Magyar Lapok, 1937. július-szeptember (6. évfolyam, 119-196. szám)
1937-07-01 / 119. szám
Elismeri, hogy e legfőbb lényhez méltó istentisztelet, az emberiség kötelességeinek teljesítéséhez tartozik.“ Így hangzott az a törvény, amelyet Robespierre annyi vérontás után, anyatfia hívő léleknek vérpadra hurcolása után a konvent elé terjesztett és ezzel elfogadtatott. Ha a nagy gondolkozó hitetlenek is, államrozonból, mert másként a tömegeket megfékezni nem tudják, hirdetik az Isten-hitet, a lélek hallhatatlanságába vetett hitet és ha a legutóbb puskacsövek elé állított szovjet tábornoknak is eszébe jut, hogy Sztálinnál találkozni fog a túlvilágon, akkor magától értetődő, hogy azok, akik benső meggyőződésük szerint hisznek a legfőbb szellemi lényben és a túlvilági életben ,azok kétségbeesetten hallották mindenkor azok tanait, akik babonának mondották ezt a hitet, akik rehabilitálni akarták a húst, akik az embert tetteiért felelőtlennek mondották és akik a vallást csak a tökéletlen társadalom produktumának nyilvánították és az általa hirdetett szeretet helyébe az osztálygyűlöletet tették. Csak természetes, hogy alig hangzottak el e szociális boldogítók tanai, Marx és Engels még ki sem adták híres kommunista kiáltványukat, amikor már IX. Pius pápa 1846 november 9-én „Qui pluribus“ kezdetű körlevelében a többek között a következőket írta: „Ez a gonosz tanítás, melyet kommunizmusnak neveznek, a természetes joggal is szöges ellentétben áll, ez a tanítás, ha egyszer elfogadják, minden jog, intézmény és tulajdon megsemmisülését, sőt magának az emberi társadalomnak a teljes pusztulását idézi elő.“ Amikor pedig a Marx hirdette tanokat a gyakorlati életben már megvalósítani is igyekeztek, az 1871. évi március 18-án kitört párizsi kommunista forradalom során, a Szentszék és az Egyház szervei megismétlik a ,,Qui Pluribus“ figyelmeztetéseit, 1878 december 28-án pedig XIII. Leó pápa új körlevelet intéz a világhoz, a „Quod Apostolici muneris“ kezdetét, amelyben a kommunizmusról megállapítja: „halálos pestis ez, mely az emberi társadalom velejét támadja meg és azt végső romlásba viszi." Mindezek a pápai figyelmeztetések nem vethettek gátat annak a rohanásnak, amellyel már a világháború előtt, de főleg ez után a kulturtársadalom a maga sírja felé halad. Ennek a rohanásnak egyik fő oka, — amint azt dicsőségesen most urakodó pápánk tíz hét előtt kiadott körlevelében is megállapítja — „a mai idők különleges nyavalyája, a javak rossz elosztódottsága és ennek nyomában az egész világon elhatalmasodott természetellenes nyomor.“ Ám ennek a „különleges nyavalyának“ ellenszerét is megtaláljuk a pápai körlevelekben, a XIII. Leó által négy évtized előtt kiadott ,,Reruis novarum“ és az ennek kiadását nemrég ünneplő „Quadragesimo anno“ címűekben. Nem a tőke megsemmisítését kívánják ezek, hanem azt, hogy a termelő tőke jövedelmének „nagyob része jusson a munkásnak, s csak kisebb része a tőkésnek.“ Kívánják továbbá a tőkésektől azt, hogy azokban, akik tőlük gazdaságilag függnek, tiszteljék az emberi méltóságot, biztosítsák részükre a politikai szabadságot, adjanak nekik olyan létminimumot, amely nemcsak testi, de lelki igényeik kielégítésére is elég és juttassák őket az úgynevezett „családi bér“-hez, vagyis tegyék a fiatal munkások részére lehetővé, hogy mentői előbb családot alapíthassanak és ebben a gyermekáldást ne aggodalommal, hanem örömmel várják. Ha a tőkések így járnak el és a munkások bújtogatók áldozatául nem esnek, akkor önmagától előáll közöttük az a kapocs, amely a keresztényi szeretetből készül. Az elmondottak után most már összefoglalhatjuk feleletünket arra a kérdésre: „mit vár az Egyház a világiaktól, a kommunizmus elleni küzdelemben.