Magyar Lettre Internationale 2014. ősz (94. szám)

GRENDEL - Deák Renáta: Grendel Lajos Pozsony felett a Kalligram-toronyban

SZIGETI LÁSZLO FELVÉTELE Grendel Lajos Pozsony fölött Egy kis szobácskában ülve láttam őt gyakran, amely eredetileg talán spájzként, talán pici kony­haként szolgált egy bérház emeleti lakásában Po­zsony hangos utcája fölött, ahol máig a Kalligram kiadó szerkesztősége székel. Grendel a 90-es években egy írógép előtt ült, és egyik regényét a másik után írta bele, hogy aztán a Kalligram égisze alatt adja ki. Csodálattal töltött el ez a képesség, ahogy a mozgalmas szerkesztőségi folyosóra nyitott ajtó mellett és a város forgalmi ütő­erének zajával az ablak alatt összpontosítani tudott. A neve a szlovák főváros szerény irodalmi éle­tében jól csengett. Miben rejlett a hozadéka a szlovák irodalmi kontextus számára? Mivel tudta felkelteni a fiatal szlovák prózaírók érdeklődését, akik mesterüknek tartották? Hogyan válhatott egy szlovákiai magyar szerző ilyen jelentőségteljessé a szlovák közegben? Ezeket a kérdéseket már akkor feltettem ma­gamnak, és ösztönösen arra jutottam, hogy Gren­del Lajos a korszak bezártságának kínált fel a vi­lágirodalmi narratív trendekre nyíló kilátást, át­értékelt valamit, ami többet jelentett puszta szö­vegtechnikai vagy narratív kísérleteknél. Csupán később, a magyar irodalom szlovákra fordítása során fogalmazódott meg bennem néhány észre­vétel, amely a szerző szlovák irodalmi és szélesebb kulturális hatására is vonatkozik. A szlovák fordítások létrejöttének háttere és fogadtatása Grendelnek a történelemre és az aktuális esemé­nyekre egyaránt reflektáló szövegeiben az Éles­lövészettől (1981, szlovák fordítás: 1985) egészen a Mátyás király New Hontban (2005, szt. 2005) c. regényéig a közép-európai térség jól ismert helyzeteivel és szereplőivel találkozunk, elvesztett egyensúlyuk és biztonságuk keresésével, valamint az individuális emberi lét értelmére és szabadsá­gának lehetőségeire vonatkozó kérdésekkel. Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985) című munkái magyarul a 80-as évek elején jelentek meg. Abban az időben születtek, amely Szlovákiában a husáki „sötét korszakot” jelentette, s amely nem engedett teret a gondolkodás, iro­dalom újabb irányzatainak vagy a posztmodern esztétika elveinek az áttörésére, mint ahogy azt a kádári „gulyáskommunizmus” tette.­ Az újabb irodalmi eljárások és a műfaji lehetőségek iránti nyitottság, szabad kísérletezés a szlovák irodalom számára óriási jelentőséggel bírt, és a szlovák iro­dalmi kontextusban Grendel szövegei révén egy­fajta jelenésként hatott. A szlovák prózában a posztmodern inkább in­tuitív módon érvényesült (Tatarka, Sloboda), vagy mint Milana esetében (Koniec bry - A játék vége) a pszichológiai és posztmodern regény közötti át­menet formájában­, illetve a szlovák naturizmusra kötő mágikus realista megoldások által (Jaros), viszont a posztmodern irodalomtudomány ala­posabb elméleti háttere és kritikai értelmezése nélkül — szemben a magyar irodalommal, ahol a posztmodern eljárások elterjedését erős iroda­lomtudományi és filozófiai háttér is alátámasztotta. A 80-as évek elejétől azonban Szlovákiában is nőtt azoknak az írásoknak a száma, amelyek posztodern jegyeket mutattak. Közéjük tartoz­tak például a disszidens Dominik Tatarka nem hivatalosan publikált szövegei, a Písacky (1976, Irományok) vagy a Sám proti noci (1984, Egye­dül az éjszaka ellen), amelyeket „a cenzúrázatlan önéletrajziság perspektívája, a nagy történelmen és az ideológián kívül álló ember tematizálá­­sa, a többműfajúság, az ellenirodalmi beszéd­mód”­, történetnélküliség és a klasszikus for­mákkal szembeni rezignáltság jellemez. Az ural­kodó szocialista realizmussal nyílt vitát kezde­ményeztek Rudolf Sloboda Rozum (1983, Ész) és Pavel