Magyar Kereskedők Lapja, 1921. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-16 / 5. szám

* Áruüzleti hírek. Az Élelmiszerszállító tojás­ üzlete, s a tojás hónapokon át tartott nyomasztó nagy hiánya, amely megnehezítette Budapest élelmezését, az utóbbi időben lényegesen enyhült. A szokatlanul szép tavaszi időjárás folytán a tojás­termelés tete­mesen nagyobb lett, és ebből kifolyólag a hozata­lok is növekedtek. A budapesti szükséglet ellátása most már majdnem simán lehetséges. A helyzet javulása azonban még korántsem olyan nagy, hogy indokolttá tenné azt az akciót, amelyet a Magyar élelmiszerszállító rt. a tojáskivitel érde­kében megindított. Ez a társaság, amely Tintőháza révén az élelmiszer-kereskedelmet nemcsak domi­nálja, hanem számos vonatkozásában monopoli­zálja, nem szívesen látja, hogy a budapesti piac­nak tojással való ellátása könnyebbé válván, az árak lényegesen hanyatlanak és természetesen az A busás haszna is csökken. De még a tojáskivitel ennek a társaságnak mindig oly lukratív üzlete volt, amelyről könnyen érthető okokból csak fájó szívvel mondott le. A társaság tehát megmozdított néhány vidéki tojáskereskedőt, akik le vannak neki kötelezve és akik a maguk vidéki nézőpont­jából látván csak a dolgokat, nem tudják akciójuk egész horderejűt felismerni, hogy a közélelmezési minisztériumot a tojáskivitell megengedése végett ostromolják. A Magyar élelmiszerszállító rt. maga szépen háttérben maradt és csak strómanjait sze­repelteti. A­ közélelmezési minisztérium a kivitelt eről­tető vidéki kereskedőket és a kivitel megengedé­sét alapos indokolással ellenző budapesti tojás­nagykereskedőket ankétra hívta össze a helyzet tisztázása végett. A jól megszervezett akció ered­ménye az volt, hogy vagy negyven vidéki tojás­kereskedőt sikerült erre az értekezletre Buda­pestre csődíteni és ezekkel a közélelmezési minisz­térium előtt azt az álláspontot érvényesíteni, hogy a kivitelt meg kell engedni. A közélelmezési mi­nisztérium a fölmerült aggályokat is kénytelen volt azonban annyiban honorálni, hogy kimondotta, hogy a kivitelt csak abban az esetben fogja meg­engedni, ha a budapesti piac ellátása biztosítva lesz, február második fele előtt azonban semmi körülmények között sem engedi meg az exportot. Ma, a felhozatal jobb lévén, a kivitel pedig szünetelvén, a budapesti piacon sikerült elérni azt, hogy a tojás nagybani ára drb-k­ént 4—4.50 K. Le kell azonban, szögezni, hogy nemcsak ez az ár túl­ságosan magas, hanem még akkor is aránytalanul drága lesz a tojás, ha ennek az árnak a felére esik vissza.­­ Már­pedig nem kell jóstehetség ahhoz, hogy az ember előrelássa, hogy amint a kivitelt és a hálőházban nagyobb mennyiségekben való elrak­tározást megengedik, az áraknak lefelé szabályo­­zódása meg fog akadni. A Magyar élelmiszerszál­lító rt. és azok a vidéki kereskedők, akik a tojás­nak Budapestre bizományba való fölszállítását szeretnék megszüntetni, bizonyosan megtalálják a módját annak, hogy a főváros szükségletének ki­elégítése ne legyen nagyon könnyű,­ mert hiszen az árak hanyatlása nekik nem érdekük. A közélel­mezési minisztériumnak