Magyar Kereskedők Lapja, 1937. január-december (57. évfolyam, 1-36. szám)
1937-01-16 / 1-2. szám
Budapest, 1937. január 16. 37. évfolyam 1—2 szám Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási és szállítási közlöny Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA** rendes melléklettel együtt Alapította: KORMOS ALFRÉD A kapai Defro VostiautCH ellen fakadtak ki hevesen a Fűszerkereskedők Országos Egyesületének a napokban tartott választmányi ülésén. A panaszok és tiltakozások tárgya a székesfővárosi községi élelmiszerüzem üzletpolitikája volt, de az elhangzott panaszok nagy részét más, nem budapesti hatósági üzemekre is lehet vonatkoztatni. A székesfővárosi községi élelmiszerüzem versenye a hivatásos kereskedők ellen csak annyiban esik súlyosabb beszámítás alá, mint a többi közüzemek konkurrenciája, hogy Budapest székesfőváros lakosságának majdnem fele kereskedelemből él és igazán nem lehet eléggé keményen elítélni azt a városi politikát, amely megengedi, hogy a város intézményei veszélyeztessék polgárai többségének egzisztenciáját. In concreto az történt, hogy a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete választmányi ülést tartott, azon Tóth Gábor fővárosi bizottsági tag mint elnök beszámolt az egyesület vezetősége részéről a székesfővárosi élelmiszerüzem ügyében a polgármesternél és a közélelmezési tanácsnoknál történt eljárásról. Hangsúlyozta, hogy úgy Szendy Károly polgármester részéről, mint Rosta János közélelmezésügyi tanácsnok részéről a náluk járt küldöttség teljes megértéssel találkozott és így nem alaptalan az a remény, hogy a legfőbb vezetők rövidesen meg fogják szüntetni azokat az anomáliákat, amelyek miatt a fűszer- és csemegekereskedők joggal panaszkodnak. De addig is súlyos sérelem, hogy az élelmiszerüzem már nem elégszik meg azzal, hogy népélelmezési cikkeket árusít, hanem berendezkedett a luxuscikkeknek számító legkülönfélébb csemegék, mint finom sajtok, pástétomok, narancs, maróni, zsardinett kosarak stb. forgalombahozatalára is. Még túlzással sem lehet helytállónak minősíteni azt az okoskodást, amely az élelmiszerüzem fenntartását azzal igyekszik megmagyarázni, hogy elsőrendű élelmiszerek árainak szabályozására van ez az intézmény hivatva. Ennek a hivatásának az Élelmiszerüzem semmi tekintetben sem felel meg. Talán nincsen a kenyértől eltekintve egyetlen cikk sem, amelyet olcsóbban árusít, mint a hivatásos kereskedő. Mellesleg megjegyezzük, hogy a kenyér is csak néhány napja olcsóbb az élelmiszerüzem boltjaiban, mint a pékeknél és valószínű, hogy ez a kivétel is csak átmeneti jellegű. Előreláthatólag a fővárosi kenyér olcsóbb volta nem azzal a következménnyel fog járni, hogy a kenyérgyárak és pékek is leszállítják áraikat, hanem a városi kenyér lesz majd drágább, tehát nyomon követi a magánvállalatok ármegállapítását. Az olyan „árszabályozó“ tevékenységnek csakis az elsőrendű népélelmezési cikkeknek minősíthető élelmiszerekre vonatkozólag lehetne helye és akkor is csak abban a formában, hogy az élelmiszerüzemnek elöl kellene járnia a fogyasztók olcsóbb és jobb minőségű áruval való kiszolgálásával. Általánosan tudott dolog,, hogy ez a gyakorlatban nincs így. Az élelmiszerüzem sem jobbat, sem olcsóbbat nem nyújt, mint a nyerészkedésre alakult magáncégek. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy ez a ma már önmagát túlélt hatósági üzem azzal is törjön a detail-kereskedők széles rétegeinek megélhetése előtt ellen, hogy üzletkörébe egyáltalában bele nem illő fényűzési cikkek árusításával is foglalkozik. A kisebb fűszerkereskedők nem versenyeznek a legelső csemegekereskedőkkel a nagyobb jövedelműek fogyasztására szánt luxuscikkek forgalombahozatalánál. Miért kell épen a hatósági üzemnek az amúgy is éles versenyt az ilyesmivel még jobban kiéleznie ? A Fűszerkereskedők Egyesületének akcióját a többi kereskedői szakmák is csak helyeselhetik és bizonyára készséggel támogatják. A magunk részéről ezt az akciót mégis célkitűzésében hézagosnak kell találnunk. Nem elég az ellen küzdeni, hogy az élelmiszerüzem ne vigye túlzásba a magánkereskedelem ellen folytatott konkurrenciáját azzal, hogy boltjaiba egyáltalában bele nem illő cikkeket árusít. Az élelmiszerüzem minél előbb való megszüntetéséért kell küzdeni. Tudvalevő, hogy a Székesfővárosi Élelmiszerüzemet abban az időben létesítették, amikor a Városi lakosságnak élelmiszerekkel való ellátása elé nagy akadályok