Magyar Jövő, 1951. április (50. évfolyam, 52-67. szám)

1951-04-03 / 52. szám

2 MAGYAR JÖVŐ (HUNGÁRIA IN DAILY JOURNAL) April 3, 1951 ÚJRA FÜSTÖLNEK A NÉMET muníciógyárak kéményei A nyugati hatalmak nyugatnémetországi főbiztosai az elmúlt év végén engedélyt adtak hadianyagok, robbanóanyagok, mérgesgázok, rakétamotor üzemanyagok, katonai rádióberendezések, tengeralattjárókon használatos radarkészülékek és más katonai felszerelés gyártására. A haditermelésre való átállás meggyorsítására létrehoztak két nehézipari egyesülést, a ‘‘Német Acéltársaságot.” Az utóbbi az egész nyugatnémet kohóipar 96 százalékát ellenőrzi. Legfelsőbb irányításuk McCloy nyugatnémetországi amerikai főbiztos kezében van, aki — mellesleg szólva — közeli rokona Adenauernek, a nyugatnémet bábállam kancellárjának. A szén és acél ezekben a kezekben a háborús készülődést szolgálja. A rajnamelléki tartományok motorgyárai (elsősorban a langenbergi motorgyár), nehéz páncélkocsi-motorokat gyártanak. A Hamburg közelében lévő Boehme Művek harckocsik gyártását kezdték meg, a glinderi fegyvergyár gépfegyverszalagokat és repülőgép-páncélt, a Walter-fegyvergyár automatáiegyvereket, a Brokengyár “különleges szögesdrótokat” gyárt. Nagy a tapasztalata : itt készültek a náci haláltáborok kerítései. Az ugyancsak “tapasztalt”, átkos emlékű I. G. Farben Industrie újra mérgező anyagokat és harci gázokat készít, a “Badische Anilinwerke” nagy hatósugara rakéták és lökhajtásos motorok számára gyárt üzemanyagot. Működik az augsburgi Messerschmidt repülőgépgyár is — és benne Willy Messerschmidt, Hitler kedvenc repülőgép-tervezője. Fosberg, Pilsen, Bremen és Ansbach városokban s még vagy tucatnyi helyen amerikai irányítással repülők, rádiósok, páncélosok, vegyiharcosok és egyéb “szakemberek” kiképzése folyik. A régi Krupp-féle próbaterepen, Meppen közelében tüzértisztek gyakorlatoznak. — Würtzburgban “a munkászászlóaljak vezérkarának” leple alatt toborzási feladatokkal foglalkozó külön katonai vezérkart létesítettek. “Ipari rendőrség”, “munkás zászlóaljak”, “megfigyelő századok”, “polgári vegyes szervezetek csoportjai” és más hasonló együgyű álnevek alatt mintegy félmillió főnyi támadó hadsereg kiképzése folyik. A fedőneveket persze már kitalálóik sem veszik komolyan, hizen a Frankfurté». Rundschau című nyugatnémet lap már a múlt év végén elfecsegte, hogy “az egységek nagy részét tankhadosztálynak szánják .. . várható, hogy taktikai légihaderőt is létesítenek.” Az álnevek hamis voltát maga Churchill is elismerte, amikor fél esztendővel ezelőtt egy alsóházi beszédében bevallotta : “A terminológiának” nincs semmi jelentősége, “mert az elv egy és ugyanaz: e a nyugatnémet hadsereg megteremtése’.” Újjászületik a német militarizmus azoknak az erőknek tevékeny részvételével, amelyekre Hitler az agreszszív háború során támaszkodott. Ezek a tények és a tények porrá zúzzák a tőkéssajtó egyik kedvenc hazugságát. Azt szajkózza ez a propaganda, hogy a támadó, agresszív készülődés csak ártatlan “védelmi” intézkedés, hogy a Nyugat-Németországban talpra állított hadsereg nem náci, nem fasiszta hadsereg, hanem valamilyen “másfajta”, “demokratikus hadsereg.” A tények beszélnek. S a tények minden tisztességes ember