar iparnak a jugoszláv gazdasági tervek végrehajtá­sára áldozatot kell hoznia.” Rankovics közölte utasítá­sait az új kormányra vonat­kozólag. Az új kormány mi­niszterelnöke Rajk László, belügyminisztere, Rob Anton (a jugoszláv k­é­t szrvezet egyik magyarországi vezető­je), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Ran­kovics hozzátette: “Titónak nem lesz kifogá­sa az ellen, ha az­ eljövendő kormányban részt vesznek a Szociáldemokrata Párt nyu­gatra menekült vezetői , és tö­bb személy Nagy Ferenc­ köréből.” . A politikai utasítások kö­zött szerepelt az a követelés is, hogy Rajk támaszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulá­­kokra és az utóbbival kapcso­latban hangsúlyozza ki Jugo­szlávia példáját, ahol “Tito nem folytat harcot a kulák­­ság ellen.” Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére sa­ját katonai szakértőjét bo­csátja majd Rajk rendelke­zésére. Rajk László vállalta Tito utasításait. Budapestre érke­zése után megbízta Pálffy Györgyöt hogy a Köztársa­ság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a megfe­lelő fegyveres előkészülete­ket. Pálffy, aki saját külön vonalán már értesülve volt a Rankovicsi által közölt terv­ről, jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már meg­kezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen utasította Szőnyi Tibort, hogy Ugyancsak tegye meg az elő­készületeket, készítsen elő, pártkonferenciát, m­e­l­ynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk veze­tése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribék­jét, Jvanovicsot és Jojkicsot, két politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyet­tes meggyilkolását előkészít­sék. " Mindezeket a terveket ke­resztülhúzták a reakciós ele­mek és kémek ellen fogana­tosított rendszabályok, me­lyek eredményeképpen Rajk híveinek jelentékeny részét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből az államappa­rátusból. Május közepén pe­dig megkezdődött az összees­küvők letartóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1946:1. tc.-ben megalko­tott demokratikus államrend, valamint a Köztársaság kor­mányának erőszakos meg­döntésére irányuló szervezke­dést kezdeményezett és an­nak vezetésével bűntettet kö­vetett el. II. A) Pálffy György 1909- ben született. Jómódú polgá­ri családból származik. Mint Ludovica Akadémiát végzett hivatásos tiszt,­­ a második világháború előtt egy évet szolgált az olasz fasiszta had­seregben, s onnan, mint meg­­győződéses fasiszta tért visz­­sza. A Horthy-hadsereg tiszt­jeként részt vett Kárpát-Uk­­raj­na megszállásában s ezzel kapcsolatban írásbeli dicsére­tet kapott az akkori honvé­delmi minisztériumtól. A had­seregből polgári számazása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott neki arra,­­hogy 1945 elején, m­int “németelle­nes” tiszt belépjen az új had­seregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv felderítő szervezet kémeként működött. A Rajk­kal folytatott sorozatos tár­gyalásokon megismerte és el­fogadta állam és népellenes szervezkedésének , célkitűzé­seit. Pálffy feladata a szer­vezkedés katonai vezetése volt. Rajkkal egyetértésben a honvédségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, hor­thysta, fasiszta tiszteket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biz­tosan tudta, hogy aljas cél­kitűzéseit v­a­k­o­n követik. 1947-ben Rajk utasítására fokozta tevékenységét és a f­e­g­y­veres összeesküvéssel kapcsolatos mozgósítási kér­dések begyakorlására riadóz­­tatásokat katonai összevoná­sokat rendezett.­­ (Folytatjuk) BETESZEM A GARAST SZERENYEI JÓZSEF ROVATA — bár a Reichstag tűznél tartunk — A mi drága, majdnem elnökünk, de valóságban New­­ York állami kormányzónk, (ezt a szót utálom leírni, mert a B Horthyra emlékeztet,) két hétig tanulmányozta a peekskilli­ei kerületi ügyész és a helyi rendőrfőnök jelentéseit, meg­állapította az egész világ minden józan emberével szemben, ,­­ hogy a koncertlátogatók, akiket megtámadott a közel­­ ezer fasiszta veterán, voltak tulajdonképen a véres heccek kitervezői, elkövetői és felbujtói. A két megvádolt megyei tisztviselő, akiket minden józan ember okolt a disznósá­­­­gukért, a maguk bőrét védelmezve, olyan, jelentést adtak be a kormányzó urnak, (majdnem azt uram “főméltóságá”­­nak,­ hogy ők voltak akik megakadályozták azt, hogy sok ezer ember halva nem maradt a csatatéren. Hogy a rend­őrség, katonaság, “elragadóan viselkedett” és hogy a Ro­beson követői, értve azok, akik kimentek az énekét hall­gatni, okozták az egész felfordulást. Hát­ ha ez nem egy nagyszerű replikája a berlini hitleri Reichstag tűznek, akkor Boriska a nevem. Ott van Goering, ott van a náci ügyész, ott van még Dimitroff is. Képzeljék­­ el, kimegy százötven ember egy kis sporttérre, hogy