Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
Árva tehát búsulj, lehet életeden szemorú Súly, ' Nints az Atyád veled, elzárta halotti fedek Ő maga volt néked bajaidba’ szabad menedéked, Bús ügyeden könyörült, féive javadnak örült. Őt keseregd Vallás, Szeretet, Tudománybéli Hallás, Oskola, Türedelem sirjatok edgybe velem! Búra le hajtsátok fejetek; mivel a’ ki reátok Gondot tarta nagyon, meg hala, vége vagyon. Úgy szeretett végig titeket, hogy ugyan tsak az égig Szívvel emelni akart, két Sasi szárnya takart. Tsak gyarapitástok vala czélja ’s a’ helyre hozástoki Értetek izzadozott, mig igaz útra hozott. Látta is azt mind ég , miind föld , mire czéloza , mindég; Mint mi javunk’ neveld bölts Atya, ment is elő. Tzedrus örök Táblát neve érdemel (a’ ki tovább lát Mint maga, és ehez ért valla ki jól) tsak ezért: Négy különös Valiést kötözött Szeretetre, javallást így teve, mind elegyes légre, az , a mi kegyes. Türedelem! szistsad-ki tüszed’ közepét bizonyítsad. A’ s’zeretet’ mutatott lángja, de messze hatott. Mennyi kemény Szivet megemészte; sok emberi miset Tett hamuvá szaporán , főéinek ereszte korán! A Szeretetlenség, az a’ hajdani rút Idegenség, Révesze Josef alatt, szám-ki-vetésbe szaladt, Ember az Emberrel a’ Hitért ki kötött vala perrel; Ebbe se törjük agyúnk, tsettdes akolba vagyúnk! Boldog időt látunk , mivel a’ ki kegyes, пц barátink ! Emberi kéz nem ölel, kergete, már megölel* Mind ezeket véghez vivé maga Josef, az éghez Lelke nagyon ragadott, ’s az segedelmet adott. Mint maga választott Hívének ajánla malasztot.• És néki dolga felöl nyújta tanátsot elöl Támogatá Tekét, nem akarta siralmaselellet. Hogy mi velünk bajokat tűrne, kiálni sokát. Edgy tsupa far Hajlék ,, soha mirtaa te’ balra se* hajlék Vólt e’ Hajába! szemes, Lelke felette nemes.