Magyar Jövő, 1951. szeptember (50. évfolyam, 135-149. szám)

1951-09-05 / 135. szám

2 MAGYAR JÖYÖ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) September 5, 1951 Mit fog Gromyko mondani San Franciscóban (Folytatás az 1-ső oldalról) felét, mint a Kínai Népköz­­társaság és a Szovjetunió, nem kétséges, hogy az Egye­sült Államoknak és a Japán­nak ez a katonai egyezménye elsősorban éppen ezek ellen az államok ellen irányul és nyíltan agresszív jellegű. Ezután világossá válik, hogy mindennemű hivatko­zás a NN alapokmányára, az “egyéni és kollektív önvé­delem jogára”, az adott eset­ben teljesen tarthatatlan és teljes egészében hamis. A szovjet kormány java­solta: a szerződésben ponto­san határozzák meg, hogy “a japán békeszerződés megkö­tése után legkésőbb egy éven belül minden megszálló csa­­­­patot ki kell vonni Japán te­rületéről és ezután egyetlen külföldi állam sem rendelkez­het csapatokkal, vagy kato­nai támaszpontokkal Japán­ban. Mint ismeretes, az Olaszor­szággal kötött békeszerződés­ben — ugyanúgy, mint más európai államokkal kötött bé­keszerződésben is — pontosan meghatározzák, hogy a meg­szállásnak lehetőleg rövid időn belül véget kell érnie a békeszerződés életbeléptétől számított kilencven napnál. Az USA japán békeszerződés­tervezete azonban egyetlen sort sem tartalmaz a meg­szálló csapatoknak Japánból való kivonásáról. Az USA kormánya azzal, hogy megtagadja a Japán te­rületén lévő megszálló csapa­tok kivonása időpontjának megállapítását, nemzetközi megállapodásban vállalt egyik fontos kötelezettségét szegi meg. Külföldi csapatok Ja­pánban tartása a békeszerző­dés megkötése után — bár­milyen ürügygyel történjék is is — ellentétben áll a külföldi csapatok Japánból történő ki­vonását előíró 1945 július 2­5-i potsdami nyilatkozattal és Japán álcázott megszállá­sának határozatlan időre tör­ténő meghosszabbítását je­lenti. A kínai népnek sokéves sú­lyos háborút kellett viselnie a területére betört militarista Japán ellen, e harcban rend­kívül nagy áldozatokat ho­zott. Éppen ezért a Kínai Népköztársaság kormányát, mint a kínai nép akaratának egyetlen törvényes kifejező­jét, nem lehet kizárni annak a szerződésnek előkészítésé­ből, amelynek a Távol-Kele­ten a tartós béke megterem­tését kell szolgálnia. A Kínai Népköztársaság kormányá­nak ez év május 22-i nyilat­kozata hangsúlyozza e kor­mánynak a szerződés előké­szítésével kapcsolatos törvé­nyes jogait és rendkívül ér­dekelt voltát. Ezt feltétlenül tekintetbe kell vennie a többi államnak is. Egyébként az amerikai szerződéstervezet bi­zonyítja, hogy az USA kor­mánya egyenesen megsérti Kínának területeivel kapcso­latos nemzeti jogait,a­midőn megtagadja a Tajvan-sziget és a Pescadores-szigetek Kína számára való visszajuttatását előíró kairói egyezmény tel­­jesítését és ki akarja zárni Kínát a Japánnal kötendő bé­keszerződés előkészítéséből. Az USA kormánya azzal, hogy szembehelyezkedik a bé­keszerződések előkészítésének megállapított rendjével, arra törekszik, hogy mind a Kínai Népköztársaságot, mind a Szovjetuniót, de a többi ér­dekelt országot is, távoltart­sa a békeszerződés előkészíté­sétől és ezen országok törvé­nyes jogai és érdekei figyel­men kívül hagyásával saját belátása szerint diktáljon Ja­pánnak szerződési feltétele­ket. Mindez azt bizonyítja, hogy