Magyar Lányok, 1926 (32. évfolyam, 1-36. szám)
1926-11-10 / 32. szám
505 jelentette ki egy napon a gyermekeknek. Sőt uramfia! Mariska a saját verseit meg is zenésítette. Egy ilyen szerzeményét nekem is volt szerencsém meghallani. A szoba padlóját törülte fel Mariska, miközben így énekelt: «Jobb lenne nekem A moziba ülni, Mint a nagysága Szobáját törülni.» — Igazad van Mariska! — nyitottam rá hirtelen az ajtót és biztattam, hogy csak énekeljen tovább. Mariska nem jött zavarba és kijelentette, hogy ennél szebb nótát is csinált már ő, ez csak hirtelen jutott az eszébe. Mariska huszonkét éves lett és most már a férjhezmenetelről kezdett gondolkozni. — Ugye nagysága, én most már csak úrhoz mehetek férjhez? — szólt egy napon. — Jó lesz, talán egy mesterember is — feleltem én. — Az is jó volna, ha művelt, szép úri beszédére találnék, akármilyen nem kell nekem. És várta az urat. Várta egész huszonnégyéves koráig, de mivel nem jelentkezett, meggondolta a dolgot és eljegyezte magát egy hentesmesterrel. A nagy eseményt így jelentette be: — Igaz, hogy nem ar, de szörnyen finom ember, bár ölészettel foglalkozik. Aztán egy napon elhozta bemutatni a vőlegényét. No hát ez igazán még válogatottabb szavakkal beszélt, mint Mariska s most tudtam meg, hogy mért és mivel hódította meg a Mariska szivét. Korán reggel jött be hozzánk és eldicsekedett, hogy ő már bejárta a disznóvásárt is, pedig az jól kint van a városból. — És nem fáradt el? — kérdem én. — Oh, nagyságos asszonyom, nem árt egy kis mozgalom, utána jól esik a rágalom. Elértettem a célzást, jó reggelit adtam neki. A harmadik kupica pálinkánál megeredt a nyelve és kiöntötte a szive bánatát. — Tetszik tudni, Mariskának sehogy sem tetszik, hogy én ölészettel foglalkozom. Magam is restellem ezt a disznó ügyet, de mit csináljak?! Egyszer már abbahagytam és virstlis Havonként egy-egy ifjúsági regény jelenik meg a «Százszorszép Könyvek»-ben. Mindenütt kapható. Palló Imre : Háry János Körmendi János : Marci kocsis. Kodály Zoltán Háry Jánosának bemutatója az Operaházban.