Magyar Kereskedők Lapja, 1920. július-december (40. évfolyam, 53-105. szám)
1920-09-19 / 76. szám
egyes száns • 3. XL. évfolyam Budapest, 1920. szeptember 19. 16. szám. A kereskedelem, nagyipar, pénzügy, vállalkozás és szállítás közlönye. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Sas u. 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL TELEFON. Szerkesztőség: 11—28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. számára. 3. KORONA ELŐFIZETÉSI ÁR a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: egész évre 300 K, félévre 155 K, negyedévre 8© K. Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet. HIRDETÉSI ÁRAK: A hirdetés egy 80 milliméteres széles hasábon a hirdetések között millimétersoronként 15 koronába, a szövegoldalakon vagy a Nyilttérben 20 koronába, az első (cím-) oldalon 28 koronába kerül, tehát ahány hasáb széles és ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor 15, 20, illetve 28 korona az ára. MUNKÁS 5647 CIPÓ BARNA TEHÉNBŐRBŐL. Kereskedőknek,szövetkezeteknek teljes engedmény. Postán, utánvéttel bárhová. Nem tetszőt visszaveszem. Ardó József, ezelőtt Schateld, Budapest, Vilmos császár út 43. Az adókivetés. A pénzügyminiszter 84759. számú rendeletével az új adótörvénynek megfelelő, az eddigieket módosító végrehajtási utasítást bocsát ki a pénzügyigazgatóságokhoz a jövedelem- és vagyonadónak az 1918. és 1919. évre, a hadinyereségadónak az 1917., 1918. és 1919. évre, továbbá a házosztály adónak, a bányaadónak, az I. és II. osztályú kereseti adónak és az országos betegápolási pótadónak, a hadipótléknak az 1920. évre, végül a III. osztályú kereseti adónak az 1920/1922. évekre vonatkozó kivetése tárgyában. A körrendelet főbb intézkedéseit a következőkben adjuk vissza: A jövedelem- és vagyonadó kivetése. Ha az adóköteles (eladó) ajándékozás útján szerezte meg az ingatlant, abban az esetben nemcsak az általa eszközölt beruházásokat, hanem a birtokelődje (ajándékozó) által eszközölt beruházásokat is figyelembe kell venni. (2. §.) A tartozatlanul fizetett, valamint az adómentes szolgálati illetmény után járó állami egyenes adókat és a megfelelő törvényhatósági és községi pótadókat nem szabad levonni a jövedelemből. Az év folyamán befizetett adóknak az adószámla lezárása alkalmával túlfizetésként mutatkozó összegét minden esetben tartozatlan befizetésnek kell tekinteni. Az 1918. év jövedelemadó kivetésénél az 1916. évre kivetett hadinyereségadót, az 1919. évi jövedelemadó kivetésénél pedig az 1917. évre kivetett hadinyereségadót kell levonni abban az esetben, ha a szakasz értelmében adólevonásnak egyáltalában helye van. (3. §) A törvényhozás könnyíteni kívánt az özvegggyé lett nők adóterhén. Tehát pl. az 1918. évben özveggyé lett gyermektelen nőnek a jövedelemadóját az 1919. évre nem 15°/o-kal, hanem már a férje életében is alkalmazott 10,o-kal kell felemelni, ha pedig az említett özvegy nő háztartásához egy családtag tartozik, abban az esetben az 1919. évre kfe/o-kal nem lehet felemelni a jövedelemadóját (4. §.) A távollevők jövedelemadójánál a föld- és házbirtokból eredő jövedelem háromszoros számítását az 1918. és 1919. évi jövedelemadó kivetése során sem szabadt már alkalmazni abban az esetben, ha a kivetés most történik. Ez a rendelkezés azonban az új adótörvény hatályba lépése előtt már kivetett vagy az 1918.évre fentartott jövedelemadót nem érinti. (5. §.) A törvény különbséget tesz belföldi papírpénz és belföldi arany- vagy ezüstpénz között s elrendeli, hogy az említett két nemesfémből készült pénznemeket forgalmi értékük szerint kell a vagyonadó alapjául venni. A törvénynek ebből a rendelkezéséből az is következik, hogy az adózó felek kötelesek az adóvallomásokban a belföldi arany-és ezüstpénzkészletükes mennyiség és minőség szerint külön megjelölni. Az 1918.