erős kézzel kell a forgal­mat olyan értelemben szabályoznia, hogy belföldön a tojás adás-vétele és szállítása egészen szabad le­gyen, a hűtőhostba való elraktározást és a kivitelit pedig csak abban az esetben szabad megengedni. ■ha Budapesten olyan tojáskészletek gyűlnek össze, amelyeket a fogyasztás már fölvenni nem képes. A mai viszonyok között erre még jó hosszú ideig nincs kilátás és így az elraktározás és export ér­dekében indított minden mozgalom a fogyasztás ellátását nehezíti meg, már egészen szabadítja fel. Szakkörökben tartha­tatlannak mondják azt a helyzetet, hogy a buda­pesti nagy gyárak a skandináv országokból tudnak nyersbőröket importálni, míg a készbőröket túl­nyomórészt kiviszik, a hazai nyersbőrkészletek ér­tékesítése pedig egyenesen lehetetlen. Ha úgy a nyers-, mint a készbőrök kivitele és behozatala egészen szabad volna, a magyar kereskedelem mégis megtalálná a módját annak, hogy nyersbő­röket Cseh- és Németországba, esetleg máshova is kivigyen, készbőröket pedig behozzon. Ma már a vágóhidakon zöld súlyban a nyers marhabőrökért nem fizetnek 105—106 K-nál többet, de a budapesti kereskedők készleteinek nagy része olyan beszerzésekből származik, amelyeknél még 160 K-t és azután fokozatosan hanyatló árakat fizettek, úgy hogy az átlagos beszerzési ár 130 K-ra tehető. A kereskedelmet ennél a cikknél tehát leg­alább 20% veszteség éri, ami könnyen elkerülhető lett volna abban az esetben, ha a kivitelt ok nélkül meg nem kötötték volna. A nagy árhanyatlás foly­tán­ sózott marhabőrök egyáltalában nincsenek a budapesti piacon, úgy hogy azoknak kialakult áruk sincsen. De nincs üzlet száraz marhabőrökben sem, mert a vidék nem tudja felhozni. Borjúbőrö­­kért zöld súlyban 200 K körüli árakat fizettek, míg a sózottak ára sómentesen mérve 250—260 K, a szá­razoké 450—500 K. Juhbőröknek most nincs idénye, kínálat tehát alig van, a vételkedv pedig tökélete­sen hiányzik. Különösen nehéz a száraz hosszú­­gyapjas bőrök értékesítése és ezekért nem lehet. 85—95 K-nál jobb árakat elérni, míg rövidgyapja­­sakért 100—120 K-t fizetnek. Gidabőrökben egy­általában nincsen üzlet, sem kinálat, sem kereslet nincsen, élannyira, hogy kialakult áraikat sem le­het megállapítani. Lóbőrök árai nagyság szerint drbként 1400—­1000 K között váltakoznak. Horváti­ István szegedi vB. cipőkereske­dő csőd­megszüntetési kérelmének tárgyalása tán. 31. d. e. 9 órakor Curry Richard szegedi bírónál. (Törvény­, szék 1. 7ff.)­­ha 'i* "**' Weitzenfeld és Herzfeld nyersterménykeres­­kedelmi rt cég alatt a budapesti Weitzenfeld és Herzfeld nyersbőrkereskedő cég 5 millió K alaptő­kével (5000 darab 1000 K n. é. részvény) részvény­­társasággá alakult át Az igazgatóság tagjai: Wei­­tzenfeld Lajos és Herzfeld Miklós. Felügyelőbizott­ság: dr. Horváth Sándor, H­erzfeld Dezső és Red­ner Arnold. A nyersbőr-árak hanyatlása. Nyersbőrök ára a hét második felében jelenté­kenyen hanyatlott. Egyáltalán semmi vételkedv nincs. A belföldi fogyasztás elenyészően csekély, a kivitel pedig nemcsak azért lehetetlen, mert kül­földön az árak hanyatlottak, hanem főleg azért, mert nehéz