Magyar Lettre Internationale 2014. ősz (94. szám)
GRENDEL - Deák Renáta: Grendel Lajos Pozsony felett a Kalligram-toronyban
SZIGETI LÁSZLO FELVÉTELE Grendel Lajos Pozsony fölött Egy kis szobácskában ülve láttam őt gyakran, amely eredetileg talán spájzként, talán pici konyhaként szolgált egy bérház emeleti lakásában Pozsony hangos utcája fölött, ahol máig a Kalligram kiadó szerkesztősége székel. Grendel a 90-es években egy írógép előtt ült, és egyik regényét a másik után írta bele, hogy aztán a Kalligram égisze alatt adja ki. Csodálattal töltött el ez a képesség, ahogy a mozgalmas szerkesztőségi folyosóra nyitott ajtó mellett és a város forgalmi ütőerének zajával az ablak alatt összpontosítani tudott. A neve a szlovák főváros szerény irodalmi életében jól csengett. Miben rejlett a hozadéka a szlovák irodalmi kontextus számára? Mivel tudta felkelteni a fiatal szlovák prózaírók érdeklődését, akik mesterüknek tartották? Hogyan válhatott egy szlovákiai magyar szerző ilyen jelentőségteljessé a szlovák közegben? Ezeket a kérdéseket már akkor feltettem magamnak, és ösztönösen arra jutottam, hogy Grendel Lajos a korszak bezártságának kínált fel a világirodalmi narratív trendekre nyíló kilátást, átértékelt valamit, ami többet jelentett puszta szövegtechnikai vagy narratív kísérleteknél. Csupán később, a magyar irodalom szlovákra fordítása során fogalmazódott meg bennem néhány észrevétel, amely a szerző szlovák irodalmi és szélesebb kulturális hatására is vonatkozik. A szlovák fordítások létrejöttének háttere és fogadtatása Grendelnek a történelemre és az aktuális eseményekre egyaránt reflektáló szövegeiben az Éleslövészettől (1981, szlovák fordítás: 1985) egészen a Mátyás király New Hontban (2005, szt. 2005) c. regényéig a közép-európai térség jól ismert helyzeteivel és szereplőivel találkozunk, elvesztett egyensúlyuk és biztonságuk keresésével, valamint az individuális emberi lét értelmére és szabadságának lehetőségeire vonatkozó kérdésekkel. Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985) című munkái magyarul a 80-as évek elején jelentek meg. Abban az időben születtek, amely Szlovákiában a husáki „sötét korszakot” jelentette, s amely nem engedett teret a gondolkodás, irodalom újabb irányzatainak vagy a posztmodern esztétika elveinek az áttörésére, mint ahogy azt a kádári „gulyáskommunizmus” tette. Az újabb irodalmi eljárások és a műfaji lehetőségek iránti nyitottság, szabad kísérletezés a szlovák irodalom számára óriási jelentőséggel bírt, és a szlovák irodalmi kontextusban Grendel szövegei révén egyfajta jelenésként hatott. A szlovák prózában a posztmodern inkább intuitív módon érvényesült (Tatarka, Sloboda), vagy mint Milana esetében (Koniec bry - A játék vége) a pszichológiai és posztmodern regény közötti átmenet formájában, illetve a szlovák naturizmusra kötő mágikus realista megoldások által (Jaros), viszont a posztmodern irodalomtudomány alaposabb elméleti háttere és kritikai értelmezése nélkül — szemben a magyar irodalommal, ahol a posztmodern eljárások elterjedését erős irodalomtudományi és filozófiai háttér is alátámasztotta. A 80-as évek elejétől azonban Szlovákiában is nőtt azoknak az írásoknak a száma, amelyek posztodern jegyeket mutattak. Közéjük tartoztak például a disszidens Dominik Tatarka nem hivatalosan publikált szövegei, a Písacky (1976, Irományok) vagy a Sám proti noci (1984, Egyedül az éjszaka ellen), amelyeket „a cenzúrázatlan önéletrajziság perspektívája, a nagy történelmen és az ideológián kívül álló ember tematizálása, a többműfajúság, az ellenirodalmi beszédmód”, történetnélküliség és a klasszikus formákkal szembeni rezignáltság jellemez. Az uralkodó szocialista realizmussal nyílt vitát kezdeményeztek Rudolf Sloboda Rozum (1983, Ész) és