Magyar Jövő, 1951. november (50. évfolyam, 167-183. szám)

1951-11-30 / 183. szám

4 M MAGYAR JÖVŐ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) November 30, 1951 NÁSZAJÁNDÉK Irta: LEONID LENCS A gyárban már mindenki tudta, hogy Dása fitos orrocskája fölötte megnyerte Sura tetszését. Vak lehetett, aki ezt eddig nem vette észre. Ha táncot rendeztek a klubban, ha moziba mentek, vagy ha törté­netesen pártnap volt, Sura csak Dása körül legyeskedett. Az ebédszünetben, amikor a fiatalság kisereglett még néhány percre az ebédlőből a gyár kertjébe, a hajladozó nyár­fák árnyékában, ők ketten véletlenül min­dig összetalálkoztak. Az ugyancsak a vélet­len különös játéka lehetett, hogy Dása kis keze mindig Sura erős markába tévedt. — Szépek már az ibolyák — énekelgette a vidám nótát az ifjúság. Sára ilyenkor mé­lyen belenézett Dása szemébe: — De sokkal szebb vagy te, Dása, — mondta pillantása. Klára Prohina — egy magas vidám te­remtés — könyökével meglökte barátnőjét és odasúgta: — Meglátod házasság lesz a vége. Egy hét, de legkésőbb két hét múlva egybekel­nek. Szép pár lesz belőlük. A jóslat közel járt a valósághoz. Csak éppen egy dolog hiányzott még: nevezete­sen az, hogy Sára bevallja érzelmeit Dásá­­nak. Ez persze nem is volt olyan könnyű feladat. Valahogy félt a bűvös szavaktól, amelyek igazán nélkülözhetetlenek hasonló helyzetekben, legfőképpen azonban a vá­lasztól tartott, mert hiszen attól függött minden.... Munka után — micsoda újabb véletlen — megint csak összeakadtak. Sura a lányhoz szegődött, hogy hazakisérje. A vasúti töl­tésen andalogtak a város felé. Sura agyában elhatározások születtek: “Amikor odaérünk a legelső legelésző kecskéhez, beszélek vele a dologról. Megval­lom neki, hogy szeretem és megkérem, hogy legyen a feleségem. És valóban szóra is nyílott az ajka, ami­kor egyvonalba értek a kipányvázott kecs­kével, csakhogy más szavak voltak ezek, mint amineket megfogalmazott magában. — Kövér egy kecske. Úgy néz ránk, — mintha még sohasem látott volna embert. — Tényleg. Egészen egy vonat után bá­muló borjúra emlékeztet... Sura dühös lett magára. Még jobban el­határozta : — A következő kecskénél mégis csak megmondom neki! Persze a “következő kecskénél” nem ta­lálta meg a megfelelő szavakat. Kecskétől­­kecskéig viaskodott magában, míg azután egyszer csak megérkeztek a fehér házacská­hoz, amelyben Dósa lakott édesanyjával. Még váltottak néhány szót, persze egészen közömbös dolgokról, csak arról nem beszél­tek, ami rájuk nézve annyira fontos lett volna. Sára ugyanazon az útón haladt hazafelé, amerre az előbb még a lányt kísérte. Szé­gyenkezve fordította el a fejét a kecskétől. Valahogy az volt az érzése, hogy a bámuló kecskék őt nevetik. “Na, mit bámulsz így! — vesztette el vé­gül is türelmét. Megállt, zsebre tett kézzel és fenyegetően odaszólt az egyik szabadon legelésző kecskegidának: — holnap azért is megmondom Dásának! A kis gida mekegéssel indult el a töltés mellől. Annak az üzemrésznek, ahol Dása és Sára dolgozott, volt egy “Szégyenfa” című faliújságja. Háromnaponként jelent meg s minden szám új karikatúrát közölt: a lusta, későn járó vagy korán távozó munkásokat pellengérezte ki. Minden új faliújság ese­mény volt az üzem dolgozóinak életében. Szünetben mindenki odasietett s harsányan bevettek a jól sikerült­­gúnyrajzokon, hogy csak úgy remegtek az üzem falai is. A meg­szégyenítettek rendszerint ott ágaskodtak. — Nem sikerült — mondották ezek rend­szerint vagy pedig méregbe jöttek és ke­ményen odaszóltak. — Mit lehet azon röhögni? Minden kigúnyolt “hős” jelleme és vérmér­­mérséklete szerint reagált a maga