Magyar Jövő, 1951. április (50. évfolyam, 52-67. szám)

1951-04-03 / 52. szám

2 MAGYAR JÖVŐ (HUNGÁRIA IN DAILY JOURNAL) April 3, 1951 ÚJRA FÜSTÖLNEK A NÉMET muníció­gyárak kéményei A nyugati hatalmak nyu­gatnémetországi főbiztosai az elmúlt év végén engedélyt adtak hadianyagok, robbanó­anyagok, mérgesgázok, ra­kétamotor üzemanyagok, ka­tonai rádióberendezések, ten­geralattjárókon használatos radar­készülékek és más ka­tonai felszerelés gyártására. A haditermelésre való átállás meggyorsítására létrehoztak két nehézipari egyesülést, a ‘‘Német Acéltársaságot.” Az utóbbi az egész nyugatnémet kohóipar 96 százalékát el­lenőrzi. Legfelsőbb irányítá­suk McCloy nyugatnémetor­szági amerikai főbiztos kezé­ben van, aki — mellesleg szólva — közeli rokona Aden­­auernek, a nyugatnémet báb­állam kancellárjának. A szén és acél ezekben a kezekben a háborús készülődést szolgál­ja. A rajnamelléki tartomá­nyok motorgyárai­­ (elsősor­ban a langenbergi motor­gyár), nehéz páncélkocsi-mo­­torokat gyártanak. A Ham­burg közelében lévő Boehme Művek harckocsik gyártását kezdték meg, a glinderi fegy­vergyár gépfegyverszalago­kat és repülőgép-páncélt, a­ Walter-fegyvergyár automa­tái­egy­ver­eket, a Broken­­gyár “különleges szögesdró­tokat” gyárt. Nagy a tapasz­talata : itt készültek a náci haláltáborok kerítései. Az ugyancsak “tapasztalt”, át­­kos emlékű I. G. Farben In­dustrie újra mérgező anyago­kat és harci gázokat készít, a “Badische Anilinwerke” nagy hatósugara rakéták és lökhajtásos motorok számára gyárt üzemanyagot. Működik az augsburgi Messerschmidt repülőgépgyár is — és benne Willy Messerschmidt, Hitler kedvenc repülőgép-tervezője. Fosberg, Pilsen, Bremen és Ansbach városokban s még vagy tucatnyi helyen ameri­kai irányítással repülők, rá­diósok, páncélosok, vegyi­harcosok és egyéb “szakem­berek” kiképzése folyik. A régi Krupp-féle próbatere­pen, Meppen közelében tüzér­­tisztek gyakorlatoznak. — Würtzburgban “a munkás­zászlóaljak vezérkarának” leple alatt toborzási felada­tokkal foglalkozó külön ka­tonai vezérkart létesítettek. “Ipari rendőrség”, “munkás zászlóaljak”, “megfigyelő szá­zadok”, “polgári vegyes szer­vezetek csoportjai” és más hasonló együ­gyű álnevek alatt mintegy félmillió főnyi támadó hadsereg kiképzése folyik. A fedőneveket persze már kitalálóik sem veszik komolyan, hizen a Frankfur­té». Rundschau című nyugat­német lap már a múlt év vé­gén elfecsegte, hogy “az egységek nagy részét tank­hadosztálynak szánják .. . várható, hogy taktikai légi­haderőt is létesítenek.” Az ál­nevek hamis voltát maga Churchill is elismerte, ami­kor fél esztendővel ezelőtt egy alsóházi beszédében bevallot­ta : “A terminológiának” nincs semmi jelentősége, “mert az elv egy és ugyan­az: e a nyugatnémet hadsereg megteremtése’.” Újjászületik a német mili­­tarizmus azoknak az erők­nek tevékeny részvételével, amelyekre Hitler az agresz­­szív háború során támaszko­dott. Ezek a tények é­s a tények porrá zúzzák a tőkés­­sajtó egyik kedvenc hazugsá­gát. Azt­ szajkózza ez a pro­paganda, hogy a támadó, agresszív készülődés csak ár­tatlan “védelmi” intézkedés, hogy a Nyugat-Németország­­ban talpra állított hadsereg nem náci, nem fasiszta had­sereg, hanem valamilyen “másfajta”, “demokratikus hadsereg.” A tények beszélnek. S a tények minden