Magyar Kurir, 1828. július-december (42. évfolyam, 1-52. szám)

1828-07-08 / 3. szám

meg üresedtek, ’s azok közzül is a’ kik a’ második és harmadik esztendőre ide viszsza nem jöhetnek, kentesének lesz­nek az eddig vett segedelmet más új­jak­nak által engedni. — A’ melly Stipen­diumoknak ki osztásában az Ő Felsége akaratja szerint sem az itt töltött eszten­dőkre, sem azokra a’ Tartományokra, vagy külömböző Hitbeli vallástételekre ’s Felekezetre nem kell tekintetet tenni, a’ mellyben valaki született, hanem tsak az érdemre, és arra, kinek legyen na­gyobb szüksége fel­tett tzéljának el ér­­hetésére, a’ köz segedelemre. — Török Ország. A’ Fényes Porta -Nyilatkozta­­t­á­s­a. A’ rendnek és közönséges tsendes­­ségnek fenntartása kiváltképpen függ a’ Fejsdslineknek, ami­ « Göndvissics 2? népek igazgatásának zaboláit bízta, szép egyetértésétől; ennek pedig megmaradá­sa azon Szerződéseknek (Tractatusoknak) illendő és költsönös megtartásán épül, m­ellyek a­’ Hatalmasságok egymáshoz va­ló állását és erángját meghatározzák. Ezek olly nyilvánvaló­­ igazságok, hogy azokat minden, a’ kinek esze és ítélő­­tehetsége van, látja, tudja. Azt is tudja hasonlóképpen az egész Világ, hogy a’ Fényes Ottomanni Porta, miólta tsak ez a’ Státusok sorában helyet foglalt, ezen princípiumokat mindég tisz­teletben tartotta, és ezen idvességes M­a­­ximák mellett akármelly más Hatalmas­ságnál hívebben maradt. Mind Békesség mind Háborúk idején magát a’ Szent Törvénynek, melly néki változhatatlan z­­sinor-mértékűl szolgál, parantsolati sze­rént viselvén, az igazságnak és jámbor­ságnak ösvényjéröl soha el nem tért. So­ha helyes ok nélkül Szerződéseket, mel­­lyeket más­ Hatalmasságokkal kötött, fel nem bontott. Különösen pedig, minden­kor nagy gondja volt azon kötelezteté­­sek teljesítésére, mellyeket Orosz Or­­­szággal, mint szomszéd Országgal kötött Szerződései és az ezen Udvarral való békességes és barátságos erángjai kíván­tak. Politikáját mindenkor a’ Mérsék­lés és k­léd­őség lelke vezette; szaka­datlan figyelemmel tekintetbe vett min­dent , a’ mi a’ két Udvar közt ai szép egyetértést fenntarthatta. Mind e’ mellett is, Orosz Oszág minden ok nélkül meg­szegte a’békességet, és a’Fényes Portá­nak hadat szenvén ’s az Ottomanni Bir­tokokba bé­ütvén, egy ollyan Nyilatkoz­­tatást­­,­ botsátott ki, mellyben a’ békes­ség megszegésének okait a’ Fényes Porta nyakába igyekezik hárítani. Az ezen nyi­­latkoztatásban felhordott főbb panaszok a’ következendők: Vádolja Orosz Ország a’ Fényes Portát, hogy a’ Bukaresti és Altkermani Tractatusokat nem töl­tötte bé, szemére veti azon Büntetése­ket ’s megölettetéseket, mellyek a’ Szer­­viai Nemzetnek Ígért Köz kegyelem után, Szerviában estek; vétkül tulajdonítja, hogy a’ Kis Asiai Váraknak kiadattatását a’ Porta kívánja, minthogy ezen Várak nélkül Orosz-Ország nem lehet el; vádol­ja a’ Portát, hogy a’ Moldvai és Oláh­ Vajdaságok privilégiumait semmivé tette, a’ Görög Nemzet Fejeit kivégeztette, és a’ Görög Országi Revolutió szerzését Orosz Országra fogja; vádolta, hogy min­den Musulman népeket fegyverre szál­­lított Orosz Ország ellen ’s úgy írta le ezen Hatalmasságot, mint a’ Török Nem­zet született ellenségét, felhozza pana- *) Ezen Nyilatkoztatást, mellyel a’ Por­ta az Orosz Udvar Hadizene Nyilatkoztatá­­sára feleletül adott ki, szükségesnek ítéljük minden hoszszúsága mellett is , úgy a’ mint van a’ maga egész kiterjedésében közleni. Lásd M. K. 58-dik Szám.

Next