Magyar Jövő, 1951. szeptember (50. évfolyam, 135-149. szám)
1951-09-05 / 135. szám
2 MAGYAR JÖYÖ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) September 5, 1951 Mit fog Gromyko mondani San Franciscóban (Folytatás az 1-ső oldalról) felét, mint a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió, nem kétséges, hogy az Egyesült Államoknak és a Japánnak ez a katonai egyezménye elsősorban éppen ezek ellen az államok ellen irányul és nyíltan agresszív jellegű. Ezután világossá válik, hogy mindennemű hivatkozás a NN alapokmányára, az “egyéni és kollektív önvédelem jogára”, az adott esetben teljesen tarthatatlan és teljes egészében hamis. A szovjet kormány javasolta: a szerződésben pontosan határozzák meg, hogy “a japán békeszerződés megkötése után legkésőbb egy éven belül minden megszálló csapatot ki kell vonni Japán területéről és ezután egyetlen külföldi állam sem rendelkezhet csapatokkal, vagy katonai támaszpontokkal Japánban. Mint ismeretes, az Olaszországgal kötött békeszerződésben — ugyanúgy, mint más európai államokkal kötött békeszerződésben is — pontosan meghatározzák, hogy a megszállásnak lehetőleg rövid időn belül véget kell érnie a békeszerződés életbeléptétől számított kilencven napnál. Az USA japán békeszerződéstervezete azonban egyetlen sort sem tartalmaz a megszálló csapatoknak Japánból való kivonásáról. Az USA kormánya azzal, hogy megtagadja a Japán területén lévő megszálló csapatok kivonása időpontjának megállapítását, nemzetközi megállapodásban vállalt egyik fontos kötelezettségét szegi meg. Külföldi csapatok Japánban tartása a békeszerződés megkötése után — bármilyen ürügygyel történjék is is — ellentétben áll a külföldi csapatok Japánból történő kivonását előíró 1945 július 25-i potsdami nyilatkozattal és Japán álcázott megszállásának határozatlan időre történő meghosszabbítását jelenti. A kínai népnek sokéves súlyos háborút kellett viselnie a területére betört militarista Japán ellen, e harcban rendkívül nagy áldozatokat hozott. Éppen ezért a Kínai Népköztársaság kormányát, mint a kínai nép akaratának egyetlen törvényes kifejezőjét, nem lehet kizárni annak a szerződésnek előkészítéséből, amelynek a Távol-Keleten a tartós béke megteremtését kell szolgálnia. A Kínai Népköztársaság kormányának ez év május 22-i nyilatkozata hangsúlyozza e kormánynak a szerződés előkészítésével kapcsolatos törvényes jogait és rendkívül érdekelt voltát. Ezt feltétlenül tekintetbe kell vennie a többi államnak is. Egyébként az amerikai szerződéstervezet bizonyítja, hogy az USA kormánya egyenesen megsérti Kínának területeivel kapcsolatos nemzeti jogait,amidőn megtagadja a Tajvan-sziget és a Pescadores-szigetek Kína számára való visszajuttatását előíró kairói egyezmény teljesítését és ki akarja zárni Kínát a Japánnal kötendő békeszerződés előkészítéséből. Az USA kormánya azzal, hogy szembehelyezkedik a békeszerződések előkészítésének megállapított rendjével, arra törekszik, hogy mind a Kínai Népköztársaságot, mind a Szovjetuniót, de a többi érdekelt országot is, távoltartsa a békeszerződés előkészítésétől és ezen országok törvényes jogai és érdekei figyelmen kívül hagyásával saját belátása szerint diktáljon Japánnak szerződési feltételeket. Mindez azt bizonyítja, hogy az USA kormánya nem akarja, hogy Japán a vele hadiállapotban lévő valamennyi állammal békeszerződést kössön. Az Egyesült Államok a mindenoldali békeszerződés helyett az USA és csatlósai kormányaival kötendő különbékét akar Japánra erőszakolni, sA’Jfr Nem lehet véletlennek minősíteni, hogy az USA kormánya nem akarja a Japánnal kötendő mindenoldali békeszerződést, hanem külön szerződésre törekszik. Az Egyesült Államok csakis a külön szerződés megkötésével tudja Japán függőségét jónéhány további évre fenntartani, minthogy pedig a szerződéstervezet az USA és Japán katonai egyezményének megkötését is célul tűzi ki, világossá válik, hogy a külön szerződés célja az, hogy Japán az USA távolkeleti agresszív tervei megvalósításának engedelmes eszközévé válik. Ha az USA kormánya nem áll el attól a szándékától, hogy a Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot kizárja a békeszerződés előkészítéséből, Japánra viszont különbékeszerződést erőszakol reá, akkor ez először is azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nemzetközi kötelezettségei — többek között az Egyesült Nemzeteknek a különbékekötést megtiltó, 1942 január 1-i kiáltványa — megsértésének útjára lépett, másodszor pedig azt, hogy az USA mostani politikája nem a Távol- Kelet békéjének helyreállítására és megszilárdítására, hanem új csendesóceáni agreszszív csoportosulás létrehozására vezet. A cserediákok nem tűr- nek megkülönböztetést BLOOMINGTON, Ind. — Ötvenhárom külföldi cserediák tanulmányi körutazást tervezett a Tennessee-völgyi vízművek körül, a tervet azonban le kellett fújni a Knoxville, Tenn.