Magyar Kurir, 1812. július-december (26. évfolyam, 1-52. szám)
1812-09-22 / 24. szám
nerál Turskow, a’ másik B. virmfeld ezen neve«,zetű Orosz Generálnak unokája. Ezek abban a’ fényes ütközetben fogattattak el, mellyben Generál Gudin sebbe esett, és a’ ki tegnap meg is hólt. Ezt a’ nagy vitéz embert az egész ármádia sirattya, kinek lába szárát térdén felől a* seborvosok ugyan elmettzették, de még sem menthették meg a’ haláltól, minden órában tudakozódtak állapotjáról a kvártélya előtt meg jelent tisztek, 1j esztendőtől fogva szüntelen a’ betsüllet és veszedelem putzán láttuk őtet, okos és vitéz ember volt. A verekedésben hasonló vólt az oroszlánhoz, a’ polgári életben nálla kellemetessebbet és szelidebbet találni nem lehetett. A Valutinai ütközetben az ő haláláért bosszút állottunk az ellenségen , Marnowski és Eskalon Orosz Generálisok a’ tsata piatzon halva maradtak , Korp lovas Generális halálos sebbe esett. Azólta szüntelen űzzük de utól nem érhettyük őket; a’ szökött és elfogatott Oroszok mindnyájan az Orosz ármádiánál uralkodó villongásról és elcsüggedésről beszélnek, kiki békételenkedik, hogy annyi földőt elvesztenek a’ nélkül, hogy valamelly fő verekedést próbáltanak vólna. — A’ mi aromátkiánk egésséges, kenyerünk és húsunk bőséggel van, a’ bor ugyan nem olly jó és található mint Bourgolinében, de még sem panaszolkodhatunk, noha két ’s háromszáz ezer vendégünk van, a’kik ha Parisban volnának, sok alkamatlanságot okoznának a lakosoknak. Mikor én szolgálatban állottam, attól féltek a’Frantziák, hogy az Oroszok a’ Franche -Comtében (a* Frantzia Comitatusba) ülnek, most pedig mi a* Moskaui kapuk előtt vagyunk.