gúnyraj­zára, valamennyien azonban egyformák vol­tak, olyan értelemben, hogy gúnyrajzuk megjelenése után nyomban felsiettek a szer­kesztőségbe, megkeresték az öreg Iván Go­­lubint és kérlelni kezdték: — Iván bácsi, szedesse be a karikatúrá­mat. Szavamra ígérem, hogy a jövőben pontos leszek. — Ez a dolog rendje — hajtogatja ilyen­kor könyörtelenül a keményszívű Golubin. Három n­ap múlva majd lekerülsz a falról — mondogatta még enyhébb hangon, most már vigasztalásképpen. — Igaz, hogy hibát követtem el, de a büntetést nagyon súlyosnak találom — mél­tatlankodtak valamennyien. — Annál jobb. Ez csak hasznodra válik —­­hangzott a higgadt válasz. S mikor be­csukódott az ajtó, Golubin bácsi csak neve­tett bokros bajusza alatt. Tudta a gyakor­latból, hogy ugyanarról­ a dolgozóról többé nem kell már gúnyrajzot közölnie a “Szé­­gyenfá­­nak. Az üzemrész karikaturistája nem más, mint Sura volt, aki szenvedélyesen szerette a ceruzát. Szabad idejének javarészét a vá­ros könyvtárában töltötte, ahol régi és új vicclapok után búvárkodott. Főleg Daumier­ és Kukrinszki gúnyrajzait tanulmányozta szorgalmasan. Úgy érezte, kötelessége ezen a téren is fejleszteni képességeit, hogy a közönség érdekében végzett munka javí­tása, serkentő hatással lehessen dolgozó társaira. Az egyik szerkesztőségi értekezleten fel­szólalt Misa Zaikin is, aki a gúnyrajzok alá szöveget szokott írni . Javasolom, foglalkozzunk most majd azokkal a lányokkal, akik szintén pazarol­ják, lopják az időt. Még meg sem szólal a gőzduda, ők már rohannak az öltözőbe, a tuss alá. Ezek közé tartozik Dása Csub­­cenkó is, őt kell legelőször kipellengérezni. — Miért­ éppen Dusenkát? — kérdezte sápadozva Sára. — A legtöbb időt ő pazarolja el a terme­lésből. —­ Miért fáj neked, ha a lányok a tuss alá sietnek? A tisztálkodás nem bűn, ha­nem erény, hozzátartozik az egészségápo­láshoz, ha nem tudnád... — Ezt magam is tudom, de a tussolást illetőleg egészen más elképzeléseim vannak. Nevezetesen az, hogy a tussolást munkaidő után kell elvégezni... De most veszem ész­re — húzta mosolyra száját Misa. — Védő- Védőszárnyaid alá veszed Dását? Várjon miért ? Sára elpirult. Misa azonban nem vette észre. Folytatta: — Védd elő csak ceruzádat és csináld meg azt a karikatúrát. Szemben vagy pro­filban, igazán mindegy. Meg kell leckéztetni Dását is, a többi lányt is. Nem volt kibúvó. Surának meg kellett csinálni Dása gúnyrajzát. Aznap este Sura nem kisérte haza Dását. Egyenesen a klubba sietett, ahol nemrégi­ben külön szobát kapott műterem céljaira. Meglehetősen nagy nyugtalansággal nyúlt a ceruza után.­­ Három óra múltán készen volt a rajz. Dusenkát ábrázolta, amint éppen javában tussolja magát. Az ajtótól csak a fejét és lábát lehetett látni. Az orra pisze lett. a (Folytatás az 5-ik oldalon) POLITIKAI JEGYZETEK MÉG NAGYOBB ADÓK KILÁTÁSBAN Irta: RUSS NIXON, a UE washingtoni képviselője Hogy még több adót kell-e fizetnünk s hogy mikor?... Minden jel arra mutat, hogy Truman elnök 1952-re, azaz a januárban összeülő Kongresszustól még több adót fog kérni. New York város polgármestere most jelentette be, hogy fel­emelik a városi adókat s ebben az évben a szövetségi adó emelése mellett legalább 27 állam emelte az adókat. Mirevalók ezek a magas adók? Elsősorban azt a célt szolgálják, hogy fedezzék belőlük a fegyverkezést, a hatalmas katonai kiadásokat. A jelen költségvetési évben, mely június 30-án végződik, a kormány legalább 70 billió, dollárt olyan célokra költ, melyek legna­gyobb részben kapcsolatosak a háborús célokkal. A kormány költségvetése 8 billió dolláros deficittel fog zárulni. A jövő évben a korm­ány