Pavel Vilikovsky Eskalácia city (1989, Érzelemeszkaláció) illetve Vetne je zeleny... (1989, Az élet örökzöld hátaslova, magyarul: 1999) című szövegei is. Ezek közé a művek közé lépett Grendel Lajos Odtienené oblomky c. szlovák kötete, amely első három regényét tartalmazza (1985, Árnyalt töredékek: Éleslövészet - Ostrá strel’ba, Galeri - Odkundesi, Áttételek - Odvodeniny) és az Oblazná batozina (1989, Bőröndök tartalma) című elbeszéléskötete. Grendel szövegeinek a szlovák irodalomba való tagozódásában természetesen nagy szerepe van az író szlovák „udvari” fordítójának, Karol Wlachovskÿnak. Grendel volt az első (és ezidáig egyetlen) magyar szerző, akinek a munkásságát a Szlovák Írók Szövetségének Díjával (1985) és legutóbb a Ján Johanides-díjjal (2014) ismerték el. A trilógiává összekapcsolt regénykötet szlovák fordításáért pedig Karol Wlachovskÿ megkapta a Szlovák Irodalmi Alaptól az év legjobb fordításának ítélt Ján Holly-díjat. A trilógiáról viták zajlottak az irodalmi folyóiratokban, szó szerint felkavarta az irodalom állóvizét. Grendel ettől a pillanattól kezdve rendszeresen idézett szerzővé vált, újabb írásait a fiatal szlovák prózaírók éles figyelemmel kísérték. Szlovák kontextusban többé nem lehetett megkerülni. Multikulturális régió Talált-e vajon a szlovák irodalom az új narratív stratégiákon túl Grendel szövegeiben olyan értékeket is, amelyek nem csak a magyar kulturális identitásra vonatkoztak? Grendel főleg az Éleslövészet, Galeri, Áttételek című első regényeiben alkalmazott töredékességgel, sajátos elbeszélésmódjával és formai megoldásaival a „nagy elbeszélések” minden változatának működőképességét kérdőjelezi meg. Ezzel közvetetten azokat az ideológiákat is relativizálja, amelyek a nemzeti identitások homogenizálására törekszenek, hiszen az etnikai homogenizálásra irányuló ideológiák is a „grand récits” formái. A Galeri elemzése során ezzel kapcsolatban Görözdi Judit megállapítja, hogy „a magyar nemzet dicső múltjára vonatkozó elgondolásokat, amelynek verziói máig élőek [...], Grendel egyáltalán nem ismeri el. Ignorálja őket csakúgy, mint minden ,nagy‘ narratívát, amely megbízható fundamentumát képezhetné bármilyen nemzeti, etnikai, vallási, politikai vagy történeti identitásnak.” Szövegei nem egymástól elhatárolt és különálló kultúrákat jelenítenek meg, lényegük a történetileg multikulturális és multietnikus régió sajátosságának ábrázolásában rejlik. Ezzel a mikszáthi hagyományokra épít. Mikszáth műveiben rendszeresen fordulnak elő szlovák identitású szereplők mint annak a régiónak a képviselői, amelyben a történet játszódik. Grendel Mikszáthra a megnyilatkozás stílusával, nyelve egyszerűségével és anekdotikus történetmesélésével is köt - amint erre Németh Zoltán felhívja a figyelmet a Nálunk, New Hontban című regény kapcsán.5 Grendel esetében nem tekinthetünk el attól, hogy a szerző két kultúrában való jelenléte prózáin és paratextusain keresztül a homogén etnikai szempontból értett kulturális identitásra vonatkozó GRENDEL Lajos Éleslövészet - nemzetiségis antiregény Madách, 1981 Kalligram, 1998 fapadoskönyv. hu 2009 Galeri Madách, 1982 Kalligram, 1998 fapadoskönyv.hu, 2009 Áttételek Madách, 1985 Kalligram, 1999 fapadoskönyv.hu, 2009 És eljön az ő országa Kalligram, 1997, 2003 fapadoskönyv.hu, 2011 Szakítások Madách, 1989 Kalligram, 1999 fapadoskönyv.hu, 2009 Thészeusz és a fekete özvegy Madách, 1991 Kalligram, 2000 fapadoskönyv.hu, 2011 Einstein harangjai Kalligram, 1992, 2000 Tömegsír Kalligram, 1999, 2006 Nálunk. New Hontban Kalligram, 2001 Mátyás király New Hontban Kalligram, 2005 fapadoskönyv.hu, 2009 Szép históriák Kalligram, 2001 A szabadság szomorúsága Kalligram, 2003 A kutya fája Mintabolt, 2006 Négy hét az élet Kalligram, 2011 DEÁK RENÁTA EL