kiviteli engedélyt kapni. A szinte tart­hatatlan helyzet megbeszélésére a nyersbőrkeres­kedők a napokban értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy lépéseket tesznek a kormány­nál, hogy úgy a nyers-, mint a készbőrök forgal­ Vezőmagvak. A közeledő vetési idényre való tekintettel a kereskedők és termelők hozzálátnak előrelátható szükségletük fedezéséhez, ami egyfelől élénkebbé teszi az üzletet, másfelől pedig szilárdabbá teszi az irányzatot, főleg azokban a magfélékben, amelyek­ben a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel. Ilyenek elsősorban a tisztított és ólomzárolt here­­félék. Az idei termés túlnyomórészt gyönge minő­ségű, sok közte a nagyarankás, nehezen tisztítható és emiatt nincs elegendő plombozott áru a szükség­let ellátására. Magától értetődik, hogy ez kifejező­dik az árakban is. A viszontelárusító kereskedők­kel és nagytermelőkkel való forgalomban fehér barcával ólomzárolt lóheremagért 170 K-t, vörös bárcával ólom­zároltért ICO K-t, fehér bárcával plombált lucernamagért 167 K-t, vörös bárcával plombáltért 157 K-t, nyúlszapukáért 125 K-t, komló­­heréért 100 K-t jegyeznek kgként. Ugyancsak nehezen elégíthető ki a szükséglet fűmagvakban, mert a külföldről az idegen pénzne­mek magas árfolyama miatt nem hozhatók be és így a fogyasztás majdnem kizárólag a belföldi ter­mésre van utalva, amely pedig sohasem volt ele­gendő. Budapesten ma jegyeznek: angol perje 85 K, csomós­ebir 75 K, réti komócsin 75 K, kaszálónak való fű­magkeverék 60 K. Répamagvak iránt élénk az érdeklődés és külö­nösen németországi termékek iránt jóval nagyobb a kereslet, mint a kínálat, mert a behozatalt nem­csak a márka magas árfolyama nehezíti meg, ha­nem­ az is, hogy Németországban egyre magasabb árakat jegyeznek. De megbízható belföldi áru sincs sok. Fajazonos, német sárga oberndorfi és ecken­­dorfi takarmányrépamagot 68 K-ért, vörös ecken­­dorfit és mamutot 65 K-ért, takarmánycukorrépa­­magot 58 K-ért, belföldi takarmányrépamagot 58 K-ért, takarmánycukorrépamagot 50 K-ért, cukor­répamagot 45 K-ért és tarlórépamagot 40 K-ért ajánlanak. A többi vetőmagvak közül különösen bükköny nagyon keresett, áru pedig kevés van a piacon. .Tavaszi bükkönyt a budapesti nagykereskedők 20 K-ért, szöszös bükkönyt 50 K-ért árusítanak. A szükséglet fedezésére kevés a rendelkezésre álló baltacimmag­ is, amelyért 22 K-t kérnek,­­míg az ugyancsak inkább keresett, mint kínált nmharmag ára 20 K. Csillagfürt 10 K, csibehúr 10 K, sárga­­mustármag 10 K, fekete 45 K. Kerti magvakban most indul meg az üzlet és minden jel arra vall, hogy nagy arányokat fog öl­teni, mert a zöldség- és főzelékfélék termelése na­gyon kifizetődik és így sokan foglalkoznak vele. A fontosabb magfélék mai árai a következők: bim­­bós ke) 150 K, cukordinnye 800 K, makói hagyma 50 K, vörös káposzta 750 K, petrezselyem 50 K, fél­édes paprika 300 K, saláta 60 K, paradicsom 600 K, ugorka 100 K, cékla 100 K, fejes káposzta UH­­K, murokrépa 100 K, zeller 300 K, spenót 15 l­. Gabona nem , de b­o­n az üzlet minimális. A kíná­­­­lat nagyon csekély, de..igazi vételkedv sincs, a vevők csupán a momentán szükséglet fedezésére­­szorítkoz­nak. A budapesti árutőzsde magánforgalmában nem­ .kifejezetten lanyha ugyan az irányzat, de inkább hanyatló, semmint szilárd. Zab forgalma csekély, az árak is egy árnyalattal gyengültek. Az utóbbi na­pokban létrejött kötéseknél 16—17 K között vállal­koztak az árak. Árpában sem volt számottevő üz­let.