Magyar Jövő, 1950. február (49. évfolyam, 21-39. szám)
1950-02-01 / 21. szám
1 ~ Magyar Jövő HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published Daily, except Sunday, Monday and certain Ilolydays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East I6th Street, New York 3, N. Y. — Telephone: ALgonquin 4-0307 COltor: i&OLTAN i.'JKAJt. Manager: ALEX. ROSNEB jubecrlntlon Rates: USA. Canada 19.00 one year, $5.00 half year, $3JN a»nse months. N Y. C., So. America. Mexico. Cuba $10.00 one year •c.50 half Tear. $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Paiea$12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three month*. Knt*r«d km Second Cica* Mcttor Sept. 1*. 1*17 *t the Poe« k°’ Office of New York. N. Y_ under the Aet at Merek 1*7». AZ ANGOL VÁLASZTÁSOK ELÉ Az angol nép február 23-án a szavazóurnák elé járul, hogy képviselőket válasszon az ország összes (625) választókerületében. Az angol rendszer szerint annak a pártnak a vezére, mely többséget nyer a választásban, automatikusan miniszterelnök lesz, aki a többségi párt tagjaiból, illetve követőiből alakítja meg kormányát. Új, általános választást tartanak minden esetben, mikor a képviselőház többsége leszavazza a kormány valami nagyobb intézkedését, vagy bizalmatlanságot szavaz a kormánnyal szemben. Ez megtörténhetik abban az esetben, ha a kormánypártban szakadás történik, vagy ha a közbeeső választások úgy alakítják a helyzetet, hogy a többség megváltozik. Amennyiben azonban ezek közül egyik helyzet sem áll fenn, akkor a hagyomány szerint a kormány, miután öt éven át hatalomban volt, új választásokat ír ki, hogy hatalmában megerősítsék újra a szavazópolgárok. A február 23-án megtörténő választás az utolsónak említett ok miatt történik. Majdnem öt év múlt el azóta, hogy az angol munkáspárt hatalomra került 1945 júliusában, 393 képviselővel a parlamentben, míg Winston Churchill tory pártja kisebbségben maradt 189 képviselővel. A két párt közötti különbség ugyanaz ma is, annak ellenére, hogy 20 közbeeső választás volt, melyekben azonban legtöbb esetben a munkáspárti jelölt győzött. Angliában majdnem 9 millió szervezett munkás van, akik a munkáspárt támogatóinak zömét alkotják. Ezen munkások legnagyobb része a szocialista felfogást követi. Hoszszú évek óta nem voltak hajlandók a tory jelöltekre szavazni és semmi valószínűség sincs rá, hogy most azokra szavazzanak. Ezen munkások és a középosztály ama részének segítségével, mely a múltban is a munkáspártot támogatta, a jelen kormány majdnem biztosra veszi a győzelmet a választásokban. Bizonyos azonban az, hogy ebből a választásból hiányozni fog az a reménység és a nagy lelkesedés, mely az 1945-ös választások idején megnyilvánult. Az úgynevezett munkáskormány csak nagyon lagymatagon és kisrészben hajtotta végre az iparnacionalizálásra beígért programot, kiábrándította a munkásokat, akik magasabb bérekben reménykedtek és a külpolitikát illetőleg teljesen megfordította a programot, melyre a munkásság szavazott. Hogy a munkásság nem fordul a jelen kormány ellen, ez csupán azért történik, mert a toryk hasonlók a Hooverféle amerikai republikánusokhoz, akik a reakciót és a biztos depressziót jelentenék. . Az elmúlt öt év alatt, mióta a jelen kormány hatalomra került, csupán a szénbányákat és a szállító, illetve közlekedési ipart vették nemzeti tulajdonba. Ez olyan lépés volt, amit maguk a gyárosok is támogattak, mert jól működő és olcsó szállítást akartak és olcsó fűtőanyagot. Az angol kormány azonban még ezen iparágakat sem a beígért szocialista módszer alapján nacionalizálta. A vasutak és a bányavállalatok régi részvényesei a kormányon keresztül még mindig részt kapnak a profitból. Az országos bizottság, mely a vasutakat és bányákat intézi, majdnem