Magyar Kurir, 1833. július-december (47. évfolyam, 1-53. szám)
1833-10-18 / 32. szám
BÉTSI MAGYAR KURÍR. ÉS SOKFÉLE, TOLDALÉKUL. • ______________________________________________________— ■ - - ■■ - — - ^ 1^r. Indult: Pénteken, October’ 18-dikán, 1855. 32« EGYHÁZI STÁTUSOK. Szentsége XVI dik Gergely Sept. 30 kán titkos gyűlést tartott, melly alkalommal az öszvegyűlekezett Cardinalisokat ekképpen szóllítá meg: „Tisztelendő Atyámfiai! Igen nehezen esik, hogy székünkből szomorú dolgot kell néktek hirdetnem, — de olly keserű fájdalom fogott el, hogy meg nem álhatjuk, hogy azt veletek, kik főpásztorkodásunkbani részvétel miatt vagytok egyben híva, e’ mai napon ne közöljük, ’s panaszinknak kiöntésében némanéma vigasztalást ne keressünk. A’ dolog, melly búít , éppen nem titok, sőt inkább minden jóknak ijjesztésekre, é s nyughatatlanittatásokra, közlapokban kihirdettetett. Sajdítjátok már tisztelendő alyámfiai, hogy azon iszonyú, istentelen, álnok, vakmerő, ’s minden szentnek felforgatására tzélzó tettekről beszéllünk, mellyek Lisbonában, a’Julius végen beállott Kormány által véghez vitettek, holott az elölt abban az Országban, a’ Catholicus hithez, Szent Székünkhöz, ’s az elöttünk uralkodott Római Pápákhoz, annyira ragaszkodtak minden rendű lakosok. El nem titkolhatjuk , hogy eleinte a’ mendemondáknak , mellyek kiszoraltak , hitelt nem adhattunk, — de Olasz Országba történt megérkezésével annak , ki Portugaliában Apostoli Pronuntius képében személyünket viselte, és több más jelenségek által, tsak hamar meggyőzettettünk a’ felöl, hogy tsak ugyan igaz, a’ mit rebesgettek. Most tehát már éppen olly szomorú , mint tsalhatatlan igazság, hogy az említett Kormánytól elhatároztatott légyen annak elűzése, a’ ki ott Apostoli Székünknek képét viseli, még pedig úgy , hogy kijelentetett néki, mellynél fogva Portugalliát a’legrövidebb idő alatt oda hagyja. Minekutánna Szent Székünkkel, ’s Vélünk magunkkal is olly rétű, és igazságtalanúl bántak, ezen istentelen emberek , a’ Cath. Anya Szentegyház, ennek jószágai, és a’ Szent Szék, sérthetlen jussai ellen keltek ki, és ha meggondoljuk, hogy mind ez, a’ Király bémenetele után mindjárt, és így előre történt öszveeskűvés által ment légyen véghez, felháborodunk , és könnyeinket viszsza nem tarthatjuk. Mert miután a’ köztömlöttöket felnyitották, és a’ bennek tartott foglyokat szabadon botsátották, ezek helyett, még azok közzűl is zárattak bé, kikről a’ Szent írás ezt mondja: „Ne nyúljatok Pelkenttjeimhez !1. Világiak, a’ szent tárgyak feletti just magokhoz ragadták,’s így nem tsak a’ világi papok , de még mind a’ két nemű Egyháziak felöl is , önnkényesen rendeléseket tettek. Így térűltetett el egy törvényeitől a’ papi törvényszék privilégiuma: az Apátzák, mint Egyházi familiák elűzettek, és minden papi intézetnek újontzai elküldettek azon világos meghagyással , hogy ezentúl új Candidatust ne legyen szabad felvenni. A’ Patronatus jussától minden papok megfosztak