Magyar Kurir, 1796. július-december (10. évfolyam, 1-53. szám)
1796-08-02 / 10. szám
Pasteur küldettettenek él. A’ Helvétziai Freiburgi Kántort, a’ Fr. Directoriumnak azt adta értésére, hogy az ő rendelése szerént, mind azokat az emigránsokat, valakik 15 és 45 esztendö között való idejűek, az ő Kántonjokból ki-küldette, és hogy Helvetziának más tartományaiba mehessenek, közüllök egynek sem adott passust. — A napnyugoti Departementumokban lévő Chouánsok a’ magok fegyvereiket naponként tsak rakasgatják le, egynéhány emigránsok pedig, a’ Fr. Directorium vezérlése alá adván magokat, a’ Fr. Directorium Generálissá Rennesbe küldette őket, hogy az igazgató izéknek, e irántok való parantsolatját ottan várnák meg. A’ Helvetziából kitakarodó emigránsok száma 10000 emberekből áll. — A’ Porta 10 követte, Parisba nem régiben érkezett meg. — Az artesiai Gróf drága bibliotékája, a’ tudományokban lévő Nemzeti Institutum kezébe esett. Lunevillébe nem régiben ilyen szomorú történet esett. Egy ifjú ember 4 esztendők alatt szolgálván a’ Sr. tábornál, ezen idő alatt nagyon meg nőtt, és formájára való nézve meg változott; ki is a’ táborból a’ maga szűléshez visszá akarván menni, azt akarta, hogy hozzájok minden reménységen , és előre való tudásokon kívül érkezhessék meg, és hogy magát az ő szüleivel leg elöbbször meg ne ismertesse. Ki is a’ maga szándékát Lunevilletöl nem messze lakozó egy attyafija asszonynak megjelentvén, az az ő szándékát helybe hagyta. Elmenvén azért az ifjú a’ maga ízűlét házokhoz, azok ötét meg nem ismérték, és ötét úgy fogadták, mint egy idegen katonát. Estvére kelve pedig az ifjú , az ötét nem ismérö anyyának, egy teli zatskó pénzt, és egy órát, ad a’ kezibe, hogy ő azt tenné el jó helyre, de ezen pénz, az ifjú ízűlést arra ösztönözte, hogy éjtszakára kelve a’ magok meg nem ismert sisakot öljék meg, és a’ szerént ötét azon éjtszaka meg is ölték. Más napra kelve pedig az ö attyokfia, a*