Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-05-29 / 41. szám
%WVV_ 349 «MW voltától reménlem is, az én esdeklő levelemet Biztosság elejébe adják, e’könnyen szerezhet magának oly tudósításokat, mellyek ötét azon szenvedések felöl, a’ mellyeket én, az én számkivetett társaimmal egygyütt,szenvedünk, ’s mind eddig bátorsággal ’s magunk megtagadásával szenvedtünk, meg fogják győzni. Ezen szenvedéseknek sokátartása ’s mint látszik végetlen terjesztetése elfogyasztották végezetre testi és erköltsi erőnket ; a’ türedelem’ hellyét az igasságtalanságok ellen való boszszapkodás foglalta e); egy Frantzia ’s hazájához hűséges léleknek kevélysége felgerjed azon alávaló szolgai állapot ellen , melyben mi a’ megengesztelhetetlen idegen politzia által tartatunk, ’s a’ melynek megalatsonyitó tulajdonsága , mint nékem látszik, azon nemzetre háremük viszsza , a’ melynek én is tagja vagyok. Nem számi miveltetésemnek elvégzödése az, a’ miért én ésdeklek; mert az idő maga is el fogja végezetre hozni az igasságot ’s megfémitja a’ rész fundamentomon épült boszszúálló indulatot; éreztetni fog végezetre annak szükséges volta , hogy a’ külömbkülömb részek között való egyenetlenkedések megszünnyenek , hogy a’ múlt dolgok elfelejtődjenek , ’s hogy minden indulatok ’s minden valóságos Frantzia szivek, egy gondolkodásra és egy akaratra viszsza térjenek.Addig mindazonáltal , míg mind ezek elkövetkeznének , azon keménység ellen, mellyel a’ számkivetett Frantziák szenvedni kéntelenittetnek, é s a’ melynek kevés példáját mutatja a’ történetírás, hatalmas és bizonyos oltalomra van nékiek szükségek.“ Mine’utánra az Orator (Riviere) ezen egész esdeklő levelet summásan még egyszer elő mondotta volna , azután felolvasta a’ Biztosság’ vélekedését is, melynek foglalatja elvolt: — „Megfontolván azt, hogy a’ Királynak 1815-ben Julius’ 24-dikén költ .Rendelése , ’s a’ törvényhozó kamarának a’ következett Januárius hónapban tett Határozása által számkivettetett személyek, azután is nem kevesebbé Frantziák maradtak , ’s az ezen tulajdonsággal öszszecsatoltatva lévő polgári jusoknak most is részeseik, és hogy nékiek ezen tekintetben, mihelyest azon országnak, melyben tartózkodnak, törvényeit megtartják, mind azokkal a’ jókkal, mellyek felöl a’ természeti és nemzeti törvények mindeneket bizonyosokká tesznek, élniek kell: ehez képpest javallja a’ Biztosság, hogy ezen esdeklő levelet igazittsák Uraságtok a’ külső dolgokra ügyelő Minister’ elejébe.( „ Én is jovallom, így beszéllett Saulnier, a’ mit a’ Biztosság jóval! , hogy tudniillik adattassék által az esdeklő levél a’ iinisteri tanáts’ Elölülőjének ; nékem illendőnek látszik lenni, hogy a’ számkivetettek , a’ kik idegen országokban keresnek menedéket, ’s azon Országosoknak, a’ hova befogadtattak , törvényeiket megtartják, védelmeztessenek, ’s azon üldöztetések róllok elfordittassanak , mellyeknek alig lehetne hitelt adni, minthogy ezen idegen Országlásoknak semmi hasznok se’ lehet abban, hogy azon emberekkel, kik tsak vendégi szabadság’ jussával kivannak nállok élni, szükségtelen keménységgé éljenek, így bántunk-e mi egy más országnak még sokkal számosabb számkivetettjeivel? Nem fogtuk-é mi már ezeknek (a hazájokbol elfutott Spanyolokról beszélt) ezen Orátori székből is pártjokat ? Nem egy Ministerünk kérte é ’s nem nyerte meg ezen kamarától azt, hogy a’ szerentsétlenség’ jussa eránt való tiszteletből ezen bujdoklókat segéljük, a’ kik ezen segedelem nélkül , közönséges koldulásra vetemedni kéntelenittettek volna? Nem újabb üldöztetésektől mentettük é meg őket ezen jó szíves végzésünk által? Nem mi világositottuk-e meg ezeknek Országlószékieket azon veszedelem iránt, amely abból következne.