Magyar Jövő, 1949. december (48. évfolyam, 280-301. szám)

1949-12-01 / 280. szám

December 1, 1949 Egy acélmunkás levele :y munkás leleplezi a Murray és az acélipar közti megállapodás csalárdságát. A nemrég lezajlott acél­ra­jkról és arról a meg­­vetésről, amely követte, untalan cikket írtak a la­­p­ellene s mellette. Ha­ne­m­ egyesek előtt nem vala­­miképpen csapták be a nkásokat és hogyan ját­­t­ák ki Murrayék a sztráj­­­kat, akkor olvassák el az úti elemzést, amelyet egy elteti acélmunkás küldött lapunk szerkesztőségének, derült ebből, hogy a log­­iban informált újságíró­n tud annyira a kérdés ígére hatolni, mint az a mkás, aki végigcsinálta és megszenvedte a­ sztrájkot hogy szinte nincs egy a­n­kástudósítónál értéke­­­lt munkatárs egy min­­ilap szerkesztésénél. A beszámoló a következő: A Martins-Ferry, O.-ban zajlott sztrájk véget ért. Mg lehet állapítani, hogy a trájk mindvégig egységes lt. . . Murrayék azt mond­­k, hogy mi, már mint a tnkások, mi nyertünk, me­­g helyesebb lett volna azt oudani, hogy az acélmum­­tsok egy újabb becsapása­­it jegyezhetik fel emlék­­m­űvükbe, amely már úgyis le van keserű emlékekkel. Mert hogy mit jelent a győzelem a más companyn­­ál dolgozó munkásoknak, így mit neveznek ők annak, azt tudom. A Wheeling­teel Corp. munkásai úgy ér­ik magukat, mintha elbuk­­ak volna ebben a harcban, ezt itt minden munkás igé­rzi. Nézzük csak meg, mi a­elyzet közelebbről. Körülbe­ül két és fél évvel ezelőtt nkéntes befizetési rendszert léptetett életbe a Wheeling Steel Corp., még­hozzá azzal a jelszóval, hogy: “önként fizetünk és bármikor beszün­tethetjük.” A rendszer élet­behozásától fogva minden 65. évét betöltött munkás 20 évi munka után 50 dollár havi pensiont kapott, ha kérte, de ha tovább akart dolgozni, ak­kor 70 éves koráig dolgozha­tott. 70 év után azonban a company penzióba helyezte. Az állami jóléti alapból átlag 36 dollárt kaptak, ami a ne­kik járó 50 dollárral együtt havi 86 dollárt tett ki. Az a “győzelem”, amit Murray be­jelentett, azt jelenti, hogy most nem 20, hanem 25 évig kell dolgozni az egész nyug­díjért. Ez az öt évi különb­ség nem csekélység. Mert ah­hoz, hogy valaki 65 éves ko­ráig dolgozni bírjon az acél­iparban, ahhoz jó szervezet kellett mindig., De mostantól kezdve igazán vas­szervezet­tel kell, hogy rendelkezzen a munkás. A nyugdíjas életkort nem hogy csökkentették volna, hanem öt évvel felemelték. Nos, abban a gyárban, ahol én dolgozom (és 60 éves ko­romban 37 évi munka lesz a a hátam mögött) sokszor eszembe jutnak azok a 19-20 éves fiúk, akikkel együtt kezdtem dolgozni. Keresem, hol vannak? Bizony csak ke­veset látok közülök olyant, akik 5-6 év múlva penzióba mehetne. Véleményem sze­rint mindössze 7-8 százaléka fogja megérni, ha egyáltalán addig is nem rúgják ki őket a gyárból éppen azért, hogy ne kaphassák meg a nyugdí­ját. El tudják-e képzelni, mit jelent az a pár év az acél­iparban, amelyet egy mun­kás ki akar dolgozni, hogy nyugdíj­át megkaphat­j­a ? Megalázkodást, örökös ret­tegést, nehogy elbocsássák idő előtt, bármilyen munkára osztják is be, türelmesen el kell, hogy végezze. Mert ha tiltakozna, mindig tudnak va­lami olyan okot felhozni elle­ne, hogy