-ben felmerült faji megkülönböztetés miatt. Ez az értesülés az indianai egyetem egyik profeszszorától származik. David H. Dickason, a nyelvészeti fakultás tanára, aki 17 idegen ország cserediákjainak hathetes tanulmánykurzusait vezeti, azt mondja, hogy a körutat tervező csoportban volt két panamai diák is. Kedden kellett volna megkezdeni a háromnapos túrát, de nem tudták megoldani a szállásolás kérdését s ezért elmarad az egész. A két panamai diákot a knoxvillei néger kollégiumban akarták elhelyezni, mindenki tudta azonban, hogy egy állami törvény tiltja, hogy fehérek lakjanak a kollégiumban. Amikor a többi 51 diák meghallotta, hogy nem együtt szállásolják el őket, egyhangúlag leszavazták a tanulmányi körutat s helyette az egyetem táborozási területén maradnak. -------■*------- Vegyészek a tudomány szabadságáért NEW YORK. Negyven ország több ezer kémikusa vett részt a Manhattan Centerben az amerikai vegyészszövetség fennállása gyémánt jubileumi kongresszusának megnyitó ülésén. Az ülésen azt hangoztatták, hogy az elkövetkező huszonöt év alatt a vegyészet óriási eredményeket fog produkálni, de csak az esetben, ha a tudományos kutatások számára biztosítják a teljes szabadságot, a jelenlegi titkolódzási politika helyett. --------♦-------MEXICO CITY. — A titkosrendőrség letartóztatta Dionisio Encinát, a mexikói EP főtitkárát és a párt tíz más vezetőjét, ürügyül azt hozták fel a letartóztatásokra, hogy ők felelősek azért a diáktüntetésért, amelyen ellenezték Aleman elnök újbóli megválasztását. Rajtuk kívül még száz egyént, jobbára diákokat, tartóztattak le. Más jelentések szerint hasonló eretneküldözést kezdtek a hatóságok Japánban is a japán KP vezetői ellen. Angol szakszervezetek a kormány ellen BLACKPOOL, Anglia. Az angol szakszervezeti tanács országos értekezletén éles kritikák hangzottak el az Attlee kormány 13 billiós fegyverkezési programjával szemben. A vasutasok, gépészek, a hajóépítő és vasöntő munkások szakszervezete nyíltan szembehelyezkedett a kormány politikájával s bejelentette, hogy ellenzi a fegyverkezési programot. A szakszervezeti vezetők közül többen kijelentették, hogy a munkások között kezd általános lenni a félelem, hogy az Attlee kormány megengedi US-nak, hogy háborúba vigye az országot. Az említett szakszervezetek Aneurin Bevan politikáját támogatják, aki éppenúgy, mint a szakszervezetek, még nem fordult teljesen szembe a kormánnyal, azonban követeli, hogy az ország függetlenítse magát az Egyesült Államoktól. A Bevan táborához tartozó szakszervezetek követelik, hogy az Attlee kormány hasson oda, hogy az Egyesült Államok is korlátozzák a fegyverkezést, “nehogy az Egyesült Államok felhasználja erejét, anélkül, hogy megtámadnák.” Ugyanakkor tiltakoznak az ellen, hogy Anglia US repülőbázis legyen. Egy másik követelés a kormánnyal szemben, hogy változtassa meg azt a politikát, hogy lehetővé teszi, hogy a magánvállalatok hatalmas mértékben növeljék profitjukat a fegyverkezés következtében, mialatt az angol munkásság vásárló ereje egyre zsugorodik az infláció következtében. Alfred Robert, a szakszervezeti tanács elnöke védte a kormány politikáját és azzal vádolta a lázadó szakszervezeteket, hogy a “Szovjet kezére játszanak.” | ---------------------------------------------------------\ I HOZZÁSZÓLÁS__B- d- TM _J Nyílt levél dr. Czapik Gyula egri érsekhez Főtisztelendő Érsek Ur! Mindszenty bíboros és Grősz érsek a börtön vasrácsa mögé kerülvén, Ön, mint a magyar katolikus egyháznak rangban harmadik főpásztora, a püspöki kar elnöke lett. E minőségben Ön, Érsek Úr, rendkívül fontos történelmi szerephez jutott. Úgy az óhazában, mint annak határain kívül millió és millió hívőnek a szeme figyeli az Ön lépteit és magatartását annak a felelősségteljes pozíciónak a betöltésében, amely elődeinek a törvénnyel való