teljes egészében a régi tulajdonosokból és vezetőkből áll. A vasúti és a bányamunkások állandó tiltakozása elenére sem sikerült a munkásoknak kivívniuk, hogy a munkásosztály megfelelő képviseletet kapjon az országos bizottságokban. Mikor a londoni dokkmunkások tiltakozó sztrájkba léptek, a kormány egyenesen katonaságot rendelt ki ellenük. A munkabérek messze elmaradnak az emelkedő megélhetési árak mögött. Az angol kenyérkeresők több mint fele heti 14 dollárnál kevesebbet keres. Ezzel szemben a magánprofit rekordmagasságba szökött. Az Oxford Institute of Statistics, a legnagyobb angol kutatóintézet kimutatása szerint a magántársaságok profitja 234 százalékkal növekedett az elmúlt 10 évben, 1938 és 1948 között, mialatt az összes munkabérek csak 205 százalékkal emelkedtek ugyanazon idő alatt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkás most kétszer annyit tud vásárolni, mint azelőtt. Az árak körülbelül ugyanabban az arányban emelkedtek, de sokkal több a munkások száma, mint azelőtt volt. A kormány 1950-re elrendelte a bérek rögzítését és az elmúlt években igen sok sztrájkot illegálisnak nyilvánított. Az angol munkáspárt 1945-ös programja a béke érdekében együttműködést ígért a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal. Ma barátság helyett feszült a helyzet Anglia és a Szovjetunió között. Mikor az angol munkáspárt hatalomra került, ígéretet tett, hogy “új reményt ad a görög népnek, hogy felszabadítsa, magát a zsarnokság alól, mely az angol reakciósok segítségével uralomra jutott fölötte. Alig múlt el egy hónap a választások után s Bevin külügyminiszter kijelentette, hogy követni fogja Churchill vezetését a “törvény és rend helyreállítására” Görögországban. Saját szakszervezete, a szállítómunkások megtámadták, amiért “Churchillt utánozza politikájában.” Az angol parlament 60 munkáspárti tagja tiltakozott és elítélte a kormányt a gyarmati népek angol katonasággal való elnyomásáért, nemcsak az angol birodalom területén, hanem holland Indonéziában és a francia Indokínában egyaránt. Az angol munkások semmiképpen sem fognak a torykra szavazni, de ugyanakkor érzik, hogy saját vezetőik megcsalták őket. HONG KONG. — A kínai népköztársaság felkérte Tibetet, küldjön képviselőket Peipingbe, hogy Tibet békés felszabadítását megbeszéljék. Az új kínai rádió leadása szerint a kínai nép nem fogja tűrni, hogy a hatóságok makacsul elárulják hazájuk és a nép érdekeit és hogy folytassák az amerikai imperializmus előtti behódolásukat. A Truman doktrínát halottnak mondják, de a valóságban virul A New Republic című hetilap, mely liberális köntösben támogatja a kétpárti külpolitikát és a hidegháborút, a múlt héten egy cikket közölt, melyben felszólította Henry A. Wallacet és a progresszív párt követőit, hogy “fejezzék be harcukat az úgynevezett Fair Deal ellen, mert a Truman doktrína halott.” Egyáltalán nem véletlen az, hogy a másik oldalon a republikánus nagyiparosok lapja, a U. S. News and World Report ugyanazokat a húrokat pengette. “A kommunisták megállítása ezentúl választás útján történik,” írta a lap, “de a kommunistákat el fogják különíteni s ha lehetséges lesz, a jó kommunistákat befogadják.” (Mármint az árulókat és besúgókat.) Az a gyorsaság, mellyel a sajtó beismerte a Truman doktrína halálát, bizonyíték arra, hogy mennyire nem akarja a nép ezt a hírhedt doktrínát, mely a New Republic szavai szerint “elhitette a világgal, hogy az Egyesült Államoknak meg van a kellő anyagi ereje és akarata, hogy megsegítsen minden rothadt uralkodó rendszert, mely a szovjetellenes halálfejet és felső karcsontot tűzi lobogójára.” A “jó kommunista” és a “rossz kommunista” kifejezés azonban egészen új valami a külpolitikai szótárban. Nyilvánvalóan a “jó kommunisták” Tito és az amerikai