kitehessék és akkor elesik a nyugdíjától. Nyugodt szívvel állítha­tom, hogy az acélmunkások közt senki sincs megelégedve, még az öreg munkások sem, akik pedig már nagyon közel vannak a nyugdíjhoz. Vala­mennyit az dühösíti fel a leg­jobban, hogy miért is kap­csolták össze a gyári nyugdí­jat a társadalombiztosítással. A válasz egyszerű: azért, hogy a companynak legyen előnye belőle. Erre már a bá­nyabárók is rájöttek és azt hangoztatják,­­ hogy ilyenféle nyugdíjat akarnak adni a bányászoknak is. Ez persze nem fog kelleni a bányászok­nak, ők most átlag 100 dol­lárt kapnak a bányaalapból, ehhez kapnak még átlag 36 dollár társadalombiztosítást, szóval összesen 136 dollárt havonta. Ki tagadja, hogy a bányászok nyugdíja előnyö­sebb, mint az acélmunkásoké. Persze a mai drágaság mel­lett még ennyi összeggel is bizony meg kell gondolnia egy kéttagú családnak, mire költi a garast, különösen, ha házbért is kell fizetnie. Az acélmegegyezés egy má­sik pontja az, hogy két évre fagyasztották a munkabére­ket. A munkabérek befa­gyasztása mellett azonban az árak nap-nap után emelked­nek. A gyárak vissza akarják zsarolni a sztrájk alatt szen­vedett veszteségeket. Tiszte­let a kivételnek, azonban ke­vés a fehér holló. Martins­ Ferryben az összes üzletem­berek közösen aláírt petíciót küldtek fel Truman elnöknek. Szövegét a helyi lapok is le­közölték. Arra kérték benne az elnököt, mint országunk jóléti irányítóját, hogy hala­déktalanul keressen alkalmat a sztrájk beszüntetésére. Ne­kik nem az a fő, hogy a munkások jobb életszínvona­lon éljenek. Azt prédikálják nekünk, hogy legyünk meg­elégedve, ne sztrájkoljunk jobb fizetésekért és jobb vi­szonyokért, mert az káros hatással van az üzletre. Ezt mink is tudjuk, de azt is tud­juk, hogy az ő számukra van eshetőség árdrágítás alapján visszakapni­­a veszteséget. A vas- és acélgyárosok már meg is kezdték az áremelést. Ton­nánként 3 és fél, 5 dollárral emeltek. Nyíltan kimondják, hogy erre szükségük van a penzió és a jóléti befizetések­re. Tehát ők most még na­gyobb hasznot kezelnek el. Drágább lesz is ismét a meg­élhetés. De mit csináljunk mi, mun­kások? Mit tehetünk mi? Ne­künk nincs egyebünk, amit piacra vihetünk, mint a mun­kaerőnk, ha ehhez még fiata­lok is vagyunk és nem értük el a 45. évünket. Ezen felül munkát nem kapunk. Persze, persze, azért mégis van itt humánusság, hiszen mink de­mokratikus országban élünk. - -A­­ sztrájk után csiga mód­jára megindult a munka, de nem úgy, ahogy a lapok ír­ják. Itt még igen sok mun­kást nem hívtak vissza, tehát az urak nem sietnek a lapok által kiabált acélhiányt pótol­ni terméssel. A Wheeling Steel az összes kohót lezárta, sokat már három héttel a sztrájk előtt. A sztrájk alatti héten nyolc olvasztóból csak egy dolgozott. Ez bizonyítja, hogy egyáltalán nincsenek hátra a termeléssel. A sztrájk előtt 78 napjuk volt, amit ezen a vidéken ki is használ­tak a termelésre, jeléül an­nak, hogy a sztrájk megkez­dése előtti huzavonát, ha­­lasztgatást a munkások be­csapására használják fel.