Magyar Kereskedők Lapja, 1920. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-29 / 9. szám
2 a részvénybirtok aránya a részvényesek és a vállalatok vezetői között egyre jobban eltolósdik a részvényesek rovására, ami végül a nem szervezett részvényesek majorizálására vezet az igazgatóság részéről és a részvénytársulati demokratikus alkotmány helyébe a nagyrészvényesek és igazgatóságok oligarchiájátállítja. Éppen ezért helyes volna, ha minden tőkeemelés alkalmával a részvényesek az elővételi jogot az új emissziók teljes összegére követelnék. Mert különben még az eddiginél is fokozottabb mérvben válik valóra az a tapasztalat, hogy a részvényes nem egyéb, mint jámbor „Stimmviek“. A gazdasági közérdek szempontjából a tőkeemelési kampánynak kétségtelenül sok tekintetben üdvös a hatása a mai viszonyok között. Itt elsősorban a nagymérvű bankjég ,tezaurálás jön figyelembe, amely ma igen nagy összegű pénztőkéket hevertet gazdaságilag gyümölcsözetlenül. Kétségtelen, hogy az új részvényemissziók által felszívott bankjegy tömegek inkább kerülnek a gazdasági vérkeringésbe és szolgálják a termelés és gazdasági forgalom célját, mint eddigi rejtekhelyükben. Ez azonban ismét csak azokra a tőkeemelésekre nézve áll, amelyre a tőkeszaporító vállalatnak új üzletekre és kedvező befektetési célokra tényleg szüksége van. Az az új pénztőke ellenben, amely pusztán csak a tőkeemelő részvényvállalat pénzkészletét szaporítja, gazdasági hatását tekintve alig különbözik a bankjegy-tezaurálástól. Másik közérdekű előnye a tőkeemeléseknek az, hogy az értékpapírpiacra újabb anyagot hoz és ezáltal a nagy áruhiányt enyhíti, ami az áralakulást egyenletesebbé, fokozatosabbá és szabályosabbá teszi. Azonban ezt az üdvös hatást lerontható az, ha az új emissziók nagy része külföldre vándorol mai csökkent valutánk mellett, mert ezzel kiszolgáltatjuk vállalatainkat a külföldi befolyásnak anélkül, hogy a külföldi tőke termékenyítő és valutajavító hatása nálunk érvényesülne. Már csak ezért is követelni kell, hogy az új emiszsziókra az elővételi jog az egész új tőkeösszegben, a régi részvényeseknek biztosíttassék. Tudomásunk van arról, hogy az úgynevezett átvételi konzorciumok gyakran külföldi érdekeltségeknek juttatják a nekik biztosított új részvénymennyiséget, ami nemcsak a részvényeseket károsítja, hanem az ország gazdasági érdekei ellen is van. Szlovenszkó hitelgye. — Pozsonyi levél. — Nagy pénzbőség jegyében indult meg az »19. év, melyhez oly sok vérmes reményt főztünk, hogy kezdete lesz a békegazdaságnakés nagy fellendülést fog hozni a gazdasági élet minden ágában, pótolva annyi év mulasztásait és pusztításait. Pénz és munkaalkalom bőven volt, az élelmezési viszonyok is eléggé tűrhetőek voltak. A reménybe azonban mindig több és több disszonáns hang vegyült, újabb ás újabb nem várt események zavarták föl az emberek kedélyét és a pénzbőség közepette nagy bizonytalanság és aggodalom fogta el az emberek lelkét. Úgy az egyesek, mint a pénzintézetek telítve voltak pénzzel, a nagy mérvben felszaporodott bankjegyekkel. Az egyik oldalról a folytonos zavargások és a megszálló csapatokkal való csatározások, más oldalról pedig a zavarok hihetetlen s mérvben fokozták a pénzintézeti vezetők gondjait. *A bankok boldogak voltak, ha nagy mérvben szaporodó pénzkészleteiken