Magyar Kereskedők Lapja, 1921. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-05 / 36. szám
3CLI. évfolyam Budapest, 1921. május 5. 36. szám. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Egyes szám ára 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Sas utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL. TELEFON: Szerkesztőség: 11-28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. ELŐFIZETÉSI ÁR a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: Belföldön: egész évre 300 K, félévre 155 K, negyedévre 50 K. Külföldön: egész évre 400 K, félévre 210 K, negyedévre 105 K. Egyes számok az Általános beszerzési utcai újságárusító kioszkjaiban és a pályaudvarokon is kaphatók 4 koronáért. Jugoszláviában fizetési hely: Belgrádi hitelbank (Belgrád), horvát első takarékpénztár (Zágráb), és az Angol-magyar bank fiókja (Szabadka). Németausztriában fizetési hely • Britisch-Ungarische Bank (Wien, I., Herrengasse 2.). Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb (80 mm széles) millimeter soronkint . 15 K „ szövegold. v. nyilttér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20°/a felpénz jár. Első kézből! Kérjen minden viszontelárusitó a 147/5. § legújabb árajánlatot! király? udvari^linga^rgff^ár^ IIRákoczi-ut 60|sa^^pa^tájában ^ BankóBirs^rjísiV’lifpris. A pénzügyminiszter beváltotta azt az ígéretét, hogy március hónapban végleg megállítja a bankóprést, ami annyit jelent, hogy a papírpénz mennyiségét továbbra szaporítani nem fogjuk. Az osztrák-magyar bank magyarországi bankjegyforgalma március hó 23-án 16,7 milliárddal elérte a maximumát; az azóta megjelent két kimutatás szerint a magyar bankjegyforgalom március utolsó hetében 357 millióval, április első hetében pedig 383 millióval, két hét folyamán tehát 740 millióval csökkent. A magyar koronának külföldi erőteljes javulása legelsősorban a bankjegyforgalom e csökkenésének tulajdonítandó, mert ebből a külföld világosan látja, hogy Magyarország komolyan szakít az inflációs politikával és az állami pénzügyek rendezéséhez szilárd akarattal hozzáfog. A papírpénzforgalom terén tehát eljutottunk a deflációhoz, amiben a pénzcsere után Hegedűs előre bejelentett tervéhez képest annyiban fog változás beállani, hogy az ország közgazdaságának a becserélt pénzmennyiségen felül bankszerű fedezet ellenében két milliárdig terjedő hitelt fog rendelkezésre bocsátani, vagyis hogy az államjegyekből, a becserélt papírmennyiségen felül (tehát 1514 milliárd bankjegyen és 134 milliárd postapénzen, összesen 17 milliárdon felül) még 2 milliárdnyit hoz majd forgalomba. Ez államjegytöbblet inflácionisztikus jellegét azonban ellensúlyozza e többlet bankszerűen fedezett volta, úgyhogy ez új papírpénz-produkció a korona javulási processzusát hátrányosan nem fogja befolyásolni. A papírpénz-produkció terén tehát szakítottunk az inflációs gazdálkodással, a bankóprés megállóit és tovább nem működik. Felenben a részvény produkció még mindig javában folyik. Nap-nap után alakulnak újabb részvényvállalatok és a meglevők is alaptőkéjüket új részvények kibocsátásával folyton szaporítják. A budapesti tőzsdén jegyzett papírokból egyedül már a folyó esztendőben, tehát a tőzsdei depresszió folyamán eddig több mint egy és egynegyed millió darab új részvény bocsáttatott ki. A háború kitörése óta csak a tőzsdén jegyzett részvények száma megötszöröződött. E nagy részvényprodukció veszedelmeire e lapok, hasábjain több ízben rámutatom és már egy évnél régebben figyelmeztettem arra, hogy a túlzott részvényemisszió végül részvényinfláció jellegét fogja ölteni. A Magyar Pénzügy 1920 április 15-iki számában ,, Részvény infláció" című cikkemben e kérdésről a következők foglaltatnak: „A részvényinfláció alatt értendő a részvények számának oly nagymérvű felduzzadása, hogy a nominális részvénytőke végül meghaladja a részvénytársivalt összvagyon-tömegek tényleges összértékét. Ez a folyamat teljesen analóg