Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

Árva tehát búsul­j, lehet életeden szemorú Sú­ly, ' Nints az Atyád veled, el­zárta halotti fedek Ő maga volt néked bajaidba’ szabad menedéked, Bús ügyeden könyörült, féive javadnak örült. Őt keseregd Vallás, Szeretet, Tudománybéli­­ Hallás, Oskola, Türedelem sirjatok edgybe velem! Búra le­ hajtsátok fejetek; mivel a’ ki reátok Gondot tarta nagyon, meg hala, vége vagyon. Úgy szeretett végig titeket, hogy ugyan tsak az égig Szívvel emelni akart, két Sasi szárnya takart. Tsak gyarapitástok vala czélja ’s a’ helyre hozástoki Értetek izzadozott, mig igaz útra hozott. Látta­ is azt mind ég , miind föld , mire czéloza , mindég; Mint mi javunk’ neveld bölts Atya, ment­ is elő. Tzedrus örök Táblát neve érdemel (a’ ki tovább lát Mint maga, és ehez ért valla­ ki jól) tsak ezért: Négy különös Valiést kötözött Szeretetre, javallást így teve, mind elegyes légre, az , a mi kegyes. Türedelem! szi­stsad-ki tüszed’ közepét bizonyítsad. A’ s’zeretet’ mutatott lángja, de mes­sze hatott. Mennyi kemény Szivet meg­emészte; sok emberi mi­set Tett hamuvá szaporán , főéinek ereszte korán! A­ Szeretetlenség, az a’ hajdani rút Idegenség, Révesze Josef alatt, szám-ki-vetésbe szaladt, Ember az Emberrel a’ Hitért ki kötött vala perrel; Ebbe se törjük agyúnk, tsettdes akolba vagyúnk! Boldog időt látunk , mivel a’ ki kegyes, пц ba­rátink ! Emberi kéz nem öl­el, kergete, már megölel* Mind ezeket véghez vivé maga Josef, az éghez Lelke nagyon ragadott, ’s az segedelmet adott. Mint maga választott Hívének ajánla malasztot.• És néki dolga felöl nyújta tanátsot elöl Támogatá Tek­ét, nem akarta siralmas­­el­ellet. Hogy mi velünk bajokat tűrne, ki­álni sokát. Edgy tsupa far Hajlék ,, soha mirtaa te’ balra se* hajlék Vólt e’ Hajába! szemes, Lelke felette nemes.

Next