Magyar Kurir, 1812. július-december (26. évfolyam, 1-52. szám)
1812-08-04 / 10. szám
vén mindörökké, egy kétségenkívűl való és közönséges lépést akart újabban tétetni arra, hogy a’ hadakozás ínségeinek határ tétetödjék. Azon környűlállásoknak, mellyek közzé a’ világ mostan helyhettetve van, nagyságok és hatalmasságok bírták ő Felségét arra, hogy ezen lépést tegye. Nékem hatalmat adott, hogy az Úrral a’ maga gondolkodása és czélzásai felöl beszéljek. Európában sok változások estek az esztendők alatt; ezek a’ Frantzia Birodalom és Anglia között való hadakozásnak következései valának ; sok változások fognak még ugyan azon okból következni. A hadakozás tulajdonsága, melly szerént az mostanában folytattatik , még állandóbbakká és számosabbakká teheti ezen resultatumokat; a’ másokat kiszorító és a’ tsak én’kényszerént való princípiumok , tsak mérték és határ nélkül való ellenállás által gyezettethetnek meg , és a’ tilalmazás’ és ellentállás’ systemájának , az egyik részről éppen olyan közönségesnek, állandónak, és erősnek kell lenni, mint a’ másik részről. Az Amiensi békesség , ha megtartatott volna, sok felfordulásokat meggátolt volna. Én ismét megújítom annak óhajtását, hogy az elmúlt időbeli tapasztalások jövendőre nézve ne veszszenek fel. :— „Ő Felsége a’ Császár gyakran megállapodott, mikor legbizonyosabb győzedelmeket szemlélt maga előtt, és elfordította szemeit ezekről a békességnek keresése végett. Az 1805-dik esztendőben, Januariusban, bármi bizonyos volt is a’ maga jó állapotja felől, és bármi bizodalommal nézhetett is a’ jövendőre, tsakugyan ekkor is javallásokat terjesztett az Angliai Ország*"