meg­hallgassa a világ egyik legnagyobb énekesét, mire körül- •­­ veszi őket négyezer felheccelt ifjú veterán, akik már éhez­tek egy kis verekedés­­után s kiderül, hogy az a százötven, fele asszony, meg gyerek, támadta meg a négyezer harcban edzett veteránt. Ez volt az első eset. A második koncertnél ahol már vagy 25 ezer ember gyűlt össze a hangverseny­re, szintén fele nő, meg gyerek, most már csak ezer vete­ránnal, kődobáló deákfiukkal állt szemben. Tudván, hogy meg akarják őket támadni, vagy húszan labdaverő botokat rejtettek el a kabátjaik alatt. Ezeket elszedték tőlük a rendőrök, de a kődobáló, késsel, gyilkoló szerszámokkal fel­szerelt fasiszta bandától nem vettek el semmiféle gyilkos­­ szerszámot. Nyíltan neki rontani még sem mertek, hanem megvárták, amíg hazafelé indul a tömeg és a távoli or­szágutakon ütöttek le közülök vagy 150-et, fordították fel az autóikat, szúrták szemben őket. Azzal, hogy, elmentek egy koncertre, provokálták az útonállókat a gyilkolásra, mondta Mr. Dewey. Nem analóg eset a Richstag tűzzel? Felgyújtják a parlamenti épületet, aztán ráfogják a politikai ellenfeleikre, hogy ki lehessen őket végezni — jogrend szerint. Provokálták, sőt kitervezték a dolgot, hogy agyonveressék magukat — a koncertláto­gatók. Hisz jó, annyit elismerek, hogy a második hangver­senyt már nagyobbára azért rendezték — részint mert ki akarták próbálni, hogy az amerikai alkotmány a szabad szólást meg a szabad éneklést, szabad gyülekezést, illetően még érvényben van-e. Éhez joguk volt ugyanazon alkot­mány értelmében. Nem is tagadta senki, de a rendőrségnek , ugyancsak a közrend és az alkotmány alapján kötelessége­­ lett volna megvédeni ezt a csoportot attól, hogy a törvény­nek fittyet hányó részeg, tudatlan banda megtámadhassa őket. Azt a felvonulást, amelynek rendzavarás volt a nyil­vánított célja, nem lett volna szabad megengedni. Ezt tartja minden józan és becsületes ember. Még Truman is botrányos gazságnak minősítette. Most aztán jön a Dewey (majdnem elnökünk) és nem­­­ a rendőrséget, nem a kerületi ügyészt okolja, hanem a koncert hallgatóságát, mert azzal, hogy elmentek Robesont meghallgatni, provokálták, kierőszakolták, hogy a feluszí­tott,buta banda megtámadja őket. Sőt a zenekedvelők vol­tak, akik kitervezték az egészet. Nem csudálkoznék, ha az is­ elrendelt nagy­esküdtszéki vizsgálatnak az lenne az ered- ;j­­ménye, hogy a nyomorékra kövezett autóutasokat, akik csak véletlenül kerültek abba a körzetbe, becsuknák pár esztendőre, no meg Robesont meg a bámulóit koncentrációs táborba csuknák.­­­ Most képzeljék el, hogy csak egy hajszálon múlott, hogy ez a gangbuster, volt ügyész és panamista-irtó politi-­sss­kai bambaság, az elnökünk lett. Az ő elmélete szerint csak egy ügyésznek meg egy rendőrkapitánynak lehet igaza. Másnak nem. Azokban csak dicsérni valót talált, a tömeg­ben, amely hangversenyt ment el hallgatni, csak provoká­­lt torokat, gyilkosságot tervezőket, forradalmárokat sejt. Sőt mi több, még azt is állítja a Főméltóságos kormányzó úr: egy kiképzett katonai alakulatot is vittek magukkal a kon­­certesok, valóságos katonai fegyelmet tanúsítottak, úgy vonultak fel, mint egy kiképzett haderő, úgy álltak fel, mint egy harcos divízió, sőt egyszerre léptek is, ha nem tévedek, csak épen, hogy atombomba nem volt náluk, egyetlen ágyút se vittek magukkal és sehol egy vacak kézi­gránát nem volt a tizenötezer embernél.­­ De, Nagy Esküdtszék, az lesz. Ezeket nagyobbára gazdag, nagyiparosokból, gazdag, visszavonult előkelő embe­­e­rekből szokták összeállítani mert szegény ember nem ér rá '­s hónapokig ingyen közszolgálatra vonulni. Majd lesz a Fő­­méltósága majdnem elnökünknek gondja rá, hogy a Reichs- i tag tűz ezúttal tökéletesebb legyen, mint a Hitler-féle­ volt. Az ilyenek mindig tanulnak a múlt tapasztalataiból. De hol van Goering és hol van Hitler?. Sőt mi több,­­ hol van a Reichstag? A gazdagok és szegények Claude Bourdet a követke­zőket írja a párisi “Combat”­­ban a vatikáni határozattal kapcsolatban : “Állapítsuk csak meg, hogy bármilyenek legyenek is a vatikáni politika szükségsze­rű indító okai, nem valószínű, hogy az új határozat vissza­adja az egyháznak a töme­gekre gyakorolt hatását ott, ahol azt már elvesztette. Ami­kor az egyház elvesztette vagy elveszti a nép szerete- HONG KONG. — Az angol kormány jelentése szerint a hong kongi gyermekhalandó­ság 105 ezrelék. Nagy a la­­káshiány. A bérházterületen a népsűrűség 2.000 lélek aerc­­enként. A szakmunkás napi­bére átlag 1 dollár 50. tét, azért van, mert a gazda­gok táborában és nem a sze­gények táborában volt vagy van. Egy kicsit több erély az igazság mellett, egy kicsit több hév a szegények védel­mében, hasznosabb lenne szá­mára minden tiltakozó hatá­rozatnál.­ .. September 20, 1949

Next