és 1919. évi vagyonadóra vonatkozó már beadott vallomások ilyen értelemben kiegésztendők. (7. §.) Az államadóssági kötvényeknek és egyéb értékpapíroknak az adóztatásnál alapul veendő forgalmi érték az 1918. évi vagyonadó kivetése során az 1917. évben megállapított értékekkel, az 1919. évi vagyonadó pedig az 1919. évben megállapított értékekkel veendők a vagyonadó alapjául. A törvénybe a felekre kedvezményt célzó az a rendelkezés veendő fel, hogy az értékpapíroknál, ha igazolható, hogy, azok még a bábom előtt vétettek, az áremelkedés nem vehető figyelembe. Ehhez képest az 1915 január 1-jét megelőzőleg az adózó birtokában volt és igazoltan állandóan birtokában tartott értékpapírok értékét a háború előti legutolsó, vagyis az 1914 július 25-iki tőzsdei jegyzés szerint kell adóalapul venni, feltéve, hogy ez az érték kisebb mint az előbbi bekezdésben megállapított forgalmi érték. De ha ez a háború előtti legutolsó tőzsdei árfolyam magasabb a most említett forgalmi értéknél,akkor ezt az előző bekezdésben említett kisebb tartalmi értéket kell adóalapul venni. (8. §.) 11 A törvény rendelkezése szerint az adózó a jövedelem megbecslésének alapjául szolgáló adatokat, a valóságos üzleti forgalmat, földbirtoknál a beszedett termények mennyiségét és a mellékhaszonvételek terjedelmét is köteles bevallani. A mellékhaszonvételek terjedelmét minden esetben, tehát akkor is be kell vallani, ha ez a birtokon folytatott belterjes gazdálkodás arányait nem is haladja túl. Tekintettel a folyamatban levő adókivetésnek még a folyó évben való befejezéséhez fűződő nagy állami érdekekre és arra, hogy az adóvallomások már a törvény kihirdetése előtt beadattak, ezúttal ezeknek az adatoknak utólagos beszerzése nem szükséges és csak oly esetekben kell az adóvallomásnak ezekkel az adatokkal való kiegészítését kívánni, amikor ezek az adatok a jövedelemadó helyes kivetéséhez elkerülhetetlenül szükségesek. (10. §.) Az üzleti könyvek lefoglalása az üzlet menetét nem akaszthatja meg, az adózó a lefoglalt üzleti könyveit az üzlet folytathatása végett tovább használhatja. A lefoglalt és még használatban levő üzleti könyvek az adóköteles birtokában hagyandók meg. Általában csak kivételes esetekben akkor rendelendő el az üzleti könyvek lefoglalása, ha alapos a feltevés, hogy a fél a lefoglalt üzleti, könyveket vagy azoknak egy részét megsemmisíti vagy elrejti. Ilyen esetben is arra törekedjék, hogy a könyvvizsgálót lehetőleg közvetlenül a lefoglalás után, vagy legalább is igen rövid időn belül tartassák meg. (13. §.) A hadinyereségadó kivetése. Akik magánszolgálatban vannak, a szolgálatilletményeik és ellátásaik az évi 50.000 %-át nem haladják meg és nincsen sem maguknak, sem a velük közös háztartásban levőknek egyéb adóköteles jövedelmük, illetve adóköteles jövedelemtöbbletük, valamint azok, akiknek az évi adóköteles jövedelme az 1919. évben a 30.000 %-át nem haladta meg, nem tartoznak hadinyereségadóvallomást adni. Ennélfogva mindazok, akik az 1919. évre vallomást adtak s erre tulajdonképen nem lettek volna kötelesek, egyrészt azért, mert magánhivatalnokok és a szolgálati illetményeik s ellátásaik a 20.000 K-át meghaladják ugyan, de az 50.000 K-t nem haladják meg, másrészt azért, mert összes jövedelmük 1919. évben a 13.000 K-t meghaladta ugyan, de a 30.000 K-t nem haladta meg, 1919. évre nem vonhatók hadinyereségadó alá. (14. §) Az 1917. évi hadinyereségadót az 1918. évi jövedelemadóval, az 1918. és 1919. évi hadinyereségadót pedig az 1919. évi jövedelemadóval együtt kell kivetni. (18. §.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és hadinyereségadójának kivetése. Azt a rendelkezést, mely szerint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál csak abban az esetben van helye kivetésnek, ha a vállalatnak az átlagos békeévi nyereséggel szemben 40.000 K-t meghaladó nyereségtöbblete volt, az 1919. évi hadinyereségadót nem érinti. Ennek a rendelkezésnek csakis az 1920. évtől kezdve kivetendő „nyereségtöbbletedó“ szempontjából van hatálya. (19. §.) A III. osztályú kereseti adónak az 1920—1922. éekre való kivetése. A III. osztályú kereseti adónak megállapított három éves (1917—1919. évi) kivetési időszaka az 1919. év végével lejárván, a III. osztályú kereseti adót az 1920. évtől kezdve három év tartamára szóló érvénnyel minden esetben újból ki kellene vetni. Az új adótörvény szerint általában az 1919. évre előírt, illetőleg kivetett II. osztályú kereseti adónak az ötszörösét, a földhaszonbérlet után kivetett III. osztályú kereseti adónak pedig a háromszoros összegét kell az adózó fél terhére előírni abban az esetben, ha az üzlet vagy haszonhajtó foglalkozás az 1919. év végéig nem szűnt meg. Abban az esetben, ha az 1919. évre fölemelt adó volt előírva, illetőleg kivetve, a törzsadó és a felemelt adó