költségvetése körülbelül 90 billió dollár lesz. Ez azt jelenti, hogy új adók nélkül az évi deficit másik 25 billió dollárral növekedne. A háború pénzbe kerül. A háborús készülődést a nép azzal fizeti meg, hogy kevesebb élelmiszer, ruha és egyéb szükséglet jut számára. A magas adók elleni alapos, valódi tiltakozás csak akkor lehet eredményes, ha háborús készü­lődés helyett a béke útjára lép az ország. A magas adózás másik oka az a tény, hogy az adózási törvény olyan, hogy tele van kibúvókkal a nagypénzűek szá­mára s csupán a kisembert nyomja, az egyszerű népet. A kibúvók dollárok millióit jelentik a kiváltságos, kis csoport számára. Amit a nagyok így megtakarítanak, a munkások­nak kell megfizetniük. Az adótörvény rossz, a kibúvók fontos szerepet játsza­nak, de a magas adózás alapvető oka mégis az óriási kato­nai költségvetés. A Gyáriparosok Országos Szövetsége azt hangoztatja, hogy az adókat le lehet szorítani a “kormány takarékosságá­val.” Ez a vonal teljesen hamis. Való az, hogy a kormány pazarol, de ez a pazarlás csak egy csepp a költségvetésben. Az igazi pazarlás az a sokbillió dollár, amit bombákra, fegy­verekre, tankokra és harci repülőkre költenek. A Gyáriparosok Országos Szövetsége azonban a költség­­vetésnek azt az elenyészően kis részét nevezi pazarlásnak, amit valamilyen formában a társadalom szolgálatára fordí­tanak. Az elkövetkező évre a Kongresszus majdnem 100 bil­liós költségvetést­ szavazott meg, amiből 636 dolár esik az ország minden lakosára, felnőttre és gyermekre egyaránt. Ebből az összegből azonban csak elenyészően kevés jut az iskolák céljára, a rák elleni kutatásra, egészségvédelemre, az agyok, a vakok és szükségben lévők megsegítésére. Az egyetlen út, ami közgazdasági téren megtakarítást jelenthet, a béke útja. Ha ez nem következik be, az adók és az árak emelkedése tovább folytatódik. A bérstabilizációs hivatal előtt 10 ezernél több béreme­lési kérvény fekszik, elintézésre várva. A kérvények felhal­mozódása miatt legalább másfélmillió munkás elesik olyan béremelésektől, melyeket kollektív tárgyalásban vívtak ki. A jövőben azonban a hivatal működése még a jelennél is lassúbb lesz. A hivatal 27 millió dollárt kért a Kongresszus­tól, hogy működését a jelen tempóban folytathassa. A Kong­resszus 12 millió dollárra szorította le az összeget és ugyan­akkor korlátozza, illetve ellenőrzi annak felhasználását. A cél az, hogy a hivatal működésének akadályozásával is meg­akadályozzák a béremeléseket. DETROITI MAGYAR UZLEÍÍUTMUTATÓ Detroit Hungarian Business Guide and Directory Testvériség (IWO) 1041. Oszt. Detroit, Mich. titkár: Mr». Theresa Sierdl. »65. Stont, Detroit 28, Midhig».. — Telefon: VE 7­.92. Minden pénteken este elfogadunk tagsági dijakat, 8124 Burden® 81. alatti otthonban. mil ADC 9 fii CAN­EDC ruhák mérték szerint, sm m I AlLUnO & ULknu­bliW McNichola. — Near K. Dariaon Street EUGENE ORDENTLICH, tulajdonos: DETROIT. MICHIGAN. TELEFON: TW l-ésu UAI Din Iu­lino MAGYAR TEMETKEZŐ ée Tiangáaott BALZSAMOZÓ JIULnAn UAnUO Desrhorn Avenue, Detroit. Mich­ael: VInewood 2-161­, éjjel-nappal — Lakáé tel.: VInewood 1-8219. MARGARET NOWAK, Biztosítási ügynökség. Teljes automobil biztosítás. — Épület és bútor, tűz és vihar elleni biztosítás. — 7525 Wykea Avenue. — Phone TE *-0073.­­LINCOLN PARK, MICHIGAN Ml AfiH MAVFR3 1,24 és' MakMIM «telét. » államban. KSItiaes, HlAIWtllw eeeaiagoláa, beraktároaáa, aoagara, Jégasakrény do éiyha. Tal.t WA 8-9099 — Victoria Ava.. Lincoln Park 21, Mich. Canadian Lleaeiaa PETERS FUNERAL NIXON Funeral Chapel LINCOLN^PAM.^AMBgLANC* D0BRIK Opticians rtWr.tUS PAUL Shtii Ssrvict iisaffiíí

Next