renegátok és besúgók a “rossz kommunisták” azok, akik hűek maradnak a marxizmus tanításaihoz. A sajtókampány célja egyszerűen az, hogy megzavarja a progreszszív gondolkodású polgárokat, akik látják ugyan, hova vezet a kétpárti külpolitika s a hidegháborús fegyverkezés, de a hisztériás megfélemlítési kampány némileg már nyomot hagyott rajtuk és megingatta őket. A valóság az, hogy a Truman doktrína egyáltalán nem halott. Hogy mennyire nem halott s hogy az “új” külpolitika mennyire azonos a régivel, arra ime a bizonyságoknak meghozni a határozatokat. Alkalmazkodva a tradícióhoz és a ktonai fegyelemhez, a törökök legnagyobb része megszokta, hogy engedelmeskedjék a felülről jövő rendeletnek, melyet a hierarchián alapuló kormány közegei hajtanak végre. A vezetők elvárják a teljes engedelmességet.” Spanyolország A Fair Deal vissza fogja állítani a teljes diplomáciai kapcsolatot Franco kormányával, melyről maga Dean Acheson külügyminiszter kijelentette 1949 május 11-én, hogy “az olasz és német kormányok utánzata, teljesen fasiszta kormányzat és diktatúra.” Vietnam Három hónappal azután, hogy Costa-Floret, francia gyarmatügyi miniszter beismerte a “Bao Dai kísérlet” bukását, hogy Indokina népe nem hajlandó elfogadni uralkodójának a francia kormány által ráerőszakolt rivierai semmittevő Bao Dait, hanem Ho Csi Minhet támogatja és szabadságot akar, tehát három hónappal a beismerés után Washington javasolja Bao Dai támogatását. “Mindenki tudja,” írta a China Commercial Times egyik júniusi számában, “hogy Bao Dai csak báb a francia kormány kezében és eszköz arra, hogy a franciák kizsákmányolhassák Viet Nam népét. . . Amerika F. D. Roosevelt idejében teljes szimpátiával viseltetett a vietnami nép iránt, mely a franciák elnyomása alatt szenvedett. Roosevelt egy izben kijelentette, hogy ‘Viet Nam az, amelyet az összes gyarmatok közül leginkább kizsákmányolnak.’ De alig temették el Rooseveltet, az amerikaiak elkezdték segíteni a franciákat, hogy elnyomják Viet Nam népét.” Délkorea A kongresszusi ellenzék ellenére, melynek alapja pusztán politikai manőverezés, a kormány biztos benne, hogy továbbra is segítséget nyújthat a délkoreai bábköztársaságnak, hogy fenntartsa azt. Hogy mit jelent a koreai “demokrácia,” arra vonatkozólag példát nyújt az a sajtótörvény, melyről jelentést tettek az Egyesült Nemzetek általános ülése előtt. A rendelet szerint: Tilos olyan cikkeket kinyomatni, melyek ellentétben állnak a köztársasági kormány politikájával, melyek bírálják a köztársasági kormányt, melyek helyeslik vagy védelmükbe veszik a kommunista pártot és az északkoreai népköztársaságot. Tilos olyan cikkek kinyomatása, melyek bírálják Korea viszonyát bizonyos barátságos hatalmakkal és ártalmasak. A Truman doktrína virul A progresszív párt és hívei, valamint minden haladószellemű amerikai polgár felismerik a propagandát. A Truman doktrína nem halott s ahol csak lehetőség kínálkozik rá, alkalmazzák azt olyan kormányok segítésére, melyekről barátaik is kénytelenek elismerni, hogy antidemokratikusak és a nép ellenségei. Mindaddig, amíg a kormány folytatja a hidegháborút, az úgynevezett Fair Deal csak ígéret marad s a kormány mindenütt támogatni fogja a reakciós és fasiszta kormányokat. Görögország A “Fair Deal” továbbra is segíteni fogja a korrupt monarchista kormányt, mely hamarosan “demokratikus” választást tart. Ezt a választást a választók 1946-ban elkészített összeírása alapján tartják. Erről a választó jegyzékről még a Londonban megjelenő konzervatív Obsserver is azt írta, hogy teljes visszaélés a görög nép ellen. A fasiszta görög kormány ostromállapotot hirdetett ki a választások idejére s mialatt a “demokratikus” választást tartják, a kormány 50 ezer politikai ellenfele börtönökben sínylődik. A