Magyar Jövő, 1949. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1949-09-20 / 220. szám
7 PafcU»h«f Dally. u««yt Sunday and curtain Holiday* by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. ISt E. 16th St., New York 1, N. > Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNER fuDscrlption Rates: USA. Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $3.00 •uee months. N. Y. C., So. America. Mexico. Cuba $ 1 .00 one year, half year, $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Pale* tine $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. Qyl Entered as Second Claaa Matter Sept. 12, 1947 at the Poet Office of New York, N. Y.. under the Act of March 1*7* Bizalmi szavazat a magyar demokráciának Budapestről jelentik, hogy a magyar földmivelők szeptember 9-ig 8 millió 400 ezer métermázsa gabonát szolgálhattak be, amelyből 4 millió 710,000 mázsa búza, 2 millió 107,000 mázsa rozs, a többi árpa és zab volt. EZ A MENYNYISÉG 220,000 MÉTERMÁZSÁVAL TÖBB, MINT A TAVALYI GAZDASÁGI ESZTENDŐ EGÉSZ BEGYŰJTÉSE. Lenin, a szocialista Szovjetunió megalapítója, mutatotta először, hogy a parasztember a gabona beszolgáltatásával ejezi ki bizalmát egy kormányrendszerrel szemben. Ha a paraszt ellenez egy kormányzatot, akkor csak annyit termel, amennyi elégséges ahhoz, hogy önmagát és családja megéljen belőle és csak annyit szolgáltat be vagy visz piacra, amennyi ekerülhetetlen. Amikor bőségesen szolgáltat be, akkor a paaszt bizalmát és megbecsülését fejezi ki a kormánnyal szemben. A magyar nép és különösen a magyar földmívelő nép az idén már másodjára szavaz bizalmat a népi demokráciáink. Először a májusi választások idején tette ezt, azzal, hogy csaknem 100 százalékosan leszavazott a Függetlenségi Népfrontra. Az ellenség, a renegátok akkor azt mondták, hogy ezt “kényszerből” tették . A terménybeszolgáltatás eredménye csattanó válasz erre a hazug propagandára. A beszolgáltatás, ezenfelül, több mint bizalmi szavazat a magyar demokráciának. Garanciája ez ugyanakkor a magyar nép egyre növekvő jólétének. ábavaló volna ang segítése WASHINGTON. — Dean Nieson külügyminiszter távozásra hívta Berman és Schuman francia külminisztereket a távolkóhelyzet miatt. A tanácsosról kiadott kommünikérint a külügyminiszterek elértenek abban, hogy Csang Kaj-sek további támogatása hiábavaló volna, mert semmiképpen sem tudná megakadályozni a kínai nép teljes győzelmét. Hat hónappal ezelőtt még ellentétben álltak a hyugati külügyminiszterek ebben a kérdésben, azóta azonban a kínai népfront olyan győzelmeket vívott ki, melyeket nem lehet megsemmisíteni. A díszmagyar — VENDÉGVEZÉRCIKK — A magyar parlament Drahos Lajost választotta meg elnöknek, se nem gróf, se nem báró, még csak doktori cim lines a neve előtt, csak így egyszerűen Drahos Lajos a csepeli Weiss Manfréd gyár munkása, a gyári üzem bizottságának elnöke. Az “ezeréves alkotmánynak” ez is koporsó szege, mellyel együtt az egész régi úri Magyarország véglegesen elünt a magyar életből. Csak nekünk adatott meg az a kétes szerencse, hogy a volt “nemzetfenntartó” elemet, a grófokat, gentryket, levitézlett politikusokat, itt üdvözölhetjük magunk között. De leszámítva az egy-két előhírnököt, akik earatták az ellenforradalmiság, a nyugati demokrácia bajnokságának a lehetőségeit, a később jötteknek már nem terített babér és főleg dollár. A kormány is rájött, hogy ezek sem a magyar népet, hanem csak saját magukat árulják s az ilyen levitézlett politikusokból annyi van a marketten hogy teljesen értéktelenné váltak. Siránkoznak is a fővezérek és küldik a felhívásaikatz amerikai magyarsághoz, hogy mentsék meg a pusztulásul az ideszaladt előkelőségeket, adjanak minél több dollárcskát, mert másként lezüllik a nemzet színe-java. De az amerikai magyarság nem nagyon hatódik meg kenetteljes felhívásoktól, nem nagyon hullajtja a dollárt, melyből magának is igen gyéren jut manapság. Mit csinálhatnak a nemes vitézlő uraink, egymás torkáak esnek és élet-halál harcot folytatnak, azért a kevés pocséért, amely magyar Amerikában található. Tépik, marják, leplezik egymást. Nem nekünk kell megni a disznóságaikat, megírják ők maguk és így legalább jut a papi és hazafias maszlagtól elszédítettekhez is, akihez mi nem férhettünk