Magyar Könyvszemle, 2013 (129. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - SZEMLE - Rózsafalvi Zsuzsanna: A vállalkozó és a kultúra. Heckenast Gusztáv a legendás könyvkiadó. Szerkesztette Lipták Dorottya, Budapest-Eger, Kossuth Kiadó, EKE, 2012 (Kulturális örökség sorozat)

19. századi műhelyének vezetője, aki a „Vállal­kozás, kultúra, polgárosodás” címmel 2011-ben az Országos Széchényi Könyvtárban Heckenast Gusztáv tiszteletére és születése kétszázadik év­fordulója alkalmából rendezett kiállítás kurátora is volt egyben. E kötet azonban nem közvetlenül kapcsolódik a kiállításhoz, hanem önálló tanul­mánygyűjteményként foglalkozik a 19. század talán leghíresebb és legnagyobb formátumú könyvkiadójával, a könyvkiadás aranyemberével - ahogy Schöpfl­in Aladár nevezte Heckenastot. A kötet kompozíciójából, s a nagyon tudatos szerkesztői munkából adódó szoros struktúrából kiderül, hogy nem az általánosságban Hecke­­nasttal kapcsolatba hozható kérdéseket tematizáló tanulmányok, hanem szándéka szerint is az életmű legfontosabb területeit, problémáit feldolgozó, szintetizáló írások kaptak helyet a könyvben, melyek ahhoz a főként angolszász területeken népszerűsödő módszertani irányzathoz köthetőek - a medialitás problémáját is érintve -, mely a kul­túrát a gazdaság- és vállalkozástörténet területei felől is értelmezi. A tanulmánykötetet nyitó és záró, azaz az életutat és a privát szférát taglaló írások közötti összefoglalások a kiad­vány politika és -struktúra egészét tekintik át, külön tárgyalva a szépirodalmi, külön a fontosabb tudományterületek kiadványait; önálló írás foglalkozik a vállalat fő profitját jelentő periodikákkal és a kiadványok illusztrálási és képhasználati technikájával. A szerkesztő számára a legnagyobb nehézséget az jelenthette, hogy résztanulmányok sora foglal­kozott már az életmű egyes kérdéseivel, ám ezek nagy része nem forráskutatáson alapult, és nem is lépett fel a szintetizálás igényével. Amelyek mégis, inkább a Franklin Társulat történetének előzmé­nyeként tekintenek a Heckenast kiadóra, s nem is rendelkeznek teljes körű forrásismerettel. így például a Révay József és Schöpflin Aladár közös munkájaként megjelent Egy magyar könyvkiadó regénye inkább esszéisztikus, semmint történet­­tudományi szempontokat alkalmazó mű, vagy Gárdonyi Albert kéziratban maradt kiadótörténete, A Franklin-Társulat cégtörténete, mely közel száz éve látott napvilágot. E kötet szerzőgárdája azonban mind a hazai közgyűjtemények (OSZK, BFL, MOL, OL, stb), mind a külföldre került (Bécs, Lipcse, Montreal) anyagokat a teljesség igényével áttekintette, és e kutatások be is épülnek a publikációkba. Mindenképpen a szintetizálás igényével lép fel tehát a kötet hat nagyobb tema­tikus, egymásra épülő tanulmánya, mely számos segédlettel, kronológiával, illusztrációkkal és egy összegző előszóval egészül ki, s így a könyv lényegében segédkönyvként is funkcionál. Lipták Dorottya kötetet nyitó írása a pályaív egészét tekinti át, mely a makro- és mikrotörté­­nethez egyaránt köthető életeseményekben és munkában is gazdag időszakot öleli át. Melyek ennek az életútnak a főbb állomásai? A kassai evangélikus lelkészcsaládból származó Heckenast könyvkereskedő-segédből nőtte ki magát szakmai és gazdasági értelemben is a neoabszolutizmus egyik legsikeresebb könyvkiadójává, akinek vállalkozását 1873-ben Pest legprosperálóbb könyves vállalataként vette meg a részvénytársulatként működő Franklin Társulat, melynek maga is részvényese maradt. Az eredetileg 1826-ban Pestre érkező Heckenast Wigand Ottó könyvkereskedésében segédként kezdte pályáját, akitől - már nemcsak mint főnö­kétől, hanem már sógorától is - 1833-ban vetette meg üzletét, mivel Wigand liberális-demokrata értelmiségi kapcsolatai miatt Lipcsébe kényszerült távozni. Heckenast a váratlanul kezébe került le­hetőséggel jól sáfárkodva innovatív vállalkozások sorába kezdett: önálló könyvkiadói tevékenységbe fogott, kölcsönkönyvtárat alapított, folyóiratot indított. S azon kevés vállalkozók egyike lett, aki az 1838-as árvizet is — noha könyvkészletei megrongálódtak - különösebb anyagi válság nélkül vészelte át. 1841-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal, a Pressburger Zeitungot is kiadó, Pozsonyban, Budán és Pesten egyaránt nyomdát működtető nyomdász-dinasztia sarjával, aki bölcsészeti tanulmányai, majd katonai pályáját követően, 1824-től családja jól működő kő- és könyvnyomdájának vezetője volt. Lipták Dorottya források alapján vázolja fel a társascég két vezetőjének, Heckenastnak és Landerernek a portréját, felmutatva a két szemé­lyiség különbözőségét, mely lényegében a közel másfél évtizedes együttműködés sikerének alapja is volt, plasztikusan érzékeltetve az általuk irányított munkafolyamatok bemutatásán keresztül kettejük karakterkülönbségeit, számot vetve számos legen-

Next