Magyar Kereskedők Lapja, 1921. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-08 / 37. szám
yi.T. évfolyam ,Budapest, 1921. május 8. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Egyes számára 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL. TELEFON: Szerkesztőség: TI-28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. ELŐFIZETÉSI ÁR a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: Belföldön: egész évre 300 K, félévre 155 K, negyedévre 80 K. Külföldön: egész évre 400 K, félévre 210 K, negyedévre 105 K. Egyes számok az Általános beszerzési utcai újságárusító kioszkjaiban és a pályaudvarokon is kaphatók 4 koronáért. Jugoszláviában fizetési hely : Belgrádi hitelbank (Belgrád), horvát első takarékpénztár (Zágráb), és az Angol-magyar bank fiókja (Szabadka). Németausztriában fizetési hely; Britisch-Ungarische Bank (Wien, I.f Herrengasse 2.). Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb (80*^ széles) milliméter soronkint. 15 K „ szövegold. v. nyiittér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20% fejpénz jár. DŐRSZANDÁL ■ •J' KSfb ura® JfiZSEF 23 242 Budapest, VI., Vilmos császár ut 43. szám. •w r « n malomi és ipari célokra lejmtányosab& SS ffilaban Szállít Fleiner Jenő és Tsa, Budanmm bács-’percei Mor'u-4- Teie n8 ZAFÍR LÖWA ül KEFE- és SEPRŐ GYÁRA Cet.. 13-65. BUDAPEST, VI., KIRÁLY- UTC/1 16. Közérlek-i s korona légiin? s : Pénzünk értékének erőteljes javulása mindazokat a pillanatnyilag káros határokat idézte fel, amelyek egy ország valutájának hirtelen emelkedésével kapcsolatosak és amelyeket a múlt esztendőben a márka hirtelen javulása alkalmával Németországban is észlelni lehetett. A legközvetetlenebb hatás abban foglalható össze, hogy az árukészleteknek, valamint a pénzen kívül minden egyéb vagyontárgynak a javult pénzben kifejezett értéke csekélyebb, mint rossz pénzben kifejezett értéke. A magángazdaságban ez a számbeli értékkülönbözet a jelenben veszteségként jelentkezik mindazokra nézve, akik a gazdasági javakat, árukészletet, értékpapírt, valutát, még a rosszabb pénzben, vagyis nagyobb koronamennyiségért vásároltak és javult pénzben csakis számszerűleg kisebb pénzmennyiségért tudnak eladni. Közgazdaságilag a pillanatnyi káros hatás pedig elsősorban az export megnehezülésében nyilvánul meg, minthogy a korona javulása folytán exportképességünk a világpiacon csökken. Azonban ezt a közgazdaságilag káros hatást nem szabad túlbecsülnünk oly időben, amidőn termelésünk alacsony foka mellett exportfelesleegeink csak igen kis mértékben vannak. Egészen más jelentősége van a márka javulása következtében a németek exportlehetősége csökkenésének, minthogy Németország már a múlt évben is igen nagy ipari exportfeleslegeket szállított a külföldre. Már e néhány tételből is világosan folyik, hogy a koronajavulás hatásainak vizsgálatánál élesen el kell választani a magángazdasági szempoitokat az egyetemes közgazdasági szemponttól. Magángazdaságilag a hirtelen koronajavulás tagadhatatlanul sok kárt okoz valamennyi árubirtokosnak, áru alatt értvén az olyan gazdasági javakat, amelyeknek forgalombahozatala az illető árubirtokosnak jövedelmi forrást jelent. Tehát ki kell hasítani a koronajavulás kártételeiből mindazoknak a vagyontárgyaknak a számszerű értékcsökkenését, amelyeknek nem rendeltetése, hogy haszonnal tovább eladassanak, vagyis amelyek nem áruk, amely kategóriába a ház- és földbirtok, és ezenkívül a tényleges értékpapírbirtok is számít, amely kizárólag tőkebefektetés célját szolgálja. Ház-, földbirtok, részvény és egyéb értékpapír, amely a tulajdonosra nézve nem átmenetileg csereforgalmi árut, hanem fundált