Magyar Kurir, 1823. január-június (37. évfolyam, 1-51. szám)
1823-05-16 / 39. szám
310 esésen ütött ki. A’Ridassoánál kilőtt ágyú, sok szemfényvesztést elreppentet, és sok ábrándozást elszélyesztett. Nyolcz esztendei békesség nem fundálhatá meg annyira a’ törvényes trónust, mint húsz napi háború. Egy olly király, ki viszszaadván szabadságunkat, dicsőségünket is újra megadja , egy olly kir. Herczeg, kit táborozásának közepette, száz ezer franczia katona imád, nem retteghet többé a’ jövendőtől. Spanyol Ország ment leszen a’ Revolutiótól; Franczia Ország újra felkap Európában illető rangjára; a’ törvényesség megnyeri azon egyetlen egy erőt, mellynek ekkoráig híjjával volt: ezek azok, mellyeket egy rövid ideig tartó had, mellyet mi nem akartunk, de elfogadtunk, végre fog hajtani.“ A’ volt Külső Miniszter Herczeg Montmorency is, hoszszas beszédet tartott az Pair- kamarában Apr. 3od- az új katonák’ korábbi szedését illető törvényjavaslás vitatásának alkalmatosságával. A’ Parr-Kamara Május 50. kezdie el a financziai törvény felett tanácskozásait. Az Etoile olly hiszemben van, hogy Cadix városának tanácsa kinyilatkoztatta volna, hogy ha a’ Cortesek, ezen városba akarnák általtenni az igazgatást, az azt el nem fogadja. Nagy Britannia és Izlandia. Az New Times czímű Újság következendő czikkel it közöl Ápr. 28.: „Az utóbbi Vasárnapi Morning Chroniclebe ezt a szemtelen helyet olvasánk: „Soha „sem volt még egy 12 millió lélekből álló Nemzet, olly, egy szívvel lélekkel elhatározva , Constitutiójának , javainak ,/s famdiájinak védelmezésére, mint mostan a’Spanyolok,a kik napról napra erősebb bizonyságait adják buzgóságoknak . Hazájok szeretetének!!! “ Kedvetlenítő dolog valójában (mond a nevezett Times) mikor a’ Publicum így szenvedi, hogy némellyek illy goromba nagyításokkal mernek könnyen hívésének parancsolni. 12 millió lélek, sokkal több mint Anglia’ és a’ Walesi Herczegség’ népessége elnézhető, hogy egy ellenséges Armada szinte száz mértföldnyire rontson Országába, ’s tartományainak több nevezetes városait megszállja, és még csak árnyékát sem mutatá az ellentállásnak; velünk azonban azt akarják elhitetni, hogy az ellentállásra egy szívvel lélekkel el vannak tökéllve. Íme, a’ Cortesek’ Constitutioja szinte három esztendő oka ismét helyreállott, ’s még is annak oltalmazására se adójának harmadát nem akarja adni, se Armadát nem akar állítani a’ 12 millió lélek, ’s a Morning Chronicle mind e’ mellett is azt állítja, hogy Anglia nem tenne ennyit illy környűlállások között a’ szabadság’ ügyében! Az egyedülvaló mód, mellynél fogva ezen különös állítást hacsak valamennyire is megmagyarázhassuk, az lehet, ha a’ Morning Chroniclenek akkori czikkelyeire viszszatekintünk, mikor maga Anglia, valóságosan megtámadtatással fenyegettetett. Akkor azt beszélték ezen politicus Újság’ barátai, hogy ostobaság lenne csak akarni is ellene állani a’ győzhetetlen Császárnak , ’s az legbölcsebb Politicája a’ lenne Angliának, hogy hódolna meg annak, ki előtt Európa megaláztatva hever a’ porban. Valósággal az Anglusok egészen másképen harczolnának Constitutiojokért; annyival is inkább, hogy azt jobban szeretik,, mint a’ Spanyolok a’ magokét, és hogy az inkább is megérdemli a’ szeretetet. Azt halljuk, az a’ czéljok a’ Spanyoloknak, hogy nem verekednekmeg, ’s plánumok magokat viszszavonni, hogy a’ Francziák magok menjenek veszedelmekbe. Valójában nem irigyeljük azoknak eszeket, kik az efféle balga-