Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)
1825-05-03 / 35. szám
az az ízlés vagy talentum, hogy azt a’ míveltebb nép legalább ezen tekintetben kedvellhetné; ’s már a’ maga megjelenésekor helytelennek vagy érdemetlennek találtatott az Irlandiai legfőbb Catholikus Tisztikarok által arra, hogy a’ közönség’ kezében legyen. Az az esmeretes Fő Tisztelendő Butler Alban, a’ ki illy czímű könyvet adott ki 12 kötetekben: „A* legnevezetesebb Szenteknek és Mártyroknak élete“ — meghatározott módon és keményen kárhoztatta azt mindjárt hogy közönségessé tétetett, és én csak egy Catholikus Püspököt se’ esmerek, a’ ki ezt helybe hagyta volna, hanem hogy a’ könyben találtató nyomtatási hibára viszsza térjek, jegyezzük meg , hogy a’ könyvben illy szavak találtatnak : ,,A’ Reformáta Egyházak „Protestánsoknak nevezték magokat azért „és az után, hogy a’ Császárnak és a’ Spíra (Speier) városabéli Gyűlésnek határozása ellen protestáltak, a’ facily dolog „az 1523-dik esztendőben vagy az 1829-diknek kezdetén történt. A’ Protestálás „pedig 1519-ben Áprilisnek 14-dik vagy „19-dik napjáról van datáltatva,mellyek„pen azon időpont, midőn Klaudiában „magokat a’ 14 városok a’ Protestánsok’ „részén lenni kinyilatkoztatták. A’ Protestántismusi számlálás pedig Pastoriniben „az 1528-dik esztendőnek végével kezdőjük , melly szerént hát a’ éoo esztendők az „1828-dik esztendőnek végével fognak be„telni. Már pedig az eredeti kiadásban nem „1828 hanem 1825 találtatik, ámbár az „eránt senkinek semmi kétsége nintsen, „hogy a’ pop esztendők a’ jövendölés szerént az 1028-dik esztendőnek végén kezdtétek el számlálhatni. Én tehát semminek „egyébnek nem tulajdoníthatom, hanem „csak ezen nyomtatási hibának azt, hogy „1828 hellyett az 1825-dik esztendő lett „a Pastorini által megprofétáltatott esztendő. Hogy eddig ki nem nyilatkoztattam, hogy nem 1825, hanem 1828 legyen a megjövendölt esztendő, mint fel« „jebb is mondám , csak azért cseleked« „tem, hogy nem akartam alkalmatosságot „szolgáltatni arra, hogy az 1828-dik esztendőnek elkövetkezésével ismét afféle „gyáváskodásokkal álljanak némellyek elé, „mint az idén állottak.“ Kérdés. — Hát a’ Herczeg Hohe nohe’ csudatételei nem találtak e néminemű hitelre? Felelet. — Igen; tudniillik a’ Herczeg Hohenlohe’ imádsága (intercessiója) által tétetett csudák. Két illy esetek lettek közönségessé, vagy hirdettettek ki, egyik Doktor Doyle, a másik Doktor Murray által. Én az utolsó által kihirdettetett Aktákat, mind nagy szorgalmatossággal megvisgáltam, és ezek valósággal nagy bámulásra méltó dolgokat foglalnak magukban. Itt, vagy kész akarattal való hamis esküvésnek, vagy csudának, vagy pedig valami olly meggyógyulásnak kellett történni, amit én elmémmel meg nem foghatok. Kérdés. — Nem nyerték-e meg ezen csudatételek némelly Catholikus Püspököknek Szanktziójokat ? Felelet. — Megnyerték Doktor Murraytól. A’ Catholika Egyház’ tudománya az, hogy a’ csudatételek nem szüntek meg, és hogy a’ csuda tévő erő mind addig tartani is fog, míg az Egyház fennáll. Hogy új különös csudacselekedeteket higyjünk, arra mi nem köteleztetünk. Minden Catholikusnak szabadságában áll, hogy higyjen vagy ne higyjen valamelly e’-féle csudatételt, azt azonban hinni tartozunk, hogy a’ csuda tévő erő meg nem szűnt ’s meg se’ fog szűnni. A’ mi a’ Doktor Murray által elé beszéltetett magános csudatételt illeti, vagy az a’ személly kinek csudálatos módon történt meggyógyulása elébeszélhetik , hamis esküvést tett le, vagy pedig néki valósággal a’ legrendkívülvalóbb hamarsággal kellett meggyó-