a bankjegyinflációval. Itt is, ott is oly nagyszámú értékreprezentáló papírutalvány szerepel, amely mögött nem áll megfelelő gazdasági javak tömege. A bankjegyinfláció lerontotta a korona-bankjegy értékét és vásárlóképességét, a részvényinfláció pedig lerontja a részvények piaci értékét és ami ennél is fontosabb, azoknak forgalmi képességét. Elképzelhető a részvényinflációnak akkora mértéke, hogy a részvények lombardképessége, sőt eladhatósága teljesen megszűnik. A normális gazdasági élet helyreállítása után, amikor a gazdasági munka és termelés megindul és az infláció a nézetünk szerint elmaradhatatlan papír pénzkontrakció után megszűnik, az ország itt fog állani egy olyan óriási részvénytömeggel, amely szükség esetén nem mobilizálható, mert nem értékesíthető annálfogva, hogy e részvénytömeg sokszorosan meghaladja az általa inkorporált majdani tényleges vagyonértéket.“ A részvényinfláció veszedelmeiről a hivatkozott cikkben a következők olvashatók: „A túlságos mértékű részvényemisszió inflációs hatása pillanatnyilag csupán az árfolyamok csökkenésében nyilvánul meg, ami önmagában a nemzetgazdaság szempontjából egyelőre közömbös lehetne. Azonban nemzetgazdasági veszedelemmé válhat a részvényinfláció akkor, amikor majd likvidálni kell a háború és a forradalmak közgazdaságát, amikor a gazdasági élet megindul, a valuta javul és az értékek ismét visszavezetődnek a reális színvonalukra, akkor majd egy részvénytársaság, amelynek vagyontömege 30 millió K-nak felel meg, itt fog állani 150 millió K névleges tőkével, részvényének belső és valószínűleg piaci értéke is a névérték egyharmada lesz. Ugyanazok a jelenségek, amelyek ma a bankjegyinflációval kapcsolatosak, fogják éreztetni káros hatásukat a részvénypiacon és azzal kapcsolatosan a gazdasági élet egész területén. A nemzeti vagyonnak az a része, amely részvényekben van inkorporálva, tényleg csak egy töredéke lesz a részvények által névlegesen kifejezett vagyonértéknek és minthogy a részvény nem elsőrendű életszükségleti cikk, amelynek megszerzése a vevőre okvetlenül szükséges, a részvénypiac teljesen dezorganizálódik és még arra a jó részvényre is, amely nem volt részese az inflációs részvény szaporításának, nem lesz vevő annak belértékéhez képest. Ez a jóslat, amely múlt év tavaszán, a nagy hausse idején merészkedett a tollunkra, — sajnos, — azóta beigazolódott és valónak bizonyult a kérdéses cikknek a következő rezüméje is : „Az ország egész gazdaságát nem lehet részvénytársulati alapra fektetni. A részvény jelenti a benne megtestesülő vagyonrész mobilizálhatóságát a mindenkori piaci értéknek megfelelő árban. Mihelyest ez a kellék fenn nem forog, mihelyest a részvény nem garantálja az általa inkorporált társulati vagyonrész megfelelő külső appreciálását: nemcsak a magángazdaságra, hanem a nemzetgazdaságra nézve is károsodás áll be. A részvényinfláció e fenyegető veszedelmét nem jósoljuk, mint biztosan bekövetkezőt, még csak azt sem állítjuk, hogy a részvényemisszió mértéke már elérte azt a fokot, amely mellett bekövetkezett inflációról kell beszélnünk. De a veszedelem fennáll, a fejlődés irányzata ilyen részvényinfláció felé visz, ami nem kerülheti el azoknak a figyelmét, akik minden konjunkturális és spekulációs nyereségen keresztül fürkésző szemmel néznek a jövőbe.“ E fejtegetések megjelenése óta eltelt több mint egy év alatt a részvényprodukció óriási mértékben tovább folyt. 