tőkét, tehát hozamot produkáló vagyont jelent, valójában nem szenvedtek értékcsökkenést azáltal, hogy egy adott pillanatban forgalmi értékük kevesebb számú koronában fejezhető ki, mint annakelőtte, mert hiszen a kevesebb koronának nagyobb belső értéke felel meg javulása után, mint javulása előtt. Mérlegszerűen ezek a vagyontárgyak nem jelentenek kisebb vagyont a kevesebb jó koronában, mint a több rossz koronában jelentettek. A tőkevagyon szempontjából tehát még magángazdaságilag sem káros a korona javulása. Marad tehát az árubirtokos, akiknek sorába számítandó e tekintetből a mezőgazdasági és az ipari termelő is, de ez utóbbi két kategória csak kisebb mértékben, mint a kereskedő. Ugyanis a kereskedő drágább árban beszerzett árukészletét ma a korona javulása folytán tényleg csak kevesebb számú korona ellenében képes eladni, esetleg csakis a beszerzési áron alul. Fokozza a kereskedőnek károsodását e réven, ha árukészletét részben még rosszabb koronában felvett hitellel szerezte be (idegen valutában kapott hitel esetén a koronajavulás nyereséget jelent a kereskedőnek). Ha azonban a kereskedői üzem struktúráját nem egy adott pillanatban tekintjük, hanem a valóságnak megfelelően úgy fogjuk fel, hogy a kereskedő vagyona az általa forgatott, tehát megvásárolt, eladott és újból kiegészített árukészlet, úgy a korona javulásából származott magángazdasági kár már nem oly kétségtelen, annálfogva, hogy a jobb koronával az eladott árukészlet újbóli beszerzése már megfelelően olcsóbb árban eszközölhető. Egészen precíze kifejezve ez annyit jelent, hogy a kereskedő a nagyobb számú rosszabb koronával vásárolt áruért ugyan kevesebb számú jobb koronát kap, azonban az általa eladott árut kevesebb számú jobb koronával pótolhatja, úgy hogy vagyona, vagyis az árukészlet csorbát nem szenvedett. Ha azonban a korona javulási folyamata tovább tart, úgy beállhat az az eset, hogy a kereskedő árukészletének folytonos újabb olcsóbb pótlása mellett is nem keres semmit. Ez az eset éppenséggel nincs kizárva és megfordítottja az ellenkező processzusnak, amikor a korona folyton romlott és ennek következtében az árukészleten számszerűleg mindig automatices kereskedői normális hasznot meghaladó nagy nyereségek állottak elő. A korona gyengülése folyamán a kereskedő igen józanul és helyesen állapította meg az eladási árat mindenkor arra való tekintettel, hogy az eladott árut a valutadrágulás következtében csak jóval drágábban tudja majd ujjal pótolni, vagyis az árukészlet kiegészítésének szempontja szolgált neki akkor is zsinórmértékül az eladási ár megállapításánál. Ámde a korona gyengülésének időszakában a kereskedő vagyoni gyarapodása csak látszólagos volt, merthiszen az árukészlet mennyiségileg mindig kisebb és kisebb lett. Ez a folyamat végül odavezetett, hogy a kereskedelmi áruüzletekben alig volt árukészlet és ez a csekély árukészlet rossz koronákban csak milliókkal volt kifejezhető. Ennek a folyamatnak az ellenkezője megy végbe a korona javulása során. Az egyes árudarab leltári értéke koronában kifejezve egyre kisebb lesz, de az árukészlet mennyisége folyton növekszik, a nemrég üres állványok megtelnek áruval.Az inflációnak áruhiány, adeflációnak árubőség felel meg, és mentől inkább javul a korona, annál nagyobb és nagyobb lesz a kereskedő árukészlete, feltéve, hogy gondos és komoly üzletvitel forog fenn. Kétségtelen, hogy a korona hanyatlása folytán elért inflációs pénzmennyiségeket a korona javulása következtében beállott áruolcsóbbodás fölemészti. Sőt a javulás folytatódása mellett beáll a kereskedőre nézve az a helyzet, hogy üzleti költségeit és a saját létfentartási szükségleteit