Vid József szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 28. évfolyam (Budapest, 1941)

1-12. szám tartalomjegyzéke - Tárca - v. Somfai László: A Szarvas

állósítási alap személyzete talán rá sem érhet erre, de becsületes fiatalemberek esetleges megbélyegzése olyan fájdalmas valami, ami miatt szót kellett emelnünk. * A Színházi Magazin sohasem kelt bennünk valami kellemes érzéseket és egész szellemi világa kívül esik a mi figyelmünk és érdeklődésünk körein, mégis szóvá kell tennünk azt a kutyahistóriát, amelyet legutolsó számainak egyikében feltálalt. Az illusztrált cikk valami Tücsök nevű nősténykutyáról szól, amelyik „jól helyezte el gyermekeit". Hallunk itt kutya-mamáról, kutya-asszonyságról, kutya­újszülöttről és természetesen kutyakeresztelőről. A legszentebb fogalmaknak ez az állati profanizálása talán mégis csak túl van azon a határon, ameddig irodalom és írás, színház és művészet elmehet. Elvégre lehet a kutyát szeretni a­nélkül is, hogy az emberi és isteni fogalmaknak ilyen gyalázatos összezavarása kellene. A tiszteletlen és felvilágosulatlan szerzőnek csak azt üzenjük, próbálja meg néhány napra egy népes kutyaketrecbe bebújni, hogy az ember és az állat közötti különbséget megismerhesse és a Színházi Magazin legköze­lebbi számában fényképekben is megörökíthesse. Könyvek Dr. Tarcsay Izabella: Pszichodiagnosztika. A szerző mindent összegyűjtött és feldolgozott, amit eddig a Rorschach-tesztekről írtak, éspedig oly alapossággal, hogy alig kerülte ki valami is figyelmét. A magyar pszichológusokat külön hálára kötelezte a Rorschach-irodalom összeállításával. Hogy a Rorschach-teszteknek van tudományos értékük és jelentőségük, arról ma már nem fog senki sem vitatkozni. Hisz az a titokzatos emberi én, mely tudatalatti mélységeivel önnönmagának igen sokszor hét­pecsétes zár marad, minden rezdülésével akaratlanul is feltárul a hozzáértő lélekolvasó előtt. „Minden mozgásunk kifejezéshordozó", ezért nemcsak írásunkból, de ujjaink ideges babrálásából, arcfinto­runkból, járásunkból stb. is következtethetünk az egységes, osztat­lan, személyes énre. A Rorschach-tesztek fekete és színes, többé­kevésbbé szimmetrikus tintafoltok, melyek kapcsán beszédre, maga­megnyitásra késztetjük a kísérleti személyt. Tudományos használható­ságuk ellenére sem számíthatók az „exakt" személyiségkutató mód­szerek közé; arra meg egyáltalán nem szabad gondolnunk, hogy velük az évek vagy hónapok tervszerű megfigyelésére támaszkodó sze­mélyiségismeretet helyettesíthetjük vagy pótolhatjuk. Tarcsay tudo­mányos írói kiválósága, hogy tárgya iránt táplált, minduntalan elő­törő rokonszenve, sőt lelkesedése ellenére sem veszti el tárgyilagos­ságát és hideg, józan ítéletét. Nem esik túlzásba sehol. — Egy kis elírást kell szóvá tennünk, de csak azért, mert a könyv homlokán éktelenkedik. A bevezető első mondatában azt olvassuk, hogy a lélektan az utolsó évtizedek óta megszűnt pusztán teoretikus tudo­mány lenni és lassan valóságtudománnyá változik. Eltekintve attól, hogy a modern lélektan csak az 1920-as évek óta válik ismét elmé­letivé és napjainkban filozofikussá, legyen szabad kiemelnünk, hogy a teoretikus tudomány nem áll szemben a valóságtudománnyal és hogy az a lélektan, mely lemond arról, hogy „valóságtudomány" legyen, legfeljebb üres képzelgés lehet. Petz Ádám S. J. P. Jánossy Béla: Elefántcsont-lélek. Regény Páduai Szent Antal életéről. Kolozsvár, Bonaventura. Elevenen és vonzóan, Fioretti-bájú kedvességgel beszéli el a hagiográf­iában igen járatos szerző a jeruzsálemi királytól szárma­zott Bouillon Fernandez portugál hercegnek csodálatos életét, aki otthagy vagyont, rangot, fényes udvari szerepkört, menyasszonyt, apát és anyát, hogy tíz évig ágostonrendi szerzetes, majd pedig Antal néven szentéletű franciskánus barát, kisebb testvér legyen és mint Pádua nagy Santója még fiatalon bevonuljon az örökkévalóságba. Jánossy könyve kétségtelenül igen alkalmas arra, hogy újabb lendületet adjon a Szent magyar kultuszának, mert szép stílusával a kellő megvilágításba helyezi Antal bájos alakját. Kár volt azon­ban regénynek címezni, mert természetfölötti események, bármilyen színes és megható is az előadásuk, nem regénybe valók, ahol termé­szetes eseménysorozatot akarunk látni természetes megokolással és lélektani