Magyar Kurir, 1796. július-december (10. évfolyam, 1-53. szám)

1796-07-05 / 2. szám

és tsupán hazafiai igaz buzgóságból ajánlották magokat, ’s nagy részént ki is rukkoltak tarto­mányoknak végső határaira. Német Ország. A’ közelebb múlt holnap 18-ikától fogva 21-ik napjáig történt hadi dolgokat a’ Rénus mely­ lyéki közönséges levelek is hosszasan és környűl­­állásosan elő beszéllik, de mivel ezeknek sum­mája is tsak az, a’ mit mi is már két postán köz­­löttünk Érd. olvasóinkal, szü­kségtelennek lenni illljük a’ már egyszer vagy töbször meg főtt rá­kot ismét és ismét politica asztalunkra fel vinni. Ezeken kivül a’ következendőket jegyzü­k meg. Egy Frankfurti correspondensü­nk meg nem fogha­tya, mi okon hátráljának még most is a­ Fran­­cziák, ’s világosan azt mondja, hogy ezen tsele­­kedetekben is egy ally fortély feks­zik, mellynek tökélletességre való menetele előtt, senki is vé­gére nem mehet, ezt is hozzá adván, hogy már JVlájusnak 15-ik napján el­végeztetett legyen a’ Fz. ármádiánál, hogy az az után harmad nappal következendő tsatában nagy veszteségével is há­tat vessen az ellenségnek. — Ez ugyan nem lehetet­len dolog, mindazáltal még mi sem fogha­tyuk meg, hogy micsoda hasznos következése lehetne szeren­­tsétlen ütközetjeknek; talán az, hogy Neuvidi erősségeiket, a’mellyeknek készitésekben az egész múlt télen foglalatoskodtak, egy két szempillan­­tásban el veszitsék, és egy erős hellyel keveseb­bet bírjanak a’ Rémus jobb pártján, a’ hol t.i. lá­baikat íneg támaszthassák. De bátor valamelly kevés hesznotskájok le­gyen is ezen hátrálásoknak, valósággal igen nagy ár­on kellett nékiek azt meg vásárolniok, mivel, a’ mint egy Frankfurti levélből olvassuk, Weser­­buschtol fogva Uberathig halmozva fekű­ttek a’ meg öletett és meg sebessitetett Frantziák, és minekutánna Düsseldorfig űzték vólna őket a’­győ-

Next