együttes összegének az ötszörösét, illetve e földhaszonbérlőknél a háromszorosát kell előírni. Ha az 1919. évi III. osztályú kereseti adó kivetése még nem volna jogerős, abban az esetben az első, illetve a másodfokon megállapított adót kell a fenti eljárásnál alapul venni. (20. §.) Ezt az eljárást azonban nem lehet alkalmazni: 1. az alkalmi foglalkozást űzőkkel szemben, 2. azokkal szemben, akiknek 1919. évi adója a tényleges tiszta kereseti vagy üzleti eredmény, 10%-ában volt már megállapítva. Az alkalmi foglalkozás után járó III. osztályú kereseti adó kulcsát a törvény a tényleges tiszta nyereségnek húsz százalékára emelte fel. Az alkalmi foglalkozások után ebből az okból minden esetben újból ki kell vetni az adót. Ilyen alkalmi foglalkozások pl. azok, amelyek nem tartoznak az illető adózók rendes foglalkozása körébe és amely foglalkozásokra a lehetőséget a háború vagy azt követő zavaros állapotok által előidézett rendkívüli körülmények (áruhiány, valuta differencia stb.) adták meg. A valóságos tiszta kereseti vagy üzleti eredmény 10%-ában kivetett III. osztályú kereseti adót csak egyszeres, tehát változatlan összeggel lehet az 1920—1922. évekre előírni. Ilyen eset pl. az, amikor az 1919. évi III. osztályú kereseti adó kivetése hiteles mérlegen alapult. (21. §.) A IIL osztályú kereseti adóköteles felek két csoporba osztandók. Az első csoportba tartoznak azok az adózók, akiknek 1919. évi IIL osztályúi kereseti adóját újabb kivetés nélkül ötszörös vagy’ háromszoros, illetve egyszeres összeggel írják elő az 1920—1922. évekre. »’második csoportba tartoznak azok az adózók, akiknek III. osztályú kereseti adóját az első csoportba tartozóktól elkülönítetten külön lajstromban — újból ki kell vetni az 1920— 1922. évekre. (23. §.) Az adózóknak egy harmadik csoportját képezik azok az adózók, akik" a haszonhajtó foglalkozásukat az 1919. év vége előtt ugyan már beszüntették', azonban az 1917—1919. évekre kivetett III. osztályú kereseti adójuk az említett években vagy azok valamelyikében szerzett konjunkturális keresetükkel, szemben aránytalanul alacsonynak látszik. Ebbe a harmadik csoportba tartozó adózókat a hároméves (1917—1919. évi) időszak vagy annak egy része alatt a háború vagy az azt követő állapotok folytán elért több keresetük után — vagyis annak keletkezésétől megszűnéséig számítva és évenként elkülönítve pótlólag szintén meg kell róni III. osztályú kereseti adóval, amely adó azonban a reá eső, pótlékokkal együtt a kivetésre vonatkozó határozat kézbesítését követő 30 nap alatt egy összegben esedékessé válik. (24. §.) A jövedelemadó kivetése céljára beszerzett vagy, bevallott adatokat, sőt a megállapított adóalapot is a III. osztályú kereseti adó és a bányaadó kivetése során fel lehet használni. (27. §.) A III. osztályú kereseti adó után 1920.évtől kezdve nem szabad hadipótlékot kivetni. Az 1920. évet megelőző időre szóló utólagos adóztatás esetében a 60.°/c-os hadipótlékot is ki kell vetni. (291. §.) A nyilvános számadásra nem kötelezett bánya.-* vállalatok bányaadója. A nyilvános számadásra nem kötelezett bánya-, vállalatok 1920. évi bányaadójára vonatkozó adóvallomások beadásának határideje 1920. évi októberi hó 15. (30. §.) A bányaadó csak a művelés alatt álló bányák után vetendő ki. Ez az adó rendszerint a mű tulajdonosa vagy a bányatörvény szerint a mű vezetésére jogosítottak vagy meghatalmazottaik vallomása alapján állapíttatik meg. Ha ez a tiszta jövedelem akár a vallomás beadásának elmulasztása miatt, akár annál a körülménynél fogva, hogy a vallomásban bejelentett adatok a valósággal meg nem egyezőknek bizonyultak, megállapítható nem volna, a bányaadó az üzemben fekvő álló- és forgótőkék tíz százaléka után és az alkalmazott munkások mindegyike után fizetendő 4 K-ban hivatalból állapíttatik meg. (31. §.) A 33—36. szakaszok az 7. és 11. osztályú keresett adónak, a házosztályadónak, a hadipótléknak és az országos betegápolási pótadónak kivetéséről, illetőleg a kivetés helyesbítéséről intézkednek. Minthogy az új adótörvény a III. osztályú kereseti adó kivetését a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe utalta, ezzel tehát az adókivető bizottságnak a III. osztályú kereseti adó kivetésére vonatkozói A Magyar Kereskedők Lapját a Magyar Pénzügy összes előfizetői ingyen megkapják-