ezidáig el. Ez nemcsak hogy nem sejti elő a dollárok folydogálását, de talán kinyitja azokat a stét agyakat is, melyeket papok, lapok homályosítottak el. Drahos Lajos csepeli vasas, a magyar országgyűlés élüké, valahogy jólesik ezt leírni, olyan jól megmelegíti az über szívét. Profit az élre! Ez nem lesz áruló, ez nem fog alföldi követségek kapujába senterkedni. Prolit, parasztot, minden oly helyre, amely fontos aocialista társadalom építéséhez. Jó érzés az is, hogy aépköztársaság Elnöki Tanács többsége szintén proli, szennt dolgozó paraszt. Emlékezhetünk, hogy a múltkoriban nagyon elsírta mast az egyik ilyen ideszaladt alak, hogy hol vannak a régi idők, amikor a magyar királyi országgyűlés megnyitására apa díszmagyarba öltözött képviselők vonultak fék harján, mentében, hajdú-huszár kísérettel, azután jött őfelse, később a pótlékai, a lovas tengerész Horthy nyitotta el az országgyűlést. Most kesergett az ipse, csizmás parasztok, fejkendős rasztasszonyok, munkások adják a túlnyomó többséget érvényhozó testületnek. Nem is hinné el az a tintakuli,gy milyen jó érzés tudni azt, hogy a díszmagyar, a trina, véglegesen bekerült a múzeumba, mint egy barbár korik jelképe, mellékerült az ‘ezeréves alkotmány’ is, egy ujagyarország épül, amelynek a törvényhozó testületének az töke Drahos Lajos, csepeli vasmunkás. Jól, nagyon jól van ez így! (Bérmunkás) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) VÁDIRAT RRIK LÁSZLÓ IS TÁRSAI ELLENI BŰNÜGYBEN “Kémhálózatunk lassanátfogta az államapparátus valamennyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint számos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe. Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kormány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Magyarország államrendjének megváltoztatására.” E terv végrehajtásának előkészületeit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a látogatás , mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapesti látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott, vonatján utazott Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titóval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebián állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat. “A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban, áll hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörítsék a népi- demokratikus országokat.” Ennek előkészítését szolgálta az u. n. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, amelyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: ‘ Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.” Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a kommunista párt jelenlegi vezetőit s hogy ennek megtörténte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fokozta tevékenységét. 1948 március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv — amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoz- tató iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folyamatosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek, megfelelő új taktika kidolgozására, Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal, northyista földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője, Tarisznyás Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találkozás színhelyén. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és félóráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardelj ismeri. Közölte, hogy a Tájékoztató iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében újutakra kell térni. Közölte Tito “lángeszű” tervét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv népet a Szovjetunió ellen fordítani és hogyan viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat és hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen állítani. ‘ Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzetben három feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szovjetunió ellen .Másodszor a népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek nevelését és szervezeti összefogását. Harmadszor, felhasználni a nemzetközi kérdésekben a Szovjetunió és az angolamerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetunióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkodnunk. . . Tito