­­Sörárpa egyáltalában nincs a piacon, de keres­let sincs iránta. Úgy látszik, a sörgyárak egyelőre beszüntették a vásárlásaikat. Takarmányárpában jött létre néhány nemi valami nagy kötés 16—18 K kö­zött ingadozó árakon. Tengeri forgalma ugyan­csak gyenge, olyan kevés üzlet akadt az utóbbi na­pokban, hogy a csöves tengeriért megállapítható 11 K, morzsoltért 13­­K körüli árak inkább csak névlegesek. Köles 11—15 K, cirokmag 15—16 K, hajdina 25—26 K. Hüvelyesek forgalma nem valami nagyarányú, az árak általában azonban eléggé szilárdan tartják magukat. Fehér bab 19 K, tarka 16—17 K Budapes­ten. Borsó kereslete és kínálata egyaránt csekély. Viktória- és express-borsó 30—32 K, csicseriborsó 18—20 K. Lencse nagyszemü 44—45 K, aprószemü 30-35 K. Olajosm­agvakban gyenge az üzlet. Nincsenek valami nagy készletek, de mert az olajgyárak nem­ vásárolnak, a fogyasztás is csekély. Az utóbbi na­pokban kialakult árak a következők: káposztarepce­mag 30—32 K, vadrepcemag 20—22 K, lenmag 38— 40 K, kendermag 28—30 K, tökmag 15—17 K, napra­forgómag 19—20 K. Mák irányzata tartott. Uradalmi szép kék mákért nagy tételekben 58—59 K-t jegyeznek. Dióban a napokban volt néhány nagyobb üzlet­kötés. Többnyire kevert áru került eladásra, de akadt silány minőségű is elég. A gyengébb minőségekért 45 K-t és azon felül, a jobbakért 55 K-ig menő árakat értek el. Kávé kereslete valamelyest fellendült, a kíná­lata pedig kisebb lett. Az árak ennélfogva csekély­séggel emelkedtek. Rio- és ''Robuszta-fajtákért nagy tételekben 150 K, Santos superiorért 168 K körüli árakat kérnek. Aszalt szilvát, 80-as szerémségi árut 78 K-ért ajánlanak. Szilvasz, ládás áru 52 K, hordós 50 K. Baromfi fogyasztása erősen összezsugorodott és igy a különben nem nagy fölhozatalnak csak kis töredéke helyezhető el, a készletek tehát rohamosan növekednek. Az irányzat ennélfogva ellanyhult, az árak hanyatlanak. Kövér liba és kacs­a árhanyat­lása egyelőre csekély, mert az eladók nem egy­könnyen szánják rá magukat arra, hogy árujukon veszteséggel adjanak túl. Liba és kacsa nagybani ára 145—152 K. Libazsírt alig állítanak elő, mert nincs iránta kereslet. Ennek tulajdonítható, hogy ára tartja magát, 200—220 K. Libamájért 320 K-ig menő árakat fizettek a napokban. Erősen nyomják a piacot a tyúkok, polllardok és csirkék nagy kész­letei ; ezeket nagyban már 95—105 K-ért árusítják. Ugyancsak sok pulyka kerül piacra, többnyire paraszt­áru. Mai nagybani ára 100 K körül van. Vad csupán nyúl van a piacon, de az azután olyan bőven van, hogy nagy részét a fogyasztás réml tudja fölvenni. A nagy kínálat nyomása alatt i­s előbb lett. Mai nagybani ára 180 K drbként.