tisztességes ember számára érthető nyel­ven azt mondják, hogy Wall Street nemcsak Hitler poli­tikájának, a nácik tébolyult világuralmi álmának folyta­tója , hanem Hitler embe­reinek új kenyéradó gazdája is, feltámasztója az átkos emlékű német imperializ­musnak. Vájjon nem Dinkel­bach, a legnagyobb náci acél­tröszt, a Vereinigte Stahl­werke volt vezérigazgatója áll-e a “Német Acéltársaság” élén? És Krupp, a világszer­te gyűlölt német ágyúgyáros, akit szabadon bocsátottak és utána mindjárt hitellel töm­tek — ő talán valami “más­fajta Krupp”? Nem ugyan­­az-e, akinek ágyúi Hitler szolgálatában vért és gyászt zúdítottak a világra? Sorol­hatjuk tovább. Eisenhower, a Wall Street tábornoka Spei­del és Heusinger táborno­kokkal együtt beszélte meg a német támadó hadsereg fel­állításának tervét. Speidel­­lel, aki Hitler számára meg­szövegezte a francia fegyver­­letételi okmányt s aki ké­sőbb Rommel vezérkari főnö­ke lett. Heusingerrel, aki a hitleri hadsereg hadművele­ti osztályát vezette. Hitler embereit másra is használják. Arra, hogy mér­gezzék “a gyötrő sebet”, hogy terjesszék a fasizmus ragályát Nyugat-Németor­­szágban. Futószalagon gyár­tatják a könyveket s újságcik­keket a nácibanda “csillagai­val.” Guderian tábornokkal, aki a Szovjetunióra tört pán­célos hadseregek egyik pa­rancsnoka volt, megiratták “hadjáratai történetét”, Hal­­der tábornokkal egyenesen Hitlert dicsőítő röpiratot ké­szítettek “Hitler mint had­vezér” címmel. Guderiannak ez a kis bemelegítő megbíza­tás annyira visszaadta a hangját, hogy ma már az amerikaiakat is leckézteti és a nácizmus teljes felmenté­sét követeli. Szolgálatába ál­lította a Wall Street Hitler volt tolmácsát, Paul Schmid­­tet, Weizsaecker volt külügyi államtitkárt és másokat. En­nek a csatornatöltelék-agitá­­ciónak a fő célja: tisztára mosni Hitler szennyesét, fel­szítani a sovinizmust, a szov­­jetell­ességet. Ez a politika eredményezte, hogy a “Der Stern” című nyílt fasiszta szennylap az amerikaiak en­gedélyével követeli Peiper SS-ezredes szabadon bocsátá­sát — már­pedig ez az ezre­des Malmédy városa mellett amerikai, hadifoglyokat gyil­­koltatott le 1945-ben! Ez a politika hatalmazta fel a Münchener Illustrierte című képeslapot arra, hogy beszél­getést közöljön a Horst Wes­sel vadászrepülőraj volt ka­pitányával (!) és elmondás­sa vele, hogy “hajlandó har­colni” az amerikaiak oldalán, ha “biztosítékokat” kap “a régi német keleti követelé­sek” teljesítésére... Nyugat-Németország fel­­fegyverzői — vihart aratnak. A délkínai határtól az El­báig nyolcszázmillió vádoló kéz mutat Krupp és új gaz­dái felé, nyolcszázmillió dol­gos kéz építi napra-napra gos kéz építi napról-napra fog országait. KÜLFÖLDI HÍREK Megtámadták a németek Lord Russel, angol hadbírót és feleségét, aki Bad Oeynhausen, az angol főparancsnokság közelében rendőri segédlettel autójával keresztül akart hajtani a tömegen, mely a Rajnán épített új híd felavatását ünnepel­te. A tömeg megállította az angol hadbíró autóját, kinyitották annak ajtaját s ütések következtében könnyebb sérüléseket ejtettek úgy Lord Russelen, mint feleségén. Izrael és Szíria 24 órás fegyver­szüneti egyezményt kötött, miután két hét óta állandó lövöldözések folynak az izraeli határrendőrök között a galileai határ mentén, hol a szíriai