Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)
1825-04-08 / 28. szám
efta‘íratása, emanczipáltatása, ha tudniillik, mind két házakban mind a’ három felolvastatásokon által eshetik, 's ha végezetre a’ Király által is megerőssittetik, a' melly utolsón, senki semmit nem kételkedik, ha a’ dolog egyszer oda juthat. A’ kik attól féltik ezen ügyet, hogy még most nem érhet kívánt czért, leginkább csak a felső házban féltik hogy akadályra talál. Több helyekről érkeztek kérelmek mind két házak elejibe a’ kérdésben lévő felszabadulás ellen. Belső Minister Peel a’ ki maga is ellenzője a’ Catholikusok felszabadulásának) Márcz. 17-dikén az Oxfordi Universitástól vitt Kérelmet az alsó ház’ elejébe ezen ügy ellen. A’ Kérelem’ foglalatja illy forma értelmű volt: — ,,A’ könyörgők sajnálva szemlélik, hogy ezen ház megengedte azt, hogy elejébe az a’ törvényjavaslat terjesztődjék, hogy ezentúl a’ Catholikusok alkalmatosoknak tartassanak arra , hogy a’ Státusnak némelly bizonyos meghatározott Tisztségeit viselhessék ’s a’ Parlamentumban ülési és voksolási jussal bírhassanak. — „Az esdeklők, így beszédeit a’ Minister, azért járultak kérelmekkel ezen házhoz, hogy ez oltalmazza meg és tartsa fenn az Ország’ polgári és religiai intézeteit,s ők valósággal reméntik is, hogy ezen ház nem fogja eltörleni azon törvényeket, a’ mellyeken, mint a’ könyörgők gondolják, ezen intézeteknek fennállása főbbképpen fekszik. A’ rai engem’ személlyesen illet, megvallom , hogy azon kinos gyötrelmemet, mellet bennem némelly Ministertársaimnak tellem ezen nagy kérdést illető különbözése gerjeszt, néminémű tekintetben enyhíti annak meggondolása, hogy a’ fennt nevezett Universitás , a’ melynek ő az alsó házban képviselője, vélte éppen megegyező gondolattal légyen ezen nagy kérdésre , a’ Catholikusok’ felszabaditlására nézve. “ A’ mi a’ Dublini Catholikus Egyesület utolsó ülését illeti, melyről feljebb már irtunk rövideden , arra itt ismét viszsza kell térnünk, mint hogy későbbi tudósításokban következő bővebb előadást találunk felőlré: Öszsze gyülekezvén a’ sokaság jelentést tett Largue nevű tag, hogy O-Conneltől egy levél érkezett Londonból, mellyet ő annyival is inkább közleni kíván az Egyesület’ tagjaival, hogy ebben azon fontos vádakra tétetnek feleletek, mellyeket nem iégen Lawless úr, a’ Londonba küldetett Követségnek ugyan csak egy tagja, onnét egy Irlandui újságíróhoz küldött ’s az ezeket közönségesen kihirdette, ’s a’ melly vádak között az is elé fordul, hogy azon törvényjovokat, melly a’ Catholikusok’ feszabadíttatására nézve a’ Parlamentim! alsó házában a’ második felolvastatásra elé fog vétettetni, teljességgel nem olly tulajdonságú fog lenni, hogy a’ Catholikusok megelégedhessenek vélle. Kérdést tett tehát Sargue úr, hogy kívánja-e az Egyesület, hogy O-Connelnek ezen levele közönségesen felolvastassék. Makón nevű tag úgy ítélt, hogy nem kell felolvasni, azért, hogy meghasonlást okozhat az Egyesület’ tagjai között. Ebből egy kis vetélkedés támadott, de a’ melly nem sokáig tarthatott, minthogy a’ tagok sok felől kiáltották, hogy: olvasd! olvasd! —Redmond így szállott: — „Mint gyanítom Lawless úr a’ mi ügyünket I Londonban a’ maga hebehurgyálkodása által nem kevéssé megsebessítette. Háromoljon a’ fejire a’ kár, mellyet a’ Catholikusok’ ügyének okozott (halljuk! halljuk!). Browne: — „Mi az O-Connel egyenességébe ’s a’ Catholikus kérdés eránt viseltető buzgóságába legnagyobb bizodalmat helyheztethetünk. A’ Lawless levelének mellyet az újságok kiadtak, nem adhatok illendőbb nevet, mint ha esztelen-