­­ Állatvásár. A hétfőn fölhajtott 3090 drb. sertésből mindössze 300 drb. cserélt gazdát, aminek következ­tében prima 4 K-val, a többi minőség 8—10 KK-val ol­csóbbodott. Kedden a fölhajtott 3116 drbból 2240 sertés maradt eladatlan. A szerdai és csütörtöki vá­sárok a további érkezésekkel együtt kb. 3000 drbos felhajtással kezdődtek meg. Pénteken 2329 drbból 1652 drb. eladatlan maradt. Az árak napról-napral 1—2 K-val estek. A vételkedv nagymérvű hanyatlá­sának elsősorban az az oka, hogy az enyhe időjárás miatt a szalámigyártást fokozni nem lehet. A ferenc­városi vásáron ma a következő árak alakultak ki : prima sertés 124 K, kivételes 126 K, közép 120—123 K, könnyű 116—120 K, öreg 120—124 K. A vásárcsar­nokban szúrott sertés 136—140 K, malac 140 K, szü­lött borjú 120—130 K. Szalonnát nagyban 160 K-ért, zsírt 190 K-ért kínáltak. A marha ára jó húsfogyasz­tás mellett változatlanok. Készbőrök kereslete meglehetősen huzamos ideig majdnem tökéletesen szünetelt, aminek nem annyira a szükséglet hiánya, ahint inkább az volt az oka, hogy­ a vasúti forgalom szünetelése miatt a­ vidékre való szállítás lehetetlen volt és igy a vi­déki vevők nem is jelen­tkeztek vásárlásra. Úgy, tíz napja azonban, mióta a forgalom ismét megnyílt, tö­megesen jönnek a vidékiek vásárolni és mert a rendelkezésre álló mennyiségek elenyészően cseké­lyek, a szükségletnek csak kis töredéke nyerhet ki­elégítést. A hazai gyárak szénhiány miatt­­vagy egé­szen szünetelnek, vagy erősen redukált üzemmel dol­goznak, a külföldről való behozatal pedig a valutá­­ris viszonyok miatt majdnem lehetetlen. Az árak különben nem változtak és ma is azok az árak van­nak érvényben, amelyet az utolsó jelentésünkben kö­zöltünk.­­ Bár majdnem egészen ü­zlettelen, de az árak szi­lárdan tartják magukat. Az üzleti forgalmat szűk ke­retek közé szorítja elsősorban az, hogy Ausztriába a kivitel erősen megcsappant. A beviteli válfi föl­emelése Ausztriába, nálunk pedig a kivételi vám­nak a literenként 2 koronáról 3 koronára való felemelése, — amiről már hírt adtunk, — de leg­inkább az osztrák valuta nagy áresése, okoz­zák azt, hogy Ausztria fölvevőképessége, legalább át­menetileg, lényegesen kisebb lett. A magyar kereske­dők egy része azért i­s tartózkodik az Ausztriába való száj­ítasoktól, mert az utóbbi időben történt el­adásokon az­ osztrák korona árfolyamának hanyat­lása miatt érzékeny veszteségeket szenvedtek. Álta­lában megnehezíti a kivitelt, hogy a közzétett félhi­vatalos híradás dacára, még mindig a feladó­ állomá­­son kell a vámkezelésnek megtörténnie és csupán a­­ Savanyúkút felé irányított küldeményeknél engedte . misília. pénzügymi­iszférium­ január áQ4&. ' __ .... ,f, ^ Tt 12' ....... ... , MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA1 1921. január 16. ■ II !■ •*•**** l'Wy " ■ < ■ r ■< ■nnr.a ........................... ■ __________________ - nn.".....................f------------- -r n--T - - ■ ~ - r„„ - , „ lüager Henriit as Tina ogffimsgnsgf tetshcdftse \ Budapest, W., Hkadá®i?a=afea S. Tetei®«? !S5=§i= §Brg8®?eisn; „Men­ssag“. « «íj«, eredeti német származású takarmányrét?amíg©i,államilag ólom-­­ Hllsl zárolt lóhere- és lucernamagot, angol perjét, réti komócsint, csomós ebirt, tavaszi !

Next