Magyar Kurir, 1826. július-december (40. évfolyam, 1-52. szám)
1826-08-01 / 9. szám
ilok le az Uralkodásról. Herczeg Truh ezloi, a’ ki, noha Rulejeff volt az Egyesület’ egész esze. Diktátorrá neveztetett vala, Drc. 20-cilián következőplénumban egyezett meg Batenkoffal: „Meg gátolhatván egyszer az Országiás’ folyamatja. . .azonnal Provisoriai Országiás állittatih„fel a’végre, hogy tartományi kamarákat. ..formáljon Képviselő Követeknek valaszta,jtása végett. Két Törvényhozó Gyűlés tor"„rnálódjék, mellyek közzűl az elsőnek tagijai holtig megmaradjanak (Batenhoff pedig örökös Paireket kívánt volna felállíthatni). Ezen plánumnak végrehajtására olly „sergeket kell fordítani, a’ mellyek Mh.,iús Nagyherczegtől az eskűvést megtagadnák. Későbbre minden tartományokéban különös törvényhozási Intézetnek'kell „felállittatnia”' Katonai plántavidékeknek „(mellyek Sándor Császár által állíttattak„fel) nemzeti testörzőkké kell tétettetni; „a* Petersburgi várat a’városnak kell általa adni; ’s Petersburgi, Meskaui, és Wiinai Universitásokat függetlenekké kell tengni. Ha a’ történne , hogy a’ sergek mind „Konstantin mellé állanának ’s ez a’Nagy „Herczeg Petersburgba akarna lőni, ezen „esetben, az Öszszeeskűvés’ tagjainak két „részre kellene oszlani, ’s az egyiknek Konstantin a’ másiknak Miklós Császár melllé állani; ’s ha az első rész találna győzedelmeskedni, ezen esetben vagy a’ Császárt a’ Constitútziónak elfogadására felindítani, vagy ha ez nem lehetne, Sándor Nagyherczeget (a’ mostani Császár új Fiját) Koronaörökösnek proklamálni.“ „Az is megfordult némellyeknek gondolatjában, hogy ezen zűrzavarok között talám meg lehetne a’ Császárt ölni.S te inti eil azt javallta, hogy a’ Koronát a’ Sándor Császár Özvegyének Ersébeth Császárnénak kellene adni, olly czélbol, hogy néki gyermekei nem lévén , arra , hogy a’ Birodalomból Respublika formálódjék, ő leghamarabb rá fogna állani. Batenhoff lélekben már az Országlószék’ tagjának szemlélte lenni magát , vagy pedig annak , ki a’ Koronaörökös Sándor Kisidejűsége alatt a Státust kormányozni fogná. Már el is kezditek vala a’ plánum’ végrehajtatására való készületek létettetni. Rylejeffnél mint öszszegyülekezés pontjánál, nyüzsgöttek a’ Szövetségesek. Minden felől érkeztek oda a’ posták, ki egy ki más javallatott hozott; mások parantsolatokat vittek el onnét, hogy ki mihez tarttsa magát. A’ fennálló Országlás eránt való leggyilkosabb vakmerő plánizálás mellett vak engedelmességet lehetett egy még tellyesen esmeretlen Országló Hatalom eránt szemlélni. „Végre el közelgetett Dec. 26-dika; — ezen hónapnak 24-dikén a’ következő személlyek mind megjelentek, ámbár nem egyszersmind, a’ Rylejeff szállásán: Trumbetzkoi, a’ három Bestuscherek, Obolewsky, Arbutzoff, Repin, Gróf Konowadzin, Herczeg Odojewski, Luthof, Puschin, Batenkoff, Jakubowitsch és Stschepin - Roschtowski. Arról volt szó, hogy Ifik mitsoda sérgekért tesznek ígéretet, hogy azokhoz, ha valóságos erőszakra kerül a’ dolog, tellyesen bízni lehet. Bestutscheff Miklós és Arbutzoff a’tengeri Testörzőkért; egy más Besluscheff a’ Moskaui Regementben a’ maga Kompániájáért, de nem egészen bizonyosan; Repin elébb a’ Finnlandi Regementnek egy résziért, de további meggondolkodás után tsak nehány tisztekért tett ígéretet. Herczeg O d o jewsky így kiáltott fel romános elragadtatással: „Mi meghalunk ! Ó melly ditsősségesen halunk mi meg! “ „Bestuscheff Sándor és Kahowsky,, mint legnagyobb terroristák, legnagyobb büntetelekre készeknek nyilatkoztatták magokat: „Ezekkel a’ philantropsokkal, így szállott Kahowsky , itt semmire se megyünk; ide gyilkolás kívántatik. Mikor azt látom, hogy ebben hátrások vagytok , ma-