Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
a’ tőke-pénznek interesséböl fizettetnek, szüntelen a’ nyelvnek leépítésében fáradoznak , ’s a’ kiknek köszönhetik a’ Frantziák , hogy az ó nyelvek a’ földnek mind a’ négy részeiben közönségessé lett.----Ha ennek a’ Magyar Társaságnak tsak két száz ezerböl álló töke pénze lenne , ennek első esztendei Interesséböl vagy’ usorájábol állíthatnánk egy derék könyvnyomtató műhelyt, mely a’ tőke-pénzt azután szüntelen szaporitaná. Azután annak usorájából minden esztenindben legalább 15 tudós Férfiajaknak lisztességes esztendei fizetés rendeltethetnék, hogy azok a’ magok egész idegeket adnák egyedül a’ Magyar nyelvnek gyarapítására , Budán vagy Felen egy ■ütt laknának, minden héten kétszer Gyűlést tartanának, tanácskoznának , a’ leg tökélletesebb kas’ módját (Orthographiát) ki tsinálnak, szótárt ’s egyebeket készitenének , a’ régi Görög remekeket se forditanak, ’s újjakat imának, eggy szóval minél azt végtez vinnék, valamit tselekszik a’ Parili mosariaság. — Felicem Patriam sua si Dona nopet. Boldog volna most Hazánk, ha tudná miben álljon az a jó haszna! De fájdalommal kell néznünk, hogy sokan tsak azokon a’ tsetsebecséken kapnak , mellyek két három hónapig tsillámlanak, ’s mellyekért az idegen kalmárok, a’ kik az 5 forintos posztot 12 forinton adják, ’s egy héten 8000 forint arát is el árulnak , talán alattomban nevelnek bennünket, azonban a’ valóságot, Hielyben aima Házi üknek örökös haszna ’s ditsössége , gondolóra sem veszik.Mi ezen A Mindenes Oyűjteménynek leg első árkusán azt ígértük a’ Nemes Hazának , hogy ha 900 Olvasóink lésznek , minden esztendöben ezer Tallért fogunk a’ Magyar Literáturának viragoztatására, ’s főképpen egy illyes felallittatandó Magyar Társaságnak töke pénzére fordítani. — De még eddig, Nemes haza ! пеги hogy valamit adhatnank azon jó vegre, hanem inkább mind tavaly mind az idén magunk költségünkkel tóldjuk ezt a’ Gyűjteményt, mellyet Jsazánknak ’s ízületeit nyelvünknek szeretete