Magyar Kurir, 1818. július-december (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-12-18 / 48. szám
****** 39*7 ****** , a’ benne lévő jó rend által, a’ legskségesebb dolgok szorgalmatos felezésével, a’ helytelen jövendőmondák kihagyásával, és a’ mostani pallérot Magyar ízléshez alkalmaztatott, ’s ita magyarsággal készült Tóldalékok- I, mind a’ Tudós, mind az egytyű Publicum előtt való kedvességet elnyerhesse. Mi légyen a’ Kalendáriomnak Verlzágos tárgya és igaz czélja? azt dlene gondolni , hogy az közönségesen árva van , de éppen ellenkezőképpen van dolog. Mert nagyobb része az embereknek még a’ mi Hazánkban, azt tartja ónak fő czéljának, hogy az, mint valamely mindentudó lélek által készített jöendőmondó könyv, az időjárását, anok nem tsak a’ Hóld fertályjaival hanem rég naponként való változásait is, eszndővel ’s többel is , előre megmond. Holott egy az, hogy a’ Kalendátomokban az idő változásairól szólló salárd jövendölései éppen nem ,zagvisgáló Bölcsektől származnak, mint azok magok megesmerik, hogy az imsceri tudomány, sok tapasztalás után s . még annyira nem mehetett , hogy im Esztendővel, de avvagy tsak egy hónappal is elébb, az Idő mivoltát teljes és tsalhatatlan bizonyossággal meg udná jövendölni. Más az, hogy ha meg ehetne is előre mondani, hogy mikor milyen idő lesz, úgy minden vidéknek, sőt minden Helységnek más Kalendário-ot kellene készíteni. Mert ezerszer megtörténik, hogy egy helyen meg is unják az emberek a’ gyakori esőzéseket, ’s a másik határon szárazságról panaszosodnak ’s a’ t. A’ régi Lőtsei, és a’ Lőtsei formára készült Győri Kalendáriomokban, nem csak az Időről, hanem az Érvágásról, Köppölyözésről, Purgátzió bevételről, Haj és Köröm metszésekről, ártalmas és szerentsés napokról való jövendölések is voltak naponként feltéve; de a’ mellyek az akkor Ditsősségesen Uralkodó, és halhatatlan emlékezetű Felséges MÁRIA THE*REZIA igen bölts Parantsolatjára annakutánra kihagyódtak, a’mint megtetszik az 1757-dik Esztendőbéli Győri Kalendáriomból. Már most, midőn — Istené légyen a’ Ditsőség! — a’ Magyar Égem, a’ Tudomány, és az Értelem világa naponként felsőbb grádusra emelkedik, mitsoda lélekkel akarnánk a’még eddig roszsz szokásban megmaradott Időről való jövendölésekkel az egygyűgyüeket vakítani, a’ Tudósok előtt pedig magúnkat nevetségesekké tenni? ’s a’ t. * * , * Ujj gondolat Tóldalékúl a’ Magyar Juh jászókhoz (M. Kur. 45. 46-dik Dar. 1.) Ha valaki, hosszason tartó, esats, havasts más ,rossz időkben, folyvást fedél alatt kívánná a’ Magyar Juhjászlóknak hasznokat venni; egy vonással felaggathattya azokat, egész’ a’ padlásig, illyen módon. Tsináltasson mindenikhez egy kis fa-tsigát, és szegezze fel ezeket a’ fojó - gerendákhoz, ülendő távolságra, 2 vagy 5 sorral, az épület’ szélességéhez szabva. Húsz talp szélességű sziliben 2 sorral, 5 ölesben 3-mal férnek el ezek a’ jászlak, — ha quincunx rakjuk, annyival szabadabban. A jászol’ rámája alá egy darab létzet szegezvén középre, ennek a’ kellő közepére kell kötni egy g talp hosszúságu, egy negyedrész hüvelk vastagságú köteletskét, melynek a’ takarmány lejtő’ púpján által likat kell fúrni, ’s azt ezen általhúzván, a* tsigába is belé kell tenni , ’s ez által a* jászlót, szénástól fel lehet a* padlásig húzni, ’s megakasztani.Ha a’ padlás,példá* úl, 9 talpnyira van a’ földhöz, úgy a* fel