“ Elsősorban azt várja, hogy azok a világiak, akik a tömegek vezetésére hívatottak, tanulmányozzák azokat a pápai körleveleket, amelyek a kommunizmusra és a szociális kérdések megoldására vonatkoznak. Volt idő, amikor alig tekintették műveltnek azt, aki legalábbis Marx-nak „Das Kapital“ című művét el nem olvasta. Ma különösen a „Mein Kampf“ és a fasiszta korporációs rendszert tárgyazó művek azok, amelyek olvasása sokak szerint a műveltséghez tartozik. De vájjon hányan vannak a világiak közül, akik az előbb említett pápai körleveleket elolvasták? Pedig, akik ezt megtették, ezekben csodálatos bölcsességet, atyai aggodalmat, de egyben megnyugtatást is találnak és szellemi fegyvert mindazok ellen, akik a kommunista tanokat nyíltan, vagy burkoltan hirdetik. A világiak második és az elsőnél sokkal fontosabb kötelessége, hogy a saját életükkel, saját gazdasági tevékenységükkel hassanak oda, hogy „a mai idők különös nyavalyája“ mentés előbb gyógyítható legyen. Ismerünk bizonyára mindannyian olyan gyárosokat, akik a lehető legjobb viszonyban élnek munkásaikkal, akik szinte azt mondhatnánk, családtagjaiknak tekintik azokat, akiknek munkaerejével az ő tőkeerejüket egyesítik. Ismerünk, mindannyian olyan földbirtokosokat, akik a régi magyar szellemben kezelik gazdasági cselédeiket és munkásaikat és tudjuk, hogy az ilyen gyárosok és földbirtokosok is boldogulnak a gazdasági lét küzdelmében, ha a saját szervező képességüket és tudásukat becsületesen vállalkozásuk rendelkezésére bocsátják. Az ilyenek példáját kell követnünk és az ilyeneket példaként állítanunk. Ámde különösen a gazdálkodók és elsősorban a gyümölcstermelők jól tudják: hiába permeteznek a kártevők ellen saját kertjükben, ha a szomszéd elmulasztja a védekezést. Csak a közös védekezés vezethet célhoz. Ha elszigetelten akad egy-egy gyáros, vagy földbirtokos, aki a „Rerum novarum“ szerint kezeli munkásait, de körülöttük a gyárosok és földbirtokosok százai meg nem értik, hogy a legegészségesebb egoizmus a józan altruizmus, akkor a bújtogatóknak, a marxi tanok hirdetőinek továbbra is könnyű feladatuk marad. Ezért harmadik feladata a világiaknak az, hogy tömörülten igyekezzenek a pápai körlevelek elveinek megvalósításához segédkezet nyújtani, vagyis támogatniuk kell az olyan szervezeteket, amelyek feladatukká tették, hogy a hitvallásos erkölcsi erőt megacélozzák és így vigyék azt abba a küzdelembe, amelyben az eredmény csak a sátáni tanok megsemmisülése és Isten dicsősége lehet. 