lángeszűen megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy tervet, mely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet.” Ennek a tervnek lényegét kifejtve, Rajk azt vallja: “Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Rankovics velem közölte, — a következők: először csak bírálattal illetik a Kominform határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de ebben a periódusban még semmiesetre sem bírálják a Szovjetuniót és vezetőit. Ellenkezőleg, ebben a szakaszban kiemelik a Szovjetuniót és vezetői iránti barátságot... Utána — folytatta Rankovics — mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és különösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a néptömegek életszínvonalának beígért növekedését. Ez a propaganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Rankovics — ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetunió iránt táplált barátsága gyűlöletté alakul át.. . Tito számításai szerint — mondotta Rankovics — ez a propaganda a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagyhatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjetunióra venné az irányt.” Magyarországra vonatkozólag, Rajk vallomása szerint: “Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és az állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kormány Jugoszláviától el akarja szakítani a magyarlakta területeket. Miután ilyenformán ellentéteket keltenek a magyar és jugoszláv nép között, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést a jugoszláv parlamentben felvetik. Ezt az akciót határincidensek fogják követni, amelyekért Jugoszlávia Magyarországot teszi felelőssé.” Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltassanak erőszakos katonai beavatkozásra Magyarország ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történtvolna meg, amikor a Szovjetunió valamilyen nemzetközi bonyodalommal kapcsolatban el lett volna foglalva. A fegyveres katonai akció egy részét képezte volna a jugoszláv hadsereg magyar egyenruhába öltözött részének átdobása a határon, valamint az angol és amerikai megszállási övezetekben öszszegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugoszlávia területén történő átvonulása Magyarországra. A tervhez tartozott a magyar kormány egyes minisztereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek “fizikai megsemmisítése.” Rankovics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: “Tito ellenségei közül jónéhányan beszélhetnének azokról a módszerekről, melyekkel Tito és ő (Rankovics) ellenségeiket eltüntetik.” Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kormány vezető minisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben levő emberei vegyék magukra. “Gondolkozzanak — mondta Rankovics — ennek a likvidálásnak a változatain, és pedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szerencsétlenséget okoznánk, a másiknál öngyilkosságot, a harmadik hirtelen betegségben halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot adnának, például, hogy ■ szökés közben lőtték le őket.” Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit : “A jugoszláv segítség az új magyar kormányra olyan természetes kötelezettségeket ró Jugoszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar bel- és külpolitikai kérdéseket, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit mind összhangba kell hozni Jugoszlávia érdekeivel. Másodszor: a magyar iparnak a jugoszláv gazdasági tervek végrehajtására áldozatot kell hoznia.” Rankovics közölte utasításait az új kormányra vonatkozólag. Az új kormány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere, Rob Anton (a jugoszláv két szrvezet egyik magyarországi vezetője), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzátette: “Titónak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormányban részt vesznek a Szociáldemokrata Párt nyugatra menekült vezetői , és több személy Nagy Ferenc köréből.” . A politikai utasítások között szerepelt az a követelés is, hogy Rajk támaszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulákokra és az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza ki Jugoszlávia példáját, ahol “Tito nem folytat harcot a kulákság ellen.” Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére saját katonai szakértőjét bocsátja majd Rajk rendelkezésére. Rajk László vállalta Tito utasításait. Budapestre érkezése után megbízta Pálffy Györgyöt hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a megfelelő fegyveres előkészületeket. Pálffy, aki saját külön vonalán már értesülve volt a Rankovicsi által közölt tervről, jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen utasította Szőnyi Tibort, hogy Ugyancsak tegye meg az előkészületeket, készítsen elő, pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk vezetése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Jvanovicsot és Jojkicsot, két politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes meggyilkolását előkészítsék. " Mindezeket a terveket keresztülhúzták a reakciós elemek és kémek ellen foganatosított rendszabályok, melyek eredményeképpen Rajk híveinek jelentékeny részét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből az államapparátusból. Május közepén pedig megkezdődött az összeesküvők letartóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1946:1. tc.-ben megalkotott demokratikus államrend, valamint a Köztársaság kormányának erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedést kezdeményezett és annak vezetésével bűntettet követett el. II. A) Pálffy György 1909- ben született. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovica Akadémiát végzett hivatásos tiszt, a második világháború előtt egy évet szolgált az olasz fasiszta hadseregben, s onnan, mint meggyőződéses fasiszta tért viszsza. A Horthy-hadsereg tisztjeként részt vett Kárpát-Ukrajna megszállásában s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet kapott az akkori honvédelmi minisztériumtól. A hadseregből polgári számazása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott neki arra,hogy 1945 elején, mint “németellenes” tiszt belépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv felderítő szervezet kémeként működött. A Rajkkal folytatott sorozatos tárgyalásokon megismerte és elfogadta állam és népellenes szervezkedésének , célkitűzéseit. Pálffy feladata a szervezkedés katonai vezetése volt. Rajkkal egyetértésben a honvédségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszteket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biztosan tudta, hogy aljas célkitűzéseit vakon követik. 1947-ben Rajk utasítására fokozta tevékenységét és a fegyveres összeesküvéssel kapcsolatos mozgósítási kérdések begyakorlására riadóztatásokat katonai összevonásokat rendezett. (Folytatjuk) BETESZEM A GARAST SZERENYEI JÓZSEF ROVATA — bár a Reichstag tűznél tartunk — A mi drága, majdnem elnökünk, de valóságban New York állami kormányzónk, (ezt a szót utálom leírni, mert a B Horthyra emlékeztet,) két hétig tanulmányozta a peekskilliei kerületi ügyész és a helyi rendőrfőnök jelentéseit, megállapította az egész világ minden józan emberével szemben, , hogy a koncertlátogatók, akiket megtámadott a közel ezer fasiszta veterán, voltak tulajdonképen a véres heccek kitervezői, elkövetői és felbujtói. A két megvádolt megyei tisztviselő, akiket minden józan ember okolt a disznóságukért, a maguk bőrét védelmezve, olyan, jelentést adtak be a kormányzó urnak, (majdnem azt uram “főméltóságá”nak, hogy ők voltak akik megakadályozták azt, hogy sok ezer ember halva nem maradt a csatatéren. Hogy a rendőrség, katonaság, “elragadóan viselkedett” és hogy a Robeson követői, értve azok, akik kimentek az énekét hallgatni, okozták az egész felfordulást. Hát ha ez nem egy nagyszerű replikája a berlini hitleri Reichstag tűznek, akkor Boriska a nevem. Ott van Goering, ott van a náci ügyész, ott van még Dimitroff is. Képzeljék el, kimegy százötven ember egy kis sporttérre, hogy meghallgassa a világ egyik legnagyobb énekesét, mire körül- • veszi őket négyezer felheccelt ifjú veterán, akik már éheztek egy kis verekedésután s kiderül, hogy az a százötven, fele asszony, meg gyerek, támadta meg a négyezer harcban edzett veteránt. Ez volt az első eset. A második koncertnél ahol már vagy 25 ezer ember gyűlt össze a hangversenyre, szintén fele nő, meg gyerek, most már csak ezer veteránnal, kődobáló deákfiukkal állt szemben. Tudván, hogy