Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)

1817-10-07 / 29. szám

's minden nevezetesebb írásait elvittek. Éppen ez a’ lopás okozta pedig némelly egyéb környülállásokkal egygylett, hogy kétségbe kezdték hozni, hogy Fueldes tulajdon maga ölte volna meg magát , de egészszen még sem nyilatkozott­ ki a’ do­log ’s a’valóságos gyilkosokra semmi gya­nú nem volt sokáig, mind addig, míg Kortsmáros Bankárnak két tulajdon gyermekei, a’ városban sokaknak kör­­nyűlállásosan elő nem beszéltették az egész történetet. Ezen gyermekeket azon est­ve , mikor a’gyilkosság elkövettetett, az annyok a’ felső emeletbe felvitte ’s ott fektette­ le , hogy ne lássák mi történik, de ők módot találtak az ajtónak kinyitá­sára ’s titkon lejöttek fekünni szokott há­­lóhellyekre, a’ honnét egy rongyos fir­­hangnak lyukán által, az egész mészáros­kodást nézték.­­Nevezetes ezen gonosz­ságnak dolgában azonkívül, hogy ezt ma­­goknak a’bűnösöknek ártatlan gyermeke­ik beszéltették­ ki, egy Man­son nevű ugyantsak Rhodezi előkelő aszszonyság­­nak ügye is, a­ ki férjfiú ruhában volt jelen a’ gyilkosságon, de tsak mint néző, ’s a’ pernek lefolyta alatt is, tsak mint bizonyság úgy hivattatott a’ törvényszék’ eleibe. A’ pernek első és főbb aktája September’ 12-dikén lefolyt. Öt személy­re halálos ítélet mondatott, úgy mint Bastide , Jausic­a, Baks, és Cotard nevű fér­fiakra , ’s Bancalnére , kinek férje a’ per alatt fogságban halt­ meg, Jélissionner nevű polgár ’s Benoit -An­­na nevű aszszonyember, holtig való ’s ter­hes munkával öszsze köttetett fogságra ítéltettek. Bancamnenak egy leánya, ’s Jansson és Gallier aszszonyságok, mint nem bűnösök elbotsáttattak. De ezzel nintsen még vége ezen ne­vezetes pernek. Már most M­ans­on ne­vű aszszonyságot is, kit­ől mondánk, hogy eleinten tsak mint bizonyság úgy figurá­zott a’ perben, elé hívták ’s letartóztat­ván ellene is pert indítottak. Bámu­lásra méltó titkolódó magaviselete. Megvalja, hogy ott volt a’ gyilkosságon fér­fi ruhában , de odamenetelének okát ’s módját ki nem akarja nyilatkoztatni.Hogy ő is elfogattassék ’s szorosabb rámára vo­­nattassák , az által okozta, hogy egyene­sen kimondotta, mint bizonyság , a’ bí­rák előtt, hogy az ő szájából igasság ki nem jöhet, melyre idézve méltán kí­vánhatta a’ Királyi Prokurátor, hogy el­fogathassák ’s ellene is perindittassék. Az ő ügye már a’ második Aktusát fogja ten­ni ezen szomorú történetnek. Míg a’töb­beknek pere folyt, tsak addig vallott va­lamit féligmed­dig , míg azt eszébe vette , hogy a’ valóságos gyilkosok kitu­dódtak , azután mindjárt viszsza vette azt is, a’ mit addig mondott. Az egész tör­ténet tsupa szövevény. Bámulásra mél­tó, hogy illy sok tzimborások, ’s a’hely­ségnek illy számos előkelő lakosai’ tudta mellett is, ily bajosan nyomozhatják­ ki az igazságot. Az új Concordatam nézve ilyen nyi­­latkoztatást olvasunk a’ Párisi, úgy neve­zett Polgármesteri újságban, melyről azt tartják, hogy a’ féligmeddig­ hivatali (vagy hogy világosabban szólljunk az oly tzik­­kelyek, mellyekröl nem egész kifejezés­sel akarják mondani, hogy hivatali tudó­sítások, pedig azok) tzikkelyeket szoktak benne kihirdetni: —(1 „Ha természeti dolog az, hogy né­mely emberekben, kik az egyházi dol­gokban nem nagyon jártasok , a’ Concor­­datának ’s a’ Pápa ezeránt kiadott Bullái­nak elolvasása, mellyek a’ nyomtató mű­helyeknek vigyázatlansága miatt külöm­­ben is némelly fordításbéli hibákkal jöt­­tek­ ki, néminémű félelmeskedést okozhat: az egyenes gondolkodású emberek tsak­­ugyan könnyen eltsendesittethetnek ezen tekintetben , ha tudtokra adatik, hogy az Országleszék a’ maga politikai jusok iránt viseltető tiszteletéből, még bizonyos ma­gyarázatokat ’s törvényeket készíttetett.

Next