számára érthető nyelven azt mondják, hogy Wall Street nemcsak Hitler politikájának, a nácik tébolyult világuralmi álmának folytatója , hanem Hitler embereinek új kenyéradó gazdája is, feltámasztója az átkos emlékű német imperializmusnak. Vájjon nem Dinkelbach, a legnagyobb náci acéltröszt, a Vereinigte Stahlwerke volt vezérigazgatója áll-e a “Német Acéltársaság” élén? És Krupp, a világszerte gyűlölt német ágyúgyáros, akit szabadon bocsátottak és utána mindjárt hitellel tömtek — ő talán valami “másfajta Krupp”? Nem ugyanaz-e, akinek ágyúi Hitler szolgálatában vért és gyászt zúdítottak a világra? Sorolhatjuk tovább. Eisenhower, a Wall Street tábornoka Speidel és Heusinger tábornokokkal együtt beszélte meg a német támadó hadsereg felállításának tervét. Speidellel, aki Hitler számára megszövegezte a francia fegyverletételi okmányt s aki később Rommel vezérkari főnöke lett. Heusingerrel, aki a hitleri hadsereg hadműveleti osztályát vezette. Hitler embereit másra is használják. Arra, hogy mérgezzék “a gyötrő sebet”, hogy terjesszék a fasizmus ragályát Nyugat-Németországban. Futószalagon gyártatják a könyveket s újságcikkeket a nácibanda “csillagaival.” Guderian tábornokkal, aki a Szovjetunióra tört páncélos hadseregek egyik parancsnoka volt, megiratták “hadjáratai történetét”, Halder tábornokkal egyenesen Hitlert dicsőítő röpiratot készítettek “Hitler mint hadvezér” címmel. Guderiannak ez a kis bemelegítő megbízatás annyira visszaadta a hangját, hogy ma már az amerikaiakat is leckézteti és a nácizmus teljes felmentését követeli. Szolgálatába állította a Wall Street Hitler volt tolmácsát, Paul Schmidtet, Weizsaecker volt külügyi államtitkárt és másokat. Ennek a csatornatöltelék-agitációnak a fő célja: tisztára mosni Hitler szennyesét, felszítani a sovinizmust, a szovjetellességet. Ez a politika eredményezte, hogy a “Der Stern” című nyílt fasiszta szennylap az amerikaiak engedélyével követeli Peiper SS-ezredes szabadon bocsátását — márpedig ez az ezredes Malmédy városa mellett amerikai, hadifoglyokat gyilkoltatott le 1945-ben! Ez a politika hatalmazta fel a Münchener Illustrierte című képeslapot arra, hogy beszélgetést közöljön a Horst Wessel vadászrepülőraj volt kapitányával (!) és elmondássa vele, hogy “hajlandó harcolni” az amerikaiak oldalán, ha “biztosítékokat” kap “a régi német keleti követelések” teljesítésére... Nyugat-Németország felfegyverzői — vihart aratnak. A délkínai határtól az Elbáig nyolcszázmillió vádoló kéz mutat Krupp és új gazdái felé, nyolcszázmillió dolgos kéz építi napra-napra gos kéz építi napról-napra fog országait. KÜLFÖLDI HÍREK Megtámadták a németek Lord Russel, angol hadbírót és feleségét, aki Bad Oeynhausen, az angol főparancsnokság közelében rendőri segédlettel autójával keresztül akart hajtani a tömegen, mely a Rajnán épített új híd felavatását ünnepelte. A tömeg megállította az angol hadbíró autóját, kinyitották annak ajtaját s ütések következtében könnyebb sérüléseket ejtettek úgy Lord Russelen, mint feleségén. Izrael és Szíria 24 órás fegyverszüneti egyezményt kötött, miután két hét óta állandó lövöldözések folynak az izraeli határrendőrök között a galileai határ mentén, hol a szíriai földbirtokosok meg akarják