múlt hónapban Görögország egyik legnagyobb szigetének volt kormányzója a következőket jelentette ki Vasil Davidson, a londoni New Statesman című lap tudósítója előtt: “A végén körülbelül ötezren leszünk, akik irányítják Görögországot és mi valamenynyien ismerjük egymást.” Törökország A török “demokráciát”, melyet az úgynevezett Fair Deal továbbra is segíteni fog, így írta le a New York Times tudósítója a lap egyik múlt heti számában: “Még a legkisebb helyi ügyekben is, nem beszélve az országosakról, semmi nyoma nincs annak, hogy nyílt tárgyalással s a többség döntésével akar- MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) HIDROGÉNBOMBÁVAL FENYEGETŐEZNEK, HOGY MEGGÁTOLJÁK A KÖZELEDÉST A SZOVJETHEZ WASHINGTON. A hidrogénből készülő szuperbomba előállítási tervei kibontakozóban vannak, ez derült ki azokból a nagy titokban tartott megbeszélésekből, melyeket Truman elnök és az atomenergiával kapcsolatos szervek vezető emberei tartottak. Ezt tulajdonképpen Brien McMahon connecticuti demokrata szenátor kottyantotta el, vagy csak szándékosan tett úgy, mintha kikottyantotta volna. Ő a kongresszusi atomerőbizottság elnöke. Ott voltak David E. Lilienthal és az atomenergia- bizottság tagjai is. . Ezzel egyidőben követelte igen erélyesen Bernard Baruch és Carl Vinson (D-Ga.), a képviselőház fegyverbizottságának elnöke, hogy azonnal kezdjék meg a “pokolbomba” gyártását, mert máskülönben a Szovjetunió megelőz bennünket. Ezt megelőzőleg már egy hete folynak a hivatalos helyről történő kiszivárgások és nyilatkozatok, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy elmérgezzék a helyzetet és elejét vegyék a Szovjetunióval való előzetes megbeszéléseknek. Az új bombát hidrogéntáplálta “thermonukleáris” atomfegyvernek nevezgetik. Lilienthal a kongresszusi titkos ülésről elrohant a Fehér Házba és kijelentette, hogy “nem szabatos” az az elterjedt hír, hogy ő ellenzi a hidrogénbombát. “Abszurdumnak” mondta azt is, hogy a hír szerint ő ajánlta volna fel, hogy Moszkvába menjen tárgyalni. Meg hogy február 15-én igenis lemond és azután is ellenezni fogja, hogy a nyilvánosság előtt feszegessék a bomba kérdését, amivel nyilván azokat a kósza híreket akarta cáfolni, hogy lemondása után országos “kereszteshadjáratra” indul a bomba ellen egyházi és más szervezetek bevonásával. Az a hír azonban tartja magát, hogy a tervek Truman elnök előtt fekszenek és döntésére várnak. Ezért tanácskoznak oly sokat a McMahon-bizottsággal. Hétfőn folytatták a tanácskozásokat. Dr. Harold C. Urey, az egyik vezető atombombatudós, azonnali H-bombagyártást sürget. MOULTON PÜSPÖK ÉS RÉV. DARK A DEPORTÁLÁSI HAJSZA ELLEN NEW YORK. — Az országban dühöngő reakció egyik leggyávább cselekedete a deportálási hajsza, amelynek során letartóztatnak nemi polgárokat és nyomozással s zaklatnak ezreket. Ezeknek az eljárásoknak legsötétebbvonása, hogy miközben háborús bűnösöket és a fasiszta országok kompromitált patkányait százezrével engedik bevándorolni, a haladó szellemű politikai gondolkodásuk miatt hajszolnak meg ártatlan és az Egyesült Államokat őszintén szerető egyéneket. * Ez az ország a bevándoroltak hazája. Ennek az országnak alkotmánya és törvényei ezeknek a bevándoroltaknak a védelmét célozzák, nyilvánvaló tehát, hogy amikor üldözőbe vesznek egyeseket, a törvények megkerülésével teszik ezt. Minden tisztességesen gondolkodó és érző embernek kötelessége az ily módon igazságtalanul hajszolt jegyének védelme, mindenki kötelessége az idegenvédő szervezet munkásságának tá-mogatása, mert ez a szervezet tehet a legtöbbet a deportálási hajsza áldozatainak védelmére. Legutóbb Rev. John W. Darr Jr.