meg akarják őket támadni, vagy húszan labdaverő botokat rejtettek el a kabátjaik alatt. Ezeket elszedték tőlük a rendőrök, de a kődobáló, késsel, gyilkoló szerszámokkal felszerelt fasiszta bandától nem vettek el semmiféle gyilkos szerszámot. Nyíltan neki rontani még sem mertek, hanem megvárták, amíg hazafelé indul a tömeg és a távoli országutakon ütöttek le közülök vagy 150-et, fordították fel az autóikat, szúrták szemben őket. Azzal, hogy, elmentek egy koncertre, provokálták az útonállókat a gyilkolásra, mondta Mr. Dewey. Nem analóg eset a Richstag tűzzel? Felgyújtják a parlamenti épületet, aztán ráfogják a politikai ellenfeleikre, hogy ki lehessen őket végezni — jogrend szerint. Provokálták, sőt kitervezték a dolgot, hogy agyonveressék magukat — a koncertlátogatók. Hisz jó, annyit elismerek, hogy a második hangversenyt már nagyobbára azért rendezték — részint mert ki akarták próbálni, hogy az amerikai alkotmány a szabad szólást meg a szabad éneklést, szabad gyülekezést, illetően még érvényben van-e. Éhez joguk volt ugyanazon alkotmány értelmében. Nem is tagadta senki, de a rendőrségnek , ugyancsak a közrend és az alkotmány alapján kötelessége lett volna megvédeni ezt a csoportot attól, hogy a törvénynek fittyet hányó részeg, tudatlan banda megtámadhassa őket. Azt a felvonulást, amelynek rendzavarás volt a nyilvánított célja, nem lett volna szabad megengedni. Ezt tartja minden józan és becsületes ember. Még Truman is botrányos gazságnak minősítette. Most aztán jön a Dewey (majdnem elnökünk) és nem a rendőrséget, nem a kerületi ügyészt okolja, hanem a koncert hallgatóságát, mert azzal, hogy elmentek Robesont meghallgatni, provokálták, kierőszakolták, hogy a feluszított,buta banda megtámadja őket. Sőt a zenekedvelők voltak, akik kitervezték az egészet. Nem csudálkoznék, ha az is elrendelt nagyesküdtszéki vizsgálatnak az lenne az ered- ;jménye, hogy a nyomorékra kövezett autóutasokat, akik csak véletlenül kerültek abba a körzetbe, becsuknák pár esztendőre, no meg Robesont meg a bámulóit koncentrációs táborba csuknák. Most képzeljék el, hogy csak egy hajszálon múlott, hogy ez a gangbuster, volt ügyész és panamista-irtó politi-ssskai bambaság, az elnökünk lett. Az ő elmélete szerint csak egy ügyésznek meg egy rendőrkapitánynak lehet igaza. Másnak nem. Azokban csak dicsérni valót talált, a tömegben, amely hangversenyt ment el hallgatni, csak provokált torokat, gyilkosságot tervezőket, forradalmárokat sejt. Sőt mi több, még azt is állítja a Főméltóságos kormányzó úr: egy kiképzett katonai alakulatot is vittek magukkal a koncertesok, valóságos katonai fegyelmet tanúsítottak, úgy vonultak fel, mint egy kiképzett haderő, úgy álltak fel, mint egy harcos divízió, sőt egyszerre léptek is, ha nem tévedek, csak épen, hogy atombomba nem volt náluk, egyetlen ágyút se vittek magukkal és sehol egy vacak kézigránát nem volt a tizenötezer embernél. De, Nagy Esküdtszék, az lesz. Ezeket nagyobbára gazdag, nagyiparosokból, gazdag, visszavonult előkelő embeerekből szokták összeállítani mert szegény ember nem ér rá 's hónapokig ingyen közszolgálatra vonulni. Majd lesz a Főméltósága majdnem elnökünknek gondja rá, hogy a Reichs- i tag tűz ezúttal tökéletesebb legyen, mint a Hitler-féle volt. Az ilyenek mindig tanulnak a múlt tapasztalataiból. De hol van Goering és hol van Hitler?. Sőt mi több, hol van a Reichstag? A gazdagok és szegények Claude Bourdet a következőket írja a párisi “Combat”ban a vatikáni határozattal kapcsolatban : “Állapítsuk csak meg, hogy bármilyenek legyenek is a vatikáni politika szükségszerű indító okai, nem valószínű, hogy az új határozat visszaadja az egyháznak a tömegekre gyakorolt hatását ott, ahol azt már elvesztette. Amikor az egyház elvesztette vagy elveszti a nép szerete- HONG KONG. — Az angol kormány jelentése szerint a hong kongi gyermekhalandóság 105 ezrelék. Nagy a lakáshiány. A bérházterületen a népsűrűség 2.000 lélek aercenként. A szakmunkás napibére átlag 1 dollár 50. tét, azért van, mert a gazdagok táborában és nem a szegények táborában volt vagy van. Egy kicsit több erély az igazság mellett, egy kicsit több hév a szegények védelmében, hasznosabb lenne számára minden tiltakozó határozatnál. .. September 20, 1949