Vilikovsky Eskalácia city (1989, Érzelem­eszkaláció) illetve Vetne je zeleny... (1989, Az élet örökzöld hátaslova, magyarul: 1999) című szövegei is. Ezek közé a művek közé lépett Gren­del Lajos Odtienené oblomky c. szlovák kötete, amely első három regényét tartalmazza (1985, Árnyalt töredékek: Éleslövészet - Ostrá strel’ba, Galeri - Odkundesi, Áttételek - Odvodeniny) és az Oblazná batozina (1989, Bőröndök tartal­ma) című elbeszéléskötete. Grendel szövegeinek a szlovák irodalomba való tagozódásában természetesen nagy szerepe van az író szlovák „udvari” fordítójának, Karol Wla­­chovskÿnak. Grendel volt az első (és ezidáig egyet­len) magyar szerző, akinek a munkásságát a Szlo­vák Írók Szövetségének Díjával (1985) és legutóbb a Ján Johanides-díjjal (2014) ismerték el. A trilógi­ává összekapcsolt regénykötet szlovák fordításáért pedig Karol Wlachovskÿ megkapta a Szlovák Iro­dalmi Alaptól az év legjobb fordításának ítélt Ján Holly-díjat. A trilógiáról viták zajlottak az irodalmi folyóiratokban, szó szerint felkavarta az irodalom állóvizét. Grendel ettől a pillanattól kezdve rend­szeresen idézett szerzővé vált, újabb írásait a fiatal szlovák prózaírók éles figyelemmel kísérték. Szlo­vák kontextusban többé nem lehetett megkerülni. Multikulturális régió Talált-e vajon a szlovák irodalom az új narratív stratégiákon túl Grendel szövegeiben olyan érté­keket is, amelyek nem csak a magyar kulturális identitásra vonatkoztak? Grendel főleg az Éleslövészet, Galeri, Áttételek című első regényeiben alkalmazott töredékesség­gel, sajátos elbeszélésmódjával és formai megol­dásaival a „nagy elbeszélések” minden változatá­nak működőképességét kérdőjelezi meg. Ezzel közvetetten azokat az ideológiákat is relativizálja, amelyek a nemzeti identitások homogenizálásá­­ra törekszenek, hiszen az etnikai homogenizá­­lásra irányuló ideológiák is a „grand récits” for­mái. A Galeri elemzése során ezzel kapcsolat­ban Görözdi Judit megállapítja, hogy „a magyar nemzet dicső múltjára vonatkozó elgondolásokat, amelynek verziói máig élőek [...], Grendel egyál­talán nem ismeri el. Ignorálja őket csakúgy, mint minden ,nagy‘ narratívát, amely megbízható fund­amentumát képezhetné bármilyen nemzeti, etni­kai, vallási, politikai vagy történeti identitásnak.”­ Szövegei nem egymástól elhatárolt és külön­álló kultúrákat jelenítenek meg, lényegük a törté­netileg multikulturális és multietnikus régió sajá­tosságának ábrázolásában rejlik. Ezzel a mikszáthi hagyományokra épít. Mikszáth műveiben rend­szeresen fordulnak elő szlovák identitású szerep­lők mint annak a régiónak a képviselői, amelyben a történet játszódik. Grendel Mikszáthra a meg­nyilatkozás stílusával, nyelve egyszerűségével és anekdotikus történetmesélésével is köt - amint erre Németh Zoltán felhívja a figyelmet a Nálunk, New Hontban című regény kapcsán.5 Grendel esetében nem tekinthetünk el attól, hogy a szerző két kultúrában való jelenléte prózá­in és paratextusain keresztül a homogén etnikai szempontból értett kulturális identitásra vonatkozó GRENDEL Lajos Éleslövészet - nem­zetiségis antiregény Madách, 1981 Kalligram, 1998 fapadoskönyv. hu 2009 Galeri Madách, 1982 Kalligram, 1998 fapadoskönyv.hu, 2009 Áttételek Madách, 1985 Kalligram, 1999 fapadoskönyv.hu, 2009 És eljön az ő országa Kalligram, 1997, 2003 fapadoskönyv.hu, 2011 Szakítások Madách, 1989 Kalligram, 1999 fapadoskönyv.hu, 2009 Thészeusz és a fekete özvegy Madách, 1991 Kalligram, 2000 fapadoskönyv.hu, 2011 Einstein harangjai Kalligram, 1992, 2000 Tömegsír Kalligram, 1999, 2006 Nálunk. New Hontban Kalligram, 2001 Mátyás király New Hontban Kalligram, 2005 fapadoskönyv.hu, 2009 Szép históriák Kalligram, 2001 A szabadság szomorúsága Kalligram, 2003 A kutya fája Mintabolt, 2006 Négy hét az élet Kalligram, 2011­­ DEÁK RENÁTA EL

Next