Magyar Kurir, 1801 (15. évfolyam, 17-44. szám, töredékek)
1801-02-27 / 17. szám
hazájokba való vissza menetelre egy egész esztendö engedtessen nékiek. — A’ más két északi Hatalmass’ágok , az Orosz Birodalommal való öszve szövetkezések által meg támadó részekké lettenek , mellyre nézve én arra voksolok, hogy küldjünk köszönő levelet az Ó K. Felsége mondott beszédjére. Ekkor Gróf Fitzwilliam fel alván , így szállott : ,,Én úgymond, meg nem eggyezhetem abban, hogy a’ Király beszédjére, minden meg határozás nélkül való köszöne lével küldödjék. — A’ nékem soha sém tetizett unió végbe ment. Adja az Úr lélén, hogy a’ mit a’ herczeg jövendöl, bé tellyesedjen. Én ezt el mellőzöm, de a’ministereknek kívánságaikon, és minden további meg visgálás né kül való magok el hittségeken felettébb tsudálkozom. — Szükségesképen azt kellene tudakozni, miért hadakozunk mi ? A’ régi okok, úgymint, a’ revolutio gonoszainak el hárítása, többé nintsenek. — Egy újmódi kományozás módja által újabban monarchiává lett Fttfe Ország, ’s tsak nem egészlen elenyészett ott &Щ függetlenség. Talán le akarjuk Franczia Ország hatalmát nyomni? Vagy talán vilii ya akarjuk a|| £¡СГй’ Dum iwiinUAt cuivui juPinibe helyeztetni? Attól tartok, hogy az mi emberi erőnket soha se vihetyük azt végbe. — Készen vagyon a’koczka, 4 еДУ^ЬЬ hátra nintsen, hanem hogy engedjünk a szükségnek. — Továbbá arról is kérdést kellene tennünk, miként éltének legyen a’ ministerek a’ nékiek engedtetett nagy hatalommal; még pedig annyival inkább kellene arról kérdett tennünk, mivel a’ nékiek adatott minden hatalommal, segedelem kútfejeivel, és az ő kormányozások által annyira vitték a’ dolgot, hogy már most mindenek ellenünk támadtak. Dániára és Svéciára nézve, a’ reánk majdan következendő háborúnak, valóságosan tr.i magunk vagyunk a’ ko*át*ai; mi magunk kerestük azt magunknak. — , \ R a