az USA kormánya nem akar­ja, hogy Japán a vele hadiál­lapotban lévő valamennyi ál­lammal békeszerződést kös­sön. Az Egyesült Államok a mindenoldali békeszerződés helyett az USA és csatlósai kormányaival kötendő külön­békét akar Japánra erősza­kolni, sA’Jfr Nem lehet véletlennek mi­nősíteni, hogy az USA kor­mánya nem akarja a Japán­nal kötendő mindenoldali bé­keszerződést, hanem külön szerződésre törekszik. Az Egyesült Államok csakis a külön szerződés megkötésével tudja Japán függőségét jóné­­hány további évre fenntarta­ni, minthogy pedig a szerző­déstervezet az USA és Japán katonai egyezményének meg­kötését is célul tűzi ki, vilá­gossá válik, hogy a külön szerződés célja az, hogy Ja­pán az USA távolkeleti ag­resszív tervei megvalósításá­nak engedelmes eszközévé vá­lik. Ha az USA kormánya nem áll el attól a szándékától, hogy a Szovjetuniót és a Kí­nai Népköztársaságot kizárja a békeszerződés előkészítésé­ből, Japánra viszont külön­­békeszerződést erőszakol reá, akkor ez először is azt jelen­ti, hogy az Egyesült Államok nemzetközi kötelezettségei — többek között az Egyesült Nemzeteknek a különbékekö­­tést megtiltó, 1942 január 1-i kiáltványa — megsértésének útjára lépett, másodszor pe­dig azt, hogy az USA mosta­ni politikája nem a Távol- Kelet békéjének helyreállítá­sára és megszilárdítására, ha­nem új csendesóceáni agresz­­szív csoportosulás létrehozá­sára vezet. A cserediákok nem tűr-­ nek megkülönböztetést BLOOMINGTON, Ind. — Ötvenhárom külföldi csere­diák tanulmányi körutazást tervezett a Tennessee-völgyi vízművek körül, a tervet azonban le kellett fújni a Knoxville, Tenn.-ben felme­rült faji megkülönböztetés miatt. Ez az értesülés az in­­dianai egyetem egyik profesz­­szorától származik. David H. Dickason, a nyel­vészeti fakultás tanára, aki 17 idegen ország cserediák­jainak hathetes tanulmány­­kurzusait vezeti, azt mondja, hogy a körutat tervező cso­portban volt két panamai di­ák is. Kedden kellett volna megkezdeni a háromnapos túrát, de nem tudták megol­dani a szállásolás kérdését s ezért elmarad az egész. A két panamai diákot a knoxvillei néger kollégiumban akarták elhelyezni, mindenki tudta azonban, hogy egy állami tör­vény tiltja, hogy fehérek lak­janak a kollégiumban. Ami­kor a többi 51 diák meghal­lotta, hogy nem együtt szállá­solják el őket, egyhangúlag leszavazták a tanulmányi körutat s helyette az egye­tem táborozási területén ma­radnak. -------■*-------­ Vegyészek a tudo­mány szabadságáért NEW YORK.­­ Negyven or­szág több ezer kémikusa vett részt a Manhattan Centerben az amerikai vegyészszövetség fenn­állása gyémánt jubileumi kong­resszusának megnyitó ülésén. Az ülésen azt hangoztatták, hogy az elkövetkező huszonöt év alatt a vegyészet óriási eredményeket fog produkálni, de csak az eset­ben, ha a tudományos kutatá­sok számára biztosítják a teljes szabadságot, a jelenlegi titko­­lódzási politika helyett. --------♦-------­MEXICO CITY. — A titkos­­rendőrség letartóztatta Dionisio Encinát, a mexikói EP főtitká­rát és a párt tíz más vezetőjét, ürügyül azt hozták fel a letar­tóztatásokra, hogy ők felelősek azért a diáktüntetésért, amelyen ellenezték Aleman elnök újbóli megválasztását. Rajtuk kívül még száz egyént, jobbára diáko­kat, tartóztattak le.