túladhattak és ez természetszerűleg magával hozta azt is, hogy a kihelyezéseknél a legtöbb pénzintézet bizonyos mérvben mellőzte az eddigi körültekintést. A cseh megszállás előszele a magyar és tót intézetek között egy elválasztó falat emelt, mely elszoktatta őket attól, hogy egymás dolgai iránt érdeklődjenek. A tót intézetek mindent elkövettek, hogy hadikölcsöneiken veszteséggel is túladjanak és budapesti követeléseiket hazahozhassák. Már az 1918. évi mérlegekben feltűnő volt a tót intézetek nagy készpénzállománya, mely az említett okokból a magyar pénzintézetekkel szemben még nagyobb eltérést mutatott február végén, amikor a Rasin-féle pénzlebélyegzés bekövetkezett. • Rasin pénzügyi politikája a lebélyegzéssel és az öQV6-os visszaírniássak mint egy éles borotvával kettévágni mindazon érdekszálakat, melyek Csehországot Auszriával és Szlovenszkül Magyarországgal évszázadokon át összefűzték. Amit semminemű fegyveres erőhatalommal elérni nem lehetett, azt elérte Rasin a február 25-iki törvénnyel, hogy azévszázadokon át egybefűzött és egymásra utalt területek között minden gazdasági összeköttetés egyszerre megszakadt. Ez a hirtelen, minden átmenet nélküli szeparáció már magában gazdasági válságot kellett, hogy szüljön. Akkor, amidőn Rasin mindenkitől elvette készpénzkészletének alfelét, nyilvánvalóan tehetetlenné tette azt is, hogy rövidebb időn belül az egyes emberek birtokában fölöslegek halmozódjanak fel. Ez csakis az esetben lett volna elkerülhető, ha a lebélyegzéssel egyidejűleg az összes közszükségleti cikkek ára is felére csökkent volna. Ez azonban nem következett be, sőt ebtendezőteg: a penzióból’-égzéssel egyidejűleg minden vonalon fokozódott a drágaság, amely a megmaradt pénzkészlet hiányát még inkább növelte és a takarékbetétek gyarapodását még hosszabb időre lehetetlenné tette. A pénzintézetek készpénze hamarosan elfogyott és csak akkor vették észre, hogy Rasin eddigi hitelforrásaiktól és összeköttetéseiktől is elvágta őket. Ugyanis új pénz elfogytával indult meg csak az érdeklődés új összeköttetések iránt, ami egymásután hozta az újabb csalódásokat. Rasin figyelmeztette a tőkeerős intézeteket, hogy tartózkodjanak a hitelezésektől és de segítsék ezzel is elő a bankjegyforgalmat. A közönség pénzszükséglete és a betétek elmaradása azonban Csehországban is oly arányokat öltött, hogy sok esetben kénytelenek is voltak a magyar intézeteket elutasítani, amelyeket politikai okokból sem óhajtottak támogatni. Így következett be az, hogy a magyar pénzintézetek kénytelenek voltak a betétek visszafizetését megtagadni. Ez a közönség bizalmatlanságát annyira fokozta, hogy még a magyar vidékeken is az új betétek mind a cseh és tót pénzintézeteknél kerestek elhelyezést, melyeknek mobilitását a hozzájuk utalt állami és közpénzek biztosították. A bolsevik betörés is nagyban fokozta a szlovenszkói magyar pénzintézetek válságos helyzetét. A helyzet hovatovább tűrhetetlenebb lett s midőn Rasin valutáris rendeleteinek özöne megjelent, teljes lett a fejetlenség, annál is inkább, mert a cseh és tót nyelven megjelenő rendeleteket nem értették meg. Ez a kényszerhelyzet létrehozta aztán — az Érsekújvári takarékpénztár kezdeményezésére* — a pőstyéni nagygyűlést, melyen 126 szlovenszkói magyar pénzintézet képviseltette magát. . . . * Amit