gördültek, az ellátás döcögős volt és az árak nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy a szertelenségben csapongjanak. Akkor volt értelme annak, hogy hatósági beavatkozással próbálkozzanak a városi lakosság élelmiszerellátásán valamiképen javítani, bár — mellesleg megjegyezve — ezt a célt tökéletesen elérni sohasem sikerült. Ma már azonban, amikor a városok élelmezése elé legfeljebb az vethet gátat, hogy a mezőgazdasági termények árai úgyszólván napról-napra valóságos atlétikai ugrásokkal törtetnek felfelé és a végeláthatatlan drágulásnak az élelmiszerüzem semmiképen sem tud határt mutatni, ennek az üzemnek már semmi létjogosultsága nincsen. Ellenben megvan az a nagy hátránya, hogy a városi polgárság széles rétegeinek megélhetését megnehezíti, majdnem lehetetlenné teszi. ...........——— | ___Lk ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁ VAL is«rfcc«rti: EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ - MAGYAR KIRÁLYI FODOR MIKLÓS POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *50853. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V., KERÜLET, ZRÍNYI UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *1-819 39. SÜRGÖNYCÍM : FODOR ZRÍNYI U.1. A németországi zsírexport újabb bonyodalmai Általános felzúdulás a Külkereskedelmi Hivatal január 1-én életbeléptetett új konstrukciója ellen • Szövetkezetek szembefordulása egy szövetkezettel A Külkereskedelmi Hivatal a Németország felé irányuló disznózsírkivitelre vonatkozóan január 1-ével olyan új konstrukciót léptetett életbe, amely ellen nemcsak az ebben az üzletágban érdekelt nagyvágók, húsiparosok és exportőr kereskedők tiltakoznak, hanem a kiviteli üzletbe az utóbbi időben bekapcsolódott szövetkezetek is. Az történt ugyanis, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének kebelében és égisze alatt 10 ezer alaptőkével alakult egy korlátolt felelősségű társaság, amely valósággal kizárólagossági jogot nyert a Németországba irányuló zsírforgalom lebonyolításánál. Szakkörökben ezt az alakulást komolytalannak tartanák, amikor 10.000 pengő alaptőkével akarja azt a kiviteli forgalmat lebonyolítani, amelyben egyetlen vagon zsír értéke közel jár a 17.000 pengőhöz. Ha ez a korlátolt felelősségű társaság nem részesülne olyan hathatós támogatásban, amely támogatás bőségesen pótolja a kielégítő tőke hiányát. Létesítettek ugyanis a sertéstermékek kivitelének finanszírozására és alátámasztására egy alapot, amely ezidőszerint hozzávetőlegesen egy fél millió pengővel rendelkezik. Ebből az alapból támogatják a hírek szerint a korlátolt felelősségű társaságot, hogy a rábízott feladatnak meg tudjon felelni. Ezzel az elgondolással nemcsak a létérdekükben veszélyeztetett kereskedők és húsiparosok fordultak szembe, hanem maga a Hangya és a többi a zsírexportban érdekelt szövetkezetek is, amelyek ilyenformán egy csapásra elvesztik az ebben az üzletágban nagy nehezen kivívott pozíciójukat. Az összes exportérdekeltek ebben a tárgyban értekzletet tartottak és elhatározták, hogy az állatkiviteli rendszeren gyökeres változtatást követelnek az illetékes tényezőktől, mert a legújabban életbeléptetett rendszer elfogadhatatlan, a gyakorlatban kivihetetlen. Beadványukban háromféle módozatot is proponálnak a kifogásolt konstrukció helyett. Elsősorban azt ajánlják, alapíttassék egy szindikátus, amely nemcsak kizárólagosságot nyer a németország felé irányuló fehérárú export lebonyolítására, hanem kötelezően vállalja is ennek az üzletnek a tényleges lebonyolítását. Tehát kötelezi magát arra, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a megállapított mennyiséget a meghatározott határidőre csakugyan le is szállítja. Ebbe a szindikátusba minden szakmabeli iparos és kereskedő bekapcsolódhassok. Másodsorban az érdekeltség azt kívánja, ha a fenti javaslatot a döntésre hivatott tényezők elfogadni nem volnának hajlandók, tartassák fenn a régi rendszer azzal, hogy a németországi kivitel aránya az után az export után igazodjék, amelyet az igénylő más, nemes valutájú, a forgalom tekintetében szabad országokkal lebonyolítanak.. A részesedés ilyetén szabályozására már történt ígéret, de az eddig nem teljesült tökéletesen. Ha a szóbanforgó két javaslat közül egyiket sem fogadnák el, az érdekeltek belenyugodnának abba, hogy a Külkereskedelmi Hivatal által kidolgozott új rendet léptessék életbe, de kérik, hogy a kereskedelem létesítse az árra vonat