­­ Más je­lentések szerint hasonló eret­neküldözést kezdtek a hatósá­gok Japánban is a japán KP vezetői ellen. Angol szakszervezetek a kormány ellen BLACKPOOL, Anglia.­­ Az angol szakszervezeti tanács or­szágos értekezletén éles kriti­kák hangzottak el az Attlee kor­mány 13 billiós fegyverkezési programjával szemben. A vas­utasok, gépészek, a hajóépítő és vasöntő munkások szakszerve­zete nyíltan szembehelyezkedett a kormány politikájával s beje­lentette, hogy ellenzi a fegyver­kezési programot. A szakszerve­zeti vezetők közül többen kije­lentették, hogy a munkások kö­zött kezd általános lenni a fé­lelem, hogy az Attlee kormány megengedi US-nak, hogy hábo­rúba vigye az országot. Az említett szakszervezetek Aneurin Bevan politikáját támo­gat­já­k, aki éppenúgy, mint a szakszervezetek, még nem for­dult teljesen szembe a kor­mánnyal, azonban követeli, hogy az ország függetlenítse magát az Egyesült Államoktól. A Be­van táborához tartozó szakszer­vezetek követelik, hogy az Attlee kormány hasson oda, hogy az Egyesült Államok is korlátozzák a fegyverkezést, “nehogy az Egyesült Államok felhasználja erejét, anélkül, hogy megtámad­nák.” Ugyanakkor tiltakoznak az ellen, hogy Anglia US repü­lőbázis legyen. Egy másik követelés a kor­mánnyal szemben, hogy változ­tassa meg azt a politikát, hogy lehetővé teszi, hogy a magánvál­lalatok hatalmas mértékben növeljék profitjukat a fegyver­kezés következtében, mialatt az angol munkásság vásárló ereje egyre zsugorodik az infláció kö­vetkeztében. Alfred Robert, a szakszervezeti tanács elnöke­ védte a kormány politikáját és azzal vádolta a lázadó szakszervezeteket, hogy a “Szovjet kezére játszanak.” | ---------------------------------------------------------\ I HOZZÁSZÓLÁS__B- d- TM _­J Nyílt levél dr. Czapik Gyula egri érsekhez Főtisztelendő Érsek Ur! Mindszenty bíboros és Grősz érsek a börtön vasrácsa mögé kerülvén, Ön, mint a magyar katolikus egyháznak rangban harmadik főpásztora, a püspöki kar elnöke lett. E minőségben Ön, Érsek Úr, rendkívül fontos történelmi szerephez jutott. Úgy az óhazában, mint annak határain kí­vül millió és millió hívőnek a szeme figye­li az Ön lépteit és magatartását annak a felelősségteljes pozíciónak a betöltésében, amely elődeinek a törvénnyel való össze­ütközése folytán az Ön vállaira neheze­dett. Készséggel elismerem, hogy az Ön szerepe sokkalta nehezebb, mint az övék volt, hiszen éppen az ő botlásaik és ala­koskodásuk miatt a magyar kormánynak rev. gross és a magyar népnek a bizalma a katoli­kus hierarchia iránt erősen megrendült és hogy a főpapság szörnyen megtépázott tekintélyét csak valamelyest is­ hely­reállítsa. Önnek salamoni bölcsességre és savonarolai bátor­ságra lesz szüksége — s ez a két tulajdonság, sajnos, csak a legritkább esetben szokott együtt járni... Ha nem ismerném Önt, Érsek Úr, alig hinném, hogy ezt a csaknem emberfeletti szerepét sikeresen be tudná tölteni. De én ismerem Önt még abból az időből, amikor az “Egyházi Lapok” (Papok közlönye) igen tehetséges és köztiszteletben álló szerkesztője volt. (Sohasem fogom elfelejteni, hogy egy akkor még laikus tollal megirt kis vallásfilozófiai munkám­ról az Ön lapja igen kedvező és bátorító hangú ismertetést közölt.) Én Önt széles látókörű, kiváló felkészül­tségű, de ugyanakkor végtelenül szelidlelkű papként könyveltem el emlékezetemben. Semmi