­­ Ezek itt azt csinálták, hogy a hónapokkal azelőtt elbocsá­tott munkásokat nagyrész­ben visszavették. A sztrájk előtti utolsó héten őrült tem­póban egészítették ki a rak­tári készleteket. Október elsején aztán a gyár üresen maradt. A lapok már most azt írják, hogy 1950 nem lesz prosperitásos év, a munka, azaz az üzlet esni fog. Tehát a jövendőbeli kis Jézustól sem­ várhatunk sok jót 1­950-ben sem, mint azelőtt sem. Tagadhatatlan dolog, hogy értünk el eredményeket a CIO-n keresztül, például ilye­nek az öregségi előnyök, a vakáció és jobb bánásmód sok tekintetben. De a CIO már nem arra koncentrál, hogy több és jobb előnyöket biztosítson a tagságának, ha­nem arra, hogy a “vörösöket” üldözze. A gyárban vigyázni kell, mit beszélünk és kivel állunk szóba. Senki sem meg­bízható. Mindenki gyanak­szik egymásra. Hitleri állapo­tok. Minden local tele van spiclikkel. A unionban sem­miféle állást sem merünk el­fogadni. A company talpnya­­lói kerülnek be minden állás­ba. Ezekkel aztán nem lehet boldogulni. Csakis a “vörö­söknek” köszönhetik a CIO-t, azok szerezték meg, sok eset­ben saját életük veszélyezte­tésével, most meg az a jelszó: “Ki velük!” Murrayéktól ál­landóan jön a figyelmeztetés, hogy vigyázni kell a “vörö­sökre.” Egyszer óvatosan be­szélgetni kezdtem az egyik gyári rendőrrel. Azt kérdez­tem, miért rosszak a “vörö­sök”? Most már tudom, mert ő megmondta. Többek közt azt magyarázgatta, hogy “ne­künk nem kell a kommuniz­mus.” Meg azt mondta, hogy ha Oroszországban mennénk sztrájkba, az a fejünkbe ke­rülne. Ott mindenkinek be kell érnie azzal, amit kap. A munkások bizony ott nem autókázhatnak stb. Ilyesmi­ket kellett nekem bevennem tőle. Még azt is mondta, hogy a CIO-tagságnak kell odahat­ni, hogy megtisztogassuk a uniont és csináljunk belőle olyant, ami a munkások ér­dekeit tartja szem előtt. Remélem, hogy ezt az idő meg is hozza magával. Sokáig úgy sem tűrj­ük a folytonos becsapásokat és saját ke­zünkbe vesszük a harcunkat. Az Oradour franciaországi asszonyok levelet írtak Sztá­lin generalisszimusznak abban az aranykönyvben, amelyet a Francia Nők Uniója készített Sztálin generalisszimusz het­venedik születésnapjára.­­ Idézzü­k ennek a levélnek néhán­y sorát: “Mi, oradouri asszonyok és anyák, akik szí­vünkön hordjuk férjünk és gyermekeink legyilkolásának szörnyű emlékét, akik még mindig magunk előtt látjuk az Oradour falu templomából feltörő lángnyelveket, ame­lyeknek borzalmas sistergésé­be fulladt kedveseink utolsó sóhajtása, mi, oradouri asszo­nyok és anyák, megragadjuk az alkalmat, hogy hetvenedik születésnapja alkalmából leg­őszintébb ragaszkodásunk ki­fejezését tolmácsoljuk Önnek. Mély hálával gondolunk Önre, Sztálin generalisszimusz, az­ért a harcért, amelyet a gyer­mekeinket legyilkoló fasiszták ellen folytatott a győzelem kivívásáért. Az Ön iránti bi­zalmunk határtalan, Sztálin generalisszimusz! Az Ön fá­radhatatlan küzdelme, ame­lyet a béke megvédése érde­kében folytatott, nap, mint nap arra ösztönöz bennünket, hogy minden szabadság- és békeszerető néppel együtt harcoljunk egy olyan jövőért, amelyben nem lesz többé há­ború ... A háborús uszítók ma újabb tömeggyilkosságról álmodoznak, de mi, oradouri anyák, az Ön segítségével a Szovjetunió és a világ összes anyáival együtt békeakara­tunk áttörhetetlen falát állít­juk bűnös szándékaik elé.” Nincs