1920 január 1-je óta a budapesti tőzsdén 27 új részvényt vezettek be, úgyhogy a tőzsdei jegyzésre került újabb részvények darabszáma a tőkeemelésekkel együtt legalább is öt millióra rúg. Ezt a nagy részvénytömeget az ország nem tudta megemészteni. A múlt év utolsó negyedében lezajlott nagy hausse folyamán a külföld részéről történtek ugyan vásárlások, ezek azonban az új produkciónak legfeljebb egy hatodát vezethették le. Több mint négy millió darab új részvény telíti a piacot és ez a tömeg, amint most már biztosan megállapítható, igenis részvényinflációt idézett fel. Abban a pillanatban, amidőn a papírpénz további szaporítása megszűnt, a részvényprodukció inflációs jellege adva volt. A folytonos újabb és újabb részvénykreációval szemben nem áll megfelelő újabb papírpénzkreáció, a részvénypiac hanyatlásának tehát már csak ez okból is be kellett következnie. A bankóprés megállóit, de a részvényprés szorgalmasan működik tovább. Hétről-hétre újabb százezer fiatal részvény kerül a piacra. Ugyanabban a néhány heti legutóbbi periódusban,amelyben a bankjegyforgalom terén céltudatos defláció ment végbe, a részvényforgalom legalább is egy félmillió darabbal szaporodott. Ez a magyarázata annak, hogy részvényeink mai árfolyama egyáltalán aránytalanul alacsonyabb a magyar korona csekély javulásának megfelelő színvonalnál. A részvények áralakulásával a részvényinflációnak mint igen fontos tényezőnek érvényesülését egyes részvényeken külön-külön ki lehet mutatni. Nem véletlen az, hogy azok a régi jól fundált részvények szenvedtek relatíve csekélyebb árhanyatlást, amelyekben a részvényszaporítás elmaradt vagy csak csekély méretű volt, szemben azokkal a részvényekkel, amelyelek száma megsokszorozódott új emissziók révén. Teljes joggal felállítható tehát az a tétel, hogy szünetelő bankóprés mellett a serényen dolgozó részvényprés feltétlenül árzuhanást okoz. Papírpénzdefláció idején újabb részvény produkció nemcsak magángazdaságilag, hanem nemzetgazdaságilag is káros és veszedelmes. Ez elméletileg megdönthetetlen megállapítás gyakorlati foganatosítása jelenleg nem lehetséges, mert a pénzügyminiszter által a részvényvagyon egyszerű megadóztatására nézve választott, vagy hogy Hegedűs kifejezésével éljünk, „feltalált“ rendszer újabb 15%-nyi részvényprodukciót a gyakorlatban mellőzhetetlenné tesz. Csak igen kevés részvényvállalat lesz, amely részvényemisszió nélkül a tartalékokból fogja fizetni a vagyonváltságot. És még kevesebb azoknak a részvényvállalatoknak a száma, amelyek a készpénzzel visszaváltott új részvényeket nem fogják piacra hozni, mégpedig egy tágabb tőkeemelési tranzakció keretében. A részvényprés szorgalmas működését tehát a vagyonváltság-politika is szinte kikényszeríti. Csonka-Magyarország részvényállománya már egymagában ezen a réven 15%-kal megszaporodik. Az állami felvizezési kényszer ekként kétségtelenül hozzájárul a már amúgy is aggályos részvényinfláció növeléséhez. Dr. Bari Ágost: Pénzügyi hírek. , ) A hadikölcsönök rendezése. Hírt adtunk róla,hölgy a magyar államadósságokról szóló törvényjavaslatban a pénzügyminiszter az összes államadóssági címleteknek kamatait 3%-ra kívánta leszállítani. Ez a redukció a legérzékenyebben a hadikölcsön-birtokosokat érintette volna. Az az ellenállás, amellyel a javaslat a közvéleményben találkozott, s amelynek a Hadikölcsön Érdekeltek Szövetsége is kifejezést adott, a pénzügyminisztert arra bírta, hogy a javaslat tárgyalását elhalassza s a kérdést újabb megfontolás tárgyává tegye. Most a kérdésben újabb fordulat állott be. A jövő évi költségvetés tárgyalása előtt tisztázni kell a budgetbe beállítandó állami kamatteher nagyságát s ezért, amint értesülünk, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága a javaslatot mégis tárgyalni fogja. Az időközben eszközölt módosításokról a miniszter tegnap nyilatkozott a Hadikölcsön Érdekeltek Szövetségének vezetősége előtt. E nyilatkozatból kitűnik, hogy az eredeti javaslat ellen felsorakoztatott érvek nem találtak süket fülekre s igy az a hadikölcsönök kérdésében gyökeres átdolgozást nyert. A legújabb terv szerint az eredeti jegyzésű nosztrifikált hadikölcsönök kétharmadát 5%-os, egyharmadát 3%-os kötvényekre fogja a kincstár konvertálni, akként, hogy a kötvények átlagos kamathozadéka 4,3%-ot fog kitenni. A kötvények azonban 5 évig zárolva tartandók, de azok lombardi-. A Magyar Pénzügyet a Magyar Kereskedők Lapja összes előfizetői ingyen megkapják.