2 VI. évf., 119. sz. — Csütörtök, 1937. július 1. A francia képviselőház megszavazta az új pénzügyi felhatalmazást Hogy megdöbbenés a tőzsde bezárása s a moratórium miatt. Küszöbön áll a frank leértékelése. A Francia Nemzeti Bank felfüggesztette fizetéseit Párizsból jelentik . A kamara kedden, a késő éjszakai órákban tárgyalta a felhatalmazási javaslatot, melyet már előzőleg a pénzügyi bizottság elfogadott. A kamara 380 szavazattal 228 ellenében szintén elfogadta a javaslatot. Párizsból jelentik: Bombaként hatott a francia közvéleményre a párizsi áru- és értéktőzsde bezárásának és a részletes moratórium elrendelésének híre. Beavatottak szerint a frank leértékelése is küszöbön ál A kormányhoz közelálló körök szerint adóemelés is következik. A bankok és valtóüzletek a keddi nap folyamán beszüntették a fizetéseket, úgyszintén a francia Nemzeti Bank is. A Nemzeti Bank fizetés-meszüntetése addig tart, amíg a szenátus határoz a pénzügyi felhatalmazás felől. Londonból jelentik: A párizsi tőzsde bezárása és az aranyra szóló esedékességek moratóriumának elrendelése súlyos aggodalmat támasztott intról pénzügyi körökben. Attól félnek hogy ezek a rendelkezések káros kihatással lesznek az angolfrancia politikai együttműködésre is. Angol pénzügyi körökben úgy tudják, hogy az angol bank mindent elkövet és segítségére lesz a francia kormánynak a súlyos válság megoldásában, illetve elhárításában. Párizsból jelentik. Az Eccho de Paris értesülése szerint a francia kormány pénzügyi politikájának két alapelve a következő: 1. A frank aranyértékének leszállítása. 2. A frank árfolyamának ingadozó állapotban való fenntartása. A kormány eleinte a mai értékű 100 frank árfolyamát 130— 135 frankra szeretné felemelni, hogy majd 125 frankon szilárdítsa. Ezáltal reméli, hogy visszatér a bizalom és a tőke is visszaözönlik A PÉNZÜGYI JAVASLAT A SZÉNA’----~.’ N Párizsból jelentik A szenátus Bonnet pénzügyminiszter indítványára a pénzügyi felha■,imazási javaslat sürgősségét kimondotta és azt a pénzügyi bizottság elé utalta. A KÉPVISELŐHÁZBAN VEREKEDÉS VOLT Párizsból jelentik. A kamara kedd éjszakai ülésén súlyos összeütközés volt a szélső baloldal és a jobboldal között. Desmard gróf jobboldali képviselő sértő kifejezéseket használt a kommunistákra, akik rátámadtak és tettleg is bántalmazták. Blomberg német birodalmi hadügyminiszter látogatása Magyarországon Nagyszabású katonai gyakorlatok Hajmáskéren. Blomberg a magyarországi kormányzó kastélyában Budapestről jelentik: Blomberg német birodalmi hadügyminiszter kedden délelőtt megkoszorúzta a Hősök emlékművét. A hősök terére erre az alkalomra egy gyalogos díszszázad vonult ki zenekarral. Az emlékkő mellett 25 tagú tiszti küldöttség helyezkedett el. Blomberg hadügyminisztert, akit a budapesti német követ, valamint a katonai és légügyi attasé kísért, Nagy Vilmos altábornagy és Karafiáth Jenő főpolgármester fogadtak. Az emlékmű megkoszorúzása után Blomberg hadügyminiszter hivatalos látogatást tett vitéz Lányi Hugónál, a honvédség főparancsnokánál, Rácz Jenő vezérkari főnöknél, Darányi miniszterelnöknél, Kánya külügyminiszternél, majd Józzsef főhercegeiél. Fél 2 órakor Darányi miniszterelnök villásreggelit adott Blomberg hadügyminiszter tiszteletére. Este fél 9 órakor Röder Vilmos honvédelmi miniszter adott estebédet, amelyet nagyszabású fogadás követett. Szerdán a német birodalmi hadügyminiszter Hajmáskérre utazott a honvédség gyakorlatainak megtekintésére. A gyakorlaton Kánya külügyminiszter, a budapesti német követ, a katonai és légügyi attasé is résztvettek. Budapestre visszatérve Blomberg délután fél 5 órakor a kormányzó meghívására leányával együtt Kenderesre utazott. Ott a kormányzó vendége lesz vacsorán és az éjszakát is Kenderesen tölti. A vacsorára hivatalos Röder honvédelmi miniszter és felesége is.