földbirtokosok meg akar­ják akadályozni a sluleh mocsarak lecsapolását. Az Egyesült Nemzetek közbelépését kérték a vitában. • A londoni légi parancsnokság be­jelentette, hogy továbbfolytatják a kutatást az Atlanti óceán fölött március 23-án eltűnt hatalmas utasszállító gép után, mely 53 ame­rikai repülőt szállított. Majdnem biztosra veszik, hogy a gép és uta­sai menthetetlenül elpusztultak. Az olasz kormány megtagadta a vízumot az összes keleteurópai kom­munista vezetőktől, akiket az olasz kommunista párt vendégül hívott meg a párt ma kezdődő országos értekezletére. • Az indiai Indore városban össze­omlott egy háromemeletes épület felső emelete, mialatt az épületben mohamedán szertartást tartottak. 42 ember meghalt, 18 megsebesült. • A török kormány bejelentette, hogy hamarosan az Egyesült Álla­mokba érkezik egy tiszti küldöttség, hogy tanulmányozzák az országot. • • Mégis csak ‘gook’-ok Öt délkoreai laptudósító, akik Syngman Rhee táborá­hoz tartoznak, elkövetett min­dent, hogy megnyerje az amerikai katonai vezetők tet­szését. Mindaz­­k az Associa­ted Press és más amerikai sajtószolgálatok tudósítói. Most a front amerikai pa­rancsnoksága bejelentette, hogy az öt koreai újságíró nem kaphat többé élelmezést a hadseregtől, mint a többi tudósítók. A megokolás: a koreaiakra nem vonatkozik a szabály, hogy az amerikai katonákkal együtt étkezhes­senek, mint a többi laptudó­­sítók. PERON “ATOMROBBANTÁSA” Szinte természetes valami, hogy az első pillanatban tréfát űztek Peron hirtelen bejelentéséből, hogy Argentíná­nak is sikerült legyőzni, az atomerőt és felhasználni azt. Igen könnyen meglehet, hogy Peron félrevezeti úgy saját népét, mint az egész világot. Peron bejelentése olyan időben jött, mikor a hivatalos Washington egy része jóformán remélte, hogy a La Prensa nevű lap elnyomására irányuló hajsza Peron bukásával fog végződni, miután alig egy éve Peron olyan nagy amerikai hazafit tüntetett ki, mint Harry Vaughan tábornok, az elnök szárnysegéde és barátja,­­az 5 százalékosok neves tagja.) Nem sokkal aztán Washington 125 millió dolláros kölcsönt adott Argentínának és az amerikai nagyipar hazafias köte­lességének tartotta, hogy jó befektetési lehetőségnek tartsa Buenos Airest. A levegő azonban azóta­ megváltozott. Az elhidegülés oka az, hogy a Wall Street urai, akik háborúra készítik elő az országot, elhatározták, hogy az egész világrészt kényszerítik, hogy alávesse magát ennek a törekvésnek s ezt az egyetlen célt szolgálja. Helytelen volna azt állítani, hogy Peron ellenzi ezt a célt,­azonban nem akar­ja olcsón eladni magát. Ezekben a napokban nagy alkuerő van a kezében, mert Argentina nyersanyagaira nagy szük­ség van és magas árakat hoznak. Minthogy nemcsak Ar­gentina, de más délamerikai országok is hasonló helyzetben vannak, Peron természetadta alkalmat lát rá, hogy Argen­tina vegye kezébe a vezetést s hogy a lehető legdrágább al­kut kösse az Egyesült Államokkal. Minden délamerikai országnak, közöttük Argentínának is különösen amerikai gépekre s kész árukra van elsősor­ban szüksége ipari nyersanyagaiért. Ezeket egyre nehezeb­ben tudja nélkülözni azonban a fegyverkezés következtében, lecsökkent polgári termeléssel dolgozó Egyesült Államok. A második világháború alatt ugyanez volt a helyzet, ami­­ Dél­­amerikai országaiban súlyos belföldi válságot okozott. Azzal, hogy a­z amerikai országok értekezletének előes­téjén jelentette Peron az argentínai atomerőt, két dolgot akart elérni. Egyrészt Argentína relatív függetlenségét akarta bizonyítani, másrészt saját hatalmát megerősíteni az elégedetlenkedő argentínai nép fölött, azzal, hogy új erő­források reményét helyezte kilátásba, amivel enyhíteni lehet az ország válságán. Tegyük fel azonban, hogy Peron bejelentése valóban megfelel a valóságnak. Nincs semmiféle bizonyítékunk en­nek ellenkezőjére. Tehát ebben az esetben megint csak az következik be, hogy az amerikai nép figyelmeztetést kapott, hogy nem tekintheti az atomerőt saját, kizárólagos mono­póliumának. Ezzel aztán megint felmerül a kérdés: meddig élhet a világ ebben az anarchiában az atomot illetőleg? Eggyel több ok van rá, hogy sürgősen hozzák létre a nem­zetközi atomegyezményt. Peron bejelentésével azonban egészen új megvilágítás­­ba esik az egyezmény problémája. Állandóan azt hangoztat­ták például az amerikai lapok, hogy az Egyesült Nemzetek­ben alkalmazható vétó­jog az, ami megakadályozta az egyez­ményt. Argentína vezette a kampányt a világszer­vezetben a vétó­jog eltörlésére. Mi történik azonban most? Vájjon elfogadja-e Argentina a Barueh-tervet s fel fog­ja ajánlani atomtelepét, hogy az nemzetközi tulajdonba menjen át egy amerikai ellenőrzés alatt álló nemzetközi kar­tell kezelésében. A Szovjetunió ezt nem fogadta el. Ameny­­nyiben Peron sem fogja elfogadni, ami egészen valószínű, ha valóban fel tudja használni az atomerőt, akkor valamivel világosabbá lesz, hogy a Baruch-terv megvalósíthatatlan és ebben az esetben Peron lesz az, aki visszautasítja s nem azok a borzalmas orosz kommunisták. Meglehet, hogy a Peron bejelentés hatása az lesz, hogy felnyitja a szemeket s ráébreszti a népeket, hogy egy egé­szen új alapon kell megteremteni az atom ellenőrzését, de sürgősen. A textilsztrájk útján PASSAIC, N. J. — Mint tegnap jelentettük, a textil­sztrájk nagyjában véget ért. Evvel közel 10 és félezer mnkás visszamegy dolgozni. Garfielden a Botany, Pas­­saicon a nagy Forstman­­gyár kapui ismét megnyílnak. A munkások visszaözönlenek, hogy tovább nyeljék a kémi­­kai anyagok által okozott tüdőt ölő, egészséget fölmor­zsoló port, vagy szívják be a mérges gőzöket, amíg bírják. Most a bér­javítás mellett kiküzdöttek maguknak az élelmiszerek árának emelke­dése arányában való fokoza­tos, automatikus bér­javítást, biztosítást, nyugdíjalapot, stb. Mindez első lépésnek ered­ményt jelent De a munká­sok még csak most állnak nagy feladat előtt. Meg kell erősíteni szervezetüket, ame­lyen keresztül megvédhessék azt, amit most a harcban el­értek és a jövőben, nemcsak megtartani, de javítani is tudjanak életstandardjukon. Politikai téren is tényező­vé kell, hogy tegyék magu­kat. Nem szabad megfeled­kezni például Hendrickson republikánus szenátorról, aki hátba támadta a sztráj­kóló­kat, amikor a Botany igaz­gatójának ellenséges nyilat­kozatát nem csak helyeselte, hanem annak a Kongresszus jegyzőkönyvébe való felvéte­lét követelte. Sem Livermore Bergen County-i sheriffről, aki szeretett volna egy kis rendőri vérengzést rendezni Garfielden. A választók közt is a munkásság van nagy­többségben. Vigyázzon, kire szavaz.

Next