Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-05-31 / 43. szám
344 érkezni, meghatároztatik , hogy, ha ezen Toskánai alattvalók, a’ folyó Aprinisnek 17- dike, tudni illik azon napelőtt estek a' Taimi predáló ’s rabló hajónak fogságába , a’ melly napon a’ Tunisi Országrószék és a’ Középtengeren lévő Nagy Britanniái hadi hajós seregnek vezére Admirális Lord Ex i ou th ó Excellentziája között a’ Kots meg készült, tehát, mint rabszolgák úgy tartassanak, ’s fejenként mindenikért 300 Piasterek fizettessenek. Ila „pedig a’ mondott nap után estek fogságra, tehát ezen esetben úgy kell tartani őket ’s úgy kell bánni véllek, mint Európában a’ hadifoglyokkal szoktak bánni, ’s a’ békességnek helyreállása után minden váltságfizetés nélkül ki kell tserélni vagy el kell botsátani őket . Készült Tullisban, Gemel Anell havának 28-dik napján, a’ Hegira’ 1231- dik esztendejében,’s a’ Keresztények’ számítása szerént Aprilis’ 26-dikán 1816- ba. — “ ,tussel Antal Austriai Császári ’s Toskánai Nagy Hertzegi Fő Konzúl. „ Mehemed Coggia. (Ez Arabs nyelven irja fel a’ nevét.) Ataljában vévén ez a’ Tunisi Fejedelem a’ más két Tolvaj Fejedelmeknél sokkal nemesebb módon kezdi magát viselni az Európai Státusok iránt. A’ Timisből Április’ ,Rodikán indúlt tudósítások szerent, már akkor minden Olasz rabszolgákat szabadon botsáttatott volt a’ Lord Exmoushal kötött alkuval megegygyezőleg. A’ Walesi Királyi Hertzegaszszony az Angliai Régens Hertzeg’ felesége, a’ Lord Exmouth hajós seregének Tunis mellett való megjelenése előtt már tíz napokkal megérkezett volt Tunisba , ’s nagy tisztelettel fogadtatott az odavaló Országlószék által. Április’ 20-dik napján nagy vendégséget adott Lord Exmouth a’ maga Admiralisi hajóján, mellyet ő Királyi Hertzegaszszonysága is megtisztelt, a’ Tunisi Fejedelem* társaságában, a’maga jelenlétével. Tunisbol Egyiptomba Alexandriába vette útját ő Királyi Hertzegaszszonysága , s mikor ide útnak indúlt ekkor is egész a’ hajóig kikisérte a’ Fejedelem. A’ Tripolisi Fejedelem nem akar békességre lépni, melyre nézve ez ellen keményebb eszközökkel akar élni Lord Exmouth. Ágyús tsajkakért küldött a’ Máltai kikötőhelybe, Nagy Britannia. Minekutánna a’ Londoni Kurír, maga ez a’Ministerek’ újsága, arról a’ kötésről emlékezett volna, a’ melyre Lord Exmouth az Afrikai Tolvaj Fejedelmeket az által réá vette , hogy kikötőhellyeik előtt nehány hadi hajókkal megjelent , így szólt mind ezekről: — „Hiszem meglehet, hogy mind ezek elég szép dolgok, de nem elégségesek. Ok azon kötéseket , mellyeket a' Középtengeri Hatalmasságokkal most a’ női Országlószékünk közbenjárása alatt tesznek , tsak mint fegyvernyugvásokat úgy fogják tartani, mellyeket akkor szakaszthatnak félbe, mikor tettzeni fog. Annak, hogy ezen vad emberek’ ragadozásának véget lehessen vetni , nintsen egyéb módja , hanem hogy minden hajóik öszsze vontattassanak, ’s meg ne engedtessék, hogy zászlóikat a’ tengeren megmútatni merészeljék. Mellyik nemzetre lehet ezt a’ munkát inkább bízni, mint arra a’ népre, ’s melyik hajthatja ezt jobban végre, mint az a’ nagy nép, melly a’ maga nagysága’ ’s ditsőssége’ pályafutását az emberiség’ ’s igazság’ pályafutásává tette, ’s a’ melly azt az undokerrbervásárt, melyben az elő emberek’ szíve és vére font számra adattatott el, éppen mintha tsak annyi betse volna, mint a’holt állatok’ tsontjainak , legelőször eltörlötte. w www w ww Londonba Május’ 12-diken érkezettmeg a’ Grenoblei történeteknek híre. Ezek