Magyar Lettre Internationale 2014. nyár (93. szám)
SPIRÓ - Spiró Györggyel Eve-Marie Kallen beszélgetett: Nem ideológia, nem politika, csak az emberek közti viszonyok
VALUSKA GÁBOR FELVÉTELE SPIRÓ GYÖRGGYEL EVE-MARIE HALLEN BESZÉLGETETT Csak az emberek közti viszonyok ábrázolása EVE-MARIE KALLEN ■ Szeretnék megtudni néhány dolgot arról, hogyan látja élet és irodalom kapcsolatát. Sok műfajban alkotott, éveken át, komoly életművel rendelkezik. írt történelmi regényt és science fictiont, drámát, esszét, recenziót, és fordított is sokat. Ugyanakkor tanított az ELTÉ-n és a Színművészeti Főiskolán. Hogy valami egyszerű kérdéssel kezdjem, honnan van ideje és energiája ennyi mindenre? SPIRÓ GYÖRGY ■ Érdekesnek találtam mindezt. Egy részük nem is munka. Például, ha történelmi regényre készül az ember, archívumokban üldögél, krónikákat, leveleket és ilyesmiket olvas, így olyan emberekhez kerülhetek közel, akikkel nem találkozhattam az életben. Éppen ez a szórakoztató a történelmi regények és drámák írásában, hogy a múltról sokkal több információval rendelkezünk, mint arról a korszakról, amelyben élnünk adatott. ■ De van valami távolság, ami elválaszt minket a múlttól. A múltról való tudásunk mindig közvetett. A Fogság c. történelmi regényét olvasva nagyon sokat megtudtam arról a korszakról, a Krisztus utáni első évszázadról. Nagyon kitágította a látókörömet. De milyen érzés volt Önnek a mában élő emberként történelmi regényt írni egy olyan bonyolult és távoli témáról, mint a zsidó nép élete és fogsága a mediterrán térségben, Krisztus korában? ■ Nincs állandó személyiségem a regényeimben. Olyan szereplőm sincs, aki az én hangomon szólalna meg. Olyan szerző vagyok, aki inkább színész, és minden művében mást játszik. Szeretek különböző lehetőségekkel játszani. Mindig valami újat szeretnék csinálni, és olyan formával kísérletezem, amelyet még nem ismerek. Nem szeretném ismételni magamat. ■ Ön több embert testesít meg egy személyben és több országot is, az a benyomásom. Egyfelől tanár, oktató, másfelől művész. Más szóval érdekes összjáték áll fenn személyisége elemző és szabad, kreatív része között. Kifejtené egy kicsit,hogy is van ez? ■ A hetvenes években kezdtem tanítani az ELTÉ-n, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színházakban is dolgoztam, tizenegy évet töltöttem dramaturgként Kaposvárott, három évet igazgatóként Szolnokon. A tanítás másmilyen volt, mint most. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a tanárok és a diákok tudása között nem volt akkora szakadék, mint újabban. Első tíz évemben sokat tanultam a diákjaimtól, ezt a színházi munkámban is tudtam hasznosítani. Megtanultam tanítani, érdekes volt. Az utolsó tíz évben, 2000-től ellaposodott az egész. A diákok kevesebb tudással érkeznek, de még fontosabb, hogy megváltozott a mentalitásuk. Nem érdeklik őket azok a dolgok, amiket én tanítanék. Nem az általuk elolvasott művek számáról van szó, hanem az életben elfoglalt helyzetükről. Mintha nem tudnák, mit jelent emberi lénynek lenni. Nincsenek otthon a családban. Nem érzik, melyek az alapvető emberi viszonyok. A Színművészeti Egyetemen jöttem rá erre, éppen Csehovot tanítottam. Jövendő színészek, dramaturgok, rendezők járnak oda. Érdekes volt, mennyire nem értik két karakter kapcsolatát. A romantikus váteszek ellen Kerengő ■ Magyarországon és más kelet-európai országokban az író sokszor lépett úgy fel, mint egész népének szószólója. Adyt is mindig ilyennek láttam. ■ Nagyon szeretem Ady költészetét. Számomra ő a legnagyobb magyar költő. Nemigen lehet más nyelvekre lefordítani. Egyetlen kivételt ismerek, Miroslav Krleza, a nagy horvát író, aki tökéletesen tudott magyarul, lefordította az általa válogatott Adyverseket, méghozzá konzseniálisan. Egy Ady-szerű alakról írtam az első regényemet. Nem annyira a költészete érdekelt, hanem hogy