olyan ember — az üzletekre készülő hadsereg­­szállítókat és vérengzésre vá­gyó imperialistákat kivéve — akit ne ráznának meg szíve mélyéig az oradouri asszonyok sorai! Sokan szenvedtek a második világháborúban a fa­siszták mindaddig elképzelhe­tetlen borzalmai következté­ben, de senki sem szenvedett annyit, mint az oradouriak! A fasiszták ebben a kis fran­cia városkában, amelyet tel­jesen elpusztítottak, minden­kit megöltek. Csak azok me­nekültek meg, akik a szörnyű napon nem voltak otthon. Oradour túlnyomó többsé­ge ma is romokban hever. A kis város — olvassuk a láto­gatók itt-ott megjelenő cikkei­ből —, olyan benyomást kelt, mint egy szabadtéri múzeum. Aki Oradour romjai között jár-kel, azt hiheti: modern Pompei romjai között van. De ezt a modern Pompe­­­it nem a Vézúv lávája öntötte el, hanem a fasiszta brutalitás semmisítette meg. “Emlékezz Oradourra!” Ezt hirdetik a kis városka felé vezető úton a táblák. Emlé­kezzünk arra a kis franciás városkára, amely egyesítette magában a második világhá­ború minden szenvedését! Nemrégiben j­e­l­e­nt meg Franck Delage könyve, az ‘‘Oradour, Villé Martyre” és ebben a könyvben megtalál­hatjuk — hiteles tanúvallomá­sok alapján — az események történetét. 1944 junius 10-én a hitle­ dista csapatok körülvették Oradourt. A lakosságnak el kellett hagynia lakásait és egy hatalmas térségen kel­lett gyülekeznie. A hivatal­nokok nem maradhattak hi­vatalaikban. A gyermekeknek távozniok kellett iskoláikból. Amikor mindenki, aki járni tudott, ott volt a Champ de Foire-on, egy magasrangú fa­siszta tiszt érkezett oda tol­mács kíséretében. A tolmács franciára fordította a német tiszt szavait. Ez közölte a kis város lakosságával, hogy né­hány kilométerre Oradourtól megöltek egy német katonát és a kis városban titkos mu­­nícióraktár található. — Hol van a titkos muni­­cióraktár? — hangzottak az SS-tiszt szavai. Senki sem felelt. Oradour­­ban nem is volt municiórak­­tár. — Akkor minden házat fel­gyújtunk, hogy a titkos mu­­nicióraktár levegőbe repül­jön! — folytatta az SS-tiszt és meg sem hallgatta a kis város öreg polgármesterét, aki saját személyét és négy fiát ajánlotta fel túszul a la­kosság megmentése céljából. Vezényszavak hangzottak el, SS-osztagok léptek műkö­désbe. A férfiakat előre kije­lölt raktárépületekbe vitték. A gyermekeket pedig a temp­lomba vezették. Oda került az asszonyok túlnyomó része is. Délután fél négy órakor robbanás jelezte a vérengzés kezd­etét. Gépfegyverekkel mészárolták le az SS-legé­­nyek a raktárakban összezsú­folt férfiakat. Ezek közül mindössze ötnek sikerült meg­menekülnie. Borle, Brossau­­dier, Dartout, Hébras és Roby kimásztak a hullák közül és részben kertekben, részben a temető sírkövei között rejtőz­tek el. Akadhattak mások is, akiket esetleg nem pusztítot­tak el a gépfegyvergolyók és akik fekve maradtak a hul­lák között, azt remélve, hogy később távozhatnak onnan. De az SS-brigantik, nehogy valaki megmenekülhessen, fel­gyújtották a hullákat. Mi történt a templomban? Egyetlen élő számolhat be az ottani rémségekről. Délután fél hatkor két SS-legény nagy faszekrényt helyezett az ol­tárra és meggyújtotta azt. Amikor az SS-legények távoz­tak, a