akadályozni a sluleh mocsarak lecsapolását. Az Egyesült Nemzetek közbelépését kérték a vitában. • A londoni légi parancsnokság bejelentette, hogy továbbfolytatják a kutatást az Atlanti óceán fölött március 23-án eltűnt hatalmas utasszállító gép után, mely 53 amerikai repülőt szállított. Majdnem biztosra veszik, hogy a gép és utasai menthetetlenül elpusztultak. Az olasz kormány megtagadta a vízumot az összes keleteurópai kommunista vezetőktől, akiket az olasz kommunista párt vendégül hívott meg a párt ma kezdődő országos értekezletére. • Az indiai Indore városban összeomlott egy háromemeletes épület felső emelete, mialatt az épületben mohamedán szertartást tartottak. 42 ember meghalt, 18 megsebesült. • A török kormány bejelentette, hogy hamarosan az Egyesült Államokba érkezik egy tiszti küldöttség, hogy tanulmányozzák az országot. • • Mégis csak ‘gook’-ok Öt délkoreai laptudósító, akik Syngman Rhee táborához tartoznak, elkövetett mindent, hogy megnyerje az amerikai katonai vezetők tetszését. Mindazk az Associated Press és más amerikai sajtószolgálatok tudósítói. Most a front amerikai parancsnoksága bejelentette, hogy az öt koreai újságíró nem kaphat többé élelmezést a hadseregtől, mint a többi tudósítók. A megokolás: a koreaiakra nem vonatkozik a szabály, hogy az amerikai katonákkal együtt étkezhessenek, mint a többi laptudósítók. PERON “ATOMROBBANTÁSA” Szinte természetes valami, hogy az első pillanatban tréfát űztek Peron hirtelen bejelentéséből, hogy Argentínának is sikerült legyőzni, az atomerőt és felhasználni azt. Igen könnyen meglehet, hogy Peron félrevezeti úgy saját népét, mint az egész világot. Peron bejelentése olyan időben jött, mikor a hivatalos Washington egy része jóformán remélte, hogy a La Prensa nevű lap elnyomására irányuló hajsza Peron bukásával fog végződni, miután alig egy éve Peron olyan nagy amerikai hazafit tüntetett ki, mint Harry Vaughan tábornok, az elnök szárnysegéde és barátja,az 5 százalékosok neves tagja.) Nem sokkal aztán Washington 125 millió dolláros kölcsönt adott Argentínának és az amerikai nagyipar hazafias kötelességének tartotta, hogy jó befektetési lehetőségnek tartsa Buenos Airest. A levegő azonban azóta megváltozott. Az elhidegülés oka az, hogy a Wall Street urai, akik háborúra készítik elő az országot, elhatározták, hogy az egész világrészt kényszerítik, hogy alávesse magát ennek a törekvésnek s ezt az egyetlen célt szolgálja. Helytelen volna azt állítani, hogy Peron ellenzi ezt a célt,azonban nem akarja olcsón eladni magát. Ezekben a napokban nagy alkuerő van a kezében, mert Argentina nyersanyagaira nagy szükség van és magas árakat hoznak. Minthogy nemcsak Argentina, de más délamerikai országok is hasonló helyzetben vannak, Peron természetadta alkalmat lát rá, hogy Argentina vegye kezébe a vezetést s hogy a lehető legdrágább alkut kösse az Egyesült Államokkal. Minden délamerikai országnak, közöttük Argentínának is különösen amerikai gépekre s kész árukra van elsősorban szüksége ipari nyersanyagaiért. Ezeket egyre nehezebben tudja nélkülözni azonban a fegyverkezés következtében, lecsökkent polgári termeléssel dolgozó Egyesült Államok. A második világháború alatt ugyanez volt a helyzet, ami Délamerikai