Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-11-08 / 38. szám
kintsekkel valójában időt töltök, betnnek gyönyörködöm ’s a’Kamtsakai lakosokkal egyetemben az ő le irt vizeiket elmémben iszom. Nem de egéssegemre nézve sokkal nagyobb haszonnal innám a’ M. Országiakat, mellyekhez valójában hozzá juthatnék, tsak jól vannak ösméretesek ? — Gefundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie Wien. 177. S. 131. Miként áldozzuk fel magunkat érdemes hazafiak ez alól a’ meg érdemlett vád alól? Ta lám nem fogjuk a’ valóságot kereken el tagadni ? avagy aljon elő, és mentse meg magát’s nemzetet az a’ ki képzeli, hogy bennünket ez a’ vád nem illet. Keveset tudunk felelni, meg kell nem ülnunk. Valójában szendül bánik velünk Báró Frantz, mert tagadhatatlan az, hogy a háládatosság, mellyel édes Anyánknak a’ természetnek tartozunk, bennünk felébredni nem akar, a’ palérozott nemzeteknek mindennapi példaji Tajtunk semmit se mozdítanak , sőt a’ mi nagyobb, a’ Tudósoknak tsinos , de alkalmasint szivre ható pirongatás ,ha magunkat föld süketté tettük. Tsuda hogy töllök e’ részben a’vademberek közé nem számláltatunk. Vannak ugyan hazafiak, kik a’ természet hitoriájában tapasztalt hátra maradásunkat tovább nem tűrhetvén , már annak minden részeiben a’ jeget meg törték, ezek között: Fichtel, Karabinszki, Winterl, Oesterreicher, Lumnitzer, Grossinger Uraknak , és a’ Magyar Magazin neveden Német Írójának külös háládat! ÍTással tartozunk , de mit tehet is’. V éghetetlen ki terjedésü tárgyban egynéhány embernek szorgalmatossága? El halgatom most ezt a szép és szükséges tudománynak többi cikeljait, csak orvos vizeink, föl akarok egy jót tenni, úgymint a’ mel’yek B. Frantznak leg főbb alkalmatosságot szolgáltattak a’ panaszra. Nem gondolnám, hogy Európának akkora kiterjedésű tartománnya mint Erdély országa, annyi orvos vizekkel birna, mint a’ mennyivel síinket a’ természet meg ajándékozott. Bor vi.