az üzleti forgalom ki nem produkálja vagyis hogy a jövedelmet tekintve veszteséges üzletvitel áll be reá nézve. Ezért áll az a szabály, hogy a valuta hirtelen és korlátlan, végpontját be nem látható javulása a magángazdaságot súlyosan károsítja. E károsodástól csakis a korona értékének stabilizálása és a további javulás bizonyos szabályos, fokozatos tempója óvhatja meg. A lassú ütemű további javulás lehetővé teszi a magángazdaságra nézve a precíz megbízható kalkulálást, amely veszteségek megelőzéséhez okvetlenül szükséges. A stabilizálás, illetve a javulás lassúvá és fokozatossá tétele — elismerjük — nem könnyű dolog, de a pénztechnika mai fejlettségi fokán egyáltalán nem lehetetlen. Az ipari és a mezőgazdasági termelőre nézve a korona javulása folytán beállott áruolcsóbbodás csak kisebb mértékben érvényesül, mint a kereskedőnél. Ugyanis az ipari termelőnél a termelés rövidebb időre terjed, úgy hogy a nyersanyagbeszerzésnél ésáltalában a termelés költségeinél az korona javulását már saját javára hasznosíthatja. A mezőgazdasági termelésnél, amely hosszabb periódusra terjed ugyan, viszont a termelési processzus maga áll oly sok részből, hogy minden egyes fázisnál hasznosítható az árak olcsóbbodása, vagyis a termelési költségek átlaga már a valuta javulásához simulhat. Sőt az őstermelésnek akárhány oly ága van, amelynél a korona javulása egészen közömbös, mert nem forog fenn a roszabb korona ellenében teljesített nagyobb befektetés (gyümölcstermelés, baromfitenyésztés, sőt általában az állattartás, a takarmányárak fokozatos csökkenése folytán). Még a gabonatermelés során is megnyilvánul a termelő önköltségeiben a pénz javulása folytán beállott olcsóbbodás. Az aratás, a cséplés olcsóbbá válik a szerszámok és anyagok olcsóbbodása révén. Egészen téves és célzatos tehát az a beállítás, hogy a korona javulása az ország mezőgazdaságát is tönkreteszi. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a múlt termelési periódusban a rossz korona mellett drágább termelési költségekkel termelt és még megmaradt, felhalmozott produktumokért most számszerűleg kevesebb koronamennyiséget kap a termelő, de facto azonban ez a számszerűleg kevesebb pénzmennyiség is gazdaságilag nagyobb értéket képvisel. Rossz nyomon járnak tehát azok, akik a korona javulásának közgazdaságilag káros vagy hasznos voltát aszerint akarják eldönteni, hogy az ország lakosságának túlnyomó része mint termelőnek vagy közvetítőnek érdeke a rossz valutához fűződik, míg ellenben a valutajavulás pusztán a ,,csokisfogyasztóknak“ válik javára, akikből pedig ebben az országban állítólag csakkevés van. (Ezért teljesen elhibázott Schwartz Félix a Pester Lloydban közölt egyébként igen alapos és kitűnő tanulmányának az az okfejtése, hogy a rossz valuta érdeke talán a lakosság 98 %-ának, míg a jó valuta alig 2%-ának.) ( Valamely gazdasági tény közérdekű jellege nem csupán azon fordul meg, hogy számszerűen hány embernek hasznát és hánynak árt, mert a gazdasági élet komplex volta mellett a haszon és kár abszolúte véve egyáltalán meg nem mérhető. Még csak egy és ugyanazon gazdasági kategóriára nézve sem állapítható meg egységesen a koronajavulás káros vagy hasznos gyanánt. Hiszen a kereskedőkre nézve nagy általánosságban, — mint fentebb kimutattuk — a koronajavulás tényleg veszteséget okoz, mindazonáltal hasznos még a kereskedők sorában is azoknak, akiknek kicsi volt az áruraktáruk, azt még jó árban eladták és most olcsóbb árban tud- nak vásárolni, vagy azoknak, akik most nyit- ják üzletüket, avagy nagyobbítják vállalatukat A Magyar Kereskedők Lapját a Magyar Pénzügy összes előfizetői ingyen megkapják.