országaiban súlyos belföldi válságot okozott. Azzal, hogy az amerikai országok értekezletének előestéjén jelentette Peron az argentínai atomerőt, két dolgot akart elérni. Egyrészt Argentína relatív függetlenségét akarta bizonyítani, másrészt saját hatalmát megerősíteni az elégedetlenkedő argentínai nép fölött, azzal, hogy új erőforrások reményét helyezte kilátásba, amivel enyhíteni lehet az ország válságán. Tegyük fel azonban, hogy Peron bejelentése valóban megfelel a valóságnak. Nincs semmiféle bizonyítékunk ennek ellenkezőjére. Tehát ebben az esetben megint csak az következik be, hogy az amerikai nép figyelmeztetést kapott, hogy nem tekintheti az atomerőt saját, kizárólagos monopóliumának. Ezzel aztán megint felmerül a kérdés: meddig élhet a világ ebben az anarchiában az atomot illetőleg? Eggyel több ok van rá, hogy sürgősen hozzák létre a nemzetközi atomegyezményt. Peron bejelentésével azonban egészen új megvilágításba esik az egyezmény problémája. Állandóan azt hangoztatták például az amerikai lapok, hogy az Egyesült Nemzetekben alkalmazható vétójog az, ami megakadályozta az egyezményt. Argentína vezette a kampányt a világszervezetben a vétójog eltörlésére. Mi történik azonban most? Vájjon elfogadja-e Argentina a Barueh-tervet s fel fogja ajánlani atomtelepét, hogy az nemzetközi tulajdonba menjen át egy amerikai ellenőrzés alatt álló nemzetközi kartell kezelésében. A Szovjetunió ezt nem fogadta el. Amenynyiben Peron sem fogja elfogadni, ami egészen valószínű, ha valóban fel tudja használni az atomerőt, akkor valamivel világosabbá lesz, hogy a Baruch-terv megvalósíthatatlan és ebben az esetben Peron lesz az, aki visszautasítja s nem azok a borzalmas orosz kommunisták. Meglehet, hogy a Peron bejelentés hatása az lesz, hogy felnyitja a szemeket s ráébreszti a népeket, hogy egy egészen új alapon kell megteremteni az atom ellenőrzését, de sürgősen. A textilsztrájk útján PASSAIC, N. J. — Mint tegnap jelentettük, a textilsztrájk nagyjában véget ért. Evvel közel 10 és félezer mnkás visszamegy dolgozni. Garfielden a Botany, Passaicon a nagy Forstmangyár kapui ismét megnyílnak. A munkások visszaözönlenek, hogy tovább nyeljék a kémikai anyagok által okozott tüdőt ölő, egészséget fölmorzsoló port, vagy szívják be a mérges gőzöket, amíg bírják. Most a bérjavítás mellett kiküzdöttek maguknak az élelmiszerek árának emelkedése arányában való fokozatos, automatikus bérjavítást, biztosítást, nyugdíjalapot, stb. Mindez első lépésnek eredményt jelent De a munkások még csak most állnak nagy feladat előtt. Meg kell erősíteni szervezetüket, amelyen keresztül megvédhessék azt, amit most a harcban elértek és a jövőben, nemcsak megtartani, de javítani is tudjanak életstandardjukon. Politikai téren is tényezővé kell, hogy tegyék magukat. Nem szabad megfeledkezni például Hendrickson republikánus szenátorról, aki hátba támadta a sztrájkólókat, amikor a Botany igazgatójának ellenséges nyilatkozatát nem csak helyeselte, hanem annak a Kongresszus jegyzőkönyvébe való felvételét követelte. Sem Livermore Bergen County-i sheriffről, aki szeretett volna egy kis rendőri vérengzést rendezni Garfielden. A választók közt is a munkásság van nagytöbbségben. Vigyázzon, kire szavaz.