összeütközése folytán az Ön vállaira nehezedett. Készséggel elismerem, hogy az Ön szerepe sokkalta nehezebb, mint az övék volt, hiszen éppen az ő botlásaik és alakoskodásuk miatt a magyar kormánynak rev. gross és a magyar népnek a bizalma a katolikus hierarchia iránt erősen megrendült és hogy a főpapság szörnyen megtépázott tekintélyét csak valamelyest is helyreállítsa. Önnek salamoni bölcsességre és savonarolai bátorságra lesz szüksége — s ez a két tulajdonság, sajnos, csak a legritkább esetben szokott együtt járni... Ha nem ismerném Önt, Érsek Úr, alig hinném, hogy ezt a csaknem emberfeletti szerepét sikeresen be tudná tölteni. De én ismerem Önt még abból az időből, amikor az “Egyházi Lapok” (Papok közlönye) igen tehetséges és köztiszteletben álló szerkesztője volt. (Sohasem fogom elfelejteni, hogy egy akkor még laikus tollal megirt kis vallásfilozófiai munkámról az Ön lapja igen kedvező és bátorító hangú ismertetést közölt.) Én Önt széles látókörű, kiváló felkészültségű, de ugyanakkor végtelenül szelidlelkű papként könyveltem el emlékezetemben. Semmi kétségem aziránt, hogy történelmi feladatának sikeres megoldásához szükséges bölcsességnek igenis birtokában van; legföljebb arra nézve vannak némi kételyeim, hogy vájjon a szelídlelkű Grapik Gyula az elmúlt két és fél évtized alatt szert tett-e arra a bátorságra, amely nélkül — minden egyéb rátermettsége mellett., is — képtelen lesz beváltani a személyéhez fűzött reménységeket... Mivel azonban az én szerény véleményem szerint a szelídség és bátorság nagyon szépen összeférnek egymással, szívesen hiszem — ha egész bizonyos nem is vagyok benne —, hogy Ön e másik tulajdonságban sem szűkölködik. “Lám” — mondhatná valaki, talán éppen Ön, Érsek Úr —“Mindszentyben és Grőszben rengeteg bátorság lakozott és mire mentek vele? Börtönbe kerültek...” Én a Mindszenty- és Grősz-féle “bátorságot” inkább vakmerőségnek nevezném. Mindketten könnyelműen vakmerőek voltak a magyar nép és a magyar államrendszer irányában, de ahol igazi bátorságra lett volna szükség, t.i a római Pontifex Maximus irányában — ott bizony az Ön elődei szánalmasan gyáváknak bizonyultak... Ami pedig a bölcsességet illeti. Főtisztelendőséged bizonyára megegyezik e sorok írójával, hogy abból e két érseknek nem valami bőven adatott... Mint Róma hűséges fia, tudom, hogy Ön is kész magát alávetni a pápa akaratának. Ezért önt gáncs nem érheti. Viszont éppen azért, mert engedelmes fia és lelkiismeretes főpásztora a katolikus egyháznak, önnek nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége is felvilágosítani és meggyőzni a pápát arról, hogy az a vatikáni politika, amely az Ön két elődjét a börtönbe juttatta, felmérhetetlen károkat okoz az egyháznak magának — ez a politika bomláshoz, szétzülléshez, igen, öngyilkossághoz vezet, ami bizonyára nem célja a Vatikánnak. Mint Magyarország első főpapjának, Önnek kötelessége rávenni a pápát, hogy ezt a céltalan, ártalmas vonalvezetést cserélje fel egy reálisabb, eredményesebb irányzattal. Ezen a ponton lesz Önnek szüksége savonarolai bátorságra, Érsek Úr! Értésére adni egy szuverén felettesnek, hogy ő helytelen úton jár, hogy hamis információk és az ezekből leszűrt téves koncepciók alapján adja ki utasításait — ehhez kétségtelenül nagy adag bátorság kell. A történelem kevés olyan főpásztorról tud, aki meg merte mondani a pápának, hogy téved és továbbra is megtarthatta püspöksüvegét ... Öné kevesek számát gyarapíthatná — úgy érzem —, ha rászánná magát, hogy a pápának őszintén, bátran és tisztán feltárná a valódi helyzetet. Hogy mi ez a “valódi helyzet?” Én itt élek Amerikában már vagy húsz esztendeje; az otthoni helyzetről csak anynyit tudok, amennyit az óhazai újságokból és levelekből, valamint otthon járt látogatókkal folytatott beszélgetésekből meríthetek. Mindebből azonban úgy tudom, hogy a vallás szabad gyakorlásában a hívőt s hitéleti funkcióinak végzésében a papot vagy főpapot senki sem akadályozza. Ugyanezt a impressziót nyerem egyes püspököknek kéretlenül adott nyilatkozataiból és egyszerű katolikus hívek leveleiből egyaránt. Ha nem így volna, alig hiszem, hogy a püspöki kar Grosz vezetése alatt annak idején egyezséget kötött volna a kormánnyal és az ön vezetése alatt hűséget fogadott volna a Népköztársaságnak. Ha nem így volna, önöknek nem lett (Folytatás a 4-ik oldalon)