Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)
1819-09-21 / 24. szám
jairól. Azt mondja, hogy a’ polgári katonáknak ezen mészárlásra különösen aeg kellett kardjaikat köszörűltetni. — A Timesben ilyen lajstromot hirdetetet ki Pearson a’megsebesiltetett személyekről: Kardvágást kaptak 97 férfit 20 aszszony — lópatkó állal okoztatott sebet 28 férfi 21 aszszony — Politziai katonapártra vagy tolongás miatt való sérelmet 22 férfi 26 aszszony személlyel«, akik nagyobb részint terhes sebeket kaptak. Ezek mind lajstromba vágynak már ka itatva, de azt mondja Pearson, hogy átaljában reá megy ezen szerencsétleneknek száma 5oo-ra. A’ Bristoli újságlevelekben panaszolkodnak a’ Fabrikálok, hogy a’ sok népgyűlések miatt a munkások úgy el* fogódtak a’ munkától, hogy a’ felválolt portékákat várlójiknak az ígért időpontra meg nem készíthetik.,A’ Londoni Ladmájorhoz kéroirást vittek a’ Közönség’ Tanárának hét tagjai, melynek,5. polgárok írták alá neveiket, a’ kik azt kérik, hogy ezen Tanáts hivattassel: Özsze a’ végre, hogy a’ Manchesteri történeteket fntolás alá vegye. A’ Lordmajor a’ Magistrátust öszszegyűjben fontolás alá botsátotta a’ Közönség tartsa kívánságát, és a’ lett a határozás, hogy Sept. 9-dikén öszszegyülhet ezen nagy tmáts. A’ Polgárok magok is kérik , hogy hasonló végre közönséges gyűlést tarthassanak, de ezt még nem engedte meg a’ Lordmajor. Azon hét princípiumok, mellyeken a‘ Westminister« népgyűlés a Princzhez intézett kérelmét fundálta, ezek voltak: A’ népnek jussa van arra, hogy közönséges gyűléseket tartson, kérő írásokat készítsen , ’s a’ haza’ közönséges átlapotja felett tanácskozzék; ehez képpést a’Manchesteri népgyűlés törvényes volt, hanem a’ Magistratus parantsolatjára a’ Polgári katonaság által ezen jusának gyakorlásában kegyetlen és gonosz módon meggátoltatott; a’ fegyvertelen népnek ily gyáva módon való megtámadtatása oly próbatétel, melly által arra van a’ czélzás, hogy az Ánglus nép’ szabadságai semmivé tétettessenek, ’s a’ melly az Ánglus népnek a’ Parlamentumban való hibás képviseletének egygyik következése; ehezképpest az arravezérlő egyetlenegy eszköz, melly által az Ánglusoknak még meglévő szabadságaik és jusaik megtartattathatnak, abban áll, hogy a’ Választási szabadság annyira kiterjesztettessék, hogy a’Választóknak megrontathatása lehetetlenség legyen, ’s a’ Képviselők oly rövid időre választattassanak, hogy okok legyen arra, hogy azok eránt, a’ kik őket választják, hűségesek maradjanak (hogy ismét választattassanak.) Frantzia Ország. Sir Crawfurd nevű Anglusnak jeles pere Sept. 7-dikén ismét eléfordúlt a’ törvényszék elött. Azok közzűl, kiket rágalmazással vádol (úgymint az attya* testvérének felesége Crawfurdné, Gróf Orsay és Gróf Orsayné, ’s Marquis Lourdis) tsak Gr. Orsayné volt jelen. Most még rutabbúl viselte Sir Crawford magát a’ törvényes ülésben. A’per nem az Esküitek törvényszéke előtt , hanem a’ Magistratusi Politzia előtt foly. Most már Prokurátorral jelent volt meg a’ Felperes, ’s azt kivánta, hogy a’ pernek elővétettetése még halasztódjék 14 napig, vagy 4 hétig, azért, hogy a’ Király nem akarja megengedni, Angouleme K. Pricznek, hogy mint kezes, a’törvényszék előtt megjelennyék, hanem azt, hogy a’ házánál kérdeztessék, a’Criminalis törvényeknek 51-dik czikkelye megengedi. — Én, így beszellett Crawford, nem akarom ezen törvényesszéket megbántani, de azt mégiscsak kimondom, hogy Gróf Decarest a Belső Minister! egész Európa előtt elvá-