az első két nagyon gyönge kötete után hogyhogy harminc évesen kiadta a híres, immár zseniális Új Verseket Tudatosan dolgozott azon, hogy zsenivé tegye magát. Alapjában még csak tehetséges sem volt. Éppen ez érdekelt a Kerengő c. első regényemben. Vettem egy hasonló figurát, tehetségtelen, lézeng, de valaki akar lenni, valamit ki akar hozni az életéből, nem is tudja, micsodát. Morálisan megtisztítja magát, teljesen egyedül, csak hogy bebizonyítsa, érdemes az életre. Ez érdekelt Adyban, nem a költészete. A kérdésem: hogyan lehetséges, hogy valaki a semmiből megcsinálja magát. Mert ő megcsinálta. ■ Így van ez ma is? A magyar íróknak még mindig megvan ez a társadalmi szerepvállalásuk? ■ Sajnos igen, legalábbis egy részüknek. Nem jó az irodalomnak, ha a romantikus vátesz-hagyományt folytatjuk. Egész életemben ez ellen hadakoztam. Éppen azért érdekelt néhány romantikus író és költő, mert ezt a különös lelkiállapotot akartam ábrázolni. Ez a hagyomány magyar is, lengyel is. Megpróbáltam a mélyére nézni. Az a probléma, hogy ahol nincsenek meg a normálisan működő intézmények, ott jövőbelátók, jósok, vátesz-költők pótolják őket, és nagyon nyomorúságos az az ország, amelyben bennük kell a népnek megbíznia, intézmények híján. Sajnos egész Kelet-Európában máig itt tartunk. ■ Mi is ismerjük ezt a jelenséget Németországban. Ott van Günther Grass, ott volt Heinrich Böll meg a Gruppe 41, ők mind felemelték a szavukat, amikor szükségesnek látták. ■ Az íróknak nálunk valamit képviselniük kell: társadalmi rétegeket, etnikai kisebbségeket, vagy éppen az egész nemzetet, elsősorban azonban valamilyen ideológiát. A magam részéről senkit és semmit nem akarok képviselni. Se politikát, se ideológiát, engem csak az emberi viszonyok érdekelnek, ezt ábrázolom. Sajnos nem tudjuk teljesen leküzdeni ezt a premodern, romantikus várakozást, amely a közösségi szellem szűkös viszonyai közé szorít minket, és elveszi azt az emberi jogunkat, hogy egyéniségként élhessünk. Az olvasók papi helyzetbe kényszerítik az írót, én ebben a szerepben kínosan érzem magam. A legtöbb keleti-európai írónak nincs baja azzal, hogy papként vagy valamely párt szószólójaként kezelik, de nekem van. * 1989/90-ben a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet idején tanúi lehettünk annak, hogy számos író és költő kerül fontos pozícióba kelet- és közép-európai országokban. Ott volt Göncz Árpád mint magyar, Václav Havel mint csehszlovák köztársasági elnök, Blaga Dimitrova is fontos politikai szerepet vállalt Bulgáriában. Ezek az idők már elmúltak? ■ Nem múltak el. Éppen azért, mert az intézmények nem működnek megfelelően, és a nép vezéreket akar követni. Az írók maguk is szeretnek vezérkedni. B Gondolja, hogy ebben valami kollektív lelkiismeretnek is van szerepe? ■ Bizonyára. Én azonban inkább sírásra és nevetésre szeretném késztetni az embereket. B Megszólalt a színházi ember! B Nem csak darabszerzőként művelem ezt. Sokan nevettek a regényeimen is, és a végén sírtak. Persze foglalkozom politikával a műveimben, a politika fontos része az életnek, de én nem politikailag gondolkozom. Mindig ellenzékben voltam és maradtam is, nem politikai, hanem szellemi ellenzékben. SPIRÓ György Kerengő Szépirodalmi, 1974 Helikon, 1995 Magvető, 2012 A jövevény Szépirodalmi, 1990 Shakespeare szerepösszevonásai Európa, 1997 Az Ikszek Szépirodalmi, 1981 Európa, 1994 Magvető, 2007 A jégmadár Ab Ovo, 2001 Mit ír az ember, ha magyar esszék Ab Ovo 2003 Drámák I-V. Scolar, 2008-2012 Feleségverseny Magvető, 2009 Fogság Magvető, 2005, 2012 Fogság széljegyzetek Magvető, 2006 Kémjelentés Magvető, 2011 Messiások Magvető, 2007 Tavaszi tárlat Magvető, 2011 Magtár Magvető, 2012 Álmodtam neked Magvető, 2013 .Békevadászat" Magyar Lettre Internationale, 92 (Csontos Erika interjúja) .Pilátushoz vacsorára” Magyar Lettre Internationale, 58 f (ÍRÓ