Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-07-08 / 3. szám
hes környúlállások közzé jutottak , kiváltképpen azért, hogy néhány legjobb Generálisaik elfogattattak, és hogy a’ Moreai sergek az Egyiptomi jó lovasságtól ’s az ő gyalogjaiknak Európai módra dolgozó bajonétjaiktól megteremtvén, nem jó szívvel állanak ki elejikbe a’ tsatázó mezőre. Végezetre még egyszer botsánatot kérvén a’ történt hibáért, viszsza ment hajójára. — „Én Május’ Il dijén déltájban ismét kivettettem vasmatskájimat a’ Modonn öbölbe’, ’s itt esett értésemre, hogy a’ Törökök’ vesztése 12-dikben estve az Asia nevű nagy Gabarréböl, 3 síorvettekből , 3 Briggekből, ’s 4 Török és 2 római szállító hajókból állott, hanem Medón vára és városa semmi kárt nem vallottak. „Május’ 15-dikén kimentem Ibrahim basához, a’ ki engem’ megkülömböztetett betsülettel fogadott. Az Egyiptomi ármádának Lágerén lovagoltam által, és én azt egészen Európai módra láttam elintéztetve lenni. Ezen ármáda áll: 13,éop gyalogokból ’s 1200 lovasokból. Beszélltem mind azokkal az Európai származású tisztekkel , kik most az Ibrahim Basa szolgálatában vagynak, ’s név szerént azon La- Léve nevű Frantzia Ex-Obersterrel, a’ ki most Solimán Bei nevezet alatt katonáskodik ezen Egyiptomi ármádánál. Ezek mind azt mondták nékem , hogy az Arabsok jól verekednek, a’ betsületre nagyon vágyódnak, könnyen tanúinak, ’s a’háború ínségeit , a’ hideget meleget, az éhséget, szomjúságot türedelmesen szenvedik. Mindnyájok bámultak, midőn látták hogyan viselték magokat azon lovag-öszszecsapásban , melyben Ibrahim Basa személyesen vezérkedett; ez volt a’ Forgi mellett történt csata. Az eleségi intézetek olly jók, hogy egy nap sints, mellyen Egyiptomból gabonával rakodott hajók ne’ érkeznének Modonhoz.—* ,,A’ foglyokat nagyobbára hazájokba botsáttatja Ibrahim olly utasítással, hogy a’ revolútziós időkben míveletlen hagyott földjeikét míveljék meg. Láttam az Ibrahim táborában a’ fogságra esett Hadschi Christót, a’ két Zafiropulót (Nicolót és Pana jóst) , ’s a’ Mainai Beinek egy unoka ötsét. A’ több vezéreket kornyokba botsátotta Ibrahim is más Mainaiakkal , kiknek drága ruhát és fegyvert is ajándékozott. Több az, hogy még azt a’ Modoni Görög Püspököt Gregoriusz sem bántotta, a’ ki O Navarinban esett most fogságra, ’s a’ki három esztendőknek elölte, midőn a’ Görögök Navarint megvették, a’ Török aszszonyokhoz ’s gyermekekhez nagy kegyetlenséggel viseltetett. „Ibrahim Basával tartott beszéllgetésemnek vége felé ő elé hívatta Hadschi Christót’s a’Modoni nevezett Püspököt, pa- rantsolta nekiek, hogy kíséret alatt menjenek el a’Navarini kapu elejébe ’s jelenttsékmeg az abban lévő Görög Őrző seregnek , hogy ő (Ibrahim) nékiek a’ tengeren Kalamatába szabad elevezést enged, de fegyvernélkül. Ha pedig ezen ajánlást megvetik a’ Görögök , ő azonnal rárohanás által veszi meg a’ várat, ’s az utolsó emberig mindnyájokat kardra hányatja. Én pedig viszsza tértem az Arethúsához. „Május’ 16-kán reggel megérkezett az Amaranthe nevű Frantzia Goelette az Egyiptomi tengerről a’ Modonn öbölbe , ’s vasmatskáját kivetette. Délután levelet vettem Medónból, melyben kéretett Ibrahim Basa, hogy ismét mennék ki a' szárazra ’s lennék jelen a’ Capitulatzión, melly Navarin alatt a’ Török Légerben az ő első Ágensének Ahmed Efendinek sátorában a’ Navarini Görög Deputátusokkal fog köttetni. Ezen Deputátusok eleintén nem akarták aláírni azt a’ feltételt, hogy fegyvereiket letegyék, de végre ebben is megegygyeztek , olly feltétel alatt, hogy Austria és Anglus kereskedő hajók az Arethusa és Amaranthe oltalmazása alatt vigyék el őket Kalamatába , hogy útjokban a’ tengeren**