faszekrény felrobbant, néhány perccel később pedig mindenki fulladozni kezdett. “Szerenénk remélni, hogy az áldozatok túlnyomó része már ekkor megfulladt, elvesztette eszméletét, érzéketlen lett a továbbiakkal szemben és így megmenekült a további bor­zalmaktól.” — írja Franck Delage. Rövidesen lángba bo­­rult az egész templom. De az SS-legények szór­akozásból még be-belőttek az ablakokon. Az oradouri gyermekek és az odahurcolt asszonyok hamuvá égtek. Ami az oradouri kato­likus templomban történt, az nem hasonlítható máshoz, mint az auschwitzi gázkam­rákhoz ! Az égő Oradour láng­ját egyébként még harminc kilométer távolságban is látni lehetett! Megértjük, hogy a “már­­tírváros” asszonyai Sztálin generalisszimuszba vetették minden reménységüket és a világ összes anyáival együtt az anyák hadseregének áttör­hetetlen falát akarják állítani , háborús uszítók bűnös szán­dékai elé. Bizonyosra vesszük, hogy velük vannak Lidice anyái is. Ezt a cseh városkát ugyanígy semmisítették meg a fasisz­ták. Kétségtelen, hogy elől akarnak h­a­l­adni ebben a harcban azok a vallói anyák, akik átélték egy egész város­rész lerombolását és az ottani lakosság teljes kiirtását. De nemcsak az oradouri, lidicei és varsói anyák indulnak harcba a békéért. Harcba in­dulnak Északon és Délen, Ke­leten és Nyugaton mindazok a jószándékú és tisztességes emberek, akik hisznek az élet értelmében, gyermekeik jövő­jében, a világ jobb holnapjá­ban. “Olyan jövendőt fogunk építeni, amelyikten minden gyermek boldog lesz és ahol minden ember számára lesz öröm és boldogság” — ezek­kel a szavakkal fejeződik be az oradouri asszonyoknak és anyáknak Sztálin generalisz­­szimuszhoz intézett levele. Igen, ezért a jövőért folyik a harc! Ezt a jövőt kell elér­nünk a fasizmus megsemmi­sítésével! Gondoljunk Orado­urra! Cselekedjünk úgy, hogy a háborús uszítók ne teremt­hessenek újabb Oradourokat! ORADOUR írta: SÓS ENDRE NEW YORKI MAGYAR ÜZLETI ÚTMUTATÓ New York Hungarian Business Guide and Directory — MEGJELENIK MINDEN NAP. — KÉRJÜK TISZTELT OLVASÓINKAT, hogy pártolják fokozotta ■s állandóan az ebben a rovatban hirdetett üzleteket, mert ezek a ma­­gyar hirdetők is állandóan támogatják lapunkat. VENDÉGLŐK (RESTAURANTS)_________________________ Lusztig Debrecen Restaurant Telefon: RHinelander 4-9305. — A Second és First Avenuek között. Jöjjön nagyszerű magyar vendéglőnkbe! — Yorkvilis Hungarian Self Service Restaurant (MAGYAR MUNKÁS OTTHON). — 350 EAST 81ST STREET. - Telefon: RE 4-9551 Hungarian Garden Bar és Restaurant té­­re ZTZ a 79-i k és 80-ik utcák között. - Lovász Pali zenekara muzsikál. Kitűnő v­esore délután 5 órától este 10 óráig $160. Csirkevacsora $*.00. — JOE HLKLu­baK ZETTL LACI tulajdonosok. Károlyi Mária és Nyáray Károly énekelnek. BAKÓ BANDI BAR és GRILL­­ZUl 1549 FIRST AVENUE, N. Y. C. a 80 és 81-ik uccák között TELEFON: RHINELANDER 4-9157 A konyhát az ízletes főzésről közismert Mrs. Gyarmati vezeti. • RÉTESEK (STRUDELS) _____________ _________ ynn UEDDCT RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA — 14*7 Third Avasa. miloi Etbiludi, 181ST STREET SARKÁN. — Telefon: BU 8-4««.