-nak az amerikai néphez intézett “Egy protestáns pap beszél” című cikkét hozta nyilvánosságra az idegenvédelmi szervezet. — Arthur W. Moulton, nyugalmazott utahi protestáns episzkopális püspök támasztotta alá nemes támogatásával. Ebben az üzenetben, melynek a püspök által írt kísérő levele aláírásuk hozzáadására szólítja fel az ország papjait, azt a meggyőződést hangoztatja szerzője, hogy az a jogsértés, amelyet az idegenszármazásúak ellen elkövetnek a hatóságok, minden honosodott és ittszületett amerikai állampolgár jogait is veszélyezteti. “Ma, — így szól többek közt a levél, — több mint 135 nem-polgárt tartóztattak le 19 államban és más 3.000 ellen folyik a nyomozás. .. Azért harcolok a deportálási hisztéria ellen, mert protestáns pap vagyok.” Vonatösszeütközés . NEW DELHI, Ind. — India északi részében súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A jelentések eddig 54 halottról számolnak be. Valószínű többszáz ember megsebesült. Hóekékkel keresik az eltűnt repülőgépet WHITEHORSE, Yukon. A magas hóban, Kanada legészakibb vidékén hóekék és buldózerek segítségével kutatnak az amerikai C-54 típusú repülőgép után, mely a múlt hét csütörtökjén 44 utasával eltűnt ahóviharban. Valószínűnek tartják, hogy Whitehorse várostól 300 mérföldnyire lezuhant a gép, vagy kényszerleszállást végzett. Meg akarja fogni az adócsalókat WASHINGTON. — Sutton texasi demokrata képviselő úgy akarja megfogni az adócsalókat, hogy meg akarja változtatni a papír dollár szikét és kötelezni akar mindenkit, hogy 30 napon belül váltsa be a birtokában lévő zöld dollárokat. A képviselő szerint így előkerülne mindaz a pénz, melyet nagy jövedelemmel rendelkező egyének eltitkolnak, hogy kevesebb adót kelljen fizetniük. NEW YORK. — A Long Island-i Babylon városban éjszakai betörők kirabolták a megyei bank pénztárát. A rendőrség szerint a betörők ismerték a bank páncélszekrényének titkos zárját, mert semmi erőszak nyoma nem mutatkozik a szekrényen. •-------♦------ February 1, 1955] Hozzászólás írja: Rev. GROSS A. LÁSZLÓ, B. D. Th. M. N ---- NEO-NÁCIZMUS NYUGATNÉMETORSZÁGBAN Rev. Gross A Magyar Jövő is megírta a napokban — mint annyi más napilap — azt a figyelemreméltó hírt, hogy a washingtoni gyámság és vatikáni sugalmazás alatt álló Nyugatnémetország két legreakciósabb pártja egy új pártban egye-.,sült és most “Birodalmi Párt” név alatt működik. A részleteket fölösleges itt megismételni, csak egy összefoglaló megállapítást óhajtok tenni: ez a párt Hitler programjának a szellemi öröksége és ezt a mivoltát nem is igyekszik véka alá rejteni. Az új pártnak állítólag félmillió követője van, tehát sokszorta több, mint amennyiről a führer — pályafutásának első éveiben — még csak álmodni is mert volna. A párt nyilvánosságra hozott programja alig különböztethető meg Hitler bevallott célkitűzéseitől; hogy viszont mik a titkos tervei, azt az olvasó képzeletére bízom. Tagjai főképpen olyan “volt” nácikból rekrutálódnak, akik Hitlerben a tragikus sorsú nemzeti hőst tisztelik, akinek nagyszerű elgondolásai voltak, csak valahol “elhibázta” a dolgot. .. ők persze okultak Hitler hibáin és azokat gondosan el fogják kerülni. Az ő sikerük tehát maradandó lesz, nem ideiglenes, mint szegény Hitleré volt... Tekintettel arra, hogy Nyugatnémetország a nyugati hatalmak megszállása alatt áll és a három megszálló között az amerikai a főkolompos, önkéntelenül felvetődik a kérdés: mit szól Washington ennek a neo-hitleri áramlatnak a nyilvános fellépéséhez és mit szándékozik tenni a mozgalom szárnyainak a megnyesegetése érdekében, mielőtt,még túl késő volna? Főképpen a State Department nagyvezérkarát érinthetné ez a kérdés közelebbről, hiszen Nyugatnémetország politikai irányítása és ellenőrzése az ő reszortjukba tartozik. Hasonlóképpen a Vatikán is erősen érdekelt, fél, már csak azért is, mert köztudomású, hogy a bonni kormány legtöbb tagja — a