a szlovenszkói magyar pénzintézetek minden tevékenysége így kimerült a létért való küzdelemben, addig a sokkal csekélyebb számú és a Szlovenszkó lakossága takarékbetéteinek alig egyötöd részét képviselő tót pénzintézetek továbbfejlesztették már korábbi szervezkedésüket, igyekeztek alaptőkéiket emelni, Szlovenszka hitelügyének irányítását magukhoz ragadni. Elsősorban sikerült ez a Rózsahegyi hitelbanknak, amely cégét Slovenska Banka-ra változtatva, 3 milliós alaptőkéjét 30 millióra emelte és eddigi fiókhálózatát jelentékenyen kibővítette. A fiókok közül a pozsonyi, zsolnai, nyitrai és kassai telepek határozottan első,rangú szerepet töltenek be. Jelentékenyen gyarapították alaptőkéiket: a Zólyomi népbank 13 millióra, a turócszentmártoni Sporitelna 5 millióra, a nagyszombati Gazdasági bank, a Korponai takarékpénztár, a breznóbányai Pomocnica, a turócszentmártoni Tátrabank, a Trencséni polgári bank és a losonci Általános bank, melyek mind milliós Intézetekké lettek. Erősen terjeszkedett a X agyié városi gazdasági és iparbank, mely több kisebb intézet beolvasztásával alaptőkéjét 2 millióra emelte és székhelyét Pozsonyba tette át, fiókjai pedig Pozsony és Nyitra megyék magyar vidékeit is behálózzák. E nagymérvű tőkeemelések folytán, melyet a cseh kormány csakis a tót pénzintézetek részére, engedélyezett, kétségtelenül elérték azt, hogy az alig ötven tót intézetnek az alaptőkéje körülbelül egyenlő a kétszáz magyar intézet alaptőkéjével. A betétek akvirálása tekintetéree már nem voltak oly szerencsések a tót intézetek, mert a nagymérvű betét- elvonások dacára is erősen, emelkedett betét-: állományuk egy ötödrészét teszi ki a magyar, pénzintézetek által kezelt egy milliárd hp-s tétnek. Ennek oka a cseh pénzintézetek fiókjainak sokkal erősebb felszívóképessége."Sta-t tisztikus adatok nem állnak rendelkezésünkre, de aligha tévedünk, ha a tót pénzintézetek betétgyarapodását 10 millióra becsüljük, amely összeget , cseh pénzintézetek közül egyedül a Zivnostenska Banka pozsonyi fiókja, érte el aránylag rövid idő aluli és ugyani ív összegre becsülhetjük a többi cseh pénzidézetek áttal felszik betétet. A szláv intézetek beleteinek ez a körülbelül 300 milliós ■ gyarapodása jelentékeny mérvben a magyar pénzintézetektől tett elvonva, melyek betétállománya jelentékenyen csökkent. A pöstyéni nagygyűlés, ha nem i® volt nagy hatással a szlovenszkói magyar pénzintézetek helyzetére, erkölcsi hatása elvitathatatlan. Impozáns módon juttatta kifejezésre annak szükségességét, hogy a Szlovenszkó közgazdasága érdekében országos érdekből fel kell karolni a magyar pénzintézetek ügyét. A hadikölcsön ügyében megindított propaganda előnyös hatással volt a közönségre és sok helyütt nemcsak alábbhagyott a betételvonás, hanem igen sok helyen örvendetes módon a betétek jelentékenyen ellensúlyozták a kevéteket. A pöstyéni nagygyűlésnek igen jelentőségteljes eredménye az, hogy közeledést hozott létre a tót és magyar pénzintézetek között. Az űr közöttük nem oly áthidalhatatlan és megvan a lehetősége annak, hogy élet-halálharc helyett Szlovenszkó gazdasági életének újjáépítésében egy táborba csoportosuljanak. A pöstyéni nagygyűlés lefolyása beigazolta azt, hogy mindkét csoport célja egy és ugyanaz: Szlovenszkóban független pénzpiacot teremteni. A tót