Magyar Könyvszemle, 1971 (87. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Illyés Katalin: Gárdonyi Géza és a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára 57
Közlemények A költő szerint tehát három évszázad óta Ferdinánd az első magyar király, „akinek magyar szavakra nyilt meg ajaka." Szűcsi e mellékmondat minden elemét a király személyére vonatkoztatja. Márpedig ennek az értelmezésnek ellentmond a történeti valóság. Az 1843. május 20-án a pozsonyi hercegprímási palota dísztermében megtartott királyi ülésen a főkancellár üdvözlő beszéde után ,,ő felsége a király elmondván latinul 17 kegyelmes trónbeszédét, az ország főkancellárja kezéből átvett kegyelmes kir. előadásait pecsét alatt az ország prímásának átnyújtotta."18 FERDINÁND csak az utolsó rendi országgyűlést nyitotta meg és zárta be magyar nyelvű beszéddel az 1844. évi nyelvtörvény kötelező hatása alatt.19 BAJZA verssorait más irányból kell megközelítenünk. FERDINÁND a maga személyével kapcsolatos hivatalos érintkezésben ragaszkodott a latin nyelv használatához. Az 1832— 36. évi országgyűlés utolsó előtti országos ülése KLAUZÁL Gábor kezdeményezésére elhatározza, hogy az alsó tábla a királyt az országgyűlés berekesztésekor magyar nyelven üdvözli. A nádor azonban közli a rendekkel ,,a felség ama parancsát, hogy a bevett szokás szerint mostanság hozzája intézendő beszéd deák nyelven mondasson."20 S mi történt az 1843—44. évi országgyűlés kezdetén? A király Pozsonyba érkezik. Fogadásakor ,,azon országos küldöttség, melly a' végett a' tegnapelőtti első országos ülésből kirendelve volt[,] az ország prímása szónoklata mellett a' következő magyar beszéddel üdvözlő: »Felséges császár és apostoli király, legkegyelmesebb urunk ! . . . «.21 Majd másnap a trónbeszéd elhangzása előtt,,Az ország főkancellárja gr. Majláth Antal ő excellentiája hazai nyelven ekkép szólott: Ő felsége legkegyelmesebb urunk 's királyunk vele született boldogító öntudatának legédesebb örömeit élvezi . . . "22 A Bajza-vers második szakaszának helyes értelmezése szerint tehát nem FERDINÁND beszélt magyar nyelven, hanem 1843-ban első ízben „nyilt meg ajaka" őt üdvözlő magyar szavakra, válaszolt először, ha mindjárt latinul is, hozzá intézett magyar nyelvű beszédre. A magyar nyelv reformkori sorstörténetének e mozzanata lett aztán egyik ihletteremtő motívuma BAJZA királymagasztaló versének. ZSOLDOS JENŐ Gárdonyi Géza és a Magyar Nemzeti Múzem Országos Széchényi Könyvtára. Az OSZK irattárának 1899. évi 603-as aktacsomagjában irodalomtörténeti vonatkozási levelek találhatók. Az első levél így szól: Igen tisztelt Uram. Én már két esztendő óta történelmi regényírással vesződöm. Egy kis vagyon ráment már azokra a könyvekre, amelyekből úgy ahogy össze tudtam állítani annak a kornak a képét, amelyben az alakjaim mozognak. Egész életemben elvem volt az, hogy könyvet nem kértem kölcsön, de minél több könyvet veszek, azt látom, annál több kell. Kénytelen vagyok azt cselekedni, amitől eddig legjobban irtóztam: a nemzet könyvtárából kérni, ami kapható. Kérem alázatosan méltóztassék értesíteni, hogy kaphatok-e, s milyen föltételekkel a M. N. Múzeum könyvtárából időnkint történelmi könyveket? Menyit kaphatok egyszerre ? Menyi időre ? Kell-e biztosítékot tennem, s menyit ? 17 Én emeltem ki. Zs. J. 18 Pesti Hírlap 1843. 344 (máj. 25.). 19 SZEKFÜ Gyula: A tizenkilencedik és huszadik század. HÓMAN— SZEKEY: Magyar történet VII. 224. 1. 20 BALLAGI Géza: A nemzeti államalkotás kora. A magyar nemzet története. Szerk. SZILÁGYI Sándor. Bp. 1896. IX. 405. 1. 21 Pesti Hírlap 1843. 342 (máj. 25.).206. 344