miniszterelnökkel együtt — Rómához hű katolikus, aki örömest fogadja és készséggel végrehajtja Róma csalhatatlan útmutatását a politikai élet minden elképzelhető terén. Hát hogy a State Department mit tart az újjászületett náci mozgalomról, amelynek két legerősebben hangsúlyozott programpontja: a nácitlanítás (denazification) azonnali beszüntetése és a “volt” nácik összes jogainak azonnali viszszaállítása, azt már többé-kevésbé tudjuk egyrészt egy külügyminisztériumi hivatalos közeg szájából, aki egy könnyed, kézlegyintéssel és egy semmitmondó kijelentéssel tért napirendre a dolog felett, továbbá John J. McCloy-nak, a State Department által kijelölt U. S. főmegbízottnak a szájából, aki odanyilatkozott, hogy a szóbanforgó pártok ‘‘kicsinyek és nem valami jelentékenyek” — ami magyarán azt jelenti, hogy nem érdemes miattuk nyugtalankodni. Ugyanakkor azonban hajlandó beismerni, hogy a bonni kormány alatt “erősen nacionalista tendenciák” mutatkoznak, amiket nem tanácsos lekicsinyelni, különösen, ha figyelembe vesszük Németország történetét. De mindjárt azt is hozzáteszi, hogy az ő megfigyelései szerint a németek “általában” nem hajlamosak a nácizmus felelevenítésére és újabb hadászati kalandokra. Most aztán süsd ki, olvasom, ha tudod, hogy mi az amerikai kormány álláspontja ebben a kérdésben. A párt kicsiny — tehát nem kell félni. A nacionalista (értsd: náci) tendencia erős — tehát jó lesz félni. Viszont a német nép “általában” nem kér a nácizmusból és a háborúból — tehát nem kell félni... Summa summarum: az amerikai-brittfrancia főmegbízottak nyugodt egykedvűséggel szemlélik, hogyan növekedik és izmosodik egy álnév alatt összecsődült náci horda, amely — ez nem túlzás! — sokkal kedvezőbb körülmények között kezdi meg a szereplését, mint Hitler, amikor elindult az ő pártépítő útján. Hitler is annak köszönhette mérhetetlen sikerét, hogy eleinte kutyába sem vették tébolyult handabandázásait; később pedig, amikor kiderült, hogy a németség nagy része — amely “általában” nem hajlamos az efélékre — tömegesen melléállt, hát a monopóltőke és egyéb reakciós erők számlálhatatlan milliókkal támogatták és szövetkeztek vele. Mert a reakciónak teljesen mindegy, hogy egy tessék-lássék áldemokráciában vagy egy minden ellenzéket vérbefojtó diktatúrában érvényesíti-e az akaratát; a fontos csak az, hogy ez az akarat érvényesüljön. Elfogadja a Belzebub segítségét, ha az az ő érdekeit szolgálja; hasonlóképpen örömmel összeszűri a levet az Egyházzal is, ha abból előnyt remél a maga számára. Szövetséges dolgában a reakciós tőke nem túlságosan válogatós. Éppen ezért félő, hogy a State Department főmegbízottja, aki egyszersmind a Wall Streetnek is, bizalmi embere Nyugatnémetországban, nemcsak hogy az ujját nem fogja megmozdítani az újjászületett náci törekvések ellen, hanem még támogatni is, fogja azt — egyelőre csak suba alatt, később pedig nyíltan és minden szégyenkezés nélkül... A Wall Street semmi logikátlanságot és Amerika-ellenességet nem lát abban, hogy ma — 1950-ben — megtűrjön, sőt bátorítson egy olyan mozgalmat, amely könnyen egy Hitlerhez hasonló führert termelhet ki magából, aki ismét vérbeborítttatja Európát, holott még öt évvel ezelőtt az amerikai ifjak százezrei véreztek és hullottak azért, hogy egy hasonló törekvéssel “végleg” leszámoljanak. No és a Vatikán, amelynek a bonni kormányra szintén olyan nagy befolyása van? Számíthatunk arra, hogy a Szentatya majd leinti ezeket az “erős tendenciákat”, mint ahogy az módjában lenne? Hiú ábránd... Miért volna Rómának ma több oka állást foglalni a nácizmus ellen, mint volt a háború előtt és a háború folyamán kárhoztatni Hitlert és Mussolinit? őszentsége nagyon szépen megfért a fasizmussal akkor, hát miért ne mosolyogna rá atyai jóindulattal ma?