­­_ Hideg levegő áramlata helyiség (Air conditioned). Eeste 11 óráig nyitva. — MAGYAR IMPORTÁRUK (HUNGARIAN IMPORTERS) H. ROTH & SON, IMPORTER 1577 FIRST AVENUE, NEW YORK 28, N. Y. Cor 82nd St, Telefon: REgent 4-1110 — PAPRIKA, MÁK DIÓ, LEKVÁR — Magyar lemezek 49 cent. — Kérjen árjegyzéket. — FÉRFIRUHA ÜZLET (MEN’S CLOTHING)___________________ NÁDEL HUGO férfiruha üzlete cák között a 15-ik emeleten _ $20 engedmény a fix árból. — Őszi, téli ruhák és kabátok dús választékban. — FÉRFI DIVATÁRUÜZLET (MEN’S FURNISHING) HI­TUATER 1560 SECOND AVENUE^ NEW YORK CITY ■ ML I­SA ICH az 81st Street sarkán. Telefon: REgent 7­434S -F EGYEDÜLI YORKVILLEI MAGYAR E^RFIDIVATÁRUHAZ -V Van Heusen ingek nagy választékban, pajamák, téli és nyári alsóruhák nyakkendők, harisnyák, kalapok és minden más férfidivatáru cikk ... — MAGYARUL BESZÉLÜNK — FÉNYKÉPÉSZ — (PHOTOGRAPHER) --__________ (TeVízió, refrigerator, mosógép, rádió és phonograph üzlet) JAMAICA REFRIGERATION SERVICE CORP. Egyedüli speciális magyar cég, árusít és javít refrigeratorokat, mosógé­peket, a legjobb gyártmányú televíziós készülékekeket, főzőkályhákat. — Jókarban lévő villany jégszekrények már $45-ért kaphatók. 97-02 150th St., Jamaica, L.I. Fióküzlet: 166-30 Jamaica Ave. Jamaica L.I ÚTIRÁNY: 8th Ave. Subway. REpublic 9-7755; Flushing 3.0770; Jamaica 6-273Í SÍRKÖVEK* (MONUMENTS) WEIKRER BROS. & GROSS 0Tt-- 1S­t .“STTJ 1» Siegel St., Brooklyn. Tel.: EV 7­94S9. Elhunyt magyar egyleti tagok ghrfcgkégzitfl TEMETKEZÉSI INTÉZETEK (FUNERAL DIRECTORS) “ NEW YORK aWOERTAKtNGnGOMPAN^ M. J. BALLÓ. 140 EAST «nth STHVKT. NEW YORK. N- Y. — TVUfnni «H 4-44«? MAGYAR JÖVÖ (Hungarian Daily Journal! PÁLYÁZAT A Testvériség 1007. oszt. Astoria, L.I. pályázatot hirdet OSZTÁLYORVOSI tisztségre az 1950-ik évre. — Felvilágosítást ad az osz­tály elnöke, ahová a pályázat is küldendő dec. 15-ig ANDREW OLÁH 22-07 19th St., Astoria 5, L. I. — Tel.: AS 4-2528 I jiÄ OY ÄR OR sTáTrTM ^ ■ ViMMFVTF« FT. KT, MTS7.ER CSOMAGOK S3-TÖL $20-IG. B I VÁMMENTES FÉRFI ÖLTÖNY, NŐI RUHA,­­ KABÁTSZÖVETEK $2.50—$8.00 árban méterenként — YARDOS ANYAGOK ÉS CIPŐK! — NYLON HARISNYÁK! — 11 írjon árjegyzékért: TM­­ - ALEX. A. KELEK LIMITED­­ 1 1456 CITY HALL AVE., MONTREAL 18, QUE., CANADA ■ — Pénzküldések! — Hajó- és repülőjegyek — I KÉPVISELETEK: CLEVELAND, O. CHICAGO 14, ILL. LŐWY TRAVEL SERVICE EUGENE J. SEBŐK, Rm. No. 8. U 11207 Buckeye Road 561 Diversey Park-Way ROSNER SÁNDOR a Magyar Jövő ügyvezetője körútja során a következő vá­rosokban fog beszélni: Akron, O. dec. 1. Canton, O. dec. 2. South Bend, Ind. dec. 3. Milwaukee, dec. 5. Hammond, Ind. dec. 6. Gary, Ind. dec. 7. Detroit, Mich. dec. 8. Youngstown, O. dec. 9. McKeesport, Pa. dec. 10. Chicago, 111. dec. 11. Buffalo, N. Y. dec. 13. I HOVA MENJÜNK? Előadások, gyűlések, mulatságok naptára BRONX, N­Y. December 2-án pénteken este egy kitűnő magyar orvos előadása a legújabb gyógykezelési módokról a bronxi Hungária IWO Clubban, 80!) Westchester Avenue alatt. •­­ NEW BRUNSWICK. N. J. A Testvériség 1058. osztálya nagy­szabású disznótoros vacsorát ren­dez december hó 3-án, szombat es­te 6 órakor a Locandro első eme­letén, 286 Somerset Street. Kitűnő program, jó enni- és innivalók. — Jegy ára vacsorával együtt $2.50. A bevétel a Magyar Jövő javára megy. Mindenkit elvárunk. • BRONX, N. Y. December 3-án a 809 Westches­ter Avenue alatti klubhelyiségünk­ben műsorral egybekötött táncmu­latságot rendezünk. Kitűnő enni- és innivalókról gondoskodik a női csoport. Elsőrangú zene: DETROIT, MICH. A Detroiti Petőfi Kör Női Cso-­­­portja december 4-én, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel nagyszabású tár­sasjátékot rendez a lap javára, a 8124 Burdeno St. alatti Petőfi Club helyiségében. Gyönyörű és értékes ajándéktárgyak kerülnek kiosztás­ra. Finom sütemény és kávé lesz felszolgálva. Szeretettel elvárunk minden barátunkat. • NEW YORK, DOWNTOWN A downtowni Testvériségi 1006. osztály, december 4-én, vasárnap d. u. 2-kor nagyszabású kártya és bingó partyt rendez a 82 Second Ave. (14th St.) alatti helyiségben. Hűsítő italokról és ennivalókról a rendezőség gondoskodik. Mindenkit elvárunk. CHICAGO, ILI. A Testvériség 1011-ik osztálya december 31-én Szilveszteri mulat­ságot rendez a Kultur Kör össz­­helyiségében, 1632 Milwaukee Ave. BRONX, N. Y. A Testvériség 1029-es oszt., 80!) Westchester Ave. alatti helyiségé­ben nagy szilveszteri mulatságot rendez, melyre tagjainkat és bará­tainkat meghívjuk. Kérjük foglalja le előre a helyét, hogy jó asztalt kapjon. — Tekintettel a csökkenő keresetekre, a vezetőség ez évben olcsóbb árakat határozott el, így mindenki hozzájuthat egy kellemes est eltöltéséhez. Jegyek ára csak $2.00. Foglalja le helyét azonnal Hirsch Júliánál, vagy a házbi­zottságnál. • • • A Detroiti Petőfi Kör Női Csoportja December 4-én, vasárnap d. u. 3 órakor NAGYSZABÁSÚ TÁRSASJÁTÉKOT rendez a Magyar Jövő javára a 8124 Burdeno Streeten levő Petőfi Club helyiségében. Gyönyörű és értékes ajándéktárgyak kerülnek kiosz­tásra. Finom sütemény és kávé lesz felszolgálva. Szeretettel elvárjuk minden barátunkat. Downtowni 1006-ik Testvériség Osztály December 4-én vasárnap d. u. 2 órakor NAGYSZABÁSÚ KÁRTYA ÉS BINGO PARTYT rendez a 82 Second Ave. (4th St.) alatti helyiségében Hűsítő italokról és ennivalókról a rendezőség gondoskodik. MINDENKIT ELVÁRUNK! A Testvériség 1058-ik Osztálya NEW BRUNSWICK, N. J. DISZNÓTOROS VACSORÁT rendez December 3-án, szombaton este 6 órakor a Locandro első emeleti termében, 286 Somerset Street. A vendégeket jó program, magánszámok fogják szóra­koztatni. Enni- és innivaló bőven lesz, házilag készített sütemények, kávé és hűsítők. A teljes bevétel a Magyar Jövő javára lesz fordítva. JEGY ÁRA a VACSORÁVAL EGYÜTT 82.50 Mindenkit szeretettel hív és vár a Rendezőség afigifigifitás a South Rendi Magyarságnak! December 3-án a Hammondi Műkedvelők két egyfelvonásos színdarabot és egy magánjeleneteket mutatnak be. Mind a három igen kacagtató. A rendezőség jót áll érte. — Mindenki hat zsebkendőt és egy haskötőt hozzon magával, mert ezekre szüksége lesz. — Másik meglepetés Horváth Frank vezetése alatt álló új zenekar, mely az előadás után fogja a közönségnek a talpa alá valót húzni. — Enni- és innivaló is lesz bőven. Ne mulassza el senki! December 3-án szombaton este 7.30-kor a Munkás Otthonban, 1216 W. Colfax Avenue Beléptidit adóval együtt csak 50 cent. Tisztelettel, a RENDEZŐ BIZOTTSÁG.

Next