magyarázattal. Lám Frigyes „Ü z e n e t." Falusi lányoknak írta: Sáfrán Györgyi néni. Ki­adja a Katolikus Leánykörök Szövetsége, Bp., XII., Pagony­ u. 8. A KALÁSz ötéves munkájának sok tapasztalata szólal meg a könyv minden sorában. A női vezetők előtt feltáruló falusi leány­lélek problémáit látjuk finom tapintattal és a komoly, intelligens lélek természetes bölcseségével kifejteni. A falu leányának erkölcsi kérdései népünk legfájóbb sebei. A könyv tehetséges írónője sorra veszi ezeket és vonzó stílusban, szép magyar nyelven keresi ügyes történetekben az utat a leányok lelkének legelrejtettebb mélységei felé. Erkölcsi tisztaságról, az egykéről, rokonházasságokról, a csa­ládi élet értelméről és céljáról, vegyesházasságok nehézségeiről, a szolgálatba álló leányokra váró veszélyekről ügyesen ír a szerző. A könyvet oda kellene adni minden fiatal falusi leány kezébe, hogy lássa világosan katolikus magyar életének célját és értelmét. Sok tanul­sággal forgathatják lelkipásztorok és nevelők is, akik keresik az ifjúság belső életének rejtett összefüggéseit és jóakaratúlag szeret­nék megfogni a tanácstalanul állók kezét. — A könyv rajzait Hegy­megi Kiss Magda készítette. Kapható a KALÁSz-nál. Bolti ára 2.10 P. Dadányi György: Mosolygó veszedelem. Két év a Gran Chacóban. Stádium. A szerzőt a világháború utáni összeomlás vetette ki Dél-Amerika partjaira. Paraguayban telepedett meg s a csordás alantas szerepétől a felügyelőig és bérlőig mindent megpróbált. Évek mul­tán hazakerülve megírta emlékeit, amelyeknek ez már a második kötete. A könyvnek tulajdonképen nincs története, még csak útleírás jellege sem, inkább lazán összefüggő egyéni kalandok, sorspróbál­kozások, vadászatok, természet- és népmegfigyelések gyűjteménye. A szerzőt távolról sem szabad még a középszerű utazókkal vagy riporterekkel sem összemérni, azoktól messze elmarad, de azért jó megfigyelő szeme van, amellyel sok jellegzetes délamerikai dolgot rögzített meg, amelyre másoknak ideje, alkalma vagy szeme nem volt. Írásaiban átlag komoly és nemeslelkű marad és csak néha téved bele a léhaságba és erkölcstelenségbe. Különösen megkapó az, amit a bennszülött indiánokról ír s az a szeretet, amellyel velük foglal­kozik. A sok egyforma vadászkaland itt-ott unalmassá válik, de a Gran Chaco telepeseinek élete izgalmas, egyik-másik figurája egye­nesen regénybe kínálkozik. Nyisztor Zoltán Bethlen Margit mesekönyve. Révai. Modern mesék ezek, amelyek tárgyukat nem a képzelet biro­dalmából, hanem a legmaibb társadalmi élet szórakozásaiból vagy problémáiból veszik. Ezek a problémák természetesen nem a nagy­közönség, a széles magyar rétegek problémái, hanem azé a szűk, de igen hangos társaságé, amelyet a közvélemény nem mindig elragad­tatással szokott emlegetni. A mesék beállítása és hangja is tipikusan ezé a társaságé. Szellemes, de felületes, könnyelmű, de azért meg­látja a problémákat is, vannak érzései is, de belehull abba a cinikus nirvánába, ami ma bizonyos helyeken lelki magatartást jelent. Orbán Dezső: Visóvölgyi vakáció. Ifjúsági regény. Egyetemi Nyomda. Kalandos történet egy vakációról a máramarosi hegyekben. Nem nagy igényű munka, eszmények szolgálatával aligha lehetne meg­vádolni, pusztán csak szórakoztatni akar. Az még talán nem baj, hogy a Máramarosban ismerős ifjak a topográfiáját és leírásait néha kétségbe fogják vonni, de az már nagyobb baj, hogy román lelki­pásztornak tiszteletes urat szerepeltet, mert azon már a legtöbb diák pukkadozni fog. Massimo Bontempelli: Az ezüst kakas, Fordította: Révay József, Franklin-Társulat. A jeles olasz író két modern zamatú novelláját nyújtja ez a könyv, amelyek szemmel láthatóan ugyanabból a friss elbeszélő kedélyből, nyugtalan ötletességű elemző kedvből s a jelenségek lénye­gét kutató nyugtalanságból fakadnak, mint Bontempelli többi alko­tásai. Egy kisvárosban gyilkosság történik, a gyilkos személye örökre ismeretlen marad, az esemény azonban lázba hozza a szellemi tétlen­ségben áporodó polgárságot. A gyanú árnyékot vet valakire s a harc, amely a gyanúsításból kialakul, pártokra osztja Valeria lakóit, egyet­len nagy szórakozási alkalmat teremt, melynek szenzációit hónapo­kon s talán éveken át aknázza ki a távlattalan nyárspolgári lélek. A másik történet — címe: „522" — egy autó első napjának történetét 95

Next