pénzintézetek előtt itt van a magyar példa, a magyar pénzintézeteknek a függő viszony szülte nyomorúsága. A pénzintézetek helyzete természetszerűileg magával hozta a fúziós törekvéseket is, ami, főleg a Dél- és Kelet-Szlovenszkóban volt tapasztalható, hol a tót intézetek nem, avagy csak szórványosan voltak képviselve. Bár e törekvések már 1919. első felében megindultak, eddigesé feljegyzésre érdemes eredményekről nem tehetünk említést. Csakis a nagyszombati és nagylévárdi gazdasági bankoknak sikerült néhány kisebb tót intézetet magukba olvasztani. A magyar és tót intézetek között úgy a fúziót, mint az allikációt megakadályozta az előbbiek hadikölcsön-álománya. A szlovenszkói pénzintézetek helyzete“még mindig kritikus és félő, hogy a közeljövő még több megpróbáltatásnak teszi ki őket. Prágábanáltalában igen pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet, amit legjobban igazol a tőkeemelési tilalom és a moratóriumot kiegészítő kormányrendelet. A nagy drágaságot nem tudjuk leküzdeni, mely még mindig fokozódik, mert a produktív erők egész tömege tétlenségre van kárhoztatva. A tót intézetekkel szemben támasztott hiteligények túlságos megterheltetést idéznek elő és a közönséget a pénz további elrejtésére fogják indítani, így a közeljövőben oly nagymérvű pénzszűke lesz érezhető, mely az egyéb nehézségek mellett a termelést csaknem teljesen meg fogja akadályozni és a mainál sokkal nagyobb válságot idézhet elő. Schmidt Imre,m MAGYAR PÉNZÜGYSZCL január 29. Mini hírek A devizaforgalom szabaddá tétele A kormány 770/1920. szám alatt rendeetet tesz közzé a hivatalos »Budapesti Közlöny« 1920. január 27-iki számában, mely hatályon kívül helyezi a deviza-forgalom korlátozásáról szóló kormányrendeleteket Ezzel a belföldi valuta- és deviza-forgalom felszabadul jogilag is. Eddig a proletárdiktatúra bukása óta az volt a tényleges állapot, hogy a devizaforgalomkorlátozásáról szóló rendeletek ellenére, amelyek hatályon kívül helyezve nem voltak, szabad valuta- és devizakereskedelem alakult ki. Emellett a Devizaközpont is fennállott, bár működése igen szűkkörű lett. Most a kormány a tényleges állapotot jogilag is szankcionálja, amennyiben hatálytalanítja azokat a régebbi rendeltkezéseket, amelyek a devizákkal való kereskedést kizárólag a Devizaközpontra ruházták át. A Devizaközpontot kifejezetten a kormány nem oszlatja fel, de az megszűnik a valutakereskedelem monopolizálója lenni. A kormányrendelet fenntartja az exportra vonatkozólag fennálló azt a rendelkezést, hogy a kivitt áruk, értékpapírok, vagy egyéb vagyontárgyak valuta-ellenértéke rendelkezésrebocsájtandó. A rendelet egyúttal kiviteli tilalmmat állapít meg aranyra és ezüstre nézve, mindenféle alakban és ötvözetben. A kormányrendelet szövege a következő: 1. 11. A külföldi fizetési eszközökkel való kereskedésről és forgalomról és a külfölddel való forgalom korlátozásáról szóló 1918. évi június hó 18-án kelt 2013/1918. M. E. számú kormányrendelet ( a budapesti Közlönynek 1918. évi junius hó 28. napján megjelent számában) és az ezen rendelet büntető határozmányainak kiegészítéséről szóló 1919. évi január hó 18 án kelt 171/1919. M. E. számú kormányrendelet (1. a Budapesti Közlönynek 1919. évi ja- A Magyar reztzimy-et a Magyar Keraakedek Lama casxea alefinetoi » «gyen megkaptak.