kétségem aziránt, hogy történelmi feladatának sikeres megoldásához szükséges bölcsességnek igenis birtokában van; legföljebb arra nézve vannak némi kételyeim, hogy vájjon a szelídlelkű Grapik Gyula az elmúlt két és fél évtized alatt szert tett-e arra a bátorságra, amely nélkül — minden egyéb rátermettsége mellett., is — képte­len lesz beváltani a személyéhez fűzött reménységeket... Mivel azonban az én szerény véleményem szerint a szelídség és bátorság nagyon szépen összeférnek egymással, szívesen hiszem — ha egész bizonyos nem is vagyok benne —, hogy Ön e másik tulajdonságban sem szűkölködik. “Lám” — mondhatná valaki, talán éppen Ön, Érsek Úr —“Mindszentyben és Grőszben rengeteg bátorság lakozott és mire mentek vele? Börtönbe kerültek...” Én a Mind­szenty- és Grősz-féle “bátorságot” inkább vakmerőségnek nevezném. Mindketten könnyelműen vakmerőek voltak a magyar nép és a magyar államrendszer irányában, de ahol igazi bátorságra lett volna szükség, t.­i­ a római Pontifex Maximus irányában — ott bizony az Ön elődei szánalmasan gyáváknak bizonyultak... Ami pedig a bölcsességet illeti. Főtisztelendőséged bizonyára megegyezik e sorok írójával, hogy abból e két érseknek nem valami bőven adatott... Mint Róma hűséges fia, tudom, hogy Ön is kész magát alávetni a pápa akaratának. Ezért önt gáncs nem érheti. Vi­szont éppen azért, mert engedelmes fia és lelkiismeretes fő­pásztora a katolikus egyháznak, önnek nemcsak joga, ha­nem egyenesen kötelessége is felvilágosítani és meggyőzni a pápát arról, hogy az a vatikáni politika, amely az Ön két elődjét a börtönbe juttatta, felmérhetetlen károkat okoz az egyháznak magának — ez a politika bomláshoz, szétzüllés­­hez, igen, öngyilkossághoz vezet, ami bizonyára nem célja a Vatikánnak. Mint Magyarország első főpapjának, Önnek kötelessége rávenni a pápát, hogy ezt a céltalan, ártalmas vonalvezetést cserélje fel egy reálisabb, eredményesebb irányzattal. Ezen a ponton lesz Önnek szüksége savonarolai bátor­ságra, Érsek Úr! Értésére adni egy szuverén felettesnek, hogy ő helytelen úton jár, hogy hamis információk és az ezekből leszűrt téves koncepciók alapján adja ki utasításait — ehhez kétségtelenül nagy adag bátorság kell. A történe­lem kevés olyan főpásztorról tud, aki meg merte mondani a pápának, hogy téved és továbbra is megtarthatta püspök­­süvegét ... Öné kevesek számát gyarapíthatná — úgy ér­zem —, ha rászánná magát, hogy a pápának őszintén, bátran és tisztán feltárná a valódi helyzetet. Hogy mi ez a “valódi helyzet?” Én itt élek Amerikában már vagy húsz esztendeje; az otthoni helyzetről csak any­­nyit tudok, amennyit az óhazai újságokból és levelekből, va­lamint otthon járt látogatókkal folytatott beszélgetésekből meríthetek. Mindebből azonban úgy tudom, hogy a vallás szabad gyakorlásában a hívőt s hitéleti funkcióinak végzésé­ben a papot vagy főpapot senki sem akadályozza. Ugyanezt a impressziót nyerem egyes püspököknek kéretlenül adott nyilatkozataiból és egyszerű katolikus hívek leveleiből egy­aránt. Ha nem így volna, alig hiszem, hogy a püspöki kar Grosz vezetése alatt annak idején egyezséget kötött volna a kormánnyal és az ön vezetése